Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)

1917-01-19 / 6. szám

4 jStYifnriDÉíc 1917. január 1 Háború — iskola. Minél több ideig tart a háború, annál jobban, erősebben bontakozik ki, mint há­i>orus cél, a pacifista ideál: a világbéke eszméje. A háború első hónapjaiban csak szerényen húzódott meg a vértől ittas őr­jöngés közepette, ma már nyiltan ir dip­lomáciai jegyzékünk is «a jövőbeli hábo­rúk elhárítására szolgáló nagy munkáról*, s a világbékéről, mint a béketárgyalás e­gyetten észszerű útjáról beszélnek. Nem sok idő fog" eltelni és Európát egy óriási, végtelen erejű pacifista hulláin fogja el­borítani. A hadak, a szenvedés és dicsőség ut­ján, — azonban továbbra is nőnek aj)énz­ügyi gondok és a megoldandó gazdasági problémák ezrei, amelyek lassan fölé kez­denek emelkedni a «ma» véres gondjai­nak, bajainak. A gazdasági viszonyok hatása érvé­nyesül már minden téren. A társadalmi reformok, a jog, a kulturtörekvések, az iskola engedelmesen kell, hogy hajtsák fe­jüket a gazdasági munka szolgálatába. — Nincs az a háborús rendelet, amelyen tisz­tán nem látnók ezt a viszonyt. A háború romjai, jobban mondva a háború szülte gazdasági helyzet maga alá temette a régi kényelmeskedő társadal­mat, hogy egy uj, intenzivebb munkát vég­ző, megértő és szervezett társadalomnak adjon helyet. Napilapok, röpiratok, tanul­mányok boncolgatják a változott helyzet «uj ember»-ét; erkölcstanát, céljait, mun­káját, igyekszenek megállapítani, csak — mint mindig — egyről nem történik emlí­tés: az iskoláról. Az iskola mindig moslolia gyermeke volt nálunk a társadalomnak. Valahány­szor iskola reformról volt szó, a társada­lomnak, jobban mondva az azt kormányzó hatalomnnak mindig más, szerinte fónto­sabb, égetőbb anyagi ügyei szorították hát­térbe a pedagógusok kívánságait. Pedig ugyan kinek köszönhető az a német szer­vezettség, rendszeretet, amely annyi gaz­dasági és katonai győzelmet aratott ellen­ségeinken ha nem az iskola hosszú, évti­zedes, tudatos nevelői munkásságának. Ha az iskola, mint tőkebefektetés nem is hozza meg percentuális számokkal ki­fejezve kamatait, nem lehet mellékes szer­ve a társadalomnak. Sokkal szervesebben, erősebben kell az iskolai életet a társadal­mi tevékenységben szerepeltetni, avval Ösz szeforrasztani, hogy kulturhivalását iga­zán betölthesse. Az iskolai programm tár­sadalmi, politikai programm kell, hqgy le­gyen, inert hiszen az iskola a legérzéke­nyebb fokmérője kell, hogy legyén a tár­sadalmi törekvéseknek. A társadalmi helyzetnek a háború o­kozta megváltozásához képest az iskolai beléletnek is meg kell változni. Lehetetlen, régi, avult jelszók köpenyegébe burko­lódzva éveken keresztül szines, hamis á­lomvilágban ringatni az ifjúságot, amikor az az életet a maga rideg valójában már a legzsengébb korban megismerni tanulja. Az a gyermek, áki a lét kemény harcából nap-nap mellett 'kiveszi a részel,; aki ott­hon látja, hogy kis cipője megszerzéséhez szüleinek mily verejtékes munkája szüksé­ges: az iskolába lépve «csilingelő versi­kéket* hall. A lehelellen állatmesék, hogy egy-egy mondásnak vagy egy erkölcsi ta­nulságnak kaptafát teremtsenek, a «*Mackó urak» és általában a tanításnak ez a mes­terkélt hangneme szákitja ki az iskolát a társadalom testéből. Lehetetlen a mai gyermek fantáziáját ilyenekkel és ehhez hasonlókkal kielégíteni. De nem is lehet az iskola egy hamis álomvilág kialakítója. Ez csak a nevelői feladat könnyelmű fel­fogása, amely büntetlenül játszik a gyer­meki gondolkodás legdrágább, legbefoga­dóképesebb korszakával. A korszak, amelybe a háborúval ju­tunk megköveteli, hogy minden erőnkel, tehetségünket, időnként célja szolgálatába állítsuk, hogy annak nagy feladatait meg­oldhassuk. A minden téren, gazdasági-kul­turális téren megnyilvánuló munkát csak ugy végezhetjük el, ha már az ifjúságot is munkával munkára® neveljük. A nevelő által pedagógiailag vezetett munka sókkal intenzivebben fogja kihasználni a gyer­mek képzelő és alkotó tehetségét, azt sem­mikép sem fogja téves iránnyba fejlesz­teni s a gondolkodásnak fejlődésképes ala­pot fog teremteni. Ha már annyi minden­ben utánozzuk a nemeteket, ezen a téren minden szégyenérzet nélkül megtehetjük azt. A berlini munka-iskolák zaj nélkül a nevelés világraszlóó reformját valósi­tolták meg, méltóan illetve azt a mai korba. A rideg sorban sorakozó iskola pa­dokat dolgozó asztalok váltották fel s me­sék helyett a munka láza festi pirosra a gyermeki arcot. A munka racionális gon­dolkodást teremt, amely alapja az alkotó­képességnek, és ez a társadalom kívánsága is az iskolával szemben. "Ma meg vérrel íródnak a "történelem lapjai, de már közel az idő, amikor a vi­lágbéke ragyogó betűi tündöklenek