Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-12-03 / 96. szám

2 96-ik szám. JSlYÍRVIDÉK 1916. december 3. Legyen áldott emlékezete mindörökké, mig magyar él ezen a földön! Az elfogadott határozati javaslat egész terjedelmében a következő: Nyíregyháza város képviselőtestülete a legmélyebb alattvalói részvéttel és őszinte hazafias fájdalommal veszi tudomásul, hogy a dicsőségésen uralkodott I. Ferenc József, ő császári és apostoli királyi Felsége az 1916. évi november havának 21-ik napján, nyolcvanhat évre és három hónapra terjedő, fáradhatatalan munkában eltöltött, fájdalmakban és eredményekben egyaránt gazdag élet után elköltözött az élők sorából. Elhatározta, hogy a legalkotmányosabb Uralkodó, a mindig kötelesség tudó, fejedelmi hivatását a Gondviselés kegyelméből oly hosszura nyúlt élete utolsó órájáig híven teljesítő apostoli Királyunk Ö felsége kegyeletes emlékezetét e közgyűlés jegyzőkönyvében is megörökíti. Egyidejűleg utasítja a város tanácsát, hogy a megdicsőült nagy Király emlékezetét a késői jövő századok számára külsőleg is megörökítő nemzeti emlékre megindítandó gyűjtés idején Nyíregyháza város hozzájárulása tekintetében javaslatot terjesszen a képviselőtestület elé. Ezután ugyancsak Balla Jenő polgármester a következő szavakkal jelentette be a trónváltozást: Tekintetes Képviselőtestület! Törvényeink szerint az ország koronás királyának elhunytával a trónörökösödés folytán, nyomban átszáll a törvényes utódra. Az uj Király a felségjogok legtöbbjének birtokába lép. Csupán a törvények szentesítésének és a kiváltságok adományozásának joga nem illeti meg addig, mig magát meg nem koronáztatja. Halhatatlan emlékű Első Ferenc József nagy Királyunk elhunytával a törvény szerint az immár IV-ik Károlynak nevezett Károly Ferenc József volt trónörökös lett országunk Királya. Ugy Hazánk és Nemzetünk, valamint többi országai nem csak alattvalói hódolattal, hanem a legszebb és legjobb reményekkel eltelve látjuk uj Királyunkat a trónon. Épen a legnagyobb megpróbáltatások idején volt alkalma megismerni uj Királyunk Őfelségének népeit és ismertük meg és szerettük meg Öt mi magyarok is. Az az őszinte és mély rokonszenv, amelyet fenkölt Személye iránt népeiben eddig is fölkeltett, még csak fokozódik eddigi uralkodói intézkedései révén. íme, Ö maga rendelkezett, hogy magyar királylyá való koronáztatása mennél előbb megtörténjék, hogy az ország szükséges törvényeinek megalkotása körül semmi fenakadás, sőt késedelem se következhessék be. Hódoló tisztelettel |és szívből fakadó igaz magyar szeretettel 'köszöntjük mi Nyíregyháza város közönsége is IV-ik Károly Ö Császári és Apostoli Királyi Felségét az uralkodói székben. És azért imádkozunk: Koszorúzza mielőbb teljes diadallal dicső hadseregeinek véres küzdelmeit az Igazság Istene, adja vissza a várva-várt békét, hogy uj Királyunk Őfelsége nyugodtan folytathassa azt az áldásos munkát népei és azok között a mi drága édes Hazánk fejlődése érdekében, amit nagynevű elődje megkezdett. Az Ég áldása legyen uj Királyunkon és felséges királyi családján! Harsogó éljenzés hangzott fel a beszéd végeztével s a következő határozati javaslatot fogadta el a közgyűlés: Nyíregyháza város képviselőtestülete alattvalói hódolattal veszi tudomásul IV-ik Károly Ö Császári és apostoli Királyi Felségének nagy elődjének az Úrban elhunyt I. Ferenc József Ö Császári és Királyi Felségének örökébe történt lépését. Őszinte és mély hazafias