Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 146-220. szám)

1918-09-27 / 218. szám

2 miniszterhez Syíregykáea, szeptmbtr 26 (.A NyWviilk UdósitijéUl.) Nagy alapossággal és tudással készí­tette el Garay Kálmán dr. városi tanácsos azt a memorandumot, amelyet a város képviselőtestülete íWekerle Sándor bel­ügyminiszterhez intéz Nyíregyháza önál­ló törvényhatósággá alakulása érdekében. A memorandumot, amely Nyíregyháza hü tükre és amely a város-fejlődés történeté­ben egyik legérdekesebb dokumentum, a­lább adjuk: Nagyméltóságú m kir. Belügyminisz­ter Ur! Kegyelmes Urunk! Nyíregyháza rendezett tanácsú város előbb 1897-. évben, majd másodízben az 1907. év folyamán azzal a kérelemmel for­dult Nagyméltóságod akkori liivatali előd­jéhez. hogy a Szabolcsvármegyébe beke­belezett Nyíregyháza város törvényhozási uton önálló törvényhatósági joggal ruház­tassák fel. Fö-1 terjesztésünk annak idején Nagy­méltóságod hivatali elődjének rendelete folytán Szabolcsvármegye törvényhatósá­gi bizottsága elé került véleményadás vé­gett. Szabolcs vármegye törvényhatósági bi­zottsága az 1907. október hó 8-ik napján tartott közgyűlésén velte tárgyalás alá fel­terjesztésünket s a törvényhatósági bizott­sági véghatározattal kiegészített iratok az 1907. évben terjesztettek fel Nagyméltó­ságod hivatali elődjéhez. Kérésünk érdemleges elintézést a mai napig nem nyert Énnek magyarázata az, hogy időköz­iién a belügyminisztériumban megkezdőd­tek és le is folytattattak az előmunkálatok abban az irányban, hogy a városok rende­zésének már hosszú idők óta megérett kér­dése egy külön önálló városi törvény ke­retében a változott viszonyoknak megfe­lelően véglegesen megoldassák A városi törvény tervezete azonban az 1907. óta eltelt 11 év alatt a közbejött politkiai események s később a kitört há­ború miatt nem került a törvényhozás elé. Igy pihen a mi kérelmünk 11 év óta A négyéves háború s a velejáró gaz­dasági átalakulás óriási arányokban növel­te a megoldásra váró városi feladatokat Kétségtelenné vált, hogy a jelenlegi smár a békés időkben is elavult, idejét mult elégtelen szervezet képtelenné teszi váro­sainkat az uj feladatok megoldására. Ez a. belátás a kormánykörökben is érvénye­sült s azt eredményezte, hogy a városi törvény revíziójának kérdése egyik leg­sürgősebben megoldandó állami feladat­nak ismertetett fel. Az uj városi törvény, — amint azt a napilapokban és a szak­sajtóban megjelent közleményekből olvas­hattuk. még ez év folyamán a törvényho­zás elé kerül. Ezzel kapcsolatban értesüléseink van­nak arról is. hogy a városrendezés kere­tében egyes nagyobb rendezett tanácsú városoknak önálló törvényhatósági jog­gal való felruházása is tervbe vétetett Ezt az alkalmat kívánjuk felhasználni erra. hogy városunk régi jogos igényének érvényesítése céljából szavunkat ismét fel­emeljük. s azzal a kérelemmel járuljunk Nagyméltóságodhoz. hogy az 1907 évben beadott kérelmünk kedvező elintézése iránt a szükséges intézkedéseket megtenni méltóztassék. Eredeti kérelmünkben részletes, és a városi élet minden terére kiterjedő ada­tokkal igazoltuk, hogy városxmk lüktető, gazdasági, szellemi, kulturális élete réges­régen túlnőtt a vármegyei kereteken. A midőn tehát utalunk az ott felhozottakra, ezúttal csupán az azóta eltelt tizenegy év alatt elért ujabb eredményekről kívánunk röviden