Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 221-295. szám)

1918-10-22 / 239. szám

* ?' ** k í ' •> i(Ho»fr Kedd PGLITIKAI NAPILAP A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK ÉS A SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 8!6fizetés: Egész évre 32 K, félévre... 16 K, negyedévre 8 K, egy hónapra 3 K. =33 Tanítóknak félévre 10 korona, r-.i i ALAPÍTOTTA JÓBA ELEK Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 138. POSTACHEQUE Kéziratokat nem adunk vissza. ui i „ a ' Wilson nem tárgyal velünk Külön tárgyalásra utasit a csehekkel inillaiiMt, október 21 (.A Nyirvidék tudósítójától,) Washingtonból táviratozzák, hogy a Reuter ügynökség jelenti: Az Egyesült Államok válaszának, amelyet az október negyediki osztrák­magyarjegyzékre adtak és amelyetAmszter^ damban és másut már október 5-én és 6 án közzétettek a szövege a következő : Amint azt a külügyminisztérium a a washingtoni svéd követ utján a svéd külügymiuiszterhez intézett; Külügyminisztérium, okt. 18. Uram ! Van szerenesém igazolni f. hó 7-én kelt jegyzékének kézhez vételét, amellyel a magyar és osztrák császári és királyi kormány egy közlését az elnökhöz juttatta. Megbízásom van most az elnöktől hogy megkérjem Önt arra, legyen olyan barát­ságos és juttassa el kormánya utján a császári és királyi kormányhoz a követ­kező választ: Az elnök kötelességének tartja a magyar és osztrák kormánnyal közölni, hogy nem foglalkozhatik a kormánynak ezen javaslatával, mert január 8 iki üze­nete óta bizonyos nagyjelentőségű ese­mények állottak be, amelyek szükség­szerűen megváltoztatták az Egyesült Ál­lamok kormányának illetékességét és fe­lelősségét. Ama tizennégy föltétel között, amelyeket az elnök akkor formulázott, szerepel a következő ; , Ausztria—Magyarország népeinek, amelyeknek helyzetét a nemzetek között megvédettnek és biztosítottnak kívánjuk, a legszabadabb lehetőséget és elhelyez­kedést akarjuk. Amióta ez a mondat, leíratott és az Egyesült Államok kongresszusa előtt el­hangzott, elismerte az Egyesült Államok kormánya, hogy a cseh szlovák és német, illetve magyar-osztrák birodalom között háborús állapot áll fönn és a cseh-szlo­vák nemzeti tanács defacte hadviselő kormány, amely föl van ruházva a meg­felelő autoritással arra, hogy a cseh­szlovák állam katonai és politikai ügyeit vezesse, elismerte tovább a legmesszebb­menő módon a jugoszlávok nemzeti sza­badságára vonatkozó törekvéseinek jogos­ságát is. Az elnök ennélfogva nincs abban a helyzetben, hogy most eme népek puszta autonómiáját ismerje el a béke alapjának, hanem kénytelen ragaszkodni ahhoz, hogy ők és nem ő bíráskodjanak a felett, vájjon az osztrák-magyar kor­mány részéről minő akció fogja kielégí­teni e népek aspirációit és fölfogását jo­gaikról és mint a nemzetek családjának tagjait megillető rendeltetésükről. Fogadja Uram legnagyobb nagyra­becsülésem megujitott kifejezését. Lansing Róbert. Nyíregyháza polgársága az erők egyesítéséért impozáns népgyűlés a Zöldség-téren Syiregfbázft, október 21 (já. Nyírvidék tudósítójától.) Nyíregyháza város polgársága nagyszerű, méreteiben minden eddigit fölülmúló népgyűlést tartott tegnap a Zöldség-téren. Ötezer főnél nagyobb tömeg gyűlt össze, hogy állást foglal­jon a mielőbbi'béke, a magyar demokrácia és a magyar állam függetlensége mellett és hogy kifejezésre juttassa azt, hogy ebben a nehéz, nemzet és egyén sorsát egyaránt eldöntő ne­héz napokban szükség van, a legnagyobb szük­ség van az erők egyesítésére. Kimondotta a népgyűlés, fogjanak össze mindazok, akik iga­zán, őszintén akarnak egy szebb, boldogabb Magyarországot, a magyarság megérdemelt lehelyezkedését a népek mostani sorakozá­sában. Nagy Kálmán nyilotta meg lelkesen frap­páns szavakkal a népgyűlést. — Az események rohanvást rohannak és