Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 216-291. szám)

1919-12-07 / 275. szám

JMyxryxbée. 1919. december 7. Városi üzemek A ,.Nyirridék-' egyik előző számában fönti cim alatt egy közlemény jelent meg, melynek bevezető soraiban cikkiró ur azt mondja, hogy tulajdonképpen e« volna az ideális, ha a községek egyáltalán nem foglalkoznának lemmiféle ipari, vagy mezőgazdasági üzemekkel. Alább azonban kifejti, hogy az alaposan megváltozott viszonyok bizony nagyon is kívánatossá tennék, bizonyos elvek szemelőtt tartásával, a községi üzemek léte sitését. Mivel magam is ugyanezen nézetet vallom, szükségesnek vélem a kérdést bővebben megvilágítani. A nélkül, hogy annak ideális voltát elösmerném, tény, hogy a múltban, a békés idők boldog napjaiban nem igen forgott fönt szüksége annak, hogy a városok ipari, vagy gazdasági üzemeket rendezzenek be úgynevezett házi kezelés mellett, mert ipartermékeket bőségben, jó minőségben és olcsóbban kaptunk az iparüző külföldtől, mint azt magunk itthon előállítani képesek lettünk volna. Mezőgazdasági terményekben pedig kivitelképesek is lévén, kényszerítő körülmények nem voltak arra, hogy a városok ilyenekkel rendszeresen foglalkozzanak. A mi ae iparüzemek berendezését illeti, természetesen ezt most még kevésbbé tartanám helyén valónak, de annál inkább szükségesnek, sőt egyenesen nélkülözhetlen és elodázhatatlannak tartom azt, hogy a városok mezőgazdasági üzemekre berendezkedjenek. A földbirtokreform, bármely formában és irányelvek szerint vezettessék és keresztül, minden esetben a nagybirtoknak bizonyos arányú elaprózásával és igy üzemének bénításával, a termelés csökkenésével fog járni. Ennek folytán természetesen legelsősorban is a városok ellátása még inkább a bizonytalanságnak, a véletlennek lesz kiszolgáltatva. Hangsúlyozom itt, hogy nagy hiba volna fejtegetéseimet Nyíregyháza városra vonatkoztatva csupán elbírálni, mert a mezőgazdasági termelés és ellátás szempontjából hasonló kedvező viszonyokat csak nagyon kevés városnál találhatnánk. Ennek dacára mégis a piaci árak itt is, teljesen indokolatlanul olyan magasra emelkedtek, hogy a versenyt e téren bármely más várossal szemben is bátran kiállhatja. Általánosságban beszélek tehát, a midőn szükségesnek mondom azt, hogy városaink ellátásának biztosítására mindenütt, a kormány felügyelete alatt álló, városi gazdaságok rendeztessenek be oly mécgtekben, hogy számot vetve a kisebb termelők piacra hozható produktumaival is, a lakosság ellátása egész éven át biztositható legyen. Természetes dolog, hogy ilyen szükségképpen nagyobb gazdaságok berendezhetésének mérlegelésénél elsősorban is a pénzügyi kérdés jön tekintetbe, melynek azonban, tekintve a kitűzött célt, éppen a városi lakosság legnagyobb részénél lévő nagy pénzbőség mellett nehézséget okozni éppen nem szabad. Hiszen csak röviddel ezelőtt, Budapesten, éppen nem közérdekű célra 1.5 16 ember rövidesen 65 milliót tudott Összehozni; annál inkább kell tehát módját találni annak, hogy egy ilyen közszükséget kielégítő intézményhez a pénz ne hiányozzék. Azzal ma már mindnyájan tisBtában vagyunk, hogy az ország gazdasági föllendü lése bizonyos radikálisabb eszközök igénybe vétele nélkül el sem képzelhető. Igy már meglehetősen megbarátkoztunk a hádinyereségadó, vagyoaadó, sőt a vagyondézsma fogalmával is. A városi gazdaságok berendezésénél pedig igazán legkevesebb okunk volna, meg nem barátkozni a méltányos alapokra fektetett kénysserkölcsön fogalmával, annál is inkább, mert hisz ennél nemcsak a kölcsön adott összeg bár mérsékelt kamatozása biztosíttatnék, de az elsőrendő szükségléti cikkeknek jutányosabb beszerezhetésével a kölcsönt nyújtók indirekt uton is bizonyos visszatérítésben részesülnének. Arról, hogy az ilyen városi gazdaságoknak berendezendő földbirtokok bérlet, örökáron való vétel, vagy éppen kisajátítás utján szereztessenek e meg inkább ? most nem tartom szükségesnek szólani. De annál inkább szükségesnek tartom hangsúlyozni azt, hogy az ilyen községi gazdaságoknak semmi körülmények között sem lenne szabad az árdrágítók sorait szaporítani és a mentül nagyobb jövedelmezőségre törekednie legalább is addig, mig az általános