Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 1-74. szám)

1920-03-16 / 62. szám

e 19M Március 16 miniszterévé Bank országos pénzügyi tanácsost nevezték ki. Hemisch, ©ser, ljauscher ós Schitfer miniszterek fogságban vannak. A dezignált miniszterelnök a keresztény egyesülés pártjában Simonyi -Semadan Sándor dezignált miniszterelnök a kormányzónál történt kihallgatása után, kevéssel kilenc óra előtt megjelent a keresztény nemzeti egyesülés pártkörében, a hol . a képviselők meleg üdvözléssel fogadták. Itt bejeleatette, hogy a kormányzó őt a kabinet megalakításával az általa kifejtett alapon megbízta. Előadta, hogy ő csakis azon az alapon vállalkozik a kabinet megalakítására, hogy egységes kormányzópárt alakítandó és erre az egységes kormányzópártra támaszkodva akar kormányozni. Fölhívja a pártot, hogy hajlandó e őt ezen az alapon és ebben a törekvésében támogatni. A párt a dezignált minisztere, nök fölhívására egyhangú lelkesedéssel biztosította őt arról, hogy álláspontját teljes egészében magáévá teszi, minden törekvésében, minden ere jével támogatni fogja és a megalakiUndó egységes kormányzópárthoz teljes egyértelműséggel csatlakozik. A dezignált miniszterelnök a párt vezetőségével és nemzetgyűlés tagjaival' bizalmas tanácskozást folytatott, később pedig az újságírók előtt, ezt mondotta: A megbízást vállaltam, de egyelőre nem nyilatkozhatom sem a kormányalakításról, sem a vele kapcsolatos dolgokról. Előbb a pártvezérekkel tárgyalok. Megbízásom nincs időhöz kötve, de remélem, hogy két napon belül jelentést tehetek a kormányzó urnák megbízásomról. Arra nézve, hogy koalíciós alapon, vagy minő más alapon tárgyalok, ma nem nyilatkozhatom. Ha nem bíznám a sikerben, akkor nem is vállalkoztam volna. Siraonyi-Semadan Sándor felhívást fog ÍBtézai a keresztény blokk pártjaihoz a szorosabb kapcsolat megteremtésére és egységes homogén kormányzópárt megalakítására. A keresztény nemzeti egyesülés pártjában azt hiszik, hogy a dezignált miniszterelnöknek sikerülni feg ilyen plattform alapján kormányt alakítania. Ha miudazáltal terve meghiusulna, akkor SimonyiSemadam Sándor megbizsát természetesen visszaadja a kormányzónak. A békedelegácié egyik tagja felolvas a békekilátásokről A Területvédő Liga fölolvasó ülést fartott a Tudományos Akadémiában. Az ülésen, amelyen nagy és előkelő közönség vett részt, Kelecsányi Ferenc dr.. a magyar békedelegáció tagja Négy hét Párisban a békekonferencia idéjén cimmel beszámolt azokról az impreszszióiról, amelyeket Párisban és Neuillyben szerzett. Kelecsányi dr. az érdekes benyomásokat egyrészt a francia közvélemény nyitott szemmel való megfigyelése, másrészt a francia sajtó alapos kritikával v»ló tanulmányozása ós végül számos francia politikussal, társadalmi előkelőséggel és újságíróval folytatott beszélgetése révén gyűjtötte öisze A francia, de különösen a párisi engesztelhetetlen gyűlölettel ír a magyarokról, aminek okát nem annyira a soviniszta meggyőződésben, mint inkább abban a befolyásban kereshetjük, amelyet „kedves" szomszédaink „aranyai'

