Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)

1917-01-19 / 6. szám

2 k mezőgazdaság jövő kilátásai. A háború folyamán a legtöbb közgaz­dasági ág igen sokat szenvedett. Vannak kivételek amid,ön egyik-másik iparág épp a háború folytán virult fel, épp egy né­hány üzér hadiszállító busás nyereséghez jutott, de a nagy általánosság igen rossz eredménnyel zárta le a háborús merlegét. A mezőgazdálkodás is rendkívül so­kat szenvedett s eltekintve egyes kitűnően megalapozott, vízmentes birtoktól, — a legtöbb birtok óriási veszteséget szenve­dett, aminek káros hatása csak a háború után lesz nyilvánvaló. A legtöbb birok eltvesztette termőere­jét a trágya hiány és helytelen, elégtelen talajművelés folytán. Megcsappant a jószág állomány, el­pusztult az instunció, s az épületek, s a jövendő pótlás kiszámithatlan anyagi ál­dozatot fog követelni. Megapadt a cseléd létszám, a mező­gazdasági munkás csapat, különösen meg­romlott a szellem, amelynek eddigi ismer­tető jelei voltak: a szorgalom, engedel­messég, igénytelenség, s helyét foglalta el a hanyagság, renitencia és luxus hajhá­szat — ez a veszedelmes háborús beteg­ség. — A kisgazda kevésbé érzi a haboru a­nyagi terhét. Ő nem igen foglalkoztat mun kást, cselédet, de családtagjaival intézi el ügyes-bajos dolgál. Jóllehet, a termelésben elmarad, de másrészt állatjai révén s a piacozással szép bevételhez jut, s igénytelenségéből nagyon kissé vetkőzött ki. Az ő cikkének legnagyobb része nincs maximálva vagy ha van, a háború előtti állapotokhoz viszonyítva 800—1000 száza­lékkal emelkedtek azok, — marha, ló, ba­romfi, tej, tojás slb. — mig a nagy birtok produktumai — dohány, kalászos, cukor­répa, kender, burgonya, stb. — alig emel­kedett 50—100 százalékot, jóllehet, a mos­toha időjárás és munkáshiány folytán alig termett a normálisnak 50 százaléka, sok­helyen ennyi sem. — ellenben a kiadások $—400 százalékot megnőttek. Aki igazságos szemüvegen nézi a dol­gok folyását, igy is fogja az"? látni. Az a látszólagos ere'dmény, hogy egyik másik adósságából törleszthetett, csupán csak arra vezethető vissza, hogy meglevő állatállományának egy részét értékesítette, a tagadhatatlanul magas áron, de ez vi­szont oda vezet, hogy leltár állománya ala posan megcsappant, s a jövő sikerét incf jobban kockáztatja. Nem is láttam tisztességes birtokos embert, aki a háború folyamán meggaz­dagodott volna. Ismétlem, egyes rendkívül szerencsés viszonyok közt levők kivéte­lével; mig más foglalkozásúak: egyes gyá­rosok, kereskedők, hadiszállítók stb. mér­hetetlen vagyonokat harácsoltak össze. Az igazság kedvéért azt is ide kell ik­tatni, hogy tisztességes magyar gazda nem igen állt bíró előtt gyanús üzelmek miatt, akkor, amidőn egyéb foglalkozásúak igen bőséges contingenst szolgáltattak a tör­vényszékek anyagához. Ilyen körülmények közt eléggé mosto­ha foglalkozás a mezőgazdálkodás, s haza­fias kötelességét teljesiti a birtokos osz­tály, midőn a polgárok élelmezését bár­mely áldozat árán biztosítani óhajtja. A kenyérmagvak, cukor, dohány, ken­der úgyszólván mind a birtokos osztály produktuma, s beigazolást nyert a háború folyamán, hogy az ország élelmezését kis birtokrendszerrel megoldani nem lehet. Fel lehet vele tartani jólétben igen sok kis gazdacsaládot, ami