Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-11-05 / 88. szám

2 88-ik szám. NYÍRVIDÉK 1916. november 5 És lióboritott hegyek ormán, zord viz*mosások mélyén, égig nyúló fenyők és kopár galagonya bokrok tövénél magyar katonák aludták örök álmukat. A falevelek eltakarták, szél elhordta, hó beborította. ember elfelejtette sirhalmukat. de a lángocskák megtalálták. Leszálltak rájuk a hegytetőkre, vízmosások mélyére, fenyőfák tövébe és hatalmas szent lánggal lobogtak az egész éjszakán ál. A sírok mélyén mosolylyal sebszántotta arcukon, álmodtak a hősök. Mikecz Ödön. Halottak napján. — nov. 1. .. .Pszt. halkabban járjon aki él; itt a halottak országa van! Csend és örök nyugalom. Csak a sírok közt járók-kelők léptei, — mint fájdalmas sóhajok, — morajlik keresztül a temetőn. Azon a napon, amelyet ősi szokás szerint a halottak drága emlékének szentelünk, a szivünk legmélyebb hálájával koszoruztuk fel a hősök sírjait. Mindnyájan elvittük és átadtuk csendes sóhatjunk: szivünk legigazabb háláját. Ilyenkor este az egész világon sajátos féíiyek ragyognak át: gyertya fényes temetők világítanak bele az őszi ködbe. — Az egész világ ünnepel és sötét arcán a bánat felhője borong; az emlékezés édes boruja leng. Az idén is kigyúltak a temető örökmécsei. Ne gondold azt magyar testvérem, hogy ezerkilencszáztizenhatban, mi magyarok harmadik nagy esztendejében sötéten maradtak a katona sírok. — Nem, mert a lámpások felragyogtak azért szerteszét, a tenger-temetők széltében, hoszszában. Csakhogy nem az imbolygó fényű, kis viaszgyertyától lett ragyogóvá, hanem az én. a te, és a mi lelkünk fényességétől. És én ugy hiszem, hogy ez az igaz, mert ez valóban finom, értékes, gyönyörű hódolás, hiszen halálosan komoly, fenékig őszinte és az önfeláldozásig önzetlen. Néztük a drága hantokat s eszünkbe jutott, hogy mennyi, de mennyi ilyen apró, kis hangtalan szenthalom domborodik most a nagyvilágban, amelyek lakói mind egy hatalmas erőnek voltak prófétái és most szótlan-szelíden nyugosznak a hűs földben, amelyben termő talajjá válnak egy uj, boldogabb, eljövő nemzedék számára. Valami úgy lajt a lelkünk mélyén... Minden, minden, a gyászolók, a kisírt szemek. a könnyfakasztó csukaszürke halotti beszéd, a hervadt koszorúk letört virágai, a búcsúzó nap.... Minden ami ott volt. még a levegő is, amelyben valami mélységes szivet facsaró melancholia szálldosott. Látva az apró kis kereszteket és az előttük térdelő feketekeszkenős asszonyokat. ezer meg ezer óriás kérdőjel emelkedik. a végtelenbe veszve szemeink előtt. Vájjon az élet fáj e jobban, vagy a halál? a porladó szeretteink elérhetetlen távolsága, vagy a kishalom szomorú közelsége? A sok szenvedés nehezebb-e, amellyel eltávolodtak tőlünk, vagy az a kevés öröm, amelyet nem oszthatunk meg velük? Az a keserűbb, amit a hant alá, vagy amit a lelkünk mélyébe temettünk? És annyira fáj valami a lelkünk mélyén, .hogv legyőz a szomorúság és az egyszerű keresztek előtt térdre kényszerit. Elgondolkozunk: szivünkben zsoltár zenéje cseng és... Nem fáj már úgy az élet és nem fáj már a halál, merthiszen van viszontlátás a siron túl! ...És megenyhül a fájdalom a lelkünk mélyén; összetesszük a kezünk és lehajlott fővel igaz szivből imázunk: Nincsen gyertya, de nem voltak sötétek a sirok; kimentek és megálltak az emberek a drága hantok előtt. Felmelegedett a lelkük és sok hitetlenből hivő lett és sok fagyossziv felengedett, mint a gémberedett rög, mikor reá süt az első tavaszi napsugár. — És a köröskörül kigyuladt sok-sok szivlángtól glóriás lett a temető és dicsőséges fénnyel ragyogott a borongó, siró őszi alkonyatba, amelyre a beteg, lehulló sárga levelek ráfeküdtek, mint egy csúf, fekete borúhintő enyészett fátyol... * De — pszt! — itt a halottak országa van. Ez a nap is a halottaké. Halkabban járjon — hát — aki él, hogy tisztán, üdén ballalszon a kis lélékharang csengése: felt á m a d u n k! szj. A háború. (A «Ny ír vidék» eredeti távirata.) Budapest, november 3. Hivatalos. Keleti harctér: Károly főherceg lovassági tábornok arcvonala: Északi Oláhországban a románok tegnap számos helyen