Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-12-24 / 102. szám

1916. december 24. JRÍKITIDÉE. 102-ik szám 3 Dr. Ágoston Péter előadásai. A Szabad Liceum és a helybeli Feministák Egyesülete meghívására dr. Ágoston Péter, nagyváradi jogakadémiai tanár neves tudósunk, f. hó 20-ikán és 21-ikén egy-egy előadást tartott a gymnasium nagytermében. A Szabad Lyceumban Közép-Európáról beszélt, a Feministák Egyesülete által rendezett előadásban pedig «A szépről és a jóról». Közép-Európa problémája eléggé ismeretes. Naumann Frigyes, jeles német sociologus vetette fel az ideát egy már a háború alatt megjelent könyvében, azt javasolva, hog}' a mai szövetséges központi hatalmak ezt a szövetséget szorosabb formában, vámunióval, esetleg egy nagy közös államalakulással, tartsák meg a háború utánra is, mert ezzel a szövetségben résztvevő valamennyi állam számára nagy gazdasági és politikai előnyök volnának elérhetők . Ágoston Péter az ideát mereven elutasítja. Neki nem kell Közép-Enrópa, mert gazdasági előnyöket nem vár tőle, politikailag meg a leghatározottabban veszedelmesnek tartja. Gazdaságilag Naumann szerint az volna a haszon, hogy mezőgazdaságunk a többtermelés révén óriási lendületet venne, és a többtermelés nem járna azzal a veszéllyel, hogy többletünket értékesíteni nem tudnók, mert Németország mezőgazdasági termékekben óriási bevitelre szorul, és ezt a bevitelt mi vámmentesen, tehát ránk nézve kedvező feltételek mellett fedezhetnők. Ágoston ezzel szembon azt állítja, hogy az a remélt haszon legalább is kétséges, mert a többtermelés gyakorlati kivitelétől még nagyon messze vagyunk, annak előmozdítása céljából óriási befektetésekre van szükségünk, és nagyon kétséges, hogy ez rendelkezünkrc fog-e állani. De még ha ez be is következnék, az igy elérhető gazdasági haszon aligha fog felérni azzal a veszteséggel, mely fejlődő iparunkat az erősebb német ipar versenyével érné. A szorosabb szövetség tehát effectiv gazdasági hasznot nem hozna, politikailag pedig egyenesen veszélyessé válnék. Egy olyan erős, hatalmasan nagy nemzettel való egyesülés, mint a német, nemzeti nyelvünket és kulturánkat veszélyeztetné. Világos, hogy a német tőke várható bevándorlása, német vezetés alatt álló gyárak létesítése bennünket legalább is azzal a feladattal terhelne meg, hogy kétnyelvűek legyünk, mert bizonyos, hogy a 70 millió német nem fog a 10 millió magyar kedvéért magyarul megtanulni.— Már pedig ez a mi legdrágább kincsünk, A mi munkásunknak a nyelve otyan szerszáma, akár a két karja. Az érvényesülés, a mi nemzeti nyelvünk veszélyét jelenti, az előrehaladás lehetősége meg volna nehezítve, sőt egyes rétegek számára teljesen el volna zárva. Mindenre és mindenkire féltékenyen, erős hittel, rajongó szeretettel csügg Ágoston a magyai- nyelven és a nemzeti kulturán, és mert ezt a szorosabb szövetségben veszélyeztetve látja, azért nem kell neki Közép-Európa. A szépről és a jóról tartott előadásában Ágoston uj oldalárol mutatkozott be közönségének. A komoly nagy tudósból lyrikus lett. A szivekhez szólott, és magasan szárnyaló, az emberszeretetnek gyönyörű ideáljától hevített költői gondolatai a szivekbe találtak. A szépnek és a jónak szoros kapcsolatáról