1 gyakorolnak reá. Kevésbbé elfogult, sőt hellyelközei megértést is tanusit irányunkban a francia vidéki sajtó. A párisi sajtó tehát nem igazi kifejezője a közvéleménynek, amelynek hangulatát Kele csányi dr. néhány érdekes interjú utján ismerte meg. A mérsékeltebb jobbol dali politikusok Keleteurópa balkánizálását fatalisnak mondják és az angol és az amerikai véleményhez csatlakozva követelik az egész ,.békemű" revízióját. Kelecsányi dr. véleménye szerint ennek ellenére sincs reményünk arra, hogy a békefeltételeken valamit is váleztatnának, nem pedig azért, mert ez a változtatás több, már aláirt békeszerződést érintene és a nekünk diktált feltételek megváltoztatása ezeknek az átalakítását is megkövetelné. Valószínűnek latszik, hogy a békeszerződés, mely az egész Európát politikai és gazdasági válságba sodorná, meghiusul és az általános revízióra előbb vagy utóbb reá Jkerül a sor. — Az uj béketárgyaiáson már a legyőzöttek is szóhoz jutnak. tük . . . Most ÍJ sajognak égő sebeink , . . Am, a megpróbáltatást kiáltottuk. Botorságunkért megbűnhődtünk ... és ezen az örökké emlékezetes napon ugy érzem, mintha a végzet rendelése uj életre, uj ezer esztendőre szólítaná a súlyos betegségéből lábbadozó magyar nemzetet! Újra látunk katonákat "és örömmel, lobogó lelkesedéssel, bizakodó szeretettel látunk katonákat! Magyar katonákat ! Nemzet katonáit! Akik legelő ször értették meg az idő tanításait s először keresték elő az eldobott fegyvereket és annyi évszázad óta először állottak össze, hogy megvalósítsák a nemzet eddig kiába remélt hasztalan sóvárgott vágyát . az önálló nemzeti hadsereget! > Az ünnepi órában tele van a szivünk határtalan örömmel, bizakodással és szeretettel irantatok! Akik vállalkoztatok, hogy a magyar névnek újra becsületet szereztek és az áldott ősi földet megvédelmezitek ! Nézzétek e lobogó fáklyalángokat! Nemcsak ezek lobognak itt kísértetiesen a sötét éjszakában! Lobognak itt a szemek és lobognak itt a szivek is 1 Nagy magyar télben picike tüzek ! Már összefolynak . . . egybe-szakadnak és lángtengerró válnak ... 8 azt tanítják, hogy szebb és dicsőbb dolog tűzben elhamvadni, a honszerelem tüzében, a harc hevében dicsőn ellángolni, mint fertőben, szégyenben, a rabság szennyében elrothadni . . . Azt tanítják, hogy a magyar, amely szeret a pásztortüznél ellandalogni: tud az égő honszerelem tüzében fellángolni is, elégni, áldozatos dicső dolgokat cselekedni ! Csak egy pillanatra kábultunk el ! Már duzzadnak harcedzett izmaink! Már szorulnak ökleink ! Már szikrákat vetnek haragv® szemeink és készen vagyunk! MegyünklA határok intenek, a határok várnak mireánk! Éljen a Haza! Éljon a nemzeti hadsereg! A beszéd végszavaira az ünneplők riadó óljene volt a visszhang. A gyújtó szavak hatása alatt nem akart szűnni az éljen, mely a szónokot is melegen köszöntötte. A beszédre a nemzeti hadsereg tisztjei nevében Bugsch Aladár ezredes dandárparancsnok meleg szavakban adott választ. Megható ez a hódolat — mondatta amelyet Nyíregyháza város közönsége a nemzeti hadseregnek bemutat. Igaz szívből köszönöm a szónok urnák a nemzeti hadsereghez intézett szívélyes szavait. A nemzeti hadseregben lángol a hazaszeretet és a nemzeti érzés. És ha ebben a tömegben is ugy honol a nemzeti érzés éá hazaszeretet, büszkék és boldogok lehetünk és szemébe nézhetünk bármely ellenségnek. A szónok ur • miitette, hogy