Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-11-30 / 95. szám

Nyíregyháza, 1916. november 30. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 95 szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévi 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal : i Hirdetések Árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdetés SZÉCHENYI -UT 9. SZÁM. i 1 K. Hivatalos hirdetések sora 60 f. A nvilttir sororként ÉO f. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 29556. j Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. | Vastag betűvel szedett kél3zereser. számit. jA. gyásza Szabolcsvármegye törvényhatósága rendkívüli közgyűlés keretében rótta le a király halála alkalmából a hálás kegyelet adóját. Mély megilletó'déssel vettek részt a bizottság tagjai az ünnepi közgyűlésben s egyértelemmel járultak hozzá azokhoz a javaslatokhoz, amelyek a vármegye közönségének kegyeletét fogják megörökíteni. Az ünnep minden részében méltó volt a nemzeti gyászhoz. Különösen maradandó értékű az a beszéd, amelyben Geduly Henrik ág. h. ev. püspök méltatta a nagy király érdemeit. Nagy művészettel megirt s páratlan szónoki készséggel előadott jellemrajza rendkívüli hatással vonta magára a közönség figyelmét. Mikecz Dezsó' alispán megnyitó beszéde, amelyet a jelenlevők állva hallgatták végig, úgyszintén a Mikecz István főjegyző által szerkesztett két felirat, amely a vármegye közönségének érzelmeit tolmácsolja, hasonlóképen megfelelt a nagy alkalomhoz fűzött várakozásnak. A beszédeket egész terjedelmükben jegyzőkönyvileg örökítette meg a közgyűlés, * A gyászünnepet a betegsége miatt távollevő dr. Ujíalussy Dezső főispán helyett Mikecz Dezső alispán nyitotta meg a kövelkező szavakkal: Megilletődéssel teljesítek a betegsége folytán távollevő és akadályozott főispán úr helyett szomorú kötelességet akkor, amidőn a törvényhatóság mélyen tiszteli tagjainak az elnöki székből hivatalosan bejelentem, hogy Apostoli Királyunk első Ferenc József Őfelsége e hó 21-iken el-. hunyt Az Ő elköltözése nem volt váratlan, nem ért bennünket villámcsapásként; nem állt meg e gyászeset hallatára a nemzet szívverése úgy, miként nemzetünk reménye Rudolf királyfi; az örökké feledhetetlenül szivünkbe zárt Erzsébet királyné, vagy legutóbb az oly nagyra hivatott Ferenc Ferdinánd trónörökös tragikus elmúlásánál történt. Hiszen a megdicsőüli fejedelem a Mindenható kegyelme folytán teljes lesli és lelki épségben oly magas kort ért el, aminő kevés embernek jut osztályrészül; mégis, nincs ember széles e hazában, kinek szivében a fájdalom, a bánat húrja meg ne reszketne annak hirére, hogy immár véget ért az a sikerekben gazdag uralkodói pálya, melynek minden mozzanata szorosan összefügg nemzetünk ujabb korának történetével. .Mint gyermek ifjúnak a legnehezebb viszonyok között kellett átvennie a kormányzást; szabadságharcunk leverése a nemzetet elfojtott néma, de a szivek mélyén annál izóbban égő keserűséggel töltötte el Az ifjúból férfivé serdült fejedelem azonban kereste és megtalálta a megértés, a kiengesztelődés útját és bekövetkezett az 1867-iki koronázás, midőn a nemzet és király egymásra találva, örömmámoros ünnepet ültek. Azóta csaknem teljes öt évtized lelt el, csaknem egy félszázadon ál nemzeti életünk minden eseményére 1. Ferenc József kiváló uralkodói tulajdonságai nyomták reá bélyegüket. A gyors fellendülésnek indult nemzeti fejlődés első, buzgóságával példát nyújtó munkása Ő volt. Két emberöltőn át az Ő személyérc látta Szent István koronájának fényét sugározni a magyar. Csoda-e, ha uralkodónkat, aki a mai nemzedék szemében már tiszteletre méltó ősz aggastyánként élt, azzal a rajongó szerelettel öveztük, mellyel a gyermek környezi a szerető és szeretett édes apát. — Csoda-e, ha gyermeki szeretettel osztoztunk ama nagy, mérhetetlen fájdalmakban, melyeket oly csapások okoztak, aminők kevés halandóknak jutottak osztályrészül".' Hiszen a trón