drágaság fokozatosan meg nem szűnik. Ez okból termeivényeit nem árusíthatná magasabb áron, csak ugy, hogy deficittel ne dolgozzék és a befektetett tőke minimális •/• a, valamint annak néhány •/• a évenkint tartalékolásra félre tehető legyen. Az általános drágaság megszűntével és a megélhetési viszonyok javultával, fokozatosan rátérhetne a kölcsöntőke törlesztésére, majd idővel a város jövedelmet hajtó vállalatává is fejlődhetne. A pénzügyi kérdés mellett talán még nehezebben megoldható probléma a gazdaságoknak igás álatokkal, gépekkel és eszközökkel való felszerelése lenne a mostani körülmények között. Tekintve azonban azt, hogy ma az ország minden gazdasága reconstructióra vár, mert e nélkül nemesak megújhodás, de még csak vegetálásunk sem kép zelhető el; az ilyen községi üzemek sokkal inkább lesznek abban a helyzetben, hogy a nagy áldozatokat e téren meghozhassák, mint az egyes birtokosok. A felületes szemlélők szeretik hangoztatni azt, hogy a gazdacsztály a háború alatt meggazdagodott és minden áldozatra képesnek hiszik azt. A dolog azonban éppen ellenkezőleg áll. Igaz ugyan, hogy gabonatermését a becsületes gazda a békeárak 4— 5 szőrösére maximált áron adhatta el, ámde" éppen a háborús esztendők rósz termései következtében ilyen áron is kevés eladni valója volt. Ezzel szemben azonban a munkabérek legalább 8 —10 szeresére, a gazdálkodás folytatására szükséges anyagok pedig nemritkán 50—100 szorosára emelkedtek a béktáraknsk. Mi maradt tehát részére hátra ? Értékesíteni állatállományát abban a reményben, hogy majd beszerai azt akkor, ha az árak leszállanak, erre azonban sajnos, nagyon soká lehet még várnunk. Az állatállomány eladásából származott pénz tehát, még ha az egyik másik gazdánál félre is volna téve, jövedelmet, vagy gazdagodást éppen nem jelent. Természetesen vannak kivételek, a kik talán nem ragaszkodtak éppen a maximális árak betartásához, vagy olyan háboius üzletektől sem riadtak vissza a melyek esetleg kifogás alá eshetnek. Ezek azonban semmi esetre sem képviselik a magyar gazda lypusát. Ha tehát az egyes gazdáknak szinte lehetetlen, anyagi eszhözök hiányában gazdaságuk megfelelő reconstrukiiójára gondolni egyelőre, a termelés biztosítására pedig minden lehetőt mulhatlanul meg kell tennünk, onnét kpll a pénzt előteremteni, ahol az bőségben található, mert állami támogatásra legfeljebb csak a föntebb emiitett radikálisabb módozatok alkalmazása után számíthatnánk az erkölcsi támogatáson kivül, a mit a kormány a községi üzemekkel szemben bizonyosan meg nem fog tagadni. Ezek után nézzük részletesebben is, minő előnyökkel kecsegtetnének az ilyen községi mezőgazdasági üzemek létesítése ? 1. Amint azt már föntebb érintettem, a birtokreform, legalább is átmenetileg, minden esetben a termelés csökkenését fogja maga után vonni, amely átmenet sajnos, — előreláthatólag bizony ab'gha lesz rövid tartamú, — Ennek lolytán nemcsak, hogy exportra igen kevés fog jutni, de tekiatve a gazda ságok általános, hogy ugy mondjük lezüllését is, bizony legelsősorban a városok ellátása fog igen nagy nehézségekbe ütközni. — Már pedig, hogy a mostani drágaság és nincstelenség még továbbra is fönntartható, vagy pláne fokozható legyen, —• annak lehetetlenségéről azt hiszem mindenki meg lehet győződve. — Ezen veszedelemnek elhárítása nézetem szerint legbiztosabbanla községi gazdaságok mielőbbi berendezése által volna lehetséges. 2. Az ilyen, közérdeket szolgáló nagyobb birtok iránt a gazdasági munkások körében eemmi esetre sem volna meg az az ellenszenv, amely csak a legritkább esetben vezethető vissza existentialis okokra, hanem a legtöbb esetben csak irigység, vagy izgatás szülte gyűlölet folyamánya az egyes birtokosokkal szemben. — Sőt az ilyen, közérdeket szolgáló és szükségképen belterjesen kezelt gazdaságokban a gazdasági munkásság nagyobb számban megtalálván tisztességes megélhetésének föltételeit, nem ragaszkodna a reá nézve nagyon is kérdéses előnyöket rejtegető „földosztás"-hoz Hiszen milyen előnyökre, termés-eredményekre számithatunk ott, hol az uraság jóvoltából átengedett ilyen parcellákon az egész család ásóval-kapával végzi a „szántást" igavonó állatok hiányában. Már pedig ilyeneket az ősz folyamán több felé is lehetett látni. Nem képezheti vita tárgyát az, hogy az ilyen körülmények között gazdálkodó földesgazda szívesebben fog a nagybirtok, kivált a közérdeket szolgáló nagybirtok biztosabb és jobb üiegélhetést nyújtó kötelékébe lépni és igy a községi gazdaságok létesítése az általános nyugalom és eredményes munkálkodás hathatós tényezőivé is válnának. 