beszámolni. Városunk lakosságának száma az 1910 évben tartott népszámlálás idejére 38198­ra emelkedett. A népszámlálás óta a had­bavonultakat számításba véve már bizo­nyára jóval meghaladta a 40.000-et Ha összehasonlítjuk városunk lakosságát — Budapestet nem számítva — az ország 25 törvényhatósági joggal felruházott vá­rosával, azt találjuk, hogy csak 14 olyan törvényhatósági joggal felruházott város van az országban, amely népesebb és 11 van olyan amely kisebb, sőt sokkal kisebb. Kétségtelen, hogy azok között a félté­telek között, amelyek egy magasabb köz- i ségi szervezetté való átalakulás mérlege­: lésénél elsősorban jönnek tekintetbe — a legfontosabbak az anyagiak. Súlyt helyezünk ezért annak a tény- j nek a megvilágítására, hogy .városunk ön- i állósitásának anyagi eszközei teljes mér-! tékben rendelkezésünkre állanak. Az 1907 évben beadott kérvényünk i idején a város cselekvő vagyona 9 millió ; 500000 korona, szenvedő vagyona 4 mil L ' lió 500000 korona s így tiszta vagyona 5 millió korona volt. 1916 december 31-én volt: cselekvő ; vagyon Í4420975 K 20 fillér Szenvedő va­gyon 7453289 K 73 fillér s igy tiszta va­gyonunk kerek számban 7 millió koroná­val emelkedett. Szükségesnek tartjuk itt ki- j emelni, hogy az értékfelviételnél sehol sem vettük számításba a háborús értékemelke­dést, holott különösen ingatlan állagaink ' pénzben kifejezett értéke a háború alatt megtöbbszöröződött. Egyedül a 6000 kal~ ! hold kiterjedésű föld és 800 katasztrális hold kiterjedésű erdőbirtokunk a mai föld­árak mellett 20 millió koronát meghaladó vagyont képvisel. A folyó évi költségvetésünk mégha- : ladja a két millió koronát s nem hagy- J hatjuk megemlítés nélkül azt sem, hogy : a háborúval felmerült rendkívüli kiadá- ; sokat nem kölcsön utján, mint egyes na-! gyobb városok — hanem kizárólag évi • bevételeinkből és pótadóból fedezzük. Ez , a körülmény az egyedüli oka annak, hogy , pótadónk kulcsát a háború alatt 25 száza- j lékkai voltunk kénytelenek emelni. Már az 1907. évben beadott kérel- j műnkben rá mutattunk arra, hogy váro­sunknak önálló törvényhatósági jogkörrel való felruházása semmi néven nevezen­dő ujabb anyagi megterheltetést nem je­lent. Ez a helyzet azóta sem változott. A város vezető tisztviselői ez időszerűit: a polgármester, főjegyző, három tanácsnok, két aljegyző, gazdasági intéző, főmérnök, főszámvevő, három városi orvos, két ár­vaszéki ülnök. A változott viszonyok foly­tán megszaporodott tennivalók — tekin­tet nélkül arra. hogy a város önállósittatik vagy sem, föltétlenül szükségessé teszik a tisztviselők számának szaporítását. A vá­ros képviselőtestülete ennek teljes tuda­tában van sőt már általánosságban el is fogadta a tanácsnak a városi szervezeti szabályrendelet módosítása tárgyában elő­terjesztett javaslatát, amely az ügyosztá­lyok számát kettővel — a szociáíis-köz­kazdasági és műszaki ügyosztálylyal sza­porítja. Az ekként felemelt létszámú tisz­tikar a törvényhatósággá alakulás követ­keztében felmerülő ujabb tennivalókat is könnyen elláthatja s igy az önállósítással kapcsolatban ujabb állások szervezésére szükség nem lesz. A városok fejlesztéséről alkotott 1912 évi 58. t. c. az önálló törvényhatósági jog­gal biró városok alkalmazottai részére a rendezett tanácsú városok alkalmazottai­nál magasabb javadalmazást biztosilolt — Kérelmünk