Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 73-121. szám)

1919-05-20 / 112. szám

t JSTYÍRSTIDÉÍL 1919. május 20. már kiürített részek újra megszállhatók. Ha Németország eleget tesz e szerződésnek, az antant csapatokat visszavonják. Franciaországot megvédik. Németország kötelezi magát arra, hogy elismeri mindazokat a szerződéseket és egyez­ményeket, amelyeket az antant hatalmak Németország volt szövetségeseivel kötnek és a maga részéről is elfogadja azokat a rendelke­zéseket, amelyek a volt osztrák-magyar monar­chia területén, Bulgáriában és Törökországban életbelépnek, elismeri tehát az uj államokat és határait. A 'békeszerződések ratifikálása Paris ban történik, a tengeren tuli államok Párisban jelzik a ratifikálást. A békeszerződés életbe lép, mihelyt Németország é3 a négy nagyhata­lom ratifikálta. A békeszerződésben adott garanciákon kivül az amerikai Egyesült Államok elnöke kötelezi magát arra. hogy az Egyesült­Áilamofe szenátusának, továbbá Anglia miniszterelnöke kötelezi magát arra, hogy Nagybritánnia parlamentjének ratifikáló előterjesztést tesz és k Népek Ligájának jóváhagyása mellett az Egyesült Államok és Nagybritánnia azonnal segítségére siet Franciaországnak, ha Németország táma­dást provokál vagy jogtalanságot kivet el. A nemet nemzetgyűlés a békeszerződésről Németország nem irhát alá egy igazságtalan bekét Ki brándulás a wilson: illúzióból A Viitorul jelenti : A berlini nemzetgyű­lésen, amelyen a békeszerződést terjesztették a parlament elé, Scheidemann miniszter a következő beszédet tartotta: — A német nemzetgyűlés azért gyűlt ma össze, hogy az ország kormányává 1 egye­temben állást foglaljon ebben a pillanatban, amely döntő jelentőségű népünk létére nézve, azzal szemben, amit a mi ellenségeink béke­feltételeknek neveznek. Összejött a nemzet képviselete, mint a bizakodók utolsó csoportja akkor, amikor a haza legsúlyosabb veszélyben forog. Mindnyájan eljö:tek ez elszásziak és lotharingiaiak kivételével, akiknek megszűnt a joguk, hogy itt megjelenjenek. És amikor én az Öaök soraiban látom a német nemzet összes törzseinek, a rajnai tar­tományoknak, a Saar vidékének, keleti és nyugati Poroszországnak. Posennek, Sziléziának és Danzignak képviselőit, a veszélyben forgó tartományok embereit — ha az ellenség aka­rata törvénnyé válik — ugy őket utoljára lá­tom itt a német nemzetgyűlésen : érzem a lelkemben, hogy velük vagyok, fájdalmukban ebben a súlyos órában, amikor egymással be­szélnünk kell. A mi kötelességünk az, hogy megmentsük * nemzetünk életét, semmi mást, csak legalább ezt. Nem kergettünk nacionalista illúziókat, nem törekszünk presztízsünk megmentésére, nem keressük hatalmunk helyreállítását. Az életünket, a mi szégény, szerény életünket akarjuk megmenteni, az országot és a népet most, amikor érezzük a reánk le3ujíó kezet. Engedjék meg, hogy minden mesterkedés nél­kül őszintén beszéljek. Wilson el/ei és a békeszerződés Ez a vaskos kötet, malyben száz parag­rafus kezdődik aszal, hogy Németország le­mond, amelyben ennek a nagy népnek magá­nak kell aláirnia a saját igazságtalanságát, el­fogadnia a kérlelhetetlen földarabolását, szol­gaságát, ebből nem lehet törvény Én össze­hasonlítottam a békeszerződést Wilson elveivel Nem mulaszthatom el azt a megjegyzést, hogy a világ ismét