beszélt. Mert ami szép, az mindig jó is. Csak helyesen kell a jót definiálni. Mert nem az a jó, ami egyeseknek jó, hanem ami a tömegeknek az. Jó pedig az, ami igaz, de ez az igazság ne egyesek igazsága legyen, hanem a tömegeké. Ne az erősek igazsága a gyengékével szemben, ne a hatalmasoké a nyomorultakéval szemben, és ne az uralmon lévő osztályoké az elnyomottakéval szemben. Mert igaz-e, hogy az aranybányász izzadság szaga, kérges tenyere csúnya, a ványadt mosónő, foszlott szélű szoknyájában, meggörbült hátával lúgette tenyerével rút, az pedig, aki a tiszta ruhát és az aranyat magán hordja: szép? Ez pedig igy van a mai társadalmi rendben, amely a meghunyászkodó szerénységet, a szolgai alázatosságot, az engedelmességet erénnyé tette a — mások számára. Abban a rendben, mely a rend alatt azt érti, hogy mindig legyen valakije, aki rendben tartsa a ruháját. Ha majd egyszer eljön az az adő, amikor vörös lánggal, tüzesen és vakitón, parancsoló hajnalhasadással előtör a tömegek, az elnyomottak igazsága, akkor ^lesz ez az igaz: jó, és a jó: szép. Az előadásnak frenetikus sikere volt. A Petőfiből, Adyból, Götheből, Schillerből vett idézetekkel tarkított szónoki mesterművei, áhítatos csendben, feszült figyelemmel hallgatta, és percekig tartó tapsviharral jutalmazta a közönség. N. S. A gyermek védelme. -Amily felemelő a társadalom védőinek a gyermekvédelem terén kifejtett tevékenysége, épp oly lehangoló az a tudat, hogy az öntudatra ébredt s erkölcsi érzületeiben nemesült, lelkében megvilágosodott emberek között valósággal kényszer hatalommal kell meghordozni a csecsemő, a gyeimekvéddem egyre jobban suhogó zászlóit s mintegy az élet" parancsoló szükségétől feljogosítva kell a közöny s a vétkes gondatlanság s a bűnös mulasztás zsibbasztó álmaiból felrázni a gyermekek lelkiismeretlen gyámjait!... Gyermekvédelem — következtetve — annyi mint a legősibb ösztön, a legtermészetesebb emberi érzület elhalványulása; mert ahol már erre a gyógyírra van szükség, ott valami fájdalmas átváltozásnak kell végbe menni a sziv világában, vagy pedig a legősibb létalap szeglet töve inog, melyre ráhelyezni az egész építmény súlyát talán nem okos dolog! Ahol az élettani törvények vas kényszerűsége ölelkezik össze az emelkedett gondolkozás magasztos eszméivel, ott a gyermekvédelem puszta fogalommá válik, vagy oly elvont dologgá lesz, mely sehogysem képes az emberi mozgalmas élet talajába gyökeret verni! Mert az ilyen helyen s viszonyok közt a gyermek ügyének öntudatos s célirányos felkarolása az élni vágyó ember benső meggyőződéséből szinte önként s szükségszerűen következik! De hát hol van ez a boldog eszményiesen tiszta világ, hol a gyermekvédelemnek még a gondolatát is kizárja a szülői, gyámi hivatás önfeláldozó buzgósággal véghezvitt teljesítése? Itt a mi élet határainkon belől ez a fenséges világ a maga egészében fel nem található ; ilt a mi mindennapi küzdelmeink mezején, teljes erővel kell megzendíteni a legszentebb kötelesség teljesítésére: a gyermekek ügyének felkarolására felhivó harsonát, mert az emberiség reménysége, élet fájának a virága, törekvésének a legmagasztosabb tárgya: a csecsemő a gyermek veszendőben! Abból a lesújtó • tapasztalatból kiindulva, hogy