Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-12-28 / 103. szám

2 103-ik szám. JNfYÍRtflDÉK 1916. december 28. nak fontosságát, hogy minden olyan intézményt, mely Magyarország individualitását biztosítja, elengedhetetelenül fenn kell tartani: válasszon az országgyűlés egy küldöttséget, mely a nádori hatáskört, illetőleg készítsen még ezen ülésszak alatt javaslatot.» Tisza Kálmán még azt teszi hozzá, hogy a nádor választás még a koronázás előtt eszközöltessék. igaz ugyan, hogy < őfelsége a 61-diki országgyűléshez intézett első leiratában vi lagosan kifejezte ,hogy a nádori teljhatalmat foganatba venni nem óhajtja , azonban ez még nem elég arra, hogy a nemzet egy olyan jogot, egy olyan intézményt adjon fel, amely Ausztriával szemben önállóságunkat juttatja érvényre s a mely mint közvetítő fórum áll a király ki egyúttal más országok uralkodója is és a nemzet között. őfelsége kifejezésre juttatta 67-ben azt is, liogy jövőre személyesen akarja az ország kormányát vezetni, azonban ez sem elegendő arra, 'hogy lemondjon az oriszág olyan szervéről, amely alkotmányunk nak mindig éber őre volt. Régebbi törvényeink közül számtalan tartalmaz intézkedést arra vonatkozólag, hogy a király személyesen vigye Magyarország kormányát, továbbá, hogy áz év egy részében Magyarországon lakjék; azonban, mint tudjuk, ez nem volt így annál az egyszerű oknál fogva, hogy Magyarország királya más Országok királya is, mely ok pedig" a pragmatica sanctióból folyólag jövőre is fenn fog állani. E tárgy körül felmerült vita során Bónis Sámuel kijelenti, hogy hozzájárul az ellenzék véleményéhez, mivel — szerinte — a nádornak van egy olyan lényeges teendője, amiért ő a nádori hivatali egy napig sem hagyná üresen: az pedig az, hogy «a nádor a trónörökös még kiskorú fejedelemnek a gyámja. Igaz ugyan hogy erre Deák Ferenc megjegyzi, hogy a mikor a törvény hozatott, Magyarország királya kizárólag magyar király voll, — «mosl azonban Magyarország királya kizárólag egyszersmind több, más, a magyar koronához nem tartozó, külön országok fejedelme. Ha tehát a pragmatica sanctio által létre jött viszonyok között kiskor ura kerülne a magyar korona, valamint mi nem egyeznénk abba, hogy MaA kofa és a baka. Nagy a sokadalom a keleti pályaudvaron. Különösen sok a harmadosztályú utas. A frontról hazatérő katonák, polgáremberekkel összekeveredve igyekeznek hazafelé, nemkülönben a napi árusítás bő áldásával hazatérő vidéki kofák is. Ki, liogy tud, elhelyezkedik a neki jutó helyen. Igy esett, hogy három harcos ült együtt egy harmadosztályú kocsiban, szemben velük egy fiatalabb és egy idősebb némber. Megindul a beszélgetés, ki-ki a maga ismerősét szólítja meg, tárgyalják a napi eseményeket, a háborút, meg a békét mindenki a maga módján. — Rizony bajtárs, sokszor volt meleg napunk! — Verje meg az Isten a taliánját! — Sokszor azt hittem már, hogy nem látom többé az enyéimet, — áldja meg őket az Isten! — Bizony már én is alig váróm, hogy otthon legyek, rég láttam őket. — Tudják-é, hogy jösz? — Nem tudják biz azt, meglepetésnek szántam; meg osztán sose tudhatja az ember, mikor jöhet egy kis szabadságra! gyarországra nézve az uralkodási teendőket oly egyén teljesítse, kit akár az uralkodó ház családi törvényei, akár amaz országok bíznának meg a gyámsággal, ugy ő tőlük sem kívánhatnánk, hogy a mi nádorunk intézkedjék rájuk nézve. Deák e felfogására azt jegyezzük meg, hogy á nádor, mint a kiskorú királynak a gyámja nem avatkoznék az osztrák örökös tartományokat érdeklő ügyekbe, hanem csak azokra a ténykedésekre volna figyelemmel, amelyek Magyarország érdekében történnek. Ausztriában — az ottani törvények szerint — a kiskorú királynak legközelebbi atyai rokona a gyámja, ki mint ilyen, az osztrák örökös tartományok érdekeit képviselni s azok megbízása folytán viselné e tisztséget. E két érdek kevésbbé ütköznék össze, mivel mindkettő a maga ügykörében intézkednék; ellentétes nézetek, eltérések tekintetében pedig tárgyalás utján állapíttatnék meg a középarányos. A függetlenségi pártol a nádori szék betöltésének kérdése több izben foglalkoztatta. Madarász József 1903. április hó 17-én törvényjavaslatot is nyújtott be a képviselőházban, melynek indokolásából idézzük a következőket: Helytelen és káros az 1867. VII. t. c. rendelkezése; mert mi a nádori intézmény hazánk ősi alkotmánya szerint? Közbenjáró a nemzet és a király között, amire pedig a magyar nemzetnek is, de még inkább a fejedelemnek mindig szüksége van. A nádor iránt bizalommal kell, hogy viseltessék