Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 221-295. szám)

1918-10-22 / 239. szám

2 tyi 8 október 20 JHYÍRV 1Ü ÜL i 3 Nem igy az utódók. Az a politikai kaszt, I a mely a Deák Ferenc őrökébe lépett, s amely [ undok vonaglások között most vívja utolsó haláltusáját, a legnyomasztóbb és legnemzetsorvasztóbb osztályuralmat teremtette meg itt, amely valaha népre nehezedett. Ez a politikai kaszt lábbal taposott mindent, a mi a kiegyezésben jó volt, ellenben a Csimborasszó magasságáig fejlesztette annak minden hibáját. Ez a politikai kaszt, — a földbirtokosok és nagybankok politikai kasztja — a mely a kiegyezést nem tekintette egyébnek, mint privilégiumnak a saját legönzőbb osztálvérdekei kihasználására, — ez a politikai kaszt kiszolgáltatta az ország zsenge gazdasági életét az osztrák iparnak és kereskedelemnek, csakhogy mezőgazdasági terményeinek Ausztriában vámmentes piacot biztosithasson Ez a politikai kaszt esküdt ellensége lett minden demokratikus haladasnak, mert a népjogok érvényesülésétől a maga busás munkanélküli jövedelmeit féltette. Ez a politika a csecsemők és tuberkulotikusok temetőjévé, a kivándorló-hajók várótermévé változtatta ezt az országot. * Ez a politikai kaszt lábbal taposta el a nemzetiségek minden jogos törekvését, mert jól tudta, hogy a nemzetiségek szabad kulturális és gazdasági érvényesülése demokráciát feltételez, mint a hogy viszont a demokrácia előfeltétele a nemzetiségek szabadságának. Ez a politikai kaszt, a mellett, hogy az országot ugy gazdaságilag, m nt politikailag teljesen kiszolgáltatta Ausztriának, mindig készséges segítőtársként működött közre az ausztriai nemzetiségek elnyomásában, mert Ausztria felbomlása a kiegyezésben biztosított közjogi kapcsolat fel'jomlását s ezzel együtt a busás földjáradék megszűnését jelentette volna. Ez a politikai kaszt a legtragikusabb történeti szerepre kárhoztatta ezt az országot. Elnyomók és elnyomottak voltunk egy személyben. Elnyomók voltunk a saját és az ausztriai nemzetiségekkel szemben és elnyomottak az ausztriai németséggel szemben. Csoda e ha nemcsak a nemzetiségek de a müveit nyugati kulturák hangulata is ellenünk fordult. Ezzel a gyilkos és öngyilkos politikával szemben azoknak a politikusoknak akik a 67-es alapot nem fogadták el, hanem a 48 as törvényhozás szellemében az ország teljes függetlenségének megvalósítását követelték, kötelésségük lett volna felvenni a harcot az egész vonalon Elősegíteni a demokratikus fejlődést a mely minden szabadságtörekvésnek egyik előfeltétele. Megnyerni a nemzetiségeket egy liberális nemzetiségi politika Ígéretével. Elősegíteni az ausztriai nemzetiségek szabadság törekvéseit, mert Ausztria felbomlása szükségképen a duallizmus felbomlását s á magyarság szabadság törekvéseinek megvalósulását jelentette volna. Ezzel szemben az történt, hogy a 48-as közjogi alapon álló ellenzék, amely ezeket az összefüggéseket nem látta és nem értette meg, — megelégedte üres közjogi frázisok pufogtatásával s ezzel előkészitette a maga teljes csődjét amely uralomra jutatása után rövid idővel be is következett. De ennek a dicstelen belpolitikának méltó párja volt az a külpolitika amelyet a monarchia az utolsó évtizedek alatt folytatott. Az osztrák magyar diplomácia, amelynél tehetetlenebb és ügyefogyottabb intézményt csak egyet ismerek a monarchiában, hűségesen alkalmazkodott a belpolitikában uralkodó antidemokratikus kurzushoz. Akadályozója volt minden szabadság törekvésnek a kis népek minden jogos érvényesülni akarásának. Az osztrák-magyar diplomácia volt az amely a török-bolgár-szerb háború előestéjén ünnepélyesen deklarálta, hogy bármilyen legyen a háború kimenetele — ragaszkodik a statuspuo fentartásához. Az osztrák-magyar diplomácia volt az, amely a magyar junkerek