Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 216-291. szám)

1919-12-07 / 275. szám

k 1919, december 7. 5 hárulna a haszon, vagyis a népesedést hathatósan előmozdítaná. Az a munkás, aki megnősülne, a megnősülés után a tőkisitett járulék felét megkapná, A má­sik felét meg akkor kapná meg, ha gyermek származna a házasságból. A tőkésített járulékokból olyan alaptőkét lehetne idővel összehozni, amely mérhet­len kincset jelentene a szociális munkás­jóléti intézményeknek, — Ha ezeket a reformokat meg tudnám valósítani, akkor igazán elmond hatnám, hogy ezért az eszméért érde­mes volt élni ! Egy ámerikai csillagász december 17-ikére jósolja a világ végét Egy aradi tanár véleménye a jóslat ellen Egy amerikai lap szenzációs hirt j közöl. Porta Albert kaliforniai tudós az- j zal a megdöbbentő próféciával szolgál, 1 hogy az ég boltozatán a- csillagok vilá- ; gának rendjében olyan jelek mutatkoz- j nak, amelyek arra engednek következ- j tetni, hogy ez év december havának 17. és 20-ika közötti időszakában könnyen bekövetkezhetik a min­denektől rettegett világkatasz­trófa, az emberiség élettörténe­tének befejeződése. Hat nagy égitestnek küiönös cso­portulása következtében — irja a világ­hírű csillagász — az emberiség törté­nelmében soha nem tapasztalt iszonyú :öldrázkódások, hatalmas menydörgések, /illámlások és olyan borzasztó felhősza­<adás következhetik be a földtekének ypen azon a részén, amelyen az Egye­ült Államok tarülnek el, amihez képest ,z özönvíz csak egy szerény kis nyári sőzés volt. Porta Albert csillagvizsgáló tudós z ő bejelentését arra alapítja, hogy ecember 17—20-ika között a hat nagy égitest, amely a nap gyűrűjében mosog — a Vénus, a Föld, a Mercur, a Mars, a Jupiter és a Saturnus — pálya­futásuknak olyan különös hely­zetébe jutnak, hogy mindnyájan egy vonalban lesznek egymással, inek következtében electro-magnetikus ejök amely máskülönben csak önma­kra hatott, a különös közelség foly­n vonzó erőt gyakorol nemcsak ma­kra az égitestekre, hanem a napra is, elyből — valószínűségi számítás sze­nt — egy nagy darabot ki is szakithat. »e ha meg nem is bonthatja a napnak llományát, ép' olyan perturbációkat lézhet elő a napnak felületén, mint minő kitöréseknek szemtanúi vagyunk t e földön, amikor a tüzhányóhegyek zó lávát löveinek ki magukból. Ezer és ezer mértföldnyi hosz­szuságu tüzcsővák fognak ki­csapni a napnak izzó tömke­legéből és egy olyan tátongó szakadék keletkez­het a napnak gömbjében amely magába ránthatja a közel, állá égitesteket'(leg­közelebb van a naphoz a Mercur, aztán a Vénus és ugy következhetik mindjárt a Föld!), minthogyha mi például a Vezúv kráterjébe beledobnánk egy nagy labda-golyót. Ha azonban az egymásra ható electro-magnetizmus nem járna is a fenti végzetes eredménnyel a Föld sorsára nézve, annyi bizonyos — állítja profesz­szor Porta — hogy soha nem képzelt iszonyú villámlás, forgószelek, zuhogó özönvíz következhetik be a hat nagy csillagzat párhuzamos állásba kerülése folytán. Megbillenhet a Föld egyensúlya is, minek következménye majdnem egye­temes pusztulás lenne az élővilágra nézve. * * * Az amerikai jóslatra az ,,Aradi Hír­lap" egy aradi tanár véleményét közli. Az aradi tanár cáfolata többek között a következőket mondja : A közvetlen cáfolatra elég annyi, hogy már a történeti időszámításon belül is a naprendszernek idézett hat boly­gója igen sokszor jutott olyan konstellá­cióba a nappal szemben, amilyen