Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)
1917-01-19 / 6. szám
S917. január 19. JMYÍH91DEIC. harmadfél milliárd í Bízvást lehetennyi re taksálni az ötöfdik hadikölcsön eredményét, noha a jegy'zési helyek nagy száma következtében a jegyzések végösszegét nem lehetett pontosán megállapítani. Mindazonáltal csupán a hivatalos jegyzési helyekről a pénzügyminisztériumhoz érkezett jelentésekből máris kitűnik, hogy a jegyzések ezideig számbavehető összege is felülmúlja a kétezerháromszázmillió koronát, tehát túlhaladja minden eddig előző egyes hadikölcsön eredményéi. Olyan siker ez, mely szédítően csattanó válasz az antantnak békeajánlatunkat fenhéjázó dölyfös hangon történt dur va visszautasítására. íme, Lloyd George ur a mi csekkjeink is röpködnek és célba is találnak!... Magyarország összes néprétegeinek együttműködése most is olyan végeredményt hozolt létre, mely boldog büszkeséggel tölti el mindnyájunk lelkét. Ezt a legújabban kiállott sikerdus nemzeti erőpróbát annál magasabbra kell értékelnünk mert szinte magunk is alig mertünk álmodni, hogy nemzeti áldozatkészségünk az előző próbatételeket is szinte kimeríti hetetten biztossággal fölülhaladja — a háború harmadik esztendejében. Ha fontolóra vesszük, hogy az első magyar hadikölcsön 1175, a második 1132, a harmadik 1984, a negyedik pedig 1953 millió koronával zárult, az ötödik pedig legalább 2500 millióval fog zárulni, tehát együttvéve a jegyzések összege 8744 -rillió, akkor beláthatja mindenki, hogy íagyarország fényes bizonyítékot adott ;azdasági erejéről és pénzügyi teljesítő képességének kiapadhatatlnaságáról. Ez a megállapítás jogos büszkeséggel, megnyugvással és elégtétellel tölthet el bennükent. Ha pedig még ehhez hozzáveszszülc azt a tizennyolc milliárdot, amit Ausztria jegyzett hadikölesönre, akkor ellenségeink maguuk is láthatják, hogy K monarchia két állama majdnem 27 milliárdott szolgáltatott eddig a háború vezetésének költségeire s ebből a megállapításból észbe kaphatnak, hogy hiába számítanak pénzügyi kimerülésünkre, annál kevésbbé, mert meg vagyunk győződve, hogy nemzetünk áldozatkészsége nemcsak hogy nem fog lankadni, a jövőben sem, hanem — mint a példa mutatja — még inkább fokról-fokra emelkedni fog s át vagyunk hatva a biztos tudattól, hogy elbizakodott ádáz ellenfeleinket békekötésre kényszerileni képesek leszünk. Kitartunk fronton, front mögött. És a háborút győzelmesen végigharcoljuk gazdasági téren is. Vasúti menetrend. Nyíregyházáról indul : Szerencs-felé reg. 7 1 0,* d. u. 4 0 8. Debrecen-felé reggel 5fj, d. u. 2 0 ü. Csap-felé d. u. 3 5 5.***** Mátészalka-felé este 8 4 5. Yásárosnamény-felé este 8 5 0. Polgár-felé este 5E Hyiradony-felé este 7ü. Nyíregyházára érkezik: Szerencs-felől d. u. l™, e. 8E**** Debrecen-felől reg. 6 3 5, d. u. 3 3 5. Csap-felől d. u. I 3 0. Mátészalfca-felől reggel 6°5. Yásárosnamóny-felöl reggel 6 3 0. Polgár-felől reggel Nylradony-felől reggel 6 5 1. " Budapestre induló gyorsvonathoz van csatlakozása; Budapestre érkezik délután 1 óra 05 pkor. ""** Budapestről jövő gyorsvonathoz van csatlakozás ; Budapestről indul d. u. 2 órakor. .«««» Csatlakozással Ungvár felé. Elismerés a vármegyének A marostordai alispán köszönete a menekültek ellátásáért Nyíregyháza, január 18. A Nyirvidék ludsitóójától. — Augusztus hava volt, forró nyár, amikor az első menekülő vonat i>efutott Nyíregyházára. Mindnyájunk előtt emlékezetes még ez a kép. Szomorúbbat nem feslett még festő ecsetje, fájóbbat nem irt még költő tolla és ez a szomorúság, ez a fájdalom mindnyájunk szivébe markolt. Szivünk egész melegével siettünk akkor a szegény erdélyi menekültek segítésSre és a társadalom, a hatóságokkal egyetemben minden lehetőt megtett, hogy azok az erdélyi honfitársaink, akik a legbékésebb és a legboldogabb nyugalomból váratlanul vetődtek a menekülés borzalmas útjára, — jól érezzék, otthon találják magukat ebben a vármegyében. Nyíregyháza előljárt ebben az ember baráti, hatalmas munkában, azonban a ívár megye községei sem maradtak Nyíregyháza mögött és az erdélyi menekültek, — mintegy 12—15000 öreg ember, asszony és gyermek — a legbarátságosabb, legmelegebb otthonra leltek ebben a vármegyében Nemrégiben megkezdődött a Szabolcs ba menekült erdélyiek hazaszállítása é» főképen Maroslordavármegyébe tértek visz sza sokan. Hosszú különvonatok vitték vissza Erdélybe a székelyeket, akiket a szíves, vendégszerető szabolcsi nép bőven ellátolt az útra élelemmel. A sokat szenvedett székelyek, azóta dűlt otthonuk romjait épitgelik