Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 1-75. szám)

1918-02-26 / 47. szám

3 J^YÍRIflDÉK 1918, február 26 Fényes László beszámolója Nyíregyháza, február 2~>. (A N&md£i tuMtS^USL; Fél esztendő munkája után tegnap tartotta meg Fényes László. Nyíregyháza város országgyűlési képviselője első be­számoló beszédét. Azok után á heves liar­cok, éles támadások után. amelyek Fé­nyes László parlamenti szerepléséi ki­sérték. országos érdeklődés fordult a nyír­egyházi beszámoló elé és a tegnapi ünnep­lés. amelyben Nyíregyháza város polgár­sága képviselőjét részesítette, nyílt, hatá­rozott és félre nem magyarázható feleleté­ül szolgál a Fényes támadóinak. Illetéktelenül és jogtalanul támadták meg a parlamentben Fényes Lászlót azok. akiknek szeméhe vágta, hogy nem törőd­nek a néppel, hogy mást tesznek, mint a mit hirdetnek és ezek vágták oda Fényes­nek. hogy: Nyíregyháza pirul a képviselő­je miatt. Nos. hát tegnap meglátszott, hogy mennyire pirul miatta Nyíregyhá­za. Tegnap ennek a polgárságnak a ha­talmas tömege nagy és osztatlan lelkese­déssel vette körül képviselőjét, áhítattal hallgatta tőle az igazság szavát és felele­tül a támadásokra meghagyta Nyíregyhá­za polgársága a képviselőjének, hogy* haladjon tovább egyenesen azon az utón. amelyen eddig haladt, ne engedje magát sem 'megfélemlíteni, sem eltántorítani, mert Nyíregyháza város polgársága teljes bizalommal van eddigi működése iránt és csak addig marad mellette, amíg az ed­digi uton halad. De addig ellántorithat­lanul mellette marad minden szeretetével, minden ragaszkodásával és bizalmával a nyíregyházi nép, * Vasárnap IdéMőtt szorongásig meg­telt a Korona-szálló nagyterme, zsúfolva voltak a karzatok is. A hallgatóság közölt ott volt ennek a városnak minden osztá­lya, a legegyszerűbb emberektől kezdve a leggazdagabbig. Gazdák, kereskedők, ipa­rosok, latájnerek, városi és vármegyei, ál­lami és magánliszlviselők óriási tömeg­ben, de igen sok szegény asszony és űr­ben, de igen sok szegény asszony és úr­hölgy hallgatta végig nagy figyelemmel a beszámolót. Kovács András elnök nyitotta meg a gyűlést a következő beszéddel; —- Ha egy családban a család egyik tagját magasabb fokú nevelésben akarják részesíteni, elküldik azt egy idegen nágyob városba, ahol módja nyílik a tanuláshoz. Mikor ez a családtag ott, az idegenben befejezte tanulmányait és ugy látja, liogy jövője, megélhetése immár bizlositva van, haza megy az ő szűk családi körébe, a fa­lujába. ahol a rokonok, ismerősök össze­gyűlnek. hogy számol kérjenek tőle, mit látott, tanult, tapasztalt. Tisztelt polgártársak! Nyíregyháza vá­ros polgársága egy ilyen család, amelyik kiküldötte egyik tagját egy idegen város­ba. Nem tanulni, hanem azért, hogv ott az ország törvényhozó testületében kép­viselje ennek a városnak polgárságát, éret­te dolgozzék, és jogait megvédelmezze. A családtag most vissza jött. most a­mikor az ország átalakítására hivatot vá­lasztójogi törvény tárgyalása megkezdő­dött. visszajött, hogy számot adjon mun­kájáról. A választójogról én magam is nyi­latkozni akarok, röviden ugyan. Nem le­het tovább, hogy az ország ketté oszoljék, nem szabad a munkást elválasztani az ér­telmiségtől. Ez a két osztály egymás nél­kül nem élhet. Egymás támogatására van utalva. Mi. akik félesztendő előtt kiküldöttük a magunk nagy családtagjából Fényes Lászlót, hogy képviseljen