Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-05-19 / 113. szám

1920. május 19. V Aromán megszállás napjaiból Az alispán nagyszeben~arad~szegedi utja (Mikecz István alispán jelentéséből) III. Az alispán Szegetlen. tele van idegenekkel, a vörös legmagasabban Szeged terror elolli menekültekkel, régi ]>oliliku •Ok, jónevü újságírók tömegével, akik wni sono igyekeznének feltámasztani a régi rendel vagy legalább is alioz hasonlót. A szállodáknak még fürdőszobái is .'nkhelyül szolgálnak és igy egész természetesnek vettük a sorba járt szállóknak visszautasító kijelentéseit, tudtuk bár előre, hogy igy lesz, de csak végső esetben rkarluk magánszemélyek szívességét igénybe venni, Egy angol küldöttség részére biztositolt lakást azok késlekedése mialt birtokba vehettünk Somogyi Sylvcster Szeged város polgármestere jóvoltából. A" polgármesternél a város érdekes eseményei illán érdeklődvén, a Franchet (V Esperai látogatásáról számolt be, mint í.mely kérdés a szegedi közvéleményt legélénkebben foglalkoztatta, eommentálva a szeszélyes délfrancia, de fontos missiót teljesítő tábornok kijelentéseit A francia nemzetet képviselő tábornok szavai szerintem JS figyelmet érdemelnek s bár megvagyok győződve, hogy a francia diplomata kimentéseit inkább fenyegetésként kivánja használni és azok igazságáról meggyőződve ő maga sincs, mégis érdemesek feljegyzésre, mert azokból megtudjuk, hogy a magyarokkal folytatott beszélgetése tájékozódó célzatú volt, mert a szerinte fontos helyről tett nyilatkozatokat nem bocsátotta el a l'ülc mellett, hanem azokról állandóan jegyzeteket készített, nyilvánvalóan illetékes. helyen leendő felhasználás céljából. »Hogy van a város és a közélelmezési volt a tábornok első kérdése. Somogyi Sylvester elpanaszolta az élelmezési mizériákat s különösen azt a nyommasztó helyzetet, amelyet a szénhiáhy következtében beállott munkanélküliség okozott. Szenet ugyan kapott Szegőd városa a megszálló szerbektől, a szén rilenében ezek lisztet és szalonnát köveleltek, a horvátországi 18 koronás szklonaárak helyett azonban csak 30 koronát fogadva el a recompensálionális számitásnál. Bár igy nagy anyagi áldozatok árán volt csak az ipari üzem folytatásához szükséges szén beszerezhető, mégis jótékony volt ennek a városba való beözönlése, mert a munkanélküliség nagyjában megszűnt s az ipari lakosság kenyérhez jutott. Sokat kellett ezért áldoznunk, mert ugy tudja meg tábornok ur, hogy az ön szövetséges szerb lisztviselői egyenesen megkövetelik a vesztegető aranyakat — mondá a polgármester. A tábornok a megjegyzést hallgatással mellőzte, amely szünetet a polgármester felhasználva, azt a kérelmet terjesztette elő, hogy Újszegednek Szegedhez való visszacsatolása érdekében az illetékes he1 ,*en közbenjárjon, mert bár Újszeged a Tisza túlsó oldalán fekszik, az Szegeddel közigazgatásilag mindig egy egységet képezett, mindig színmagyar városrész volt s igy nem volna igazságos a városnak ilyen erőszakos kettészakitása. A tábornok arcán a komoly belátás kifejezése ült s megnyugtatólag mondotta, hogy alapelve el nem szakilani azokat u területeket, ahol magyarok laknak s biztosíthatja a polgármestert, hogy ez a felfogása az igazságos érzésű francia nemzőinek is. A szerb és román lakta vidékeket azon bán — folytatta a generális — ezek a nemzetek fogják megkapni. »Hát igazságosnak tartja tábornok ur hogy a nehéz magyar munkával kulturális sá tett vidékeket most a szerbek fegyverees erőszakkal elveszik??* kérdé a polgármester. Szerbia francia szövetséges volt, ezért jutalmat érdemel, válaszolta a tábornok, majd hirtelen a polgármester felé fordulva — miben áll a bolsevizmus?? kérdést lette fel. A kérdezett részletesen ismertette a tanácsköztársaság szervezetét, törvényeit alapelveit, intézményeit, gyakorlati megvalósítását és annak hibáit s amidőn a théma bőségesen kimerít letett, a következő kérdést intézte a polgármesterhez — mii gondol, hogy lesz letörve a bolsevizmus?? ;Csakis az entente segítségével < volt a rövid válasz. Miért kell ehhez entente segítség?? kérdé Franchet. Azért válaszolt Somogyi Sylvester, mert a megszállott területeken fegyveres erő szervezését az entente hatalmak meg nem engedik és igy saját nemzeti erő hiányában az cselben azonban, ha román és szerbek megengedik a tcrülelüJvön a bolsevizmus letörésére szolgáló hadsereg szervezését, ugy lehelne szó ar ról. hogy saját