mi nem tudjuk, mi történik. Még mindig ró­lunk-nélkülünk akarnak határozni. Mozgó jég­mezőn járunk és sohase tudjuk mikor temet el-az maga a'á. Véreink még most is pusz­tulnak és hiába áldozzák életüket. Követeljük az azonnal való békekötést, pusztuljanak, akik azt megakadályozzák. Pusztuljanak az álde­mokraták, nem szabad fölülni hazafias frázi­saiknak. Most, amikor az egész világ újjáala­kulása van folyamatban, a kis népek helyzete igen nehéz. A tiz millió főnyi magyarság sorsa most dől el, most dől el, függetlenek leszünk-e vagy nem. Polgártársaim ! Amikor összejöttünk, mest az a célunk megbeszéljük a teendőket. Telte­ket akarunk az ország, a magyarság érdeké­ben. A véres kard helyett a béke olajágát hor­dozzuk körül. Megnyitva a népgyűlést, üdvöz­löm az egybpgyülteket és felkérem Garay Kál­mánt, ismertesse a kibontakozás útját és le­hetőségét. -v Garay Kálmán dr. nagyszabású, tartalmas a közönséget magával ragadó beszédben fog­lalkozott a helyzettel Majd minden szavát fél­beszakította a közönség tetszése, helyeslése, éljenzése. Garay Kálmán dr. a következőket mondotta ; Polgártársak ! Testvérek 1 A császári szó elhangzott. Az osztrák koronatanácsban képviselt országok uralkodója a népeihez intézett manifesztumában ünnepé­lyesen elismeri Ausztria különböző nemzetei­nek állami önállóságát. Évtizedek sőt évszá­zadok óta működő történelmi erők érvényesü­lésének szankciója ez a manifesztum s habár még nem érkeztünk el a szemeink előtt leját­szódó történelmi színjáték utolsó jelenetéhez, egyszersmindenkorra le kell számolnunk azzal a ténnyel, hogy a régi Ausztria nincs többé. Azok a kevesek, akik a történelmi fejlődés logikáját megértő szemmel figyelték, már rég­óta tisztában voltak azzal, hogy Ausztria sorsa meg van pecsételve. Csak a népjogok taga­dói, a népeket népek akarata ellen kormá­nyozni akarók dísztelen serege s ezek között a magyar politikai élet úgynevezett vezető egyéniségei állottak siketen és vakon ezzel az elhárithatatlanul érvényesülő bomlási folya­mattal szemben. Ausztria felbomlásával Magyarország is visszanyerte önrendelkezési jogát. Amiért a tö­rök hódoltság óta hiába küzdöttünk, az most önmagától az ölünkbe hullik. Évszázados füg­getlenségi törekvéseink váltak valóra látszólag egyik napról a másikra. Miért van mégis, hogy nem köszöntjük ujjongó örömmel ezt a fordulatot ? Miért nézünk a rettegéstől elho­mályosuló szemmel a jövőbe ? Miért e ke­gyetlen sors, hogy ugyanakkor, amikor a sza­badság napja először ragyog felénk, nem kö­szönthetjük az uj napot hozsannával, mint Ausztria felszabaduló népei, hanem remegő félelemmel kell arra gondolnunk, hogy az ezeréves Magyarország egységét uj s talán minden eddiginél nagyobb veszély fenyegeti ? Erre a kérdésre az utolsó ötven év tör­ténetének eseményeiben találjuk meg a kielé­gítő feleletet. Deák Ferenc alkotása, a 67-es kiegyezés, a németek mellett a magyarságnak juttatta a vezető szerepet a monarchiában. Kétségtelen, hogy ezt a gondolatot, amely a kiegyezés vezéreszméje, Deák Ferenc liberális szellemben értelmezte. Megállapítható ez ma­gából a kiegyezési törvény bevezető részéből, a mely a kiegyezés egyik alapfeltételeként ki­köti, hogy a teljes alkotmányosság Ausztriában is életbe lépjen és maradjon, mert a magyar állam országgyűlése csak Ausztria alkotmá­nyos képviseletével léphet bármely közös ügyre nézve érintkezésbe. De a Deák Ferenc liberalizmusát mi sem igazolja fényesebben, mint másik nagy alkotása, az 1868 ik évi nem­zetiségi törvény, a melynek liberális volta a művelt nyugat elismerését is kiérdemelte. Kétségtelen továbbá, hogy Deák Ferenc a kiegyezést nem tekintette megváltozhatatlan alapnak, hanem csupán első lépésnek az or­szág teljes függetlenségének megvalósításához. Ml Im

Next

/
Thumbnails
Contents