és mindenkor szeretettel és hálával gondolnak a szabolcsi vendégszeretetre, amely enyhítette szomorúságukat, csillapította fájdalmukat. A szabolcsi társadalom barátságos, szíves vendégszeretetéről, a szabolcsi hatóságok odaadó, lelkes támogatásáról most hivatalos, írásos bizonyíték érkezett, a marostordai alispántól, K ö 11 ő Istvántól M ik e c z Dezső alispánhoz. Az átirat meleg hangon köszöni meg ugy az alispánnak, mint a vármegye tisztikarának és közönségének azt a páratlan, lelkes támogatást, amelyben a Szabolcsba menekült erdélyiek részesültek. Az átirat a következőkép szól : Amíg Maros-Torda vármegye törvényhatósági közgyűlése illetékes jogkörben fog foglalkozni az innen menekültek ottani befogadásával, hálás köszönetet mondok Nagyságodnak a hiteles értesülések alapján megállapított odaadó atyai emberies érzéséért és támogatásáért, meltyel Maros-Torda vár megyének az oláh betörés elől menekült jeit befogadta, elhelyezte és életfentartásárol gondoskodni kegyes volt. A tisztviselőnek kölelességteljesitése, a hazafinak és a jóembernek a reá szorult emberekkel szemben teljesített szolgálata felett keletkezett önérzése a legfőbb jutalma. Ezt mindig kiséri az Isten áldása. Nagyságod és nagyszerű tisztviselői kara ebben részesülni fognak. — Legyen kegyes tovább is gyámolítani reá szoruló véreinket mindaddig, amig szülőföldjükre visszatérhetnek. örömömet fejezem ki afelett, hogy dr. Smidt Imre szolgabíró hivatalos működése alatt nagyságod megelégedését kiérdemelte. Marosvásárhely, 1917. január 12. "Kői lő alispán. 3 IRODALOM — Súlyos harcok. Harmincadik hónapja küzdenek már négy világtájon a magyar bakák és magyar tüzérek, két és fél esztendeje harcolnak oroszlán bátorsággal a túlnyomó ellenséges erő ellen és ez idő alatt soha nem hoztak szégyent a magyar névre, magyar dicsőségre, magyar becsületre. És a magyar katonák dicsőségesen harcoló soraiban mindig, mindenütt ott láttuk a szabolcsi, nyíregyházi fiukat, legyenek ők 14-es huszárok, 65-ös bakák, vagy 11-es honvédek, soha meg nem hátráltak, küzdelemben, harcban és dicsőségben mindig elől jártak. Különösen kivette részét a harcból, szenvedésből, de egyben a dicsőségből is a 65-ös gyalogezred, amely sok, sok nyíregyházi fiút számlál sorai között. Nagy és dicsőségteii harcokon ment keresztül ez az ezred és ezeknek a küzdelmeknek egyrészét most írásba foglalta az ezred parancsnoksága és egy kisebbszerü könyvben kiadta. A füzet telisided teli van érdekesebbnél érdekesebb történetekkel, amelyek szereplői között nem egy nyíregyházi névvel találkozunk. A füzet elébe maga az ezredparancsnokság irt hangulatos előszót, amely igy szól: «Az ezred igen nagy dolgokat müveit Az a sok derék ember, a sok jó magyar fiu! A nagy nyilvánosság mégis keveset beszél az ezredről. Nyilván mert az ezred nem szólt eddig a nyilvánossághoz. A következő oldalakon megszólal első érces, hatalmas szava. A néphez fordul, amely az ezrednek a hősöket adta. Olyan tettekről beszél, olyanokat ad hirül, amelyek a maguk nevében úgyszólván páratlanul állanak. Azt mondja ez a hang: Gondoljatok tisztelettel fiaitokra. De azt is mondja egyszersmind: Gondoljatok az elesettek özvegyeire és árváira! Nekik szántuk a hősök eme könyvecskéjének tiszta jő vedelmét. Nekik ajánlja az ezred ezt a a büszke és igaz történetet is. Hiszen a hősök szülei és hitvesei volttak azok, akik e könyveveskében megirt ütközetekben a legsúlyosabb veszteséget szenvedték. Harctér, 19Í7. január havában. Az ezred' parancsnokság.» — A Nyugat, Ignotus, Ady Endre és Fenyő Miksa szerkesztésében megjelenő fo lyóirat január 16-i száma a következő változatos tartalommal jelent meg: Szomory Dezső: Mülhausen-nél a szomorú tiszt. — Novella. — Tersánszky Józsi Jenő: Versek. Kaffka Margit: Hangyaboly. — Begény II. — Tóth ArpácL Rezignáció. — Vers. — Kádár Endre: Karácsony. —"Novella. — Ambrus Zoltán. Színház. Turcsányi Elek: Színész a színjáték után. — Vers. — A politika mögül: Ignotus. Ellenzék. — Benedek Károly: — Olaszország, — az entente — és a béke. — Balkányi Béla: A magyar földbirtok. — Móricz Miklós: A vasutak, aliáboru és a pénzügyminiszter. A Figyelőbe Tóth Árpád, Tóth Árpád, Havas Gyula és Lányi Viktor Írtak. Főmunkatársak: Ambrus Zoltán, Babits Mihály, Elek Artúr, Halász Imre, Kaff ka Margit, Laczkó Géza, Móricz Zsigmond, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Vilmos császár ut 51. szám. Egész évre 18 K. Fél évre • K. Negyedévre '4 K 5i. Tanítóknak félévre 6 kor. Egyes szám ára 6 fillér. Telefon 139.