hadseregünk csábító szavak folytán letette a (fegyvert. A csábítók nem a hadsereg vitéz katonái között voltak, hanem azok között akik, mig mások küzdöttek és szenvedtek, itthon pénztárcájukat duzzasztották és féltek, hogy a frontról hazaérkezők felelőségre togják őket vonni. A hazaszeretet ós nemzeti érzés éljen minden igaz hazafi szivében. A nők szivében is, hogy nevelésükkel oltsák be e szent érzelmeket gyermekeink szivébe. A hazaszeretetben és nemzeti érzésben nevelt utódok megteremtik Magyarország egykori nagyságát Köszönöm a város közönségének megható hódolatát. Isten segítségét kérem e városra, hogy ismét felvirágozhassék ! Az ezredes dandárparancsnok meleg hazaszeretetre buzdító szavaira v haros éljenzés volt a válasz. — Éljen Horthy Miklós! — Éljen a Bemzeti hadsereg! — Éljen Bugsch ezredes ur! — Éljen Oehm alezredes ur ! — Éljen a keresztény Magyarország ! — csendült fel a lelkes ünneplő éljen azok felé, akikben ma a szomorú magyar lélek minden reménysége és szent bizalma van. Most az énekkar a tüzes Horthy indulóra gyújt, mely még csak fokozza a lelkesedést. Újra éljenzések hangzanak. Az erkélyről Bencs Kálmán polgármester lelkes éljent kiált a nemzeti hadseregre é3 Horthy Miklós kormányzóra. Mg moigalom a magyar békesiejieléi megnlieisiatásaéít Amerikai lapjelentisek a magyar határ megjavításáról Bécs, márc. 8. (A Magyar Távirati Iroda szikratávirata a csepeli rádióállomás utján. Az amerikai lapoknak táviratozzák Párisból a világbékének következő helyzetképét, amely azonban nem annyira pozitív tényeket, mint inkább az uralkodó és egyre erősödő hangulatot tükrözi vissza. A szenátusnak nem kell nagyon sietnie a versaíltesi békeszerződés ratitikálásával. Nagyon valószínű, hogy a szerződőst a közeljövőben revideálni fogják és akkor azután mégegyszer ratifikálni kellene. Angliában, Olaszországban, sőt Franciaországban ís erőteljes mozgalmak indultak meg a szerződós revíziója érdekében és a helyzet beavatott ismerősei azt mondják, hogy egy éven belül egészen megváltoznak a békeszerződések. Hangoztatják, hogy a jóvátételi rendelkezések tulszigoruak Máris erős mozgalom dolgozik azon, hogy a magyar békeszerződést újra szövegezzék és a határokat újból megállapítsák, ugy, hogy M

aíty

a

rországhoz visszakerüljenek inindizok a magyarok, akik most jugoszláv, román, vagy cseh uralom alá kerültek. Általában azt hiszik, hogy idővel Franciaország és Anglia megfogj i engedni Ausztriának a Németországhoz való csatlakozást, mert ha az Egyesült Állsmok visszavonulnak és ha az osztrák számlát nem fogjak többé fizetni, a szövetségesek kénytelenek levonni annak a ténynek következményeit, hogy Ausztria egymagában életképtelen. Nyiregyáza népének hódolataa nemieti hadsereg előtt A szombat esli fáklyásmenet Nyíregyháza, márc. 15. (A Nyirvidék tudósítójától.) A szenvedések és bűnös forradalmak pernyéje alatt szunnyadó nemzeti érzés az első friss fuvallatra tüzet fogott. Ezt a márciusi fuvallatot Horthy Miklós neve és vitéz katonáinak megjele nése visz: el mindenhová. Nyíregyházán a szombaton lezajló szines keretű, forrón lelkes ünnep életerős dokumentálása volt a tüzet fogott hazafiságnak, gigászi erővel ébredő magyar nemzeti öntudatnak. Megható