Oroszországon kivül Magyarországon van a legnagyobb gyermekhalandóság, legjobbjaink életösztönszerü buzgósággal állnak a jövendj szép reményét, a családi élet boldogságát, Hadi levelek. Hogy élnek fiaink az orosz fogságban, az alábbi levél is mutatja, amelyet lapunknak egy barátja küldött be hozzánk az érdeklődők tájékoztatására: Édes szülőim! Legutóbbi levelezőlapomon megírtam, hogy a legközelebbi alkalommal levelet küldhetek. Oly sokat szeretnék írni, s oly kevés hozzá a négy oldal. Mindamelleít megkísérlem, hogy mindent elmondjak nektek. Első sorban is, ami fődolog, egészséges vagyok, hála Istennek, és sokkal jobb dolgom van, mint ahogy gondoltam. Tizenhatan lakunk egy szép házban, ahol három szoba és egy konyha áll rendelkezésünkre. Szobáink jó szárazak, szépek, világosak, és melegek. Mindegyikünknek külön ágya van, szalmazsákunk azonban még nincs; ezt magunknak kell vennünk (egy sor censor-törlés). Pensában a svéd vöröskereszttől meleg takarót kaptunk, ami itt igen becses jószágunk. Egyszer már fürödtünk s erre igen nagy szükségünk volt, mert hosszú utazásunk közben rémítő sok férget szedtünk magunkra. Most két ingem, két 1 ábravalóm, két pár harisnyám, két törülközőm és két zsebkendőm van; az egyik mindig a mosónénál mosásban. Ruhám és csizmám elég jó, kibírnak még egy félesztendőt. Életünk nagyon egyszerű és meglehetősen unalmas, de lehetne sokkal rosszabb is. Reggel 8—9 órakor kelünk. Reggelink legtöbbnyire egy pohár tej kenyérrel, néha egy tojás. Délelőtt az udvaron, kertben, néha a városban járkálunk. Azután oroszul tanulunk, vagy játékba fogunk; én mindennap olvasok is egynéhány oldalt kis bibliámból, amelyet — Istennek hála — nem vettek el tőlem. Háti zsákomat s egyéb holmimat elvesztettem, csupán csak jószövetü köpenyegem maradt meg. Ebédünk és vacsoránk mindig egyszerű, de jóízű és tápláló. Ozsonnára teát iszom, persze citrom és rum nélkül.. (Két sor censor-törlés.) Néha egy-egy almával adom meg a módját. Vacsorára is gyakran iszom teát. Semmit se akarok ugyanis meg ! vonni magamtól, nehogy gvomorbajt kap1 jak. Havonként ötven rubelt kapunk; ebből megélhetünk, de takarékoskodnunk i kell, mert sok mindenféle szükségünk van, j amit lassan-lassan meg kell szereznünk. ! Nékem van még egynéhány rubelem abból, amit aranyaimért kaptam, de az mihamar elfogyott. Német bajtársam nejíem is rendelt néhány francia "könyvet. Van itt egy magyar orvos is, akinek jó hasznát vesszük majd, ha valamelyikünk megbetegednék. (Három sor censor-törlés.) Minden tűrhető lenne, ha tudnátok róla, hogy és mint vagyunk. Remélem, megkaptátok már legalább egy levelező lapomat.... Ma egy éve már sebesülten feküdtem a kórházban. Gondolatban mindig otthon vagyok, s mindig hazaálmodom magamat, ezért alszom oly szívesen. Boldog karácsonyt kívánok mindnyájatoknak, elsősorban nektek, édes szülőim és testvéreim! Szerető fiatolc. * 1916. december 11. Kedves „Nyírvidék* ! Ha költői lélek volnék ugy kezdeném: «Fürdik a holdvilág az Isonzó vizében, ragyogó csillagos az ég — hosszú árnyak vetődnek a drótakadályra — fegyverét gör esősen szorítva dideregve lapul a Poszt. Egy-egy elkésett bagoly vijjogva szántja a levegőt, szél borzong át a gránát tépte erdőn...»