Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)

1917-03-01 / 40. szám

jJHYIRUIDEK.. A vármegye közgyűlése A király köszönete. — Nyíregyháza szénszükséglete. — Uj alapítványok. Nyíregyháza, febrMr 28. (A Nyirvidék tudósítójától.) Rendkívüli közgyűlést tartott ma Sza­bolesvármegye törvényhatósági bizottsága. A tüzelőanyagokkal való takarékosság — szempontjából a vármegyeház kistermé­ben ült össze a törvényhatóság, de bi­zony a kisterem sem telt meg egészen. Az elintézendő ügyek hatalmas tömege került a közgyűlés elé és ebből a hatalmas tömeg­ből több pontja a tárgysorozatnak a leg­nagyobb érdeklődésre tarthat számol. — Ennek az újságnak a további hasábjain — részletesen számolunk be ezekről a dol­gokról, de itt kötelességünknek tartjuk kü­lön megemlékezni arról a nagyszerű és fáradhatatlan munkáról, amelyet ennek a vármegyének a tisztikara ma végez. Csak amikor egy-egy közgyűlés van, akkor lát­ja igazán a törvényhatóság, milyen nagy, hatalmas és alapos a vármegyei tisztikar­nak a munkája és mennyi komoly szorga­lom és buzgóság jellemzi ennek a tiszti­karnak a munkáját. De ez a ma lartottt közgyűlés arról is meggyőzött mindenkit, hogy ebben a vár­megyében, ahol nemcsak szorgalommal, ha nem körültekintéssel és szívvel intézik a közügyeket, helyén van a szive a közön­ségnek is és teljesen átérezve a mai nagy idők nagy kötelességeit, készséggel és ne­mes lélekkel hozza meg a maga áldozatait. Két alapítvány megtételéről is számolt be a mai közgyűlésen a tisztikar. Az egyik Liptay Jenő és felesége tették, a másikat id. Kállay András és mindkét alapítvány egyként szolgálja a kulturát és a háború áldozatainak ügyét is. Mindkét alapítvány megtevőit hálás szívvel ünnepelte a tör­vényhatóság. A közgyűlés lefolyásáról az itt követ­kezőkl>en számolunk be: A vármegye gyásza. Ujfalussy Dezső dr. főispán tiz óra­kor nyitotta meg a rendkívüli közgyűlést, és mély megindultsággal emiékezelt meg a vármegye halottairól. A legutóbbi köz­gyűlés óta halt hősi halált Zoltán László dr., mélységes gyászba borítva hozzátar­tozóit. Ugyancsak a harctéren esett el Ro­senfeld Salamon törvényhatósági bizott­sági tag. Most távozott el az élők sorából Zoltán József, akinek halála igen széles körben keltett részvétet és id. Okoliesányi Lajos, aki hosszú évtizedeken ál vett élén­ken tevékeny részt a vármegye közéleté­ben. A főispán indítványára a törvény­hatóság egyhangúlag elhatározta, hogy az elhunytak emlékét jegyzőkönyvében örö­kíti meg és családjaikhoz részvétiratot in­téz. A nyíregyházi villamostelepért. Mivel rendkívüli közgyűlésnek nem ad jogot a törvény ahhoz, hogy a tárgy­sorozaton nem szereplő ügyeket tárgyal­jon, a dolog rendkívül fontossága és sür­gőssége miatt elnöki jelentés kapcsán em­lékezett meg a főispán arról a veszedelem­ről, amely Nyíregyházát és az egész vár­megyét fenyegeti a villamostelep üzemé­nek beállható korlátozása folytán. Jelen­tette a főispán, hogy a szénközpont Nyír­egyházát a harmadik osztályba sorozta, ez azt jelenti, hogy' az itteni villamostelep szénszükségletét a mai szüíkséglet harmad­részére korlátozza. Ha ez az intézkedés megtörténik, ugy válságossá lesz a telep üzeme és amellett, hogy Nyíregyháza és Nagykálló világítás nélkül marad, három nagv malom, amelyek hajtóerejét a villa­mostelep szolgáltatja, megáll, nagy zava­rok közé juttatva az egész vármegye kö­élelmezését. De a villamostelep üzemének megállása igen súlyos helyzetbe hozná a nyíregyházi vasúti pályaudvart is, amely­nek nemcsak világítását, hanem vízmüvét is a telep látja el árammal. A városban le­vő két nagy katonai kórháztelep egész vi­lágítása és az ott levő, nélkülözhetetlen motorikus berendezés szintén a telepről kapja az áramot. Nagyon természetes, hogy amikor a szénbizottság intézkedéséről a polgármes­tertől értesült, nyomban megtette a lépé­seket írásban is, személyesen is a szénbi­zottságnál, hogy Nyíregyházát a harma­dik osztályból az elsőbe sorozzák, hogy igy a nyíregyházi villamostelep továbbra is az eddigi szénszükséglet arányában — kapjon szenet. Sajnálattal jelenti be a fő­ispán, hogy közbenjárásának eddig nincs sikere és hogy az illetékes miniszternél na­gyobb súllyal léphessen föl, kéri a törvény hatósági bizottságot, hogy az általa elmon­dott indokokra váló hivatkozássál a szén­bizottság intézkedésének megváltoztatása végett forduljon fölirattal a kormányhoz. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel tette magáévá a főispán előterjesztését. A király köszönete. A vármegye I. Ferencz József jó ki­rályunk elhunyta alkalmából részvétiratot intézett a miniszterelnök utján Károly "ki­rályhoz. Tisza István gróf miniszterelnök most a következő leiratban tudatja a vár­megyével, hogy az uralkodó köszönetet mond a vármegyének a részvétért: Nagyságos Alispán Ur! ő császári és apostoli királyi felsé­ge I. Ferencz József ő Felsége elhunyta alkalmából felterjesztett részvétnyilatko zatokat legkegyelmesebben tudomásul venni és meghagyni méltóztatott, hogy küldőiknek legfelső szives köszönete — tudtul adassék. Erről Nagyságodat, hivatkozással mult évi november hó 23-án kelt táv­iratára azzal értesítem, hogy fentieket Szabolcsvármegye lakosságának tudomá sára hozni szíveskedjék. Budapest, 1917. január hó 16-án. Tisza. A közgyűlés hódolattal vette tudomá­sul a király köszönetét. Uj alapitványok. Bejelentette az alispán nevében Mi­kecz István főjegyző, hogy Liptay Jenő és neje, Szilvássy Berta fölötte széphangu beadványt intéztek a vármegyéhez, amely ben bejelentik, hogy az Újságírók Alma­nachának bevezetését olvasták, amelyet Jó zsef főherceg irt és amelyben a fenséges ur megkapóan és igazán avatott tollal és meleg sziwel emel szót a harctéren elesett hős katonák hozzátartozóinak támogatásá­ért. Ennek az írásnak a hatása alatt elha­tározták, hogy 10.000 koronás alapítványt tesznek Szabolcsvármegyénél, amely, ala­1917 március 1. pitvány célja a vármegye területén alkal­mazott és a harctéren elhalt köztisztvise­lők hátrahagyott kiskorú gyermekeinek ne veltetési költségeihez hozzájárulni. Letét­be helyezett a nemeslelkü házaspár a nyír­egyházi adóhivatalnál egy darab tízezer koronás hadikölcsönkötvényt és a várme­gye mindenkori alispánjára bízzák, hogy kiknek juttasson az alapitvánv kamatai­ból. Az állandó választmány javaslata alapján a törvényhatóság hálás köszönet­tel fogadja az alapítványt, amelynek keze­lésével az alispánt bízta meg. Dömötör György bizottsági tag igen szép és lelkes szavakkal méltatta az alaptevők érdemét, rámutatott arra, hogy a harctéren eleset­lek hátramaradottjainak támogatása a leg­nagyobb kötelessége a társadalomnak és a Liptay-pár alapítványnak az áldozatkész sége igen hathatós példaadás az egész vár­megyének arra, hogy mindenki minden ere jével igyekezzék gondoskodni a hadi ár­vákról. Id. Kállay András nyugalmazott fő­ispán bejelentette a vármegyének, hogy IV. Károly király megkoronáztatásának em­lékére 4000 koronára emeli korábban tett és a népiskolai tanítók jutalmazására szol­gáló alapítványát. Az állandó választmány javaslatához képest a közgyűlés kimon­dotta, hogy a vármegyei népoktatás ügyét szolgáló eme nemes alapítványt hálásan köszöni és a fölajánlott összegből hadi­kölcsönt vásárol. A megyei tisztviselők szanatóriuma. A vármegyei tisztviselők országos egyesülete megkereste a vármegyét a vár­megyei tisztviselőik szanatóriumi kezelé­sének biztosítása végett. Az a terv, hogy szanatóriumi alapot létesít az egyesület és ez az alap biztosítaná a tisztviselőknek a szanatóriumi gyógykezelést, olyanformán, bog)- a szanatóriumi kezelés költségeit, a­mely a minimális lesz, az egyesület fizeti meg a tisztviselő helyett, akinek a fizeté­séből ez az összeg 21 havi részletben vo­nódnék le. E lerv keresztülviteléhez az egyesület nek alapra van szüksége és avval a kérés­sel fordul a vármegyéhez, hogy az alap megteremtésében segítse az egyesületet já­rásonként két éven át fizetendő 50—50 ko­ronával. A törvényhatósági közgyűlés készséggel tesz eleget a tisztviselők érde­keit szolgáló eme kérelemnek és annak megfelelően két éven át fizet minden év­ben 450—450 koronát az egyesületnek. Kisebb ügyek. A büdszenlmihályi 153—a. számú ló­avató bizottság elnökéül dr. Korniss Fe­rencet választotta meg a közgyűlés. A belügyminiszter leirt a vármegyé­hez és közli, hogy az I., II. és IV. hadi­kölcsönjegyzését a vármegyének jóváhagy ja, a III. kölcsönre történt jegyzésnél a­zonban kéri a miniszter annak az alapnak a megjelölését, amélynek a Teriiére a jegyzés történt. A milléniumi alapot je­lölte meg a vármegye. Pestvármegye törvényhatósága az­iránt kereste meg a vármegyét, hogy írjon fel a kormányhoz a mezőgazdaságnál szük séges anyagok és iparcikkek árának a mak szimálása iránt. Az átiratot irattárba he­lyezték, mert a vármegye még a múlt-év­ben állást foglalt ebben a kérdésben. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy az alispán a belügyminisztertől kapott föl­hatalmazás alapján Sényő községben el­rendelte a kényszer himlőoltást. Néhány bizottság megalakítása után a községi ügyek egész halmazát tárgyalta azután a közgyűlés.

Next

/
Thumbnails
Contents