Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 216-291. szám)

1919-12-24 / 288. szám

8 JSÍYÍR1TIDÉK. 1919, december 24 megteremteni az uj Magyarországét. Beszédét a kővetkező felhívással fejezte be: Szeretném, ha elvihetném az ország többi városába Keoskeatét városának azt ez üzenetét: Elég volt a forradalomból, a zűrzavarból, legyen béke, nyugalom, munkafegyelem, törvénytisztelet az országban, hogy megtarthassuk azt, amit ezer éven át fentartott minket és hogy Szent István országa a maga régi dicsőségében és fényébea ragyogjon. Majd meleg szavakkal ajánlotta a választók bizalmába Pékár Gyulát, akit a város második kerületében képviselőnek jelöltek. Ezután Pékár Gyula mondotta el programmbeszédét, melyet lelkesedéssel fogadtak. A kalocsai népgyűlés Huszár Károly Kecskemétről ezntán Kalocsára átázott, ahova délután 3 órakor érkezett meg. Az állomásról a miniszterelnök kíséretével a Buza-térre vonult, ahol a népgyűlést tartották. Petrovác Jézsef elnök üdvözli szavai Htán Huszár Károly miniszterelnök nagyobb beszédet mondott. Az ország romokban hever, éhség, nyomorúság mindenütt, mindennek tetejébe egy lelki válság, mintha a magyar nép lelki ereje is megroppant volna. Pedig most inkább mint valaha szükségünk van arra, hogy a magyar nép ne essék kétségbe. Egy hang: Mi lesz a zsidókkal ? Nem azt kall kérdezni, hogy mi lesz a zsidókkal, — mondotta a miniszterelnök — hanem, hogy mi lesz a keresztényekkel? Mi lesz az Ínségesekkel, a végeken sínylődő magyarokkal ? Most arra van szükség, hogy minden magyar ember összefogjon. Én nem antiszemitizmust akarok csinálni ebben az országban, hanem kereszténységet. Azzal, hogy a zsidókat állandóan szidjuk, még nem teszszük boldoggá az országot. Csak akkor lesznek egészségesebbek közállapotok, ha az egész nemzeti életben visszatérüuk a keresztény erkölcsök és erények útjára. Ha uj életet akarunk teremteni, nem alég ha másokban látjuk a hibát, hanem azt is meg kell meadtni, hogy mi a mi teendőnk. Arra van szükség, hogy a külföld lássa, hogy itt most nem anaroiha van, hanem miudeuki angedelmeskedik a törvényes magyar kormányzatnak, a tekintélynek, az államhatalomnak. Ügyelnünk kell arra, mondotta azntán, hogy olyan képviselőházunk legyen, amely nem csupán kis gazdákból áll, hanem amelyben az intelligencia és a többi társadalmi osztály is képviselve van, nem az oszályok politikáját kell most esinálni, hanem az egyetemes magyarság politikáját. A béketárgyalásokról a miniszterelnök a következőket mondotta : , A békét meg kqll kötnünk, ha kemény is lesz, mert addig, amig ezt ien kötjik meg, jiem kezdődhetik meg a gazdasági élet rendje, nem indulhat meg az njjászűletés folyamata. Ha majd megkötöttük a békét, akkor következtetik el az az idő, amikor a magyar kultura erejével magunkhoz láncoljuk mindazokat, akik ezen a földön magyarul gondolkodnak és éreznek. Azt híresztelik rólam, mondotta — hogy elárultam a keresztény irányzatot. Én mióta politikus vagyok, mindig a keresztény Magyarország küzdő katonája voltam, nem engedem azonban, hogy felelőtlen, könnyelmű, emberek játszanak a tűzzel és a szenvedélyekkel. Csináljunk keresztény politikát abban, hogy soha se beszéljünk és tegyünk olyasmit, ami a keresztény erkölccsel ellenkezik. Ha a szenvedélyek úrrá lesznek a lelkeken és ha a politikához nem értő, vagy gonosz célzatú emberek izgató szavára hallgatnak, akkor mind lejebb és lejobb fogunk csúszni a lejtőn. Végűi a nőket bnzditotta, hogy éljenek szavazati jogukkal és szavazzanak a keresztény nemzeti irányzatra. A népgyűlés a Szózat ének lésével ért véget. Este a Katolikus Körben társasvaesora volt, amelyen Huszár Károly a többek között a következőket mondotta : A békére nemcsak kifelé, hanem bent az országban is szűkség van. Bent az országban is pacifikálnunk kell azokat a társadalmi osztályokat, amelyek néhány hónappal ezelőtt még gyilkos kedvvel állottak egymással szemben. A bűnösök számára tsiaes amnesztia, aki bűnös volt, bűnhődjék méltéan, ds a tömegekkel, a néposztályokkal szemben a pacifikálás politikáját kell követnünk. Nekünk ebben az országban szükségünk van minden társadalmi osztály összefogására. Ha itt intelligencia, íöldmivesosztály és munkásság nem egyet akar és nem fog össze, akkor itt el fog pusztulni a magyarság és elpusztul a kereszténység is. Ket évtized óla sürgettem a szociális reformokat ebben az országban sajnos, a