Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1916-11-05 / 88. szám
Nyiregyháza, 1916. november 5. Vasárnap XXXVII. évfolyam, 90 szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal : SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 129. POSTACHEQUE 2S556. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabas szerint számíttatnak. Lejolcaubh hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések sora Wf. A nyilttér soronként SO í. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szo 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Jegyrendszer. A háború tovább tart, mint ahogy gondoltuk, de van elegendő erőnk ahhoz, hogy tovább folytassuk. Am amint fegyveresbeli, úgy gazdasági erőforrásunk sem kiapadhatatlan; bölcs mérséklettel és okos beosztással kell tehát gondoskodnunk arról, hogy jusson is, maradjon is. Az együtt küzdő szövetségesek éléskamrája a mi áldott földünk, amelytől annál többet várnak, mennél korlátoltabb a behozatal. Kétszer azonban egy esztendőben ez sem adhatja meg a maga termését, a készlettel tehát takarékoskodni kell. Előttünk állott ugyan már korábban is a német példa, de mi a saját tapasztalatunkon akartunk okulni. Szerencse, hogy még mindig nem késő. ha eréllyel látunk a dologhoz. A készletek zár alá vétele és hatósági elosztása mindenkép helyes dolog, mert a jegyrendszer útján az egyenlő és igazságos elosztási teszi lehetővé. Hathatós támogatói ennek a helyes rendszernek a hatósági üzemek, amelyek közérdekből létesültek s megkönnyítik az ellátásnak nehéz gondjait. A liszt- és kenyérjegy után a cukorjegy következik; d;e jöj jön a többi fogyasztási cikk egyenlő elosztása is, mert félő, hogy az aránytalan halmozás még magasabbra fokozza az amúgy is nagy drágaságot. Só és kőolaj dolgában máris ott vagyunk, hogy nagyon elkelne a szükséges intézkedés. Lehetetlenség itt elhallgatnunk, hogy csupán a gazdasági termények maximálása és rekvirálása*nem elegendő; rá kell kerülnie a sornak az ipari terményekre és nyers anyagokra is. Nincs határa e téren az árdrágításnak, s nem is lesz, amig nem fenyegeti veszedelem az önző kapzsiságot. Ipartüző szövetségeseinktől joggal elvárhatjuk ezen a téren a támogatást, mert az ő részükről felajánlható legnagyobb segítség is csak részleges ellenértéke volna a mi mezőgazdasági szolgál tatásunknak. A fogyasztó közönség hálával kisérné a kezdeményezésnek ezt az első lépését s a megélhetés biztos tudatában könnyebben viselné el a nehéz idők erkölcsi és anyagi terheit. Pont. Azt hiszem, hogy kevesen tudják már e szerény lapok olvasói közül, még a legöregebbek is, hogy Komjáthy Béla, a magyar közéletnek ez az egyik kiváló embere, kinek nevét a múlt század hetvenes, nyolcvanas; sőt még kilencvenes éveiben is minden valamire való újságolvasó ember ismerte, szabolcsvármegyei ember volt. Családi kötelékek fűzték Kálióhoz is, édes anyja Ivállay Eulália révén. Komjáthy Béla született Karászban ; komiáti Komjáthy Pál és nagykállói Kállay Eulália szüleitől 1847-ben. Édesanyja leánva volt Kállav Gergelynek és Beviczkv Viktoriának; annak a Kállav Gergelynek, aki 1832—1836-1)an Patay Istvánnal egy időben, alispánja is volt Szabolcsvármegyének; a kinek fia volt a nagynevű Kállav Ödön, 1818—1819., ki kormánybiztos, majd nádudvari s halála napjáig Szeged városának képviselője és Kossuth Lajos bizalmas embere.