3 Amennyiben az ilyen községi gazdaságokba föltétlenül bevezetendő volna a szokásos gazdasági üzemeken kivül a tehenészet, zöldségtermelés, baromfitenyésztés, méhészet, gyümölcstermelés Is, az ezek körüli munkálatoknál a rokkantak nagyszámban találnának hajlamaiknak megfelelő tisztességes megélhetést biztosító munkakört. — Hogy ezzdl a rokkant kérdés milyen arányban volna a megoldáshoz közelebb hozható, — szükségtelen bővebben fejtegetni. 4. A mai, szinte őrületes boszorkány-táncot járó piaci árak normális mederbe terelésére sem mutatkozik célravezetőbb mód és eszköz, mint ilyen városi gazdaságok berendezése. Ezek terményeinek előállítási ára mindenkor pontosan kimutatható lévén

} a piaci árakat ellenőrizni hivatott hatóság biztos adatokra támaszkodva tehetne eleget kötelességének. E tekintetben ssjnos, manapság nem történik semmi, de minden eladó kényekedve szerint emelheti portékájának árát akár az egekig is, fölrúgva minden nemzetgazdasági teóriát; mely a kereslet és kínálat közti viszonyt tartotta tz árak csalhatatlan szabályozójának. — Legyen bár, ma bármely cikkből akármilyen bőséges kínálat, árcsökkenésről ábrándozni sem lehet, mert ezt az átháritási teória megnem engedi és inkább pusztuljon rakásra a bőségben termett cikk, — de az árakkal lefelé menni, megengedhetetlen véteknek tartanák azok a boldog halandók, kiknek van eladó portékájuk. Amint azt már föntebb is emiitettem, az ilyen községi üzemek természetesen csak akkor felelnének meg rendeltetésüknek, ha bizonyos altruistikus elveket tartva szem előtt, produktumaikat minden speku lajió és közvetítő kereskedelem kizárásával juttatnák elsősorban is a szegényebb városi lakosság birtokába 5. Az ilyen községi gazdaságok az egész ország területét behálózva, a mezőgazdasági st.aistika pontosan működő szervei is lehetnének, melyek a körletükbe sorozott területek termelési viszonyait állandóan figyelemmel kisérvén, egyesvidékek termés-fölöslegcnek, esetiig hiányainak számon tartásával, annak ugy az ország területén valc elosztásánál, mint a tényleges fölöslegnek exportá lásánál megbecsülhetetlen munkásságot fejthetné nek ki. » Bár nem tartom az itt fölsoroltakban kimerítve mindazon előnyöket, melyek az ilyen községi üze mekből kifolyólag lelki szemeim előtt lebegnek fölöslegesnek tartom mégis azok fölsorolását folytatni mert azt hiszem, hogy az elmondottakkal is sikerül magamat a dolog érdemére vonatkozólag megértetnen azokkal, akik hasonló problémákkal akár hivatásból akár bizonyos előszeretetből foglalkoznak. Én a magam részéről, ilyen községi gazdaság üzemek létesitésének gondolatával már 1916-bai kezdtem foglalkozni és nyújtottam is be Budapeí főváros tanácsához ez irányban egy szerény javas latot, amint azonban a következmények mutatjá akkor ilyennek létesítését még szükségesnek net tartották, pedig az akkori beszerzési árakat a mostí nival összevetve, pusztán üzleti szempontból sem le volna hátrányos 1—2 gazdaság berendezése. Mi sem természetesebb azonban, mint hog az ilyen községi gazdasági üíemek csak akk( felelhetnek meg céljaiknak ; — a lakosság érdekt csak akkor fogják igazán szolgálni, — ha ne járnak elől ae árdrágítás és uzsoráskodás tere valóságos iskola-példákkal. Csak akkor léphet az városi hatóság föl az uzsorásokkal és árdrágitókk szemben üldözőnek, ha nem kell attól tartani hogy holmi 600—750 koronás holdankinti bérössz gek, vagy 800—1000 koronás tűzifa árakért ő joggal az üldözendők közé volna sorolandó. Az ilyi utakon produkált nagy bevételi tételekkel szembe bizonyosan a kiadási tételek is hasonló arányb; emelkednek és végeredményben a mérleg, még papiroson talán kedvezőbbnek tüntethető is föl, a valóságban a lakosság nyomorának növelésé seolgál, amivel aligha lesz arányban a csekc pánztári maradvány. Rapcs^k