szegényebb lett egy illúzióval, a népek újból elvesztettek egy hitet, most, ami kor amúgy is olyan sajnálatosan szegény ideálokban, Ki másnak a nevét mondották ki több bizakodással és több hivéssel, mint a Wilsonét, a harcterek véres mezőin, a gyá­szoló családokban, akiket ebben a világhábo­rúban megfosztottak minden reménységüktől. Most azonban a békehozó Wilsonnak képe elhalványul. Berlinben mindenütt falragaszok hirdetik, hogy haza várjuk foglyainkat. Mi lesz Német ­országnak a jövő képe. Hatvan millió ember beszorítva szeges drótok közé, hatvan millió ember kényszermunkára ítélve, amelynek kö vetkeztében Németország elszigetéit marad és igy várhatja biztos megsemmisülését. A gyar­matok eltűnnek, a nemzetközi szerződésekből származó igényeink megszűnnek, minden szer­ződesünk megsemmisül. Németország megszűnt létezni határain kivül. Kiveszik kábeleit s há­rom hónapra elveszik drótnélküli állomásait. El leszünk vágva a világtól. A szövetséges ál­lamok fenntartották maguknak azt a jogot, hogy minden német tulajdont — ami idegen­ben van — vissza tartsanak. A flottánk idegen kézbe kerül, kábelek, gyarmatok, külföldi összeköttetések kölcsönös jogvédelem, forgalmi szabadság, stb., stb. nélkül, Scheidemann ezután kifejti, hogy ellen­javaslatot terjesztenek elő, mert a kormány nézete szerint a békeszerződés el nem fo­gadható. A német állam csak oly szerződést irhát alá, amelyet meg is tarthat. A versaillesi béke aláírásának teljes felbomlás volna a kö vetkezménye, tehát oiyan szerződést akarunk — fejezi be Scheidemann, — amely lehetővé teszi, hogy talpraálljunk. Nem a háború bé­kéjét, hanem a munka békéjét. Mi nem aka­runk háborút, — végezte be a miniszter, — mi valóban békét akarunk. Pázmándy nyilatkszata a pesti állapotokról Nagyvárad, május 16 Pázmándy Dénes, az ismert politikus, aki titkárával együtt Prágából Nagyváradra érke­zett, a következő nyilatkozatot tette a budapesti állapotokról: Budapesten a letartóztatottak szátna több ezerre rug, de a vérengzésekről, kivégzésekről és utcai harcokról keletkezett hirek nem felel­nek meg a valóságnak. A letartóztatottak kö­zött van Lovászy Márton, Buza Barna, Szabó István volt miniszterek, Mezőfi Vilmos, Hatvány Lajos, Vészi József, Miklós Andor, Légrády Imre, Hacsak Géza, Bárczy István. A halottnak jelentett Wekerlét kiboc3ájtot­ták ós a volt miniszterelnök jelenleg szaoa­tóriumban időzik. Igen sok magyar politikus külföldre vagy a vidékre menekült. Sváicban igen sokan tartózkodnak. Hock János Svéd­országba ment, Andrássy Géza, Batthyányi Tivadar, az Erdődy grófok ós számos mágnás Ausztriában, Ugrón Gábor Szatmárotí időzik. Osztrák delegátusok Párisi való érkezése Az ausztriai delegátusok kedden vagy szerdán lesznek Párisban. Dele­gálva vannak a többek között Gertler tanár és S^hőnbauer volt minister. Az „Echó de Paris" sikeres londoai tárgya­lás eredményét közli. Az olasz ministe­rek nem tértek vissza Párisba. Msgrenlfilt a szerb kormány helyzete A „Li Victorie" jelenti, miszerint valószínű, hogy az egész szerb kormány beadja lemondásit. Eidig öt miniszter hagyta ott helyét a zaviroi belügyi helyzet miatt. A helyzet megoldása végett a régens négy szoc álistának ajánlott föl minisztert tárcákat. Kováts István emlékezete Mikor a döbbenetes hir szétment a vá­rosban, elállt