végighallgatni az ünnepély résztvevőinek elbeszéléseit, amint az ünnepen nyert élményekről adnak számot. Mind mind boldogságról beszélnek, rég várt örömről, amelyet most az önálló magyar hadsereg katonáinak látása elemi erővel ébresztett fel és a könnyes meghatodottságig fo kozott. A fenségesen szóp nap az esti ünnepségekkel fejeződött be Nyíregyháza népe spontán lelkesedéssel, hatalmas tömegben sorakozott fel ós csatlakozott a katonazenekar friss magyar nótahangjai mellett a tűzoltó laktanya fe lől érkező fényes fáklyásmenethez, amely a Korona szálló erkélye alá vonult, hogy hódoljon a nemzeti hadsereg tisztjei és legénysége előtt. A fáklyásmenet este 9 órakor indult meg a tűzoltó laktanya udvaráról. A menetet a derék és lelkes tűzoltói kar rendezte A tűzoltóság Antal János parancsnokuk vezetése alatt már a délelőtti ünnepség nagyszerű rendjének biztosításában dicséretes munkát végzett, a pompás fáklyásmenet sikeréért pedig külön dicsérettel adzunk neki. A város főbb utcáin érkező zenés fáklyás menet ezrekre gyarapodó tö meget ragadott magával, mely messze riadó éljenzéssel köszöntötte Horthy Miklós fővezért, Magyarország kormányzóját, a nemseti hadsereget, a keresztény erkölcsökben megújhodó uj Magyarországot. így érkezett a menet a Korona elé, melynek erkélyen Bugsch Aladár ezredes, dandárparancinok, Oehm Tivadar alezredes Szabolcsvármegye katonsi parancsnoka jelent meg a tisztikarral, Mikecz István alispánnal, Bencs Kálmán polgármesterrel s töb bekkel a hatóságok vezetői közül. A zenekar elhallgatott, az éljenszó elült s a Városi dalárda Jakab József karnagy vezetésével elénekelte Révffy : Kuruc diák dalát. A nagyszabású dalkompozició a jeles énekkar minden egyes tagjának forró átórzésével szárnyalt a magyar szivek méltó hódolataképpen. A hatásos szóp dalért lelkesen megéljendzték a dalárdát. Most egy asztalt hoznak elő. A közönség éljenzése közben Sasi Szabó László dr. lép fel rá. Megragadó&n gynjtó beszédében áthevül. A hallgatóság minden egyes embere csüng szaván, mely fascínáló érővel hirdeti a honszeretet igéit. A beszédet melyet a forró lelkesedés éljen szavai minden súlyosabb mondatánál megszakítanak, ezekben közöljük : Tábornok Ur! Tiszt Ürak ! Nemzet katonái! Ezelőtt 14 hónappal egy meghibbant magyar miniszter azt kiáltotta a háború megpróbáltatásai közt kifáradt, elégedetlen tömegnek: „Nem akarok többé katonát látni!" I A végzetes szót kapóra vették fékevesztett; türelmetlen elemek és napok, órák alatt bejárta a szerencsétlen magyar haza zegét zugát s mint a gyorsan ölő méreg, rapid gyorsasággal ölte ki a nagy nemzet testnek ellenálló erejét, elzsibbasztotta tagjainkat, izmainkat, elkábította agyvelőnket, megszédítette gondolkodásunkat és az ezer-esztendős nemzet elbukott. Kihullott kezéből a fegyver, mellyel ezer esztendő viharai közt jó és balszerencsével vé delmezte ősi határait s amelyet egyszermásszor kicsavarhatott kezéből ellenséges ádáz túlerő, de amelyet önként soha magától el nem dobott . . . Most megtörtént a szégyenteljes csuda!! A magyar önként dobta el fegyverét Nem akart többé katonát látni !" Hát mígis látott !!! Látott, da abban igazán nem volt köszönet . . . A többit tudjuk . . . Végig szenved-