mult parlamentjében vajmi kevés érzék volt az egészséges szociálpolitikai haladás iránt. A sok elmulasztott reform következménye volt azután az összeomlás, amint hogy minden elmulasztott evolnción^k rendesen revolueió lett a vége. A két forradalom után olyan politikát, aminő a forradalmak előtt volt, ebben az országban nem lehet többé csinálni. Foglalkozei kell azokkal a nagy problémákkal, amelyeket Nyugaton már megoldottak. Az alkotmány njjáépitése utján roham lépésekkel utói kell érnünk a nyugati népeket. Azt szeretné, ha a most összeüllö nemzetgyűlés szakparlament lenne. Elmúlt az a világ, amikor itt valaki az ösi jog eimen csinálhatott politikáját. Végül hangsúlyozta, hogy nem áz osziályharcnak, ha nem a kiengesztelődésnek szelleme vezessen bennünket, hogy végre pacifikálódjék a közhangulat. A felköszöntők során nagy tetszést keltett Kennedy angol ujságiró franeia nyelvű beszéde, amelyet magyarul tolmácsoltak. Különösen azt a kijelentését tapsolták meg, hogy a tegnapi ellenségekből lesznek a m«i barátok. A miniszterelnök és kisérete éjjel visszautazott Budapestre. A gastastgi és iparküilitóison ezüstéremmel és díszoklevéllel kitüntetve. I Gabulya Mihály ruhafestő, vegytisztitó, gőz»*só és plisaérozó intézete, Ny'.regvkáza, Zöldség-tér és Vésö-u. sarok. Telefon 248 Fest bármilyen színeket, Ruhákat vegyileg tisztit, Gyászruhákat 24 óra alatt fest Plisséroz 2—3 ára alatt. Az ember Fájdalommal, fájdalomban születik, mérhetetlen gyámoltalanságot, és a boldogság atáa való elfogyhatatlan vágyakozást hozva magával. Ezer gondoskodás istápolja amig megáll a maga lábain, s azután ezer ököl próbálkozik lábáról ledönteni. Elkezdődik raá is minden élő közös sorsa a létért^való küzdelem. De nem osak élni akar, jól élni lehetőleg boldogan élni szeretne, s a jól élhetést biztosítani késői utódai számára. És éppen ez a tulgondoskodás, a generációk során átörökítve jól élni akarás, az anyagiakon túl, a színleg erkölcsiekben is mások felé törekvés ütközteti össze embertársaival s mér reá sokszor emberfeletti feladatokat. Csak viszonylagosan beszélhetünk primitív emberről. Az ember a legalacsonyabb műveltségi fokon is egymásnál feljebb törekszik, s megmarad ez a törekvése, akkor is ha családnak vagy nemzetnek tömörül. Az erősebb ököl ós a furfang éppen ugy diadalra segítette az ősembert, mint ma a nagyobb hadsereg és előrelátó diplomácia a nemzeteket. Az ember élete mindenképen tragédia. Tudatos boldogsága felett is tudatosai^ terpeszkedik a mulandóság árnya, ezé a rettenetes pozitívumé, amelybe képtelen beletörődni. Az állat ebből mit sem sejt, életében nincs is tragédia csak katasztrófa, amelynek brutalitásában sem lázadozik a láthatatlan hatalom ellen, melyet mi sorsnak nevezünk. Ha szemébe nézünk rosz sorsunknak a utána kapunk csapdosó kezéuek, • areában emberarcot ismerünk fel s emberkéztől fonott ostortól kaptuk legfájóbb csapásait. Csoda e tehát ha az öntudatlan gyermek megbújik a védő karokban, s a felcseperedett gyermek lélek tudatos érzése a véAelemkeresés. Az ember fél az embertől! És ez a félelem teszi olyan gyötrelmessé az életet, minden társadalmi berendezkedés az egymással egymás ellen való felkészűlődésMinden nemzet belső politikai villongásait, terjeszkedési vágyát a félelem magyarázza. Megeszlek, hogy te meg ne ehess 1 Az ember és emberiség szüntelen önmagát emésztő harcban küzd egymással, hogy békében élhessen. Nem a fájdalomban keletkező élet, nem a verejtékes munka a bibliai átok, hanem a nyugalomért való el nem oltott szomjúság az ember igazi tragédiája. Krisztus volt az egyetlen páratlan Isten-ember aki ebben a való mivoltában ismerte mag az emberi lelket. Az emberekkel való összecsapások felvert porán át, a küzdelmek rohamai alatt meglátta az epedő leiket. A kivetettben, megvetettben, elesettben, elhagyottban megkereste a letiport gyermeklelket, s a szeretet varázsigéivel akarta embernek nevelni S hogy ez az, isteni lánglélek, évezredek sötétségein át máig világit annak titka: mart minden élő lélekben — talán meg nem nevezve — Krisztus szendereg. Az igazi kultura végcélja feljutni olyan régiókba, ahol az ember nem esak egymás hátán de egymás mellett is meg tud élni. Hol vagyunk még, ettől ?! .Talán mire ezek a nyírségi erdők kőszén formációknak válnak az ember megszűnik az embertől félni. Addig pedig szóijon ki-ki a maga lelkéhez: Kelj fel, és járj! C. Jósa Jolán.