lélekzettel, megdermedt szívvel vettünk tudomást a szörnyű esetről. Elítélték. Istenem, miféle Ítélkezés. Pogány elvtárs meg­rendelte, a vádbiztos felállította, a kivezényelt bírák szállították 03 az előre kirendelt pribékek végrehajtották. Bűnös volt-e néhai jó Kováts István az ellene emelt vádban, vagy ártatlan, az közömbös volt. Hiszen a birák még össze sem ültek felette, mikor a katonaság már meg­alakította a kivégzési négyszöget a vesztő­helyen ... s az itélet a kihirdetés után 5 perccel már végre volt hajtva . . . Beszélhetet ott azon a tárgyaláson vádlott, a védő akár­mit az mind-mind falra hányt borsó, mert ugy rendelte azt Pogány József „elvtárs", hogy el­rettentő példa kell! A megkínozott, az elcsi­gázott, a megalázott burzsoának eszébe ne jusson gondolkozni, ágaskodni ... sőt pisz­szenni se merjen. így lett vértanú Kovács István nemzetőr­főhadnagy. Sorsában a magunk végzetét láttuk, mert tőlünk se kérdezték, hogy ártatlanok vagyunk-e vagy bűnösök, hogy hadseregszállí­tók vagyunk-e. vagy Samaritánusok, hogy ellen­forradalmárok vagyunk e, vagy béketűrő Jóbok... a mi sorsunk is meg volt pecsételve, mert pusztulni, veszni kellett a burzsinak személy­válogatás nélkül . . . És Kovács István, — mintha átérezte volna a saját sorsának egész jelentőségét, — állotta a vértanú halált emelt fővel, büszkéa, méltósággal, mint nemesvad a szelindekek kö­zött. Nem könyörgött, nem alázkodott, hane» ment végzetének kurtára szabott utján, mint igazi férfihoz, mint egy hőshöz illik. Ugy éreztük mindannyian, hogy ha nem helyettünk, mert hiszen azokban a rémnapok­ban mindannyian hajszálon függöttünk, de mintha érettünk, mindannyiunkért szenvedett, volna korai halált ... és ugy éreztük, hogy ez a vértanú halál mindannyiunkat lekötelezett. Mintha egy csapásra adósaivá váltunk volna ... Adósaivá az ő nemes emlékezetének, a melyet akkor, a zsibadtság dermesztő levegőjében még azzal se róhattunk le, hogy impozánsan el­temessük. Jól esik megállapítanunk, hogy az a moz­galom, a melyet ennek az általanosan érzett erkölcsi kötelezettségnek a lerovására a napok­ban indítottunk, általános közhelyesléssel talál­kozik és mindenki készséggel igyekszik leróni a hálás emlékezés ,és a kegyelet adóját váre­suok polgárságának mirtir halottjával szembea. Ugy tervezzük, hogy nagyszabású gyűjtést rendezünk dicső halottunk sírhelyének impozáns emlékoszloppal leendő megörökítése és egy az 4 nttvére alapítandó nagyobb szabású árvaház lé­tetítésére. Bizalommal fordulunk ez utón is a közön­séghez, hogy ezekre a nemes célokra szánt adományait juttassa el minél előbb rendelte­tési helyére. Az adományösszegeket készséggel elfo­gadja és hirlapilag nyugtázza a Szabolcsi Hitelbank R.-t. Nyíregyháza. A polgári társadalom saját magát becsüli meg, ha az érette kiszenvedett mártírnak emlé­kezetét minél impozánssbban, monumentálisan igyekszik megörökíteni 1 Lggyen az emlék méltó Ö hozzá, dicső halottunkhoz, de legyen méltó magához a polgári társadalomhoz is. Nyíregyháza, 1919. május hó. A végrehajtó bizottság. Kérjük azokat a t. gyűjtő urakat, kiknek gyüjtőivei hatósági pecséttel ellátva nincsenek, hogy lebélyegzés végett iveiket a polgármesteri hivatalban haladéktalanul bemutatni szíves­kedjenek. A szerkesztőség telefonszáma 329.

Next

/
Thumbnails
Contents