aszisztenciaja és üdvrivalgása mellett közben Szerbiát a saját zsírjában akarta megfojtani s ezzel megveUte alapját annak a melegágynak amelynek első véres virágai 1914. junius 27 én nyíltak ki. Az osztrák-magyar diplomácia volt az amely erőszakos annexiós politikájával a balkáni nemzeteket az orosz autokrácia karjaiba kergette Nem tartozom azok közé akik a világháborút egyetlen okra vezetik vissza, de a világháború egyik főokát abban látom, hogy a monarchia szláv népei és a kis balkán államok az osztrák-magyar politikusok erőszakos politikája ellen az orosz cárizmusnál kerestek és találtak menedeket, támogatván ez által ennek az áutokrat-kus hatalomnak expanzió törekvéseit. Erinek a szerencsétlen bel és külpolitikai kurzusnak bűnei megszámlálhatatlanok s rosszhiszeműségüknél csak a tehetetlenségük és gyámoltalanságuk volt nagyobb. Ezzel meg is teleltem arra a kérdésre, hogy miért nem tudunk örülni évszázados függetlenségi törekvéseink vallásának s hogy ezekben a magasztos pillanatokban miért kell arra gondolnunk, hogy az ezeréves Magyarország egységét uj s tatán az eddigieknél is nagyobb veszélyek fenyegetik. Szerencsétlen bel- és külpo itikánkkal nemcsak nyomorba kergettük az ország népét, hanem meggyülöltettiik magunkat nemzetiségeinkkel, és az ausztriai szláv tömegekkel s magunk ellen hangoltuk az egész világ demokratikus közvéleményét. Az a közvélemény, amely a 48-as idők után szabadságtörekvéseinket megértő rokonszenvvel figyelte, ellenünk fordult s éppen ezeknek a törekvéseknek egyik legkonokabb ellenségét látja bennünk. Hogyan védekezzünk majd a béketárgyalásokon nemzetiségeink súlyos vádjai ellen ? Mi lesz, ha ellenségeink szemünkbe vágják majd, bogy a kis Szerbiát elzártuk a tengerparttól, próbáljuk meg most mi is tengerpart nélkül meglenni? Lesz e valaki, aki felvilágosítja ellenségeinket arról, hogy az a politika, amelyei évtizedeken keresztül itt folytattak, az nem a magyar nép, hanem egy kis kiváltságos társadalmi osztály politikája volt s ha bűnhődni kell, hát ne a magyar nép bűnhődjön, hanem azok, akik bennünket ebbe a végzetes helyzetbe besodortak. Van egy politikus polgártárs, aki mindezt fölemelt fejjel, tis ta lelkiismerettel megmondhatja. Ez a politikus gróf Károlyi Mihály aki tisztán látta ennek a politikának minden bűnét, mind- n hibáját s aki a magasztos történelmi hagyományokat a 20 ik szádad haladó eszméivel egyesítve a munkástömegekkel és a szellemi középosztály haladó rétegeivel karöltve kívánja kivezetni ezt az országot abból a rettenetes helyzetből, amelybe a bűnös vezetői belesodorták. Az az ut, amelyen Károlyi Mihály halad s mely megegyezik a magyarországi szociáldemokrata pártnak és az országos radikális pártnak már évtizedek óta követett politikájával a demokráciának az ország népies szellembben való gyökeres átalakításának utja. Hogy ezek a politikai tényezők sikeresen vehessék fel a küzdelmet, egyesiteniök kell erőiket a közös munkára. Ila ezt megértik s ha e szerint cselekednek — övék s a magyar népé a győzelem s annak minden gyümölcse. Minekünk polgártársak csak egy kötelességünk lehet, követni őket ezen az uton. Az ut meredek és veszélyekkel tele. De előttünk ragyog a szabadság napja. Polgártársak habozhatunk e? Nem „ha lehull a két kezünk is, ha mindnyájan ott veszünk is Előre" mi ezt az utat választjuk Sokáig éljenezte, tapsolta, ünnepelte a közönség Garay Kálmánt, aki ezután a következő határozati javaslatot terejesztette elő : Nyíregyháza város dolgozó népe megdöbbenéssel látja, hogy ezekben a sorsdöntő órákban az ország sorsát még mindig az a kormány intézi, amelynek önző és csak a társadalom egy kis kiváltságos töredékének érdekeit szolgáló politikája hazánkat a megsemmisülés széléne juttatta. Ezt a kormányt sem képesnek, sem alkalmasnak