erőnkből törjük le a vörös uralmat. A tábornok Somogyi e kijelenlése után jegyzeteket készített, azonban mélyen hallgatott s csak arra ütötte fel a lejét, amikor a polgármester megjegyezte. hogy francia segítség mindenesetre kívánatos volna. Hogy gondolhat erre? kérdé csodálkoz va a tábornok. Tábornok Ur! kezdé Somogyi Sylvester polgármester, »a magyar nemzet már két izl>en védte a nyugatot a mindent elseperni látszó veszedelemtől. A tatár és török pusztítás volt az, amikor a magyar saját véréből emelt védbástyát, hogy a nyugatot a megsemmisüléstől megóvja. Most egy. harmadik eset előtt állunk, a keletről hömpölygő bolsevista áradat előtt! Önök azt kívánják, hogy a mi testünkön porladjék szét a veszedelmes irányzatnak még a csirája is. Helyes, de ehhez segítség kell az önök segítsége, mert önök azon veszedelem torkában vannak, amely elnyeléssel fenyeget. A tábornokra e merész szavak nagyobb hatást teltek, mert nyomban szetid hangon kérdezte: »Hát miként gondolja ezt?? Ugy^ hogy a megszervezendő fehérgárda Budapest ellen vonulna, háttérben és tartalékban az entente csapatokkal és különösen francia tüzérséggel — válaszol la a polgármester. A Dunántúl kellene ellenforradalmat szitui — jegyezte meg d' Esperaay — miután a térképet hosszasan vizsgálgatta. A Dunántul nehéz szervezkedni, mert otl a vörös terror nagyon kifejlődött vetette közbe a polgármester. Hát ott mindenki vörös?? kérdé a generális. Nem csak vagy 10 százaléka a lakosságnak, de a terror oly nagy, hogy minden szervezkedést lehetetlenné tesz. A generális ezután a szerb vojvodaság — vajdaság északi határa iránt érdeklődött. A polgármester csodálkozva nézett a kérdező tábornokra és megjegyezte, hogy bár közép, felső iskolákat végzett és az egyetemet is absolválta s állithatja hogy mindig jó tanuló volt, de a szerb vajdaság határáról soha semmit sem hallott, de nem is tartotta szükségesnek, hogy a több mint ezeréves Magyarország testén a honfoglalás előtt létezett államok határait tanulmányozza. Csodálatos, Sándor szerb trónörökös kérdésemre röglön meg tudta jelölni a határt, amely Szabadka és Baja közt van — jegyezte meg a tábornok. A polgármester e megjegyzésre mit sem válaszolt, de a tábornok távozása után megtekintette a kultur palotában elhelyezett régi okiratokat s ebből megállapította, hogy a generális helyesen jelölte meg a szerb vojvodaság határát. Az „Agricola" export-import részvénytársaság alapítási tervezete Mint köztudomású dolog, az ötéves háború, az ezt követő felfordulás, de különösen a vörös uralom és általában a nagy nemzeti összeomlás sok mindenre ami azelőtt jónak és pedig megvállozatlanul jónak látszott, elhomályosithatatlan fénnyel reávilágitván, megmutatta, hogy az rossz, belül férges, használhatatlan helyelte uj kell. Megmutatta igy azt is, hogy egész közgazdasági berendezésünk nem egészen helyes alapon nyugszik, a termelés ugy, qualitative, mint quantitative nem kielégítő, azt pedig, hogy töbl>ct termeljünk, a termelést fokozzuk, olyan okok gátolják, amelyek eltávolítása nélkül a nemzetnek egy uj, helyesebb, biztosabban alapozott életnek neki menni nem lehet. Ilyen főbenjáró ok a többi mellett az, hogy nálunk a természet rendeltetése szerint halározoltan agrárállamban a kereskedelem olyan irányban fejlődött, amely, sehogy sem volt arányban a mezőgazdasá gi érdekekkel és amely helytelen irány oda juttatott bennünket, ahol ma állunk, amikor mindenki természetesnek találja, hogy a mezőgazdák által produkált javak még jó ha csak dupla, legtöbbszőr 4—5 szórós áron jutnak a fogyasztóhoz, amikor, megtörténhetik az, amire nem egy példa van, hogy a termelőtől 5 koronáért elvitt bort a fogyasztó 20 koronáért — ha nem többért és esetleg silányabb minőségben — kapja meg az asztalára. Tehát mikor a termelő és fogyasztó közötti rövid uton éppen háromszor annyit keres a közvetítő

1 kereskedelem, mint az, aki a termeléshez .tőkéjét, igyekezetét, egy évi munkáját és kockázatát adja. Hogy ez nem egészséges állapot az kézenfekvő. Hogy az u. n. »Központok« intézkedései — éppen mert vezetésük nem volt egységes — milyen karikatúráit nyújtották a józan és helyes l>eosztásnak, arra szolgáljon például az éppen nem sporadikus csak a sok közül kikapott eset, hogy a fehérmegyei Csór községl>en felesleges 4 vaggon burgonyát Eszékre disponálták, ugyanakkor Csórtól 5 kilométerre levő. Inolán fekvő tanezred részére Horvátor-