Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 216-291. szám)

1919-10-22 / 236. szám

Nyíregyháza, 1919. október 22, * Szerda XL. évfolyam 236 Cenzúrát: SZABOLC9VÁRMEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA - t— rr T«Í—iTffiiiOiiiirn— r- riTimir- -- Ti»iir-nrriiiriir<nin>ima ir*u ny iinMwtwjpjup^o^ Sfizetés: Egész évre 72 K, félévre... 36 K, | ' Aíapitott

o JÓBA ELEK 1 § ^SS-ŰtTsSES!

1 $ Felelős szerkesztő Dr. S, SZABÓ I.ÁSZLÓ ? TELEFON SZÁM 829. * POSTACHEQUE Kéziratokat nem adunk vissza. negyedévre 18 K, egy hónapra 6 K. Tanfióknak félévre 24 korona,: <.wgMi^e - -i— m-|-- - m m»mnm Temetik KáSlay Andrást \A vármegyeház diszíermóben már utrakészen áll a koszorús feketo koporsó, a nyíri fö!d kitárai, hogy pihenőre ölelje egyik leghívebb fiát. Ezen a délutánon aíanyoa derű hull a szabó!cn földre, tett kékség, Eselsg őszi napfény ársd az égből és a napéit óta hideg szürkeségből olővillannak a szabolcsi ősz színei. BSJes' véletlen, hegy ez az enyhe romantika ezen a délután feg körül bennünket. Aranyos derűvel Ssórja be az ősz utolsé útját a nomes magyarnak, awi szerette a klasszikus gondolatok tiszta magasságát és a lőlek melengetését a végtelennek hitében, a nagy eszmék vallásában. Ahogy mondjuk szép ősi nevét, fényes 'mioiálét rajzéi eléje az emlékezés éa abból, amit mondánk róla, kaik szavú elégia szövődik a nyolc évtizedes harmonikusan 32«j» életről, »meJynsk magasba emelkedett ive most békésen lehajlik, örök törvények szerint. A gyászolóikai telt teremben a megiilatidés csendje, a százados szertartás bánatos éaekszava nőt* tudnak a veszteség fájdalmával lenyűgözni bennünket, Ilt a beteljesülés tudata fog el mindenkit, egy ?)kotó negy élet átgondolása, olyan beteljesülésé, melynek láttára van hitünk a magyar géniuszban, mely a Basssayeiek, a Jósa Andrások, a Kállay Andrások nyomában óletre és munkára fog hívni, küldeni feg többeket is . . . * * * A keporsó a színültig megtelt teremben útra készen áll. Kállay Aadrást búcsúztatják. A bánatos •ealád mellett ett láijuk a szabolcsi föld minden tájának képviselőit, a hatóságok és hivatalok valamennyiét, Ujfalussy Dezső főispánnal élükön. Itt vannak a ^cáésulatok, egyesületek. Kállay jindrás vslaraennyicknek közreműködője, többeknek vezetője veit. A román katonai parancsnokságot Neagu evredes és Bejan hadnagy képviselik. A koporsó főjénél Énekes János prépost iőesperes, érsekhelyette* foglal helyett a kegyúri plébániák lelkészeiből álló fényes segédlettel. A nsgykállói, kállósemjéni, orosi és napkori plébániáknak kegyura volt Kállay András. Méltóságának nemes tartalmat adott mély vallásos hite, átélt ős apostolkodva hirdetett keresztény ideáljai és egyháza iránt mindenkor megnyilvánuló fiúi szeretete. A gyászertartást végző papság sorában Énekes János prépost, föesperes, érseki helyettes mellett ott voltak Marnó Gyula, a nágy•kállói, Bukna József, a napkori, Javorek Elek, aa orosi kegyúri templomok plébánosai, Süent györgyi Józseif nagykálÚSi s, lelkes?, hittanár, Bslassa Jínos és Gávei Gyula nyíregyházi s lelkész. A gyásztai tartás folyamán JaX kab JÓZSOÍ káitor meghatóan szép feuesuztatóban adta hsgyo mányos jellemzését aa elhunytnak. Majd Marnó Gyula, a ndgykfillői kegyúri templom plébánosa beszélt az egyház 8 a kegyuii plébániák nevében. Meleg közvetlenséggel búcsúztatta" a ferikölt szellemű kegyurat és az egyházba és tevékeny iüt, akinek koporsójánál részvéttel áll a kegyúri papsíg, d^ ugyanakkor önmagát is ríszvét illéti, mint árván hagyottat. A mély mrgillet'dést keltő szavak ulán Virányi Sándor vármegyei főjegyző szilt Szabole*vármegye