bennünket az országházban, most összegyültünk, hogy számonkérjük tőle munkáját. Üdvözli a beszámolón megjelent pol­gárságot és fölkéri Lukács Vilmost. Bar­la Sándort, Prok Pált és Szmolár Páll. hogv hívják meg a terembe Fényes Lász­lót * Fényes László beszéde Pár perc múlva belépett a terembe Fé nyes László, akit a választók sokáig zugó tapssal fogadtak. Kovács András pár szó­val üdvözölte Fényest és fölkérte, mond­ja el a választópolgároknak beszámoló be­szédét. Nagy csendben kezdett beszélni Fényes László: Félévvel ezelőtt állott itt ezen a do­bogón ajkán az ígérettel, szivében az e­rős akarattal az ígéret beváltására. Fél­év hosszú idő a szenvedések mai idejében és szive vágya szerint jött ide most. hogy számot adjon félévi munkájáról. Ugy érzi magát most itt. mint amikor a napszá­mosember az első napi munka után lejön a szőlőhegyről a házhoz és jelenti a gazdának, hogy mit, mennyit végzel! az első napon. Nem" tudott sokat dolgozni, nehezen haladt előre a munkában, mert száraz és köves a talaj, sok rajta a gala­gonyabokor, kevesebb az elvégzeit munka, mint szeretné. Sarokba állítja a kapát, le­veszi a fövegét, megtörli izzadt homlokát és megpihen itt, a gazda házánál, hogy uj erőt merítsen a további munkához. — (Hosszantartó éljenzés.) Nem kell több háború. A béketárgyalásokról beszélt azután és azt mondja, ugy látszik vége felé me­gyünk a győzelmes háborúnak. Győzelmes minekünk ez a háború, mért nem sikerült ellenségeinknek Magyarország földarabo­lása. Teljes mértékben elismeri a szövet­ségeseknek minden készségét az áldoza­tokra. de mindenkinek látnia kell, hogy a magyar nemzet kétszeresen lelt, fáradt, szenvedett és áldozott. Ezt meg kell ál­lapítani. ezt nagyon jól tudják mindenütt; csak elismerni nem hajlandók most ép­pen ugy. mint ezer év óta sohasem. Ju­talmazni az áldozatokért, erre süketek a füleik azoknak, akik szívesen látták, hogy a fiaink vérzenek, nekünk pedig itt kell megvívni a nagy csatát azokkal, akik csak a munkában, az áldozathozásban enged­nek előre bennünket, de hátra akarnak szorítani a jogok elismerésében. A győzelmes béke felé megyünk és én — mondotta Fényes, — átéreztem minden szenvedését, közelből látta minden borzai mát és nyomorúságát, borzadva gondolok arra. hogy ugy értelmezzék a győzelmes békét, hogy ez a győzelem elvegye egyik néptől a másik javára annak jogát, vagyo­nát. Nem kell semmiféle annexió, nem kell határkiigazitás, nem kell védelmi vonal a más nép rovására, csak béke kell, munka­alkalom kell. élet kell, nem pedig kedvező harctéri pozíció. Én. aki nem tartozom a szociáldemok­rata párt kötelékébe, teljes elismeréssel szólok a szociáldemokraták béke munká­járól, amelyben a kellő óvatosságot min­dig betartották, mikor pedig ezt a béke­munkát máskép igyekeztek magyarázni, azonnal helyreállították a legteljesebb ren­det. A szociáldemokraták békemunkájuk­kal Czernin hivatalos politikáját támo­gatták. de mikor attól lehetett félni, hogy Lloyd Georgék azt a tápot nyerik, hogy itt fölborult a rend, nem feszitették tovább a huri. Diadalt kell aratnia a pacifizinus­nak. mert a szenvedések megtanították rá az emberiséget, hogy nem kell több há­ború. A magyarság hallatlan áldozatokat hozott ebben a háborúban. Nemcsak a magyar föld termése tette lehetővé, hogy a központi hatalmak kibírják a háborút, de az idegen országokat is mi vetettük be a