Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-12-28 / 103. szám

Nyíregyháza, 1916. december 21. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 101. szám Megjelenik szercián és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyed­íy.'í 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztósée és Kiadóhivatal: SZECHENY1-ÜT 9. SZÁM. I TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 2955S. Kéziratokat nem adunk vissza. tördelések »rm*oai. *»*rtitt •zamttrfetr.«lt. i.*a<tte*al'o hirdet** 1 K. Hlvatuios hirdetések sora «0 f. A nyilttér soronként 80 t. Apró hirdetések 10 széit 1 K. mitxlsn további s*ó 5 fillér. Vastag betcvel szedett kétszeresen ssitr.it. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Negyedévre . Félévre . . Egész évre 3K tíK VI & i A közbenjárók. — Kicsoda beszél ma a békéről ? — Mindenki. — Ki9Soda tudja, mikor lesz béke ? — Senki. — Miért beszél mindenki a békéről? — Mert megszenvedte, megunta, megutálta a háborút. — Megszületik-e magától a béke? — Nem születik meg magától, segítségre van szüksége. — Miért van szüksége segítségre? — Mert nem természetes volt a háború kezdete, s igy a vége is csak mesterséges 1 ehet. — Honnan várható a segítség? — A becsületes közbenjáróktól. — Ki a becsületes közbenjáró? — Akinek mind a két fél hisz, akiben mind a két fél bízik, akitől mind a két fél igazságot vár. — Van-e ilyen hatalmasság a földön? — Kettő is van ; az egyik az unió Washing­tonban, a másik a szentszék Rómában. — Miért épen ez a kettő ? — Mert amaz hatalmas az anyagiakban, emez hatalmas a lelkiekben. — Kivánja-é az ő érdekük a békét ? — Mindenesetre, mert Amerika fél a há­ború szenvedéseitől, Róma hatalmát pedig csak a béke erősítheti. — Miért mondana le Amerika az üzleti haszonról ? — Mert csak addig van igazi haszna, mig gazdag megrendelőre számithat, aki fizetni tud. — Önzetlen-e ez a közbenjáró? — Nem önzetlen, mert mindig csak magá­val törődik. — Szükséges-e a nemzetközi viszonyla­tokban az önzetlenség? — Nem szükséges, sőt nem is lehetséges. — Akadálya-e ez a tőke követelésének? — Nem akadálya, ha az ellentétek egyez­tetésére és kiegyenlítésére törekszik. — Miért sürgeti a békét a szentszék ? — Mert ez nemcsak hivatása hanem köte­lessége is. — Miért kötelessége ? — Mert a szeretet hirdetője nem lehet a gyűlölet munkálója. — Várható-e siker ettől a közbenjárástól? — Várható, mert a nem világi hatalomra egyik fél sem lehet féltékeny. — És Amerikára ? — Amerikára pedig hiába féltékeny. — Elegendő-e a közbenjárók munkája? — Nem elegendő, ha a küzdő felek nem ismerik el szükségesnek és nélkülözhetetlennek. — Miben nyilvánulhat ennek elismerése? — A béke részletes föltételeinek közlésében. * * * & nádori méltóság és a koronázás, Irta: dr. Gesztelyl Nagy László. Napokig tartotta lázas izgalomban közjogászainkat, politikusainkat, sajtón­kat és gondolkodni tudó közönségünket az a jelenleg igen aktuális kérdés: kik te­gyék a királv fejére Szent István koroná­ját? A magyar közjog szerint a szent ko­ronát a koronázandó király fejére a her­cegprímás és az ország nádora együttesen teszik. Minthogy azonban jelenleg a ná­dori szék az 1867. VII. t. c. 2. szakaszának rendelkezése szerint üresedésben van, az a kérdés merült fel: ki töltse be a koro­názásnál a nádor szerepét? Az 1867. VII. t. c. 2. szakasza kimond­ja, hogy mindaddig, mig a nádori méltó­ság hatásköre a felelős kormányzat el­veivel megegyezőleg törvény által szabá­lyozva nem lesz, a nádorválasztás elha­lasztatik. A nádori méltóság tehát, mint közjogi méltóság jelenleg is fennáll, nincs eltö­rölve, csak betöltetlen a nádori szék, ille­tőleg felfüggesztetett annak betöltése bi­zonytalan időre. 1867-ben I. Ferenc József koronázá­sakor is üresedésben volt a nádori szék s igy az országgyűlésre háramlóit a fel­adat, hogy annak helyetteséről, választás, vagy kiküldés utján gondoskodjék. Az 1867. junius 4-iki országgyűlésen Deák Ferenc azt az álláspontot foglalta el, hogy miután a nádori hivatal ürese­désben van, tisztelettel Gróf Andrássy Gyulát indítványozza megbízatni, de nem ugy, mint miniszterelnököt, mert én — mint mondá — ezt a hivatalhoz kötni nem szeretném, hanem azt egyénileg ráruhá­zott megbízásnak kívánom tekinteni.