nevében, t melynek az elhunyt főispánja s hat évtizeden át gondolatos, serény és ékesszavu munkása volt. A beszéd Mynnin Virányi a következőket mondotta: Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet! Kgy vármegye mélységes bánatának terhével lelkünkben állunk Kállay András ravatala körül, akinek neve és egyénisége, nyele évtizedes tiszta, nemes szép élete immár fogalommá vált Sarjadéka e vármegyéb n ezeréves történalmi múlttal fciró, azzal századok viharában, egybeforrott ősi családnak. Itt születik, itt éli boldog gyermekkorát s amint kikerül az iskola padjáiból, tele nemes ideálokkal, eszmékkel, tettre vágyással siet ide vissza szűkebb hazájába, amelyben min den halom, minden bokor, minden fa elnault őseiről meséi s amelyről olyan meleg, sz'ntő rajongásba menő szeretettel irja később, hogy „a tiszta magyar, r ernes uri vármogyé nek Szabolcs volt mindenkor mintaképe; e vármegye vet otthona a független szabad gondaikozásnak, a vendégsze retetnek és vonzó táradalmi életnek/ Nagy műveltsége, tudása, nemes ambitiói, családi nymbus mint szinte praed*s!inálják arra, hogy vármegyéjében vezető szerepet vigyen s nem is tétovázott, nem is vonakodott soha erőit, tehetségeit a közügyek, mindig elsősorban Szalojcsvármegye szolgálatába állit?ni; ha néha csalódik is reményeiben, ha olykor-olykor elkedvetlenítik is a meg nem értés, az élet bajai, ha pillanatnyilag kíáhrárditják is ideáljaiból a rohamai társadalmi átalakulás félszeg kinövései: a szivét betöltő szeretet mindig megtalálja a jót, a vigasztalót s hftt évtizeden át nisea a vármegye életében politikai, kultúrál s, gazdasági és társadalmi fcsemé«y, nincs olyan mo?.ga!om, arceljpok- hívatett vezetői közöü őt na keresnénk s meg ne találnánk. Hogy mennyi nagy, nemes, szép eszme é« alkotás ftizédíis Kállay András nevéhez, azt majdan a történetírás fogja megörökíteni. Hagy megtestesítője volt a puritán; hazafiságnak, » nsme3 önzetlenségnek, a politikai higgadtságnak, az érett megfontolásnak, hogy ty pikus bépviselője volt a e?upa jóindulattal telt, soha senkinek ártani nem akaró, nyílt szivtS ízig-vérig magyar urnák, akinek egyéniségében a legszerencsésebben egyesítve 1 tájuk & régi tálabirák nemes egyszerűséget a müveit, modein széles látókörű, nagy siylü államférfi minden szép vonásával, — hogy egyéni és családi él&te példaképe a hő tisztaságnak és szeretetnek, — azt tudta és érezte mindanki ebben a vármegyében s tanúi itják ránk maradt irásai; de hegy ki volt Kállay András Szabolcsvárme gyének, azt keserű fájdalommal érezzük most, amikor örökre elnémultak annyi szívhez szóló mrgysr dal minden szépségét visszatükrözni tűdé kedvesen zengő ajkai; amikor koporsóját körülálijuk itt, ahol anoyiszor hangzottak el mindig a tiszta, önzetlen meggyőződéstől, a tántorithatatlan hazatiságtól sugalt szavai, amelyekkel mindig ujabb és ujabb tanúbizonyságát adta annak, hogy minden ^gondolata, minden törekvése, minden tette rajongásig szeretett vármegyéje boldogulásának van szentelve. Nehéz elképzelni, de még nehezdbb ' beletörődni abba a keserű gondolatba, hogy é, aki szerető szivével annyiszor volt osztálytársa örömeinknek s bánatunknak, aki nyugodt, higgadt lélekkel, tiszta fővel ott állott minden megpróbáltatásban az ősi vármegye vezetői között: — nincs többé 1 Hisz hat hosszú évtiznden keresztül egy vott Kállay András Szabolcsvármegyével . . . Kortársai is, akiket az őréhez hasonló tiszta ideáik mus vezetett, akik öt teljesen megértették, akik osztályosai vol'ak örömeinek s bánatának, — las ganként eltűnnek mellőle s bármily fájdalmas is őt most elveszteni, — vigasztaláaunk a hit