decem­ber 17-én következik be. Ha a mult évszázadaiból pontos meteorologiai fel­jegyzéseink volnának, azok a feljegyzé­sek abnormis időjárás alakjában meg­őriznék a bolygók akkori együttállásának emlékét. Ez az abnormis időjárás most sincsen kizárva, Hiszen máris benne vagyunk, pedig még egy hónap választ el a kritikus naptól. Kétségtelen, hogy nemcsak a nap gyakorol vonzóerőt a maga bolygóira, hanem viszont a boly­gók is vonzzák a napot. Áll ez elsősor­ban a Jupiterre, a naprendszer óriására, amely a nap irányában mindig kilóditja a napot pályájából. Csakhogy ugyanez áll a Földre nézve is a holddal szem­ben, sőt bármely bolygóra nézve bolygó társaival szemben. Végső eredményben a bolygók pályája igen komplikált görbe. A hat bolygónak együttállása és együttes vonzása a nap felületén foko­zott elektromagnetikus hatásokat válthat ki, ugy lehet, több százezer kilométer hosszúságú napfáklyák (protuberanciák) szöknek fel a nap testéből s ennek a fokozott nyugtalanságnak hatása a boly­gókon is érezhetővé válik, akár hősü­lyedés, akár hőemelkedés alakjában. Nincs kizárva, hogy hatalmas ziva­tarok vonulnak végig a föld felü= létén a kritikus napokban, de a bolygók együttesen is oly csekély tömeget képviselnek a nap töme­gével szemben, hogy siagy katasz­trófáról szó sem lehet. Annál kevésbbé történhetik meg az, hogy valamelyik bolygó a napba hulljon, mert hiszen valamennyi bolygó együttes vonzása inkább azt eredményezné, hogy a belső bolygók: a MeFcur, a Vénus, a Föld eltávolodnak a Naptól. Egyébiránt nem­sokára alkalmunk lesz, hogy a világ végéről közreadott jóslat túlzásait sze­mélyesen ellenőrizhessük. Szomorú emberek laknak a Bujtoson. Séfét, elborult te­kintetüket a földre szegezik, mint a két karjukkal botra támaszkodnak és hét­mérföldes csizmában járnak. Egyedül, mindig egyedül járnak, szótalanul, busán és időnként a házak oldalfalait tapogat­ják. A messziről jött utas csodálkozva nézi őket. Maga a városrész csendes, kihalt, kocsit, szekeret vagy egyéb járó­müvet nem látni errefelé. Esténkint rej­telmes sötétség borul a Bujtosra, amit nem zavar meg egyetlen villanykörte sem. A sötétben gyanús cuppogásnk és loecsanások hallhatók, mint amikor maeskakölyköket fojtanak a vizbe. Rend­őrnek hire, nyoma sincs. Elátkozott világrész e« a terület. Ez a világ vége, Szomorú emberek laknak a Bujtó­son. Sötét, elborult tekintetüket a földre szegezik, hogy el ne tévesszék a te­nyérnyi utat a mérhetetlen sárban. Mind a két karjukkal botra támaszkodnak, mert minden eltévesztett lépés a Bujto­son a lábtörés veszedelmével jár a sok kicsi és sok nagy gödröcskék miatt. Hét­mérföldes csizmában járnak, mert a 800 koronás városi cipő nem bírja ki a buj­tosi sarat. Egyedül járnak a bujtosiak, mert a tenyérnyi uton csak libasorban ballaghat az ember. Időnkint a házak oldalfalait tapogatják, hogy el ne csusz­szanak a sikamlós uton. Kocsit, szekeret vagy egyéb járóművet nem látni errefelé, mert nincs az a bérkocsis, vagy taligás aki egv bujtosi utat megkockáztatni merne. A vilanyvilágítás itt zavartalanul szünetel, mert a vilanykörtéket már régen elrágta az idő vas foga és nincs aki pótoja őket. cuppanások és loccsanások a sárba poty­tyant polgártársat jelentik, aki letért az egyenes útról a sötétség okából. Rendőr már ide nem jutott, vagy pedig jogos irtózattal viseltetik a bujtosi sár iránt. Elátkozott világrész a Bujtos, a világ vége.

Next

/
Thumbnails
Contents