a király, mert ő jelöli, és bizalommal kell iránta viseltetnie a nemzetnek is, mert ő választja. És mert a nemzet választja, és mert a király jelöli, természetes, hogy a nádornak szem előtt kell tartania, hogy a jó ösvényről ne térjen le és bele ne egyezzék, hogy akár a király, akár mások arról letérjenek. Megvagyok győződve, hogy kivált válságos időkben, okvetlen szüksége és haszna is van annak, ha a nemzet és a király között mindig van egy ilyen bizalmas férfi, ezért tartottam szükségesnek indítványomat — megtenni. Széli Kálmán, akkori miniszterelnök a benyújtott törvényjavaslatra, illetőleg az — Meg, hogj- azt akarod mondani, hogy haza jöhet-é egyáltalán?!... Igv folyik a beszéd, de fél füllel csudákat hallanak a mi harcosaink. Halk han gon foly a beszéd, hogy ne igen hallhassák mások, de bizony a bakának éles a szeme, de még a füle is. — Oszt ménnyit árútá lyányom? — Kilencven koronát. Hát maga? — No, émmá többet! Sokká többet! — Mondja má kend! — Kéccáz koronán is föjjül! — Hogy-hogy?? — Tűnni köll annak a módját! — No nem tom hát én. Dc mongya mán, kész-é a háza, amit a tavaszon vött? — Kész biz a! Rangos égy ház mondhatom ! Mos, hogy röndbe hozattam, — nincs is különb a falunkba! — Soknak jól beütött ez a háború! — Hát én leiköm, mindég csak azétt imádkozok, hogy még legalább égy fél évig tarcson cl ez a háború, mer akkó azt a kis adósságot is mind kifizetőm, ammi a házon van. Csak még legalább addig tarcson De már itt nem tudta folytatni. \7 a katona, aki a másik kettőnek diskurálásában nem vett részt, végig hallgatta a azt támogató beszédre a következőket mon dotta: «Én az 1867. VII. t. c. álláspontján állok, amely a nádori méltóságot felfüggesztette, a nádori választást hatályon kivül helyezte, az 1848. III. t. c.-nek a nádorra vonatkozó rendelkezését mindaddig felfüggesztette, mig, mint a törvény mondja, annak az állásnak a parlamenti felelős kormánnyal összeegyeztetése lehetséges lesz. A nádori méltóság a legelső közjogi méltósága volt Magyarországnak, amelyben összpontosult a nemzet és a király bizalma. A 48-diki alkotmánynak és a 48iki alkotásoknak egyik legfontosabbika a parlamenti felelős kormány és az a kijelentés, hogy Őfelsége a végrehajtó hatalmat személyesen gyakorolja felelős minisztériuma által, amely felelős minisztérium a nemzet képviseletének bizalmából viseli azt a végrehajtó hatalmat, foglalja el helyét; minden percben elejthető, minden percben feleletre vonható, amint törvényeink előírják. Igy lévén a dolog, a felelősség a kormány viteléért teljesen a minisztériumot illeti. És én egy méltóságnak a beékelését a felelős kormányzat és a korona közé a magam részéről anachronizmusnak, a felelős parlamenti kormányrendszerrel megegyeztethetőnek nem tartom. Ez az én álláspontom, amely az 1867. VII. t. c. álláspontjával megegyezik . Így állott a nádori méltóság kérdése a moslani trónváltozásig, mely a koronázással összefüggő funkció végzése folytán ismét aktuálissá tette a nádori tisztnek , helyettes által való betöltését. Ilt kezdődik az a nagy politikai és tollharc, mely tartani fog még a koronázás megtörténte után is, bárki lett volna e funkciónál a nádorhely.ettes s mely sokáig fogja még foglalkoztatni közjogászainkat és politikusainkat. Arra a kérdésre, hogy ki koronázza meg IV. Károly király, hogy ki legyen a koronázásnál a nádorhelyettes, több értékes nyilatkozat hangzóit el, melyek több nyire a mai kormányelnök funkcionálása ellen foglalnak állást. Andrássy Gyula nyilatkozatának főbb pontjai a következők: «A miniszterelnök azon a nézeten van, beszélgetést és annyira megharagudott, — hogy jobbról is, balról is megtisztelte a háborút vágyó némbert, ugy, hogy az offenziva hatásán megindult az orrán a piros vér. — A mi életünk árán akarsz le meggazdagodni, te.... A bajtársaim élete arra való neked te , hogy te itthon rakásra gvüjtsd a bankót? Ezért lelkesedlünk mi a harcban!!??.... Kőbányára ért a vonat. A mi két nemberünk igyekezett kifelé, pedig még nem voltak célnál. Nem szóltak többé semmit, még csak nem is jajgatott a vénebb a pofonok hatása alatt; szállottak lefelé, hamar egy másik kocsiba, hogy ne is lássák a katonákat. — Jól tetted cimborám! . — Hogy az Isten verje meg a cudarját!.... Most már mindhárman beszélgettek, várva, hogy mikor ér a vonal ahhoz a kicsi állomáshoz, ahol őket szerető szivek, ölelő karok várják, az ő szeretteik, akik mindennap azért imádkoznak, hogy. bár adná az Isten, hogy mielőbb vége legyen a háborúnak! Kápolnás. NÉVJEGYEK iílíra Élt MM r • r