; hogy Kállay András lelkében < gy tiszta, szép, harmonikas élet emlékeivel tőrt meg őseihez . . . A vármegye búcsúja után" Városi Dalegylet dalkara Jakab József karnagy vezetésével a „Jaj de sajog, jaj de vérzik" kezdetű dalban, majd a koporsó leszállításakor a Bsssenyei-téren a „Mért oly baau* kezdetű gyáazdalban mondott Isfen hozaádot a Dalegylet egykori védelnökének. A több száz főnyi gyássmenot ezután megindult a Morgó-temetö felé. A simái a Turáni Kör nevében d:. Klekner Károly telnök buwiuatftíía a kör agilis alapítóinak egyikét, a legújabb időkig lelkes elnekét, e tisztségtől való'megválása óta diszelnökét, Kállay András izzó, tisztult magyarsága, amelynek vallása nála is, mint sok más faimagyarbaa a?zal a meggyőződéssel lett még nemesebbbé, hogy hirdetni és biztosítani kell a magyar életben azt az erkölcsi tisztaságot, amelyet nem mist felekezeti ha táróié vonalat, hanejrt mint a magyar fejlődós egyedül lehetséges ethikai irányát, a keresztény civilizációsak, mint szükségszerüségeek hangoztatása jalent. Kállay András társadalmi téren a Taráai , Körön át igyekezett a magyarság tömiritése és a tiszta erköles elvét megvalósítani a míg ez a múltban elszigetelt és félreértett áramlat maradt, a mult Uftuiságtú most azt kirdetik, hegy ezek a tisztulta* vezetett törekvések adhatnak ttditő életet és friss vérsejteket a bágyadt magyarságnak. Ez a tadat fcdott ihletet Klekner Károlynak, amikor a Turáni Kör volt elnökétől a következő szavakban vett buciut: Gyászoló gyiilekezet! Kállay Andrástól, alapító diszelnökéiől, buesuzik a turánikör. Amikor utolsó utján meg" pihen a koporsó, amely izzig vérig faj magyar holttetemét rejt magában, síri csend váltja fel & közelmúlt eseményeinek mindinkább távolodó morajlását, a honja pusztulásán kesergő ősmagyar mégegyszer körülnéz a tájon s szeme könnybe lábad a nagy pusztuláson, hisz a duló fergeteg éppen a legszebb, a legnagyobb gonddal és szeretettel ápolt fákat törte darabokra, amelyekhez oly tok ösi emlék. 1000 esztendő öröme és buja, küzdelme és szenvedése, hol pompás, hol gyászos dicsősége társult. Ö maga AZ évek ís a betegsége súlya alatt meggyöogülvő, faját jellemző büszké daccal nézett szembe a ám 60 fUtér.