Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-05-26 / 118. szám

1920 mújus 2G. A kisgazdapárt hivatalos jelöltje Kulin Sándor Nyíregyháza, május 25. (Saját tudósitónktól.) Kulin Sándor kúriai biró, volt budapesti főügyész tegnap este Nyíregyházára érkezett. A kisgazdapártnak mult héten az Országházban megtartott jelülő értekezletén a nyíregyházi kerületbe hivatalosan öt jelölték ki s így végre megszűnt a hónapok óta tartó bizonytalanság a nyíregyházi kisgazdapárti jelöltek (akiknek számát mi sem tudjuk) minden valószínűség szerint be fogják látni, hogy a saját pártjukkal való szembehelyezkedés csak zavart okozhat a kisgazdapárt kebelében Mint értesültünk, a Kulin Sándor programmbeszédére, amely valószínűleg vasárnaphoz egy hétre lesz, vagy még azt megelőzőleg, több kisgazdapárti miniszter jött le Nyíregyházára. Kulin Sándor a Nyírségnek Szatmárra eső területére Jármi községbe való, s Szabolcsvármegyében kiterjedt rokonsága van. Tudósítónknak alkalma volt beszélgetést folytatni Kulin Sándorral, aki politikai programiját röviden a következőkben vázolta: első feladatunk a konszolidáció megteremtése, mert csak igy számithatunk a külföldi államok barátságára és jóindulatára. Belügyi tekintetben a sztrájk és gyülekezési jogot szeretném megreformálni olyanformán, hogy előbbi ne korlátozhassa a munkaszabadságot, utóbbi pedig ne érinthesse az állam jogait. A munkások jólétének és a kizsákmányolástól való megvédésének biztosítására állami felügyelet mellett szerveket kell létesíteni. A népoktatás terén is sok javitanivaló volna. Az elemi iskolák színvonalát fel kell emelnünk, a gazdaság szakoktatás elemeit be kell vezetnünk. Ennek természetes előfeltétele, hogy a tanító magasabb képzettségű legyen és jobb dotációban részesüljön. A valláserkölcsi nevelés nemzeti irányú és intenzív legyen. Az ifjúsági egyesületeket szigorúan kell ellenőrizni, a tankönyveket revizió alá kell venni és megfelelően módosítani. A vallásfelekezetek teljes egyenlőségét és viszonosságát követelem. Óhajtandó lenne a irm » t>v» HWI.-.HO.,- katholikus autonómia bevezetése. A protestánt autonómia fentartása és megerősítése mellett az 1848.,XX. t.-c. teljes megvalósítását tűztem ki célul. 'Fő kötelességünk a megszállott területeken lévő magyar nyelvű iskolák fentartása és nemzetközi relációban való biztosítása végett ezek állandó segélyezése, hogy megmenthetők legyenek számunkra. Ugyanez áll a magyar egyházakra is. Külügyi politikánkban a békés meggyőzés fegyvereivel s a magyar nemzeti eszme állandó ébrentartásával elszántan küzdenünk kell a területi integrifás visszaáll! tásáért. Alkotmányjogi szempontból a királyság hive vagyok s Szent István koronáját régi fé nyében szeretném látni, azonbsn a király személyének kérdésében nincs helye nyilatkozattételnek. Pénzügyi tekintetben ellene vagyok minden devalvációs kísérletnek s a gazdasági konszolidáció helyreállítására a takarékosságot és többtermelést tartom egyedül alkalmas esz köznek. A luxus-cikkek behozatalának korlátozását és a fényűzési adó létesítését fogom javasolni. Akkor lesz rend gazdasági életünkben, amikor a buza lesz alapára minden szükségleti cikknek. A szövetkezetek fejlesztése is elsőrendű feladat. Itt említem meg, hogy a Központi Hí tejszövetkezet a jövő héten kerületi képviselőfog felállítani Nyíregyházán, s a gabonagyüjtést is ez a szerv veszi majd kezébe. Gazdasági tanintézet és vincellérképző iskola felállítását szeretném keresztülvinni Nyíregyházád, a magyar Champagne központján, ahol nem adok sok időt, pezsgőgyár is fog létesülni, mert hiszen a nyiri bor igen alkalmas a pesgőgyár tásra. A gyümölcskertészet intenzívvé tétele is ajánlatos volna. Kulin Sándor a programmbeszéd megtartásáig. Nyíregyházán marad s keresni fogja az érintkezést a szavazó polgárok minden kategrájával, hogy elveit velük megismertesse. Addig is szükségesnek tartottuk, hogy programmjáról rövid vázlatot adjunk. A francia köztársasági elnök balesete Budapest, május, 25. (Saját tudósitónktól.) Párisi szikratávirat jelenti, hogy Dechanell köztársasági elnök vasárnap este Pársból Mouthrissonba utazott, hogy az ott leleplezendő aviatikus emlékmű hétfői felavatásán résztvegyen. Az elnök utazás közben a nyitott ablakon mélyen kihajolt, s egy erős zökkenésnél a friss levegőtől különben is elszédült elnök a vonatból kibukott. Szerencsére a vonat az ut ezen szaka-, szán lassan haledt, s igy az ésés nem volt erős. Az elcök kábultságából magához tért, s a legközeldbbi őrházhoz gyalogolt, ahonnan telefonon értesítették a montbrissoni alprefetet, aki autón az elnökért ment és Montbrissonba vitte. Dechanelnek némi zuzódáson kivül, amelyek nem komoly természetűek, más baja nem történt. Ot halálos Ítélet Budapesten Budapest, május 25. (Saját tudósitónktól.) Budapestről