Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-11-02 / 87. szám

Nyiregyháza, 1916. november 1. Szerda XXXVII. évfolyam, 87. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 29558. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések sora 60 f. A nyiltíér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 sióig 1 K, minden további sió 5 fillér. Vastag betflvei szedett kéísaercsen számit. Csöndes kegyelet. — Nov. 1. Halottaink iránt kegyelettel tartozunk. Elhunyt kedveseink: szüleink, testvéreink, gyermekeink akkor halnak meg igazán, ha nem gondolunk rájuk, elfeledjük őket. A hagyományos kegyelet világot gyújt és virágot nyújt az elköltözőitek emlékének. Azon az estén, amelyet a megszokás a halottaknak szentel, fényben úszó virágos kert az örök pihenés csöndes birodalma. Szinte versenyre kelünk abban a törekvésünkben, hogy megemlékezésünk mások előtt is szemmellátható legyen. Külső megjelenésében mindig volt valami megható kedvessége ennek a kegyeletes szokásnak; a hullámzó tömegben rokonérzületre talált s a közös sors tudatában megnyugvással tért haza az enyhületet kereső lélek. Ma nem a múlt emlékei, hanem a jelen gyötrelmei s a jövő aggodalmai töltik be egész valónkat. Fájdalmunk mélységének, gyászunk magasságának mértéke nincsen. Mindnyájunknak van fájdalma, s nem azé a legnagyobb, aki halottat sirat; mindnyájunknak van gyásza, s nem azé a legnagyobb, aki el is temetheti halottját. Egész hazánk egyetlenegy óriási temető, és mégsem ölelheti keblére mindazokat, akik érte áldozták életüket. Ezer meg ezer hozzánk tartozóra idegen sir borúi, s ha az első zápor elmossa a hantol, nyugvóhelyét sem találjuk meg elvérzett kedveseinknek. Találhatunk-e ma vigasztalást a velünk gyászolók sokaságában? Találhatnnk-e enyhülést a gyásznak pompájában? Fölkereshetünk-e minden szent helyet, amelyet magyar vér áztatott? Van-e annyi fényforrásunk, hogy minden halottunk sirdombját megvilágítsuk? Van-e annyi virágunk, bogv minden hősünk sírkövét megkoszorúzzuk? . Nem lehetséges tehát a hagyományos módon ünnepelnünk halottaink emlékét, s mindjárt hozzátehetjük azt az igazságot, hogy nem is szükséges. Sebünk nem arravaló, hogy mutogassuk: fájdalmunk nem arravaló, hogy hirdessük. Ha csöndes magányunkban őszinte könnyet áldozunk azoknak, akik értünk szenvedtek és értünk haltