Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 73-121. szám)

1919-05-20 / 112. szám

1919 Mijus 20 JímmnÉm 3 Fenyeget-e orosz veszedelem? Ellenforradalmi mozgalmak. A orosz bolsevikiek vergődése. Kun Béláék hazugságai. A tönkretett Oroszország. A magyar hadifoglyok szerepe. A nyíregyházi társaság egyik szimpatikus tagja, egy magasabb rangú huszár tiszt, aki mör négy év óta sínylődött orosz fogságban, néhány bajtársával a napokban érkezett haza Szibériából. Az orosz földön szerzett tapasztalatairól, impresszióiról kimerítően tájékoztatta munkatársunkat és mi az elbeszélést, — mint feltétlen megbízható értesülést, — kötelességünknek tartjuk híven leközölni, mert ebből — a sok hazudozás után — tiszta képet nyerünk a bolseviki eszmékkel agyart boldogított Oroszországról. Mai számunkban helyszűke miatt az elbeszélésnek C3ak az első részét közölhetjük, de legközelebb folytatni fogjuk azt. Tábori élet Szibériában, Semenoff ellenforradalmi hadserege Talán köstudomásu. hogy, mig Európai Oroszországban a hadifoglyok már teljes mozgási szabadságot és a benszülöttekkel egyenlő jogokat élveznek, addig Szibériában részint antant rendelkezésre részint a könnyebb megélhetés kényszere és megszokás folytán máig is fennmaradt a fogolytábori élet. Ez a tábori élet azonban már inkább önkéntes és épen azért nem is olyan rettenetes, mint volt a háború folyamán. Minden nagyobb nehézség nélkül hagytuk el a fogolytábort és keltünk útra a téli idő enyhülésével, ami mo3t elég korán elkövetkezett. Aránylag kényelmes utunk első stációja Irkubak volt. Irkutzk, amely várost eddig is a szélső kelet Párisának neveztek, — a háború utolsó esztendejében rendkívül megnőtt. A régi, tiszta, csinos várost környező barak rengetegek polyglott lakói sürü rajokban korzóznak, nyüzsögnek a vakítóan fényes, széles utcákon. Az ábrándos szemű, szőke orosz dámák körül valósággal nemzetközi társaság gyönyörködik a roskadásig piegtömött kirakatokban, ahonnan incselkedően mosolyog minden jó, mi szem, szájnak ingere. Irkutzkban székel Semenoff tábornok és nnen szervezi hadseregét, amely a Bajkál tó környékén táhoroz és folyvást harcszerű gyakorlatokat folytat. Ez a fehér hadsereg 25—30,000 főből állott márciusban és napról-napra növekszik. Fogolytábori ismerőseink közül is sokan beállottak Semenoff seregébe, amely 1918 őszén kezdett megalakulói és ma már hatalmas erőt képvisel. Felszerelése kitűnő, tüzérsége bőséges, repülő és autó parkja bámulatos, élelmezése elsőrangú és olyan páratlan fegyelem uralkodik ebben a legnagyobbrészt magyar és nagynémet elemekből alakított hadseregben, hogy az még a mi katona szemeinknek is feltűnt. Emeli ennek a seregnek értékét azon körülmény, hogy az önként jelentkezők fegyelme is önkéntes és kogy legalább Vio részben tisztekből és önkéntesekből áll. A hadsereg szükségletéről Amerika gondoskodik. Semenoff generális tervei szerint a nyárig teljesen felkészül a sereg és a — Jakaterinburg, Perm, Vjatka. Vologda vonalon felvonulva — rendet teremt észak Oroszországban. Ss ehhez nem is kelt nagy erő, csak fegyelmezettség és céltudatos munka, mert az orosz nép mindenütt felszab aditóként üdvözli a fehér gárdát. Irkutzkban minden szükségessel elláttuk maguakat hosszú utunkra és érzékeny búcsúzás után vonatra ültünk. Jól fűtött kocsikban elég kényelmesen utaztunk Cseljabinszkig, amely város Európa és Ázsia határán fontos vasúti csomópont. A Kolcsák-hadseg. A sereg keletkezése, sikerei. Cseljabinszkban már érezhető volt, hogy a „boldog" Ooszországhoz, a vörös terroristák •országához közeledánk, Itt már alig lehetett valamit vásárolni. Az üzletek üresek voltak, a piac néptelen. Néhány napig várakoznunk kellett. Kolcsák admirális offenzívája a megáradt Volga átkelőit még nem tisztította meg a vörösektől, akik visszavonulásuk közben a folyam nyugati partján sáncolták el magukat. Miután a hidak megszállásával utunk el volt vágva, türelemmel lestük, hogy a Kolcsák-hadsereg a Volgán tul is előre nyomuljon és nyílt terepen mozgó harcok keletkezzenek, mikor nem lesz lehetetlen a vörösek vonalán átjutnunk. Kolcsák admirális Tobolszk kormányzóságban gyűjtötte össze a Romanov-hudsereg elűzött tisztjeit és az antant hatalmak bö3éges segítségével szervezte őket. Mikor 4—5000 tiszt együtt volt, megindult a legénység toborzása és rövidesen ezután az előre nyomulás. Az elfoglalt területek férfi lakosaiból mindig nőttnőtt a sereg és április elején már 80—90000 harcost számlált, üftán és Órenüurgban hatalmas hadtáp berendezés és dús raktárak állottak rendelkezésre. Itt képezik ki a naprólnapra nagy számban jelentkező önkénteseket, mig a sereg harcolva halad előre. Az offenzíva márciusban indult meg az Ural tövéből és április közepéig 1400 kilométerrel tört előbbre. A tisztán oroszokból álló sereg hangulata kitűnő, a fegyelem teljes, felszereléssel, ágyukkal és munícióval az ántánt iátja el. A Volga mentén megindított ágyutüzet nem sokáig állották a vörösek és rendetlen tömegekben özönlöttek vissza Penza irányában. Amikor megl adtuk, hogy Kolcsák hadai a Volgát maguk mögött hagyták, mi is elindultunk Cseljabinszból és vonaton Simbirskig jutottunk el ; Simbirskban magyar hadifogolynak öltöztünk át ismét és gyalogszerrel vágtunk neki a bizonytalan útnak. Amerre utunk vezetett mindenütt a pusztulás, a gyász és az emberek átkozódása fogadott bennünket. Átkoztáli Lenint és Trockijt minden pribékjével egyetemben, amiért romlásba döntötte az orosz népet. Vagyonukat elrabolta, fiaikat erőszakkal elhurcolta, házaikat, kazlaikat felgyújtatta és őket megtizedelte. Simbirsk kormányzóságban 30 falu lakossága kaszára-kapára kapott, hátba támadta Lenin hadait és halálra szántan mindaddig kaszabolta, amíg Ko'.csák kozákjai fel nem váltották a nehéz munkában. A rabló vöröshelytartók még hetekig lógtak az útszéli fákon, ahová a népítélet magasztalta fel őket. Az agyongyötört, elkeseredett jámbor orosz nép, amelyik a Volga, a Vjatka és a Don ingoványai közé menekült Trockij sorozásai elől, lelkesedve áll a fehér zászló alá, hogy kínzóin megboszulhassa msgát. Szaporodnék is a fehér hadsereg lavina módjára, de Kolcsák toborzó bizottsága csak a legmegbízhatóbb és legalkalmasabb embereket válogatja ki, mert nem a sok katona, de a jó katona szükséges néki. Trockij mesterkedése. A vörös garda züllése. Sok gyaloglás és bujkálás után a fejvesztetten ide oda mozgó vörö s egységek között jutottunk el április 14 ón Rusievka városkába, ahol meg akartunk pihenni. Rusievka több vasúti vonal kereszteződésénél fekszik és ez időben a vörösök gyüjtőállomása volt. Április 15-én nagyszerű luxus vonaton' érkezett oda Trotzky é3 kísérete. A 3 díszes szalonkocsit két hatalmas vörö# gép húzta és oly féayes, oly pompás volt a luxus vonat, amjnőt ezelőtt soha nem láttam. Vilmos császár udvari vonata silány jelenség volt a proletár népbiztosé mellett. Legkülönösebb volt a vonaton, hogy mindenünnen ágyú- és gépfegyver csöve meredezett le róla Az állomáson összegyűlt vörös gárdistákhoz beszédet intézett a népbiztos és északon délen meg nyugaton aratott hatalmas győzelmeket jelentett be. Biztatta a katonákat, ne csüggedjenek, hiszen mindenütt győzedelmeskednek a szovjet csapatok, csupán a keleti fronton vett erőt rajtuk a fehér gárda. Tartsanak ki viég pár hétig és akkor is megfordul a kocka, mert 1.20000 m^yar vörös gárdista élén jön Kun Béla ,,apánk'

1 aki már Moszkvában van és ott szedi hadi rendbe « Magyarországból folyton érlcezö felszabadító vörös hadsereget és akkor jaj less a fehérelcnek. A halálfejes magyarok már minden burzsoát leöllek, és a proletárság békésen uralkodik a boldog magyarországban. A népbiztos szavait katonái szentüi hitték és hatalmas hurrázásukat csak a Marseilles hangjai fojtották el. Ekkor még nem tudtuk, milyen szemfényvesztés az északi déli és nyugati győzelem, nein mertem hinni, milyen alávaló hazugság Kun Béla felszabadító seregének híre és kétségbe estünk szeretteink sorsa felett akik talán már nem is élnek, hisz azok a gazember vérszopók elpusztították őket. Rémséges kétségek között igyekeztünk hazafelé, hogy világot derítsünk a balsejtelmekre. Fellopőzkodtunk a legelső sebesült-szállité vonatra, amely Moszkvába indult. Abban a teherkocsiban, amelyben meghúzódtunk 32 vörös gárdista utazott betegen és sebesülten. Mindjárt feltűnt, hogy igen kedélyesek és hamarosan meggyőződtünk róla, hogy egyetlen egynek sincs semmi olyan baja, ami harcképtelenné tenné, hanem szimuláltak, vagy önkényesen állapították meg bajukat 03 egyszerűen „meglógtak" a frontról. Igy lelkesedik az orosz vörös gárdista a proletár diktatúráért. Beszédbe elegyedtünk velők és nyíltan megmondották, hogy azért jelentettek beteget, mert nem akarnak harcolni. Őket kényszerrel sorozták be, de nem maradnak egy olyan hadseregben, amely csak gyilkol és sarcol; az ő hozzátartozóiktól is mindent elraboltak. Kérdésünkre elmondták, hogy már csak a fogoly magyarok tartanak ki a fronton, de azok is kezdik észrevenni megcsalatásukat. A nép mindenütt ellene van a zsidó népbiztosok uralmának ós előbb utóbb leszámel a megrontóival, de az rettenetes lesz. (Folytatjuk.) Az osztrák békedefegátusok Bukarest, május 16. A „Viitorul" írja : A németausztriai békedelegátusok összetétele a következő: Renner kancellár teljhatalmú megbízott, Guertler és Sehoenbauer tanárok mint tanácsosok, dr. Klein külügyi ügyvivő, Francois Priter, G A. Ftseheff, Richárd áehuller osztályfőnökök, 11 technikai, 7 külügyi, 2 pénzügyi szakember, 1—1 delegátus a nemzetiségi ügyek és a közlekedési utak szá nára, 5 gazdasági tanácsos, 12 vidéW

1 képviselő, 6 újságíró, 7 férfi és 4 nötitkár, 4 szolga és 1 futár. Magyarországot m nem fopdjik a békstárpláson Párisból jelentik május 15 iki kelettel a Viitorulnak: Nem felel meg a valóságnak az a Budapesten terjesztett hír, hogy á magyar delegátusokat a párisi béketárgyalásokra meghívják. Ez mindaddig nem történhetik meg, amig Magyarország élén bolseviki kormány áll, amelynek kormányzása a népre hátráayos. Egy olyan kormánynak kell alakulni, amelyik az egész nemzet bizalmának örvend s szavát képes lefez megtartani.