nem tartjuk sírra, hogy országunknak az oly hőn óhajtott s a népek testvéri szövetségén és önrendelkezési jogán alaputó igazságos békét megszerezze. De nem farijuk erre alkalmasnak — egy kis töredéktől eltekintve — a mi önmagát túlélt osztályparlamentünkben képviselt történelmi pártokat sem, mert az ő antidemokratikus, a nemzetiségek szabad* gazdasági és kulturális fejlődését gátló s az autokratikus némel uralommal való szövetség elmélyítését erőszakoló politikájuknak köszönhetjük, hogv a demokratikus nyugati kulturák közvéleménye ellenünk fordult. A mi törekvéseinket — az igazságos béke legsürgősebb megkötéséi és a nemi faji és társadalmi előítéletektől ment tiszta demokrácia érvényre juttatását — amely egy' a évszázados függetlenségi löfekvéseink megvalósulásának előfeltétele —nem az események kényszerítő nyomása alatt máról holnapra lett álpacilislák és áldemokraták, hanem egyedül azok válthatják valóra, akiket régtől fogva mint az emberi haladás eszméje/lek meggyőződéses és kipróbál l harcosait lisztelünk. Világosan látjuk, hogy csakis a negyvennyolcas idők demokratikus hagvomár nyait a huszadik század szellemében tovább fejleszteni kész politikusoknak a munkástömegékkel és a szellemi középosztály haladó rétegeivel való szövetsége biztosíthatja népünknek a békét és boldogulást. Ennek a szövetségnek mielőbbi megvalósulását annál sürgősebbnek tartjuk, mert az együttműködés hiányában Jáljuk az egyedüli okát annak, hogy az általuk képviselt magasztos törekvések már eddig is meg nem valósultak. Ettől a meggyőződésünktől vezérelve, hivő bizalommal kérjük a gr. Károlyi .Mihály vezetése alatt álló Függetlenségi és 48-as pártnak, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak és az Országos Polgári Radikális Pártnak vezetőségéi arra, hogy a saját, ország, világ elé tárt párthatározat taikbau foglalt program m eszméknek lehet tő összeegyeztetése mellett egységes blokkban egyesüljenek s igyekezzenek ezen közös programmj uknak minden törvényes uton és eszközzel a legrövidebb időn belül érvényt szerezni. Egyszersmind hazánk összes velünk azonos gondolkozású és törekvésű lakosait a függetlenségi és demokratikus eszméket hirdető hazai lapok utján bizalommal felszólítjuk, hogy ezen népgyűlési határozatunkat magukévá téve, annak sikeresitése érdekében minden lehetői azonnal elkövessenek. Megértéssel és lelkesedéssel fogadta el a népgyűlés a határozati javaslatot és kimondották, hogy azt a megfelelő publikálás és hasonló akciók előidézése végett kiadják a népgyűlés vezetőségének. Azután ..Nagy Kálmán elnök bejelentette, hogy Groák Ödönné betegsége miatt. Gábor Sándor pedig rajta kivül álló okok miatt nem tarthatja meg beszédét, ellenben a hallgatóság köréből Kazimir Károly szociáldemokrata szót kért. Kazimir Károly állandó helyeslés között a következőket mondotta : Polgárok ! Feministák! Elvtársak ! Nyíregyháza polgárságának történelmi jelentőségű, nagyszerű politikai állásfoglalasával foglalkozni nem akarok. Az ország népe van hivatva foglalkozni avval. Az Ország népe fogja eldönteni annak helyességét. Engemet más dolgok állítottak erre a pódiumra. Engemet a keserűség kergetett föl ide. A magyar osztály politika, a tőkés és mágnás uralom hallatlan és vakmerő önkényeskedése, a nép kiszipolyozása, elnyomása, kinja, pusztulása, éhezése hozott föl erre a dobogóra. Azt akarom hogy ennek a városnak nemesen gondolkodó polgársága köréből kiáltsam oda a ma politikai vezető szerepet vivő, de csak pezsgőzni tudó, jólétben tobzódó bűnösöknek, hogy pusztuljanak arról a helyről melyet bitorolnak, pusztuljanak, mert ha nwra mennek el maguktól, hát elsöpörjük őket. Ennek a lecsapolt vérű, idegen érdekekért halomra öletett nemzetnek lesz még annyi .ereje, hogy leszámoljon velük, akik tönkre tot-