elbírálásánál tehát mérlegelés tárgyává fog tétetni az is, vájjon képesek leszünk e a tisztviselőink javadalmának rendezésével felmerülő ujabb terheket vi­selni. A kérdésnek ez a része azonban — tárgytalan, mert képviselőtestületünk fize­tésid egészítő pótlék alakjában már biztosí­totta alkalmazottai részére azt a javadal­mazást, amelyet a törvény az önálló tör­vényhatósági joggal biró alkalmazottak ré­szére megállapít s amely javadalmazás al­kalmazó ttainkat városunk fejlettségi foka. és a magyar városok között elfoglalt hely­zete szerint joggal megilleti. Nem kell tehát anyagi áldozatot hoz­nunk városunk önállósítása érdekében. De még ha nem igy volna is, ha az önálló tör­vényhatósági joggal felruházás ujabb ter­heket jelentene számunkra, ezeket is köny­nyü szerrel volnánk képesek elviselni, — mert városunk pénzügyi helyzete épen a legutolsó időkben az örvendetes javulás képét mutatja. A földbirtokainknál elért többlet jövedelem az 1916. év bevételeivel összehasonlítva meghaladja a 150,000 ko­ronát. Az elmúlt évben berendezett váro­si központi szeszfőzde bevételeiből már az első évben 100,000 korona folyt be a város házipénztárába. De mindezeknél pr­vendetesebb az a tény, hogy a községi pót­adó kivetésének alapját képező állami adó alapunk, az elmúlt évben előirt 599,460 korona 75 fillérrel szemben a folyó évbea 1,274214 koronára, tehát több mint kétsze­resére emelkedett. Olyan emelkedés ez a melyhez hasonlót bizonyára egyetlen vi­déki város sem tud felmutatni s a melf, lehetővé teszi, hogy pótadónk kulcsát, —* dacára egyre fokozódó terheinknek — már a reánk kővetkező évben tetemesen leszállítsuk. Ha az itt előadottak kiegészitéseké­pen még felemiitjük, hogy önállósításunk esetén az eddig S zabol csvármegye ré­szére fizetett s a törvényhatósági útadóval együtt mintegy 70,000 koronát tevő me­gyei pótadókat is szükség esetén városunk további fejlesztésére fordíthatjuk, lakkor az önállósítás kérdésének anyagi részévet végeztünk is s nyugodt lelkiismerettel ál­lapithatjuk meg, hogy önálló törvényható­sági joggal való felruházásunk anyagi szempontból a legkisebb akadályokba sem ütközik. Kulturális téren is óriási haladást tet­tünk az utolsó 10 év alatt. Népiskoláink száma megkétszereződött, középfokú tano­dáink száma pedig hárommal szaporodott A vallás és közoktatásügyi miniszter ur Nyíregyházán egy állami tanítóképző in­tézetet állított fel. Ezen kivül a nyíregyhá­zi ág. h. ev. egyház által alapított leány­gimnázium és felsőkereskedelmi iskola és a folyó évben megnyitott községi felsőke­reskedelmi iskola szaporították középis­koláink számát. Az 1907. év óta városunk két püspök­ségnek lett székhelye. Az egyik a tisza­vidéki ág. h. ev. püspökség és a másik az újonnan szervezett hajdudorogi görög katbolikus püspökség, a papnevelővel kap­csolatban. Kereskedelmünk és iparunk fejlődé­sét mi sem igazolja inkább, mint az a tény. hogy a folyó 1918. évre kivetett III. osztályú kereseti adó összege a 60 szá­zalékos pótlék nélkül 929653 korona 50 fil­lérre emelkedett az 1917-ben előirt 29096b korona 10 fillérrel szemben. Ez a példa nélkül álló emelkedés csakis kis részbea irható a háborús konjunktúrák javára s abban leli magyarázatát, hogy a háború il­lat t városunk a magyar borkereskedelem­egyik hatalmas és legjelentősebb gócpont-

Next

/
Thumbnails
Contents