örömmel értesül arról, hogy Ö Felsége az uj Király a magyar alkotmány értelmében leendő mielőbbi megkoronáztatása iránt az intézkedéseket már meg is tette. Lelkesedéssel köszönti a Királyi Felségnek kormányzása tekintetében a Nemzethez intézett kiáltványát és bízva-bízik a magyarok Istenének megsegítő kegyelmében, hogy ezek az elvek a magyar haza és a magyar nemzet üdvére mindenekben meg is fognak valósulni. Elrendelte a közgyűlés, hogy a gyászbeszéd egész terjedelmében megörökíttessék a közgyűlés jegyzőkönyvében. — Koszorú szalagok nyomása nagy irott betűkkel, valódi arany nyomással, Szabolcsvármegye területén egyedül lapunk nyomdájában készül. I. Ferenc József emlékének. Gyászbeszéd, tartotta nov. 30-án Dr. Bernstein Béla főrabbi. „Ó, mint zúg a sok népnek zúgása, mint a tengerek morajlása, mint zajong a nemzetek zajongása, mint a hatalmas vizek áradása!" szólhatunk ma mi is Ézsaiás prófétával, tisztelt gyászoló Gyülekezet. És vájjon mit jelent a sok népek tompa, messzeható zúgása? Talán a forrongó dühnek dübörgő morgása ? Nem! És mit akar a nemzetek váratlanul felverődő zajongása ? Talán a kitörő örömnek magasba készülő szózata ? Nem ! A sok népnek zúgása, a nemzetek zajongása immár egy hét óta a fájdalom és gyász, a bánat és panasz egyre terjedő, mélyedő, komoruló szava. Mert „mikor este lett, november 21-ikének estéje, ime, ijedelem jött vele, mielőtt reggeledett, már nem volt Ö"; nem volt Magyarországnak apostoli királya, Őfelsége I. Ferenc József, akinek veszte miatt zúg a fájdalom és bánat, akinek halála miatt tör fel a gyász és panasz szózata. Elköltözött az élők sorából a nagy király, ki egy hosszú életen át népei gondjának terhét viselte, elhunyt a nagy uralkodó, ki két emberöltön át küzdött és szenvedett önmagáért és birodalmáért, akinek erős lelke minden gondolata országai javának szólt, akinek jóságos szive minden dobbanása alattvalói boldogságáért lüktetett. Ó, de most kihűlt a meleg sziv. elrepült a nagy lélek, érzése megszakadt, értelme kiapadt, azért gyászol a mi lelkünk, borul bánatba a mi szivünk, mert meghalt a mi szeretett, jó királyunk, I. Ferenc József! Jóságos teremtőnk, te adtad, te elvetted, áldassék a te szent neved! Összegyültünk most itt e szent helyen, hogy átérezve veszteségünk súlyát, lelki szemeink elé állítsuk a haza nagy halottjának dicsfénnyel övezett alakját és hódolattal füzzük a nemzet kegyeletének koszorújába a mi szerény virágainkat, hogy átgondoljuk újra meg újra, mi volt nekünk Isten kegyelme folytán oly soká uralkodó, nagy királyunk, I. Ferenc József? Gyászban haladó elmélkedésünknél pedig vezéreljen minket Szentirásunk e heti leckéjének elbeszélése, mely Mózes I. könyvének 29. fejezetében a következőket jelenti: Mikor Jákob ősatyánk elindult küzdelmes útjára, a Kelet fiainak országába, vándorlásának kezdetén állott „és látta, hogy ime, kut van a mezőben és ime, három juhnyáj heverész mellette, mert abból a kútból itatják a nyájakat, de nagy nájának minden gyémántja Azzal, hogy e családi érzület melegében többé-kevésbbé valamennyi alattvalóját részesítette, jóságos atyja lett a mi nemzetünknek is, amely az ő nevét mesemondó ajkára vette s számos népdalában megörökítette. Ahhoz, hogy jó király legyen az uralkodó, elegedő föltétel az igazságsság Róla bizvást megállapíthatjuk, hogy amit a jogos köz- és magánérdek megkívánt s a törvény megkövetelt, föltétlenül számithatott az ő megértő méltánylására, gondos elintézésére és pártatlan támogatására. De volt érzéke az emberbaráti részvét iránt is, és szívesen osztozott nemzetünk örömében és gyászában egyaránt. Elegendő Szeged pusztulására s ezeréves állami életünk ünnepére gondolnunk, hogy a legelőnyösebb megvilágításban álljon előttünk nagy áldozatokban is példaadó alakja. Tudott jutalmazni hivalkodás nélkül, tudott megbocsátani fönntartás nélkül. Lovagiassága tiszteletet parancsolt, figyelme hálára kötelezett, előzékenysége szeretetre indított A legmélyebb érzelmek kérdéseiben mindig szivére hallgatott, s habozás nélkül feláldozta a rideg formát, hogy megmentse a fontos lényeget. Legközelebbi hozzátartozói bizonyíthatják ezt a legjobban, akik egyenesen az ő személyes közbelépésének köszönhetik boldogságukat. Örökre megoldhatatlan kérdés, hogy miért kellett mégis épen a saját családjában végigszenvednie a szerencsétlenség hosszú kálváriáját. Bizonyára súlyos teherként nehezedtek rá az uralkodói gondok is, de meg se közelíthették annak a feladatnak a nagyságát, amelylyel ezeket a gyógyíthatatlan sebeket kellett elviselnie. Édes testvérét, egyetlen fiát, imádott feleségét és trónjának második örökösét tragikusnál tragikusabb halál vitte el oldala mellől. Valóban emberfölötti megpróbáltatások voltak ezek, alkalmasak arra, hogy a legerősebb lelket is a kétségbeesés vagy a teljes érzéketlenség örvényébe sodorják. Ferenc József nagynak, a legnagyobbnak bizonyult a reámért csapások férfias elviselésében. Életének utolsó percéig úgy állott hivatásának magaslatán, mint a rendületlen kormányos a viharhányta hajó fedélzetén. Egyetlen gondolata a kötelesség, egyetlen vigasztalása a munka volt. i Férfikora óta idebenn és odakünn minden munkájában a békére törekedett, s évtizedeken át mindenütt elismert tekintélyével sikerült megakadályoznia az európai háború lappangó veszedelmének nyílt kitörését. Ennek az áldott békének ideje alatt izmosodott és erősödött meg nemzetünk annyira, hogy megközelítse régi történeti nagyságát s minden eshetőségre biztosítsa további fennmaradását. Intézményeink és alkotásaink hosszú sorozata jelzi a nagy munkát, amelyekben az uralkodónak is jelentékeny része volt. Hova tovább, annál mélyebb lehetett az a meggyőződése, hogy a talpra állt magyar nemzet hűséges ragaszkodásában találta meg irónjának legbiztosabb támaszát. Ám ha boldog örömmel szemlélte hatalmas békemúvének szerteáradó nagy áldásait, milyen érzelem foghatta el a lelkét, mikor élete utolsó éveinek mégis a romboló háború forgatagába kellett kerülniök ? Olyan háború vérzivatarába, amilyet nem látott még a világ, s amely nemzetünket az ö uralmával együtt a lét és nemlét rettenetes kérdése elé állította! Ennek a szörnyű megpróbáltatásnak nem lehetett más vége, mint az összeroskadás. A megfáradt öreg király hiába várta az óhajtott földi béke eljövetelét . . megtért őseihez, hogy az örök biró kegyelméből az örök békét élvezhesse . . . Az ágyuk pedig tovább dörögnek, mintha vesztébe rohanna az emberiség. Senki se tudhatja, mit hoz a jövő; de mindenki munkálhatja a maga hivatása körében a nemzeti önvédelemnek ma mindennél fontosabb érdekét. A nemzeti becsület s a király emléke iránt tartozó kötelességünk, hogy az önfeláldozásig fokozott küzdelem kitartásával harcoljuk végig diadalról-diadalra haladó háborúnkat, s életben és halálban egyaránt méltók legyünk Istennek legnagyobb áldására: a mindeneket megnyugtató, feledtető és megbocsáto békére ! V