legdrágább maggal, egy millió ma­gyar alussza örök álmát idegen földben Ennek a rettenetes vetésnek nem lehet más eredménye, csali az, hogy ne legyen több háború A kormányzás kritikája Gyönge és tehetetlen kormányunk van amely ezzel az országgal, mint idegen ál­lamok gyarmatával rendelkezik. Nálunk egymást érik a rekvirálások. a cseh alföl­dön még mindig nem rekviráltak. Hát ar ra akarják megtanítani ezt a nemzetet hogy ugy tegyen, mint a csehek és ak­kor nekünk is engedményeket tesznek? Az a kormány, amely az ilyen sérelmek ellen nem tud tenni, amely ily bűnben le­ledzik. ilyen gyenge, mindig szembeu ta­lálja őt magával. A függetlenségi pártról beszélt azu tán és emlékeztette választóit arra, hogy a választása idején nem akart belépni az Apponyi pártjába, mert —• mint mondot­ta, ő valóban függetlenségi, mig azok oda fönt csak a szájukkal azok. Most lálszik hogy neki volt igaza. Az Apponyi-párt be csavarta a zászlót és sutba dobta azt ­Csali két esetben lehet becsavarni a ki­bontott zászlót: és pedig vagy akkor, ha mindaz, amit a zászlóra írtak, beteljese­dett, vagy ha elárulták azt. Kérdi megva­lósmltak-e azok az eszmék, amelyek meg­valósítását a függetlenségi párt a zászla­jára irt? Ugyebár nem? Hol van az önálló magyar bank? Hol az önálló vámterület? Most már nemcsak Ausztriának vagyunk a gyarmata, de Németországnak is a ki­használt piacává leszünk. Éppen most a­karnak bennünket száz évre újra gyar­mattá tenni. Most oszlatják föl a függet­lenségi pártot, amikór jobban szüksóg volna rá. mint valaha. Amikor önöktől a mandátumot kér­tem — folytatta — azt mondtam, adjanak kezembe kanócot, hogy a négy sarkán gyújtsam meg a hazugság házát. Megmond tam nekik, hogy nem törődnek a néppel. A bevonultak családjait engedik szivtele­nül nélkülözni, a kormány közönye nyo moruságba döntötte a támogatásra leg­jobban rászorultakat: a magyar katona fe­leségét, gyermekét. Ezért lármáztam, e­zért. verekedtem a gúnnyal és közönnyel szemben. A történelemben külön lapja lesz an­nak. hogy ennek a mai kormányzatnak mennyire csak jelszó, csali játék volt az ajkán a demokrácia és a szociális refor­mok megvalósítása. A gyermekvédeelmrő! beszélnek, milliókat adnak olyan egyesü­letnek, amely szép könyveket ad ki és nyomtatványokkal tömi meg az embere­ket a gyermekvédelem nagyszerűségéről kioktatják a higiénikus nevelésre azt a szegény, szerencsétlen anyát, aki kenye­ret sem tud adni a gyermekének. Az igazi népképviselő A hazugságok láváját látom minde­nütt a politikában: az elmélet és a gya­korlat között álló óriási különbséget. Én nem teszek másképpen, mint ahogy beszé­lek és ha szembekerülök azokkal, akik a mellébeszélés politikusai, néha bizony e­rősebb hang is kijön a számon. Elnevez­tek ezért demagógnak. Ha az Ígéretek be­váltása demagógia, vállalom a demagóg elnevezést, de áílitom, hogy ők a demagó­gok. akik csak beszélnek, de semmit sem tesznek. Bizonyítja, hogy ő, aki félév e~ lőtt csak általános kérdésekkel foglalko­zott, a mindennapi élet gyakorlati kér­déseit is egyekezett szóbahozni a parla­mentben és például Hoffmann Mihály ké­relmére szóbahozta a parlamentben a bur­gonyából való szeszfőzés kérdését, ami­nek az lett az eredménye, hogy a szeszfő­zést betiltották, és néhány százezer mé­termázsa burgonya megmaradt a szegény nép élelmezésére. Vallom, hogy a képvi-

Next

/
Thumbnails
Contents