® Ehhez Gróf Károlyi Ede hozzátette: nem is, mint képviselő, hanem, mint ma­gánegyén, kiben a közvélemény összpon­tosult 1867. junius 8-án az esztergomi ér­sekkel tényleg Gróf Andrássy Gyula tette a király fejére a koronát, mint az ország­gyűlésnek a nádori teendőkkel megbízott választott]a. > A koronázásnál szereplő nádorhelyet­tesnek a személyét illetőleg folyik főleg jelenleg is a vita, melyet egyszersminden­korra megszüntetni ugy lehetne, ha vagy a nádori méltóság töröltetnék el s az eddig ahhoz kötött funkciónak ellátására más közjogi méltóság jelöltetnék ki, vagy pe­dig a koronázásnál való közreműködés köttetnék más közjogi méltósághoz, a ná­dori méltóság pedig várna ujabb rende­zésre. A nádori méltóság hatásköre kisebb­nagyobb változásokkal — lényegbeli mó­dosítás nélkül — épségben volt egész 1848­ig, mikor a magyar alkotmányban lénye­ges változások állottak be minden irány­ban igy a nádor jogkörének szabályozásá­nál is, amennyiben akkor független fele­lős minisztérium alakittatik, mely mellett azonban még a nádor hatásköre is szabá­lvozást nver. Az 1848. III. I. c. kimondja, hogy Ö felségének az országból i távollétében a végrehajtó hatalmat a nádor gyakorolja a független minisztériumok által; az eset­ben a minisztériumot is a nádor nevezi ki Ö felsége jóváhagyásával; a l'elállitan­•íló álladalmi tanácsban is a nádor elnö­köl. a miniszterek fizetését is ő állapítja meg slb. Ezek az 1848. III. t. c.-nek a nádorra vonatkozó fontosabb szakaszai. Latjuk, hogy számos intézkedést tesz annak ha­táskörére vonatkozólag, bár már ekkor a felelős minisztérium fennállott. Igaz, hogy. e szakaszok csak rövid ideig voltak érvény ben, mivel a szabadságharc utáni abszolút korszakban azok figyelembe nem vétettek; 67-ben pedig a VII. t. c. 1. szakasza hatá­lyon kivül helyezte azokat. Az 1867. VII. t. c. tárgyalásakor — az 1847—48. III. t. c. azon intézkedéseinek, melyek a nádor, mint királyi helytartó jogkörére vonatkoznak, és a nádorválasz­tás elhalasztásáról szólnak — élénk és heves vita folyt a nádori méltóság be-, vagy be nem töltéséről a parlamentben és az irodalomban egyaránt. Zichy Antal, mint előadó, beszéde be­vezető részében a következőket mondta: két felfogás áll e kérrdésben egymással szemben: egyik a konzervatívabb, mely. a nádorságnak a törvény kivánata szerint bár az ujabb kor igényeihez alkalmazot­tam mielőbb leendő betöltését sürgeti; a másik , a radikálisabb, mely a nádori méltóságot, mint az ujabb kor igényeinek meg nem felelőt s különösen, mint a par­lamentáris felelős rendszerrel alig össze­egyeztelhetőt megszüntetni kívánja. — Azonban magának, a kormánynak sem a megszüntetés volt az intenciója, hanem csak az ideiglenes felfüggesztés, mint azt Zichy, — beszéde további folyamán — megjegyezte. E vitában, mely a kormány részéről benyújtott törvényjavaslat javára az 1848. III. t. c. megváltoztatását eredményezte, az ellenzék részéről Gróf Ráday László, Tisza Kálmán, Halász Boldizsár, Böször­ményi László, Bónis Sámuel, a kormány, részéről Zichy Antalon, mint előadón ki­vül Deák Ferenc vettek részt. Az ellenzék a maga álláspontját több oldalról megvilágitva mutatta be és ameg­szüntetésről hallani sem akarván,; a nádori méltóságot, annak hatásköri megváltozta­tásával fenntartani igyekezett. Ráday László gróf elismeri, hogy a nádori méltóságnak azon hatásköre, mely. 48 előtt volt, a jelenleg fennálló felelős kor­mány eszméjével össze nem egyeztethető, de egyszersmind helyt ad azon magas in­dokoknak is, melyek a nádori méltóság­nak nem csak átalakítását, hanem mielőb­bi betöltését is kívánatossá teszik. Egyút­tal a kormány javaslatával szemben hatá­rozati javaslatot terjeszt a ház elé, mely­nek idevonatkozó része kimondja, hogy, tekintve azon teendők nagy fontosságát, melyek a nádornak, különösen, mint — szükség esetén helytartónak, a fejedelem és az ország között közbenjárónak s vég­re a fejedelem kiskorúsága alalt, mint tör­vényes gyámnak teendői; és tekintve an-

Next

/
Thumbnails
Contents