örvendetes és kívánatos cél, de egy ország élelmezése, ipari nyersanyag szükségletének biztosí­tása, a mezőgadaságzi munkások foglal­koztatása és eltartása csakis a nagybirtok utján lehetséges. JSÍYiRBTBfeK. A kisbirtokos az általa termelt cikkek­ből állit ugyan elő annyit, amennyi az általa felcsigázott áron értékesítve anya­gi "helyzetét alaposan megjavítja, de semmi esetre sem jöhet akkor figyelembe, ami­dőn az ország tőmegélelmezéséről van szó, nem is említve azt a jövőbeli kötelezettsé­gét, a mezőgazdaságnak, hogy a külföldi kivitel révén az idegen pénz beözönlésé­hez megnyissa a zsilipeket. Ma a földbirtok jövedelmét százalé­kokban alig lehet kifejezni, hiszen a föld­birtok ára indokolatlanul emelkedik, s ez a körülmény nagyon sok nagybirtokost csábit, hogy vagyonát nagy jövedelme­zésü papírba — hadikölcsön-részvény — fektesse, de vájjon kivánatos-e ez? A hazafias gazda nem retten vissza a munkától, a reáváró nehéz feladatoktól, de vasmarokkal fogja meg az eke szarvát, s nem nézi a jövedelem nagyságát, vájjon százalékokba átszámítva arányban van-e vagyoni helyzetével, hanem dolgozik. — Dolgozik a köz, a haza, mindenki érde­kében. Szomjas Gusztáv. Furcsaságok. Sok furcsasággal van az ember feje tele tömve. Az én tökfejembe több már alig fér. Azok közül, amelyek már kima­radtak, feltálalok egy párt. Uton-utfélen olvassuk, Óvakodjunk a kémektől.» Na, hát a. világon seholsem óvakodnak ugy, 'mint itt minálunk; de van is ok reá, mert csaknem a háború kezdete óla egy egész csorda kém fetreng a vasúti állomás zárt ajtaja előtt vonuló aszfalt járdán té­len, nyáron, esőben, szélben, fagyban, iz­zó hiapsugárban. A menyországnak, pokol­nak kapui mindig nyitva állanak, itt csak naponta kétszer vagy háromszor a foly­ton változó menetrend szerint egy-egy fél óráig. Aki reggel érkezik, és dolgait csakha­mar elvégzi délutánig, (le legtöbbször ké­ső estig ásíthat, vacoghat, sülhet, nem tu­dom kinek kedve szerint, mert hát nem mindenkinek futja szállodára. Ezek a ké­mek nagy buták, mert hiszen az állomáson kívül egy bokorban meghúzódva, megles­hetnék, hogy naponta hány vonal katona, ágyú, automobil, széna, szalma száguldoz fel s alá, anélkül, hogy az állomás váróter­mébe betolakodnának. De miután akad­nak gyéren olyanok is, akik nem kémek, hanem ártatlan utazók, ezen kirekesz­tés, csakis hygienikus humánus célú in­tézkedés lehet. A napkurát, vizkurát itt bővítik szél, zápor, sár, hó, fagy és éhku­rával, hadd vacogjanak vacok és takaró nélkül, inert hát edzeni kell az uj nemze­déket, a férgesse, pedig hadd hulljon!, — mert hál úgyis sokan vagyunk. Némelyek azonban azt állítják, hogy ezen intézkedés részint azért van, mert a zsúfolt várótermek levegője az emberi e­gészségre nézve ártalmas; részint pedig azért mert télen a fűtőanyaggal takaré­koskodni kell, vagy talán, hogy a szegény takarítónők munkával tul ne terheltesse­nek. Adok egy fél jancsibankót annak, aki ezt a rébust megfejti, a másik felét pedig annak, aki az állomás előtti üres térségen egy emberólat épít. mert hát nem minden­ki születik esernyővel, vagy bundával. Aki pedig zúgolódik, ne mászkáljon, hanem üljön otthon a suton. « * Egy tervben levő <Embcrvédő» egye­sületnek gondoskodni kellene megfelelő számú kifelé álló szegekkel ellátott olyan nyakövekről, amilyeneket hajdan a nagy fehér juhászkutyák viseltek, mikor még sok farkas járt. Erre sürgős szükség van, mert a napokban is egyik leányom a pol­gármesterhez igyekezvén, a városháza ka­\ __ ___ J_ 9JLJ a_ n uí r J 9 púja alatt, cukor utalványra áhítozó, du­lakodó tömeg között szerényen töreked­vén, az őrtálló fegyveres vitéz torkon ra­gadta, és csak akkor bocsátotta fel, mikor elmondotta, hogy nem cukor járatban van. Az ügyes bajos közönség testi épsé­gének biztosítása szempontjából kívánatos lenne, ha a rendőrszobában kellő haszná­lati dijnak lefizetése mellett kellő számú vastagon párnázott plasztronok állanának rendelkezésre, hogy az elengedhetetlenül szükséges puskatusozást kényelmesebben élvezhessék. Ezt a kiadást talán aként lehetne meg­takarítani, hogy ha azok, akik cukor, kávé. mandula, mikor mondom s az utalványra jogos igényt tartanak, kérésüket célirá­nyos űrlapon a városházának kapualjában elhelyezett gyűjtő szekrénybe dobják be, de csak ugv suttyomban, nehogy kido­bassanak. Az utalványhoz a felek kézbesítő ut­ján jutnának, ugy mint az adómegintések­hez és egyéb fenyegetésekhez jutnak. Szívesen fizetne mindenki a kézbesí­tőnek 20—40 fillért. Igy sok hadi özvegy és árva juthatna csinos jövedelemhez, és nem kellene a háziasszonynak vagy cse­lédjének minden dolgát elhanyagolni, — gyakran minden siker nélkül órákig du­lakodni, ökleléseket, pofokat nyugtázni. Az angol ki akar bennünket éheztetni, a magyar pedig azon töri a fejét, hogy mi­nél nehezebben juthassunk nélkülözhetet­len szükségleteinkhez. ökörtől lótanács, de jó tanács! Nyíregyháza, 1917. január 11. Dr. Jósa András. MMM Ml n w I i ui r tü www gitawa nffm XM umm mamtw^ Wekerle és Zichy János a királynál Budapest január 18. Bécsből telefonálják, hogy a királv tegnap kihallgatáson fogadta Wekerle Sári­dórt és Zichy János grófot. A két magyar po'litikus bécsi kihallgatásához császárvá­rosi politikai körökben messzemenő kom­biánciókat füzneck. Mujslay Gyula lemondott Imandátumárél Budapest, január 18. Egyik fővárosi esti újság jelentése sze rint Muslay Gyula országgyűlési képviselő lemondott mandátumáról. — Ugyancsak lemondott mandátumáról, — mint a Buda­pesti Tudósító jelenti — Teleky József gróf. A koronázási kitüntetések Budapest, január 18. Félhivatalosan jelentik, hogy a Bu­dapesti Közlöny holnapi száma közli azo­kat a kitüntetéseket és rangeméléseket, a­melyeket IV. Károly király megkoronázta­tása alkalmából teljesített." Egy angol kórházvonat katasztrófája Budapest, január IS. Genfből táviratozzák, hogy Le Havre és Páris között egy angol kórházszállitó­vonat összeütközött egy személyvonattal. A kórházvonatnak igen sok sebesültje van, különösen angol mérnökök és katonatisz­tek. A szerencsétlenség hire Párisban nagy riadalmat keltett. A vasütigazgatóság azon­nal több segitővonatot küldött a szeren­csétlenség helyére. Egy japán gőzös megmentette nyolc eSsülyesztett hajó személyzetét* Budapest, január 18. Londonból jelentik, hogy egy japán gőzös érkezett Bernanbucóba. A japán ha­jó fedélzetén nem kevesebb, mint nyolc angol és francia kereskedelmi hajó sze­mélyzete foglalt helyet. A hajókat német buvárhajók sülyeszíették el.

Next

/
Thumbnails
Contents