bibora, a korona fénye nem óvja meg Őt a legkeservesebb,, legszivettépőbb szenvedésektől! Magyarország történetének egy nevezetes fejezete immár lezáródott, de — hála az Égnek - az uj történelem alakulásának körvonalai máris biztatóan bontakoznak ki a jövendő gomolygó ködéből. Világokat rengető harcok és küzdelmek közepette a nagy király immár megtért ősei közzé s mireánk az Ő tündöklő emlékezetének soha nem múló kegyelettel való ápolása vár. Ezen kegyeletes fájdalom érzése hozott ma minket egybe ide s amidőn tanácskozásunkat megnyitom, egyben mélységes gyászunk megnyilvánulásaként elfogadásra az alábbi javaslatokat terjesztem elő: Jegyzőkönyve lapján megörökíti koronás királyunk elvesztése feletti mélységes fájdalmát, az ő dicső bosszú uralkodásának soha nem szűnő emlékezetét s a tisztelet, szeretet és bála érzelmeit, —mely a Törvényhatóságot az uralkodó nemes szivéhez mindenkoron hozzáfűzte. Eme pótolhatatlan veszteség felett érzeti mély fájdalmát és hódolatteljes mély részvétét Ő császári és királyi Felsége jelenlegi legkegyelmesebb Urunk és Királyunk előtt hódoló részvétiraton tolmácsolja s annak a legmagasabb trón zsámolya elé juttatására a m. kir. Miniszterelnök Ural felkéri. A megdicsőült Uralkodó emléke méltó megörökítése tekintetében feltétlenül meginduló országos mozgalomhoz a maga részéről már most csatlakozik s az ez érdekben a milleniumi alapból 5000 koronával hozzájárul. A temetésen magát küldöttségileg képviselteti, a küldöttségbe, tekintettel a vármegye főispánjának betegségére, az alispánt és egy általa felkérendő bizottsági tagot küld ki. A ravatalra a vármegye szineit viselő koszorút helyez. A magyar nemzetet ért veszteség pótolhatatlansága jelképezéseül 60 napig tartó gyászt rendel el, mely idő alatt a vármegye középületein gyász-zászlók tüzendők ki s gyászkeretben jelenjenek meg az alispáni kiadmányozások. Néhai I. Ferenc József Ő császári és Apostoli királyi Felsége örök emlékezetéül, korlátolt anyagi erejéhez mért, de maradandó és az Ő nemes szivéhez méltó elhatározással alapítványt kíván létesíteni a megdicsőült király nevére a háború rokkantjai, vagyontalan özvegyei és árvái felsegélyezésének javára, miért felhívja az alispánt, hogy e tekintetben annak* idején javaslatot terjesszen a törvényhatóság elé. A határozati javaslatok elfogadása után az elnöklő alispán kérelmére Geduly Henrik ág. h. ev. püspök a következő beszédet mondotta el: Nagyságos alispán úr, Tekintetes törvényhaatósági bizottság. Mélyen megrendülve állok itt, hogy a legsúlyosabb gyászeset alkalmából, mely hazát és honfiszivet érhet, gyászunknak tolmácsolója legyek. Ha feladatom nagyságái öszszemérem erőm korlátolt mértékével, amikor lélekben olt állok ami megdicsőült nagy királyunk. I. Ferenc József ravatalánál, úgy érzem, le kell roskadnom a fájdalmasan magasztos feladat terhei alatt. Mert bizony mondom, nincs az égen annnyi fekete felhő, nincs a tenger szinén annyi feltarajló hullám, nincsen a szemekben annyi gyászos könny és nincs a beszéd művészetében annyi kifejező erő, amennyi méltó őseihez megtért dicső királyunk emberi és fejedelmi nagyságának igaz tolmácsolására. S ha e pillanatban mégis vállalkozom a törvényhatóság megrendítő gyászának és mélységes kegyeletének tolmácsolására, úgy azl azért teszem, mert bármi gyenge is legyen szavam a lelkünk mélyén dúló fájdalom kifejezésére, bármi erőtlen is legyen szó és szin a távozó király nagy fejedelmi alakjához mérten helyettem e pillanatban minden szónál meginditóbban beszél a busz millió magyar sziv mélyén élő honfibánat, — fekete lobogó erdő, a melyet bércen-völgyön és sikon lenget a szél, az anyák halk meséje, amellyel kicsinyeiket könnytelt szemekkel oktatgatják, hogy a legjobb, a legnemesebb érzésű magyar király, a magyar nép galambősz jóságos atyja, első Ferenc. József nincs többé, és beszél majd helyettem a magyar nemzet történetének múzsája, aki már e pillanatban fonogatja