felénk. Megértés, összetaartás, munka és rend­szerelet meg fogják teremteni a jövő mun ka iskoláját) és az a boldogabb kor sok oly vágyat, tervet fog megvalósítani, ami ma még utópia. Vajda Emil. TANÜGY. — Nyugdíjas lanitók és ianitónök se­gélyezése. A vk. miniszter ur mult évi dec. hó 28-án kelt 148.629—910. sz. rendelete értelmében közlöm, hogy a miniszter ur az Országos hadsegélyzőí bizottság elha­tározása alapján az 1875. évi XXXI1. t-c. és az 1891. évi LXIII. t-c. hatálya alá tar­tozó nyugdíjas tanítók, tanítói özvegyek, segélyezésére az arra ráulalt teljesen va­gyontalanok részére 100 és 80 K egyszer­smindenkori segélyt engedélyez. Ezért a segélyért hatósági bizonyít­vánnyal igazolt, teljes szegénység esetén bélyegmentes kérvényben a következő e­gyének pályázhatnak: 1. Tanítói özvegyek, kik önhibáju­kon kívül ezidőszerint özvegyi segélyt, vagy árvagyámpénzt nem kapnak. 2. Azok a nyugdíjas tanítók, és ta­nító özvegyek, akik az ellenséges betörés elől menekültek — hatósági bizonyitvány­nyal igazolandó —. betegségben szenved­lek — orvosi bizonyítvány és hiteles gyógy szertári számla kell, — kik kárt szenved­tek s ezeket igazolják — hatósági bizo­nyítvánnyal igazolandó —, akik saját ma­gukon felül legalább még két keresetképte­len családtagot tartanak. A jogcím az ala­pul megkívánt hatósági szegénységi bizo­nyítványban a családtagok száma az élve­zett nyugdíj az özvegyi segély feltünteté­sével igazolandó. I Értesítem az erre igényjogosultakat, hogy szabályszerűen felszerelt kérvényei­ket hivatalomba február hó 15-ig nyújthat­ják be. Nyíregyháza, 1917. január 15. Dr. Wilt kir. tanfelügyelő. Elveszett egy barnás-fekeie skungs szormegaílér, állat formiji! egy fej, fark és négy lábbal sötét­barna selp béléssel. A riíegialaló kéretik 48 korona jutalom ellenében kfadóliívatalunkban átadni. 35-3-1 Szélhámos erdélyi menet* Nyíregyháza, jatiucU (A Nyirvidék tudúsitójáto Brassa i Andrásné alsódédai lak-o a mult év szeptember havában az oláh betörés következtében kénytelen volt ott­honát elhagyni, s- amikor a menekültek ügye országszerte elintézést nyert, ő ezen intézkedés folytán a szabolcsvármegyei Apagy községbe lett elszállásolva. Itt élt december 12-éig, amikor ismét visszatér­hetett régi lakóhelyére, holmiját azonban Apagyon hagyta azzal, hogy majd vissza fog érte alkalmasabb időben jönni. Kevés idő múlva vissza is jött, ami­kor az alsódédai községi biró Csonté a Miklós azzal bízta meg, hogy a felsődédai lurészgyárlelep kérvényéi hozza el a nyír­baktai főszolgabíróhoz és adja át. A kér­vényben a fürészgyár telep azt kérte, hogy a Szabó les vármegye területén Apagy, Le­velek, ófehértó, és Bessenyőd községek­ben elszállásolt menekült alkalmazottait és azok hozzátartozóit engedjék haza­utazni. Brassai Andrásné el is hozta a kér­vényt, azonban nem adta be a főszolgabí­rói hivalalhoz, hanem sorra járta a kér­vényben felsorolt menekülteket és kijelen­tette nekik, hogy az alsódédai főbiró meg bízása folytán csak az mehet majd haza, aki neki közbenjárási dij címén bizonyos összegei fizet. Ily módon sikerült Brassai Andrásnénak minden egyes menekülttől 30—60 koronát kicsikarni, akik boldogok voltak, hogy hazamehetnek, s örömest fi­zették a kért összegeket. A csendőröök azonban nyomára jöt­tek a csalásnak, s most Brassai Andrásné a nyíregyházi törvényszék fogházában vár ja meg a bíróság ítéletét. Közgazdaság. — Van már rézgáüc. Értesülésünk sze­rint a földmivelésügyi minisztériumnak a folyó évi szőllőpermetezés céljaira már­is 300 vaggon — 300.000 métermázsa — rézgálic áll rendelkezésére. Ez a rézgá­lic már készen van, részint itt bent az or­szágban, részint pedig még a külföldön. Ennek a 300 vaggon rézgálicnak a kiosz­tása már januárban meg fog kezdődni. Ezen felül a további rézgálic-mennyiségek beszerzése is folyamatban van. A föld­mivelésügyi miniszter a rézgálicot a folyó évben is a törvényhalóságok utján fogja kiosztani. A szőlősgazdáknak tehát réz­gálicért nem a minisztériumhoz, hanem a a törvényhatóságokhoz kell fordulniok. A' minisztérium által kiosztandó rézgálic ára még nincs megállapítva, de a jelenlegi vi­szonyok közt bizonyára olyan mérsékelt? lesz, hogy kétségkívül lényeges befolyás­sal lesz azoknak a hihetetlenül magas áraknak a csökkentésére, amely árakon a kereskedelmi forgalomban lévő rézgá­licot az utóbbi időben árusították és tar­tózkodókká fogja tenni a szőlősgazdákat az ilyen tuldrága rézgálic vásárlása tekin­tetében. — Németország idei dohánytermése. A német statisztikai hivatal ideiglenes ösz­szeállitása szerint a német vámterületen ezidén 12.705 hektár volt dohánnyal beül­tetve, 3690 hektárral több, mint a mult évben.

Next

/
Thumbnails
Contents