* — Komjáthy Béla tehát anyai ágon rokoni összeköttetésbén állott Szabolcsvármegye igen sok előkelő családjával. — Édes apja Karászban ügyvéd és földbirtokos. Az alkotmányos élet kezdetén beköltözött Kisvárdára, hol ügyvédi gyakorlatot folytatott. Fiát, Bélát a sárospataki főiskolában tanittatta. Hol az eszes s kiváló tulajdonokkal megáldott fiu 1864-ben letelte az érettségil, kitűnő sikerrel. A jogot Eperjesen és a budapesti egyetemen hallgatta, hol ügyvédi oklevelet is szerzett. Az alkotmányos élei kezdetén haza jött Szabolcs vármegyébe, hol a 60-as évek végén, és a 70-es évek első felében édes atyja, Komjáthy Pál már Szabolcsvármegye tiszti főügyésze volt. Az akkori viszonyoknak megfelelően a vármegye szolgálatába kívánt lépni; azonban a nem rég elhunyt Zoltán Gusztávval szemben kisebbségben maradt. Igy távozott el szülő megyéjéből és Budapesten ügyvédi irodát nyitott, mely a 70-es, 80-as, és 90-es években elég jól jövedelmezett. — Már 1875-ben, tehát elég fiatalon, 28 éves korában bejutott a parlamentbe s 1875-ben a kunszentmártoni kerületet képviselte; majd a karcagi kerület választotta meg, 1887-ben Karcagon és Cegléden is megválasztalván, a ceglédi mandátumot tartotta meg. 1892-ben a somlóvásárhelyi kerületet képviselte, 1896-ban pedig Ung megyében a nagykaposi választókerület választolta képviselőjéül. 1910. óta visszavonult a politikai élettől. Azonban összeköttetéseit a politikai vezető emberekkel, haláláig fentartotta. Komjáthy Béla, mint nagy tehetségű és nagy képzetségü ember, igen sok oldalú ember volt. Az ügyvédi állásban polgári perek mellett, mint védő ügyvédnek is nagy sikerei voltak. Behatóan foglalkozott közigazgatási, közgazdasági és katonai kérdésekkel, sőt pénzügyi kérdésekben is nagy tájékozottságra teli szert. Mint őszintén liberális gondolkozású ember, s nagy kálvinista, kiváló szerepet * Kállav Ödön fiai: István, Zoltán és Rudolf. vili a református egyház életében is. Az ungi református egyházmegyének évtizedeken ál einegyei gondnoka. Az egyházi törvényhozó testületnek, a református zsinatnak tagja. Egyházmegyei gondnoki minőségben szinte döntő szerepet vili a midi években oly sokszor és olyan szomorúan meghurcolt sárospataki főiskola ügyében, ahol és a mikor a támadókkal szemben, mindig a sárospataki főiskola s ennek védőinek pártján állott. Szóval, mint európai műveltségű kultur embert minden nemesebb és magasztosabb ügy, ami a haza és az emberiség, a haladás a felvilágosodás, a tökéletesedés ügyét s a kulturát szolgálta, az őtet mind érdekelte s ezeket az ügyeket ő nagy tehetségével és nagy tudásával mind tőle telhetőleg előmozdította. Mint ilyen a köznapiság felett kiemelkedő szabolcsvármegyei ember megérdemli, hogy halála alkalmából kegyelettel emlékezzünk meg felőle s meleg szeretettel kívánjunk neki békés, csenr des nyugodalmat, s őrizzük meg az emlékezetét. A ve pia anima... VA* Legenda a vándorló lángokról. Lassan leszállott az est. A lombtalan fák mozdulatlanul álltak, — vártak téli díszüket, elhullott virágok lelkét a zúzmarát. Alattuk a temetőkertben hangtalanul jártak az emberek. A levegő tele volt az ,ősznek, az elmúlásnak szelíd színeivel, kesernyés illatával ... A sírokon lobogtak a lángok.... Színes mécsesek világították a sírját annak, aki életében ur volt; a szegény sírdombján egy-egy gyertya égett. A lelkek azonban egyaránt örültek; a gyertyácska lángja az emlékezésnek éppen annyi melegét sugározta, mint a piros és zöld pompás mécsesek. Reszkető vörös fény úszott a kopár ágak felett, csillogtak az aranyos hetük, fényesek, ujak lettek a kopott fakeresztek s fenn tiszta fényben ragyogtak a csillagok. Este lett.... Messziről egy torony óra lassan elütötte a hetet. A lángocskák mind kisebbé váltak — s az emberek elsírt könnyeknek megnyugtató érzésével, csendben, mint ahogy jöttek, elhagyták a kertet. A pislogó lángok magukra maradtak. És ekkor mintha parányi ezüst harangok kezdtek volna csilingelni, mintha gyermekkori ünnepek orgona szavát hozta volna a szél. A lángok libegve, táncolva elszálltak a sírokról. — Fent a magasban sorokba verődtek és elindultak sebesen, mint a szél, észak felé. A merre elrepültek, a csendes mezők, kivilágított ablakú paraszt házak, sötét vizű folyók felett békesség köllözölt a szívekbe és békesség volt ott is, ahol megálltak. Hóboritott. magas hegyek, zord vizr mosások, égig nyúló fenyők, kopár galagonya bokrok.