támadtak. Mindenütt visszavertük őket. Csapataink utánanyomullak az ellenségnek és a Vöröstorony-szorostól délkeletre és Predeáltól délnyugatra újra tért nyertek. Erdély keleti határán és az erdős Kárpátokban csekély volt a harci tevékenység. Lipót bajor herceg vezértábornagy arcvonala: A By strvca Solotvinskanál előtéri csatározások voltak. Narajovkánál az oroszok hétszeri tömegrohammal kísérelték meg. hogy vissza szerezzék azokat az állásokat, amelyeket október 30-án szövetségeseink elfoglaltak. Az ellenség minden rohama a legsúlyosabb veszteségek melleit omlott össze. A Stochod mentén. Hulevicetől délre, osztrák landwerhez tartozó vadászkülönitménv elűzött egy orosz előőrsöt. Olasz hadszíntér: A tengermelléki harcvonalon tegnap is a legnagyobb elkeseredéssel folyt a harc. Az olaszok rettenetes ember- és lőszerpazarlással folytatták támadásaikat, a panovitzi erdőben Sobernél és Vertybától keletre fekvő Wippach-völgyi állásaink voltak újra a bősz támadások célpontjai. Az ellenséget sikerült mindenütt viszsza verni. A Gyulai 2-ik népfelkelő ezred és a dalmát 23-ik landwehr ezred igen szívósan helyt állottak. A karszt-fensikon Lokvica vidékén az ellenség legsúlyosabb veszteségei mellett megállítottunk egy uj olasz tömegtámadást. amelyet a pecinkai magaslaton át és a Kostamijevica felé vezető müut mentén indítottak. Két ütegünk, amely itt a legvégsőkig kitartott a túlerő nyomása folytán az ellenség kezére került. A fensik déli részén a derék 32-ik osztrák népfölkelő ezred és a 15. számú 98-ik gy. ezred arcvonala előtt az ellenség minden támadása összeomlott. Az elfogott olaszok száma 2200-ra emelkedett. Délkeleti hadszíntér: Nincs újság. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Események a tengeren: November 2-án délelőtt, egy tengeri repülőrajunk sikeresen bombázta a Viestei jelző állomást és szénraktárakat; a Torre-porticellai rádió állomást és tárházat; este egy tengerészeti repülő rajunk megtámadta a ronchi-i vasúti állomás épületeit. a selzi doberdói, staranzanóí katonai építményeket és a golamettai üteget. — Sok találatot értünk el. A hajóhad parancsnoka. Berlin, november 3. Hivatalos. Nyugati harctér: A nagyfőhadiszállás jelenti: A harci tevékenység általában mérsékelt keretek közt maradt. A Somme terület egyes szakaszain erős tüzérségi harc volt. Sailly elfoglalt házait tegnap reggel közel harcbau ismét elvesztettük. Gueudecourttól keletre és a St. Pierre és vaasti erdő északi része ellen intézett ellenséges előretörések meghiúsultak. A franciáknak Vaux erődre irányzott tüze, estefelé ellanvhult. Keleti harctér: Lipót bajor herceg vezértábornagy arcvonala: Az oroszok hétszer is megismételt hiábavaló kísérletei alkalmával, amelyek arra irányultak, hogy az okt. 30-án Krasnolesietől nyugatra — a Narajovka balpartja — tőlük rohammal elfoglalt állásokat visszavegyék, rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek. Károly főherceg, lovassági tábornok arcvonala: Erdély déli harcvonalán tüzelésünkkel és szuronyharcban visszavertük a román támadásokat. Predeáltól délnyugatra, a Vöröstorony szorostól délkeletre az ellenség után nyomultunk és több mint 350 foglyot ejtettünk. Balkáni harctér: Nincs különös jelentőségű esemény. Ludendorf, első főszállásmester. (Miniszterelnökség sajtó osztálya.) — Jegyíüzelek kiadása az aprópénzhiány enyhítése céljából. Az aprópénzhiány enyhítése érdekében a budapesti kereskedelmi és iparkamara különböző terveket hozott javaslatba. Megkereste a Villamos Vasutakat hogy az összes fajtájú villamosjegyeknek a trafikokban és más üzletekben való vásárlását tegyék lehetővé. Hasonlóképpen jegyfüzetek kiadására kérte fel a kamara a Vendéglősök és Kávésok Ipartársulatát a tejcsarnokokat, ezenkívül az Újságkiadók Szövetségét is. BANYAY ES PAPP művésziesen fest és tisztit mindennemű női és férfi ruhát, — gallért és kézelőt hófehérre mos, tükörfényesen vasal. — Gyászruhák soronkivül — 24 óra alatt — készülnek. Vidéki megrendelések pontosan és lelkiismeretesen teljesíttetnek. .v.—.—-.w^/wFcIvb161í iizlBt i NyíT6Qyti3z3• Széchenyi-út h Míihslyi Kis-tér 2. (Apollóvsl sz6inb8n.)