jelentik, hogy Surgot Gyula ötös tanácsának ítéletét a peckai terroristák ügyében ma hirdétték ki. Az itélet szerint öt egyént halálra, egyet 12 évi fegyházi-a, a többieket pedig, akik fiatal' koiuak 15 évi fogházra ítélte. A halálra ítéltek kegyelemért folyamodlak, mire a bíróság kegyelmi tanáccsá alakult át. Korányi erélyesen megcáfolja a devalváció hírét! Miben lesz szigorú az adóreform? Megkérdeztetik azután milyen adóra helyezi a fősúlyt a most készülő adóreform? A miniszter igy válaszolt: — Ahhoz, amit expozémban a nemzetgyűlés előtt elmondottam, alig lehet hozzátennivalóm. Mindenesetre nagy súlyt helyezünk maj a vagyonátruházási a fényűzési ós a forgalmi adókral Budapes, május 25. Egyik fővárosi pénzügyi és kereskedelmi szakférfiú beszélgetett Korányi Frigyes báró pézügyminiszterrel, akitől megkérdezte, mi igaz a devalvációról terjesztett rémhírekből? A miniszter határozott és erélyes hangon mondta a következőket: — A devalvációs rémhírből egy sió sem igaz! Devalvációról ábszolutó szó sincsen 1 Szabad kereskedelmet! Lássuk be végre, hogy mindenféle kivételes törvény és rendelkezés dacára a közellátás és az árak kialakulása egyre súlyosabb és abnormisabb állapotokhoz vezet. Már torkig vagyunk a központokkal a „Hadi Termény"-nyel, az „OBKl"-val. a „GOK"kal, a maximális árakkol, a zárlatokkal, szállítási igazolványokkal és minden háborús kitalálással, amely a szabad kereskedelem korlátozására és a fogyasztó közönség boldogitására találtatott ki. Hiszen, ha azoknak a bizonyos rendelkezéseknek tényleg és ideálisan eleget is tudnánk tenni, ha a kivitel ép oly tökéletes lehetne, mintahogy azt ezeknek a kivételes rendeleteknek a kitalálói talán elképzelték a zöld asztal mellett, akkor talán még csak lenne valami haszna, de ugy ahogy p. o. az u. n. „maximális" árakat is kezelik, hogy t. i. a gyakorlatban „minimális ár" lett belőle, no mes; a milyen tehetetlenek vagyunk az áru-elrejtők, az áru-felhalmozók, a láncosok stb. ellen, a csempészettel szemben, hát mindezek folytán azok a rendszabályok félrendszabályokká lesznek, már pedig minden egészséges folyamatnak megölője a félrendszabály. Az a nézetünk, hogy a kereskedelemnek épugy meg vannak a maga természetszerű törvényei, mint bármely közgazdasági tevékenységnek. Annak szabadon kell működnie, szabadon kell fejlődnie és a maga hatásait szabadon kell kigyakorolnia, mert minden intézménynek éltetője az egészséges szabad levegő. Nagy tévedés azt hinni, hogy a kereskedelem olyan organizáció, amelyet melegházi kezelésben, korlátok között, mesterséges fűtéssel, hő elvonásokkal, zárt levegőn lehet kitenyészteni és hogy ugy lehet idomítani, mint ahogy a kertész lugassá, vagy faldisszé alakítja a futó dísznövényt. Ehhez a mesterséghez olyan nagy művész kellene, aki az egész világkereskedelmének titkos billentyűin emberfeletti tehnikával és áttekintéssel tudna játszani. E nélkül csak kontárkodás az egész. A félrendszabályok közül hol itt, hol ott tör magának utat a kinövés, a fatyty-hajtás, a spekuláció, raf finéri a, az ellenőrizhetetlen és agyafúrt nyerészkedési finész. Hogy csak egy példát említsünk: álljunk meg az u. n. „maximális ár"-náL Ugyebár ez alatt józan ésszel azt kellene értenünk, hogy bizonyos árunak a hatóság által megállapított azon legmagasabb ára, amely alatt igen, de a melyen felül azt a bizonyos árut nem szabad se eladni, se venni a kereskedelmi forgalomban. Es mit tapasztalunk?? Az egész egy fikció. A termelő, vagy az eladó arra a szóra, hogy egy métermázsa gabonának 200 K a maximális ára, egyszerre abba a meggyőződésbe ringatja magát, hogy annak a gabonának a valódi belértéke bizonyosan nagyobb, hogy az bizon]osan többet ér, mert hiszen ellenkező esetben a hatóság nem tiltaná el a keresletet attól, hogy magasabb árt is adhasson érte. Nos tehát egyrészről megcsalatva érzi magát amiatt, hogy nem adhatja el a gabonáját magasabb áron, másrészről pedig ha csak teheti és alkalom kínálkozik rá, megalkuszik lelkiismeretével és felcsap „árdrágítónak". A vevő szintén abban a hiszemben van, hogy a „maximális ár" tényleg akként van megszabva, hogy az áru annál valószínűleg magasabb érteket képvisel és könnyelműen szánja rá magát annak túllépésére. Pedig meggyőződésem, hogy szabad kereskedelmi forgalom mellett, amely légérzékenyebb szeizmozgráfja a kereslet és kínálat közötti viszonynak és az egészséges és igazságos ár-kialakulásnak legtermészetesebb folyamata, — mindez egészen másképen lenne. Se az eladó, se a vevő nem indulna ki fikciókból és egyensúly egy-kettőre helyreállana. A mikor tavaly nyáron a vármegyében 40 Kra szökött fel a burgonya „maximális ára" maguk a gazdák elképedtek erre a horribilis összegre. Ez t. i. kis holdanként legalább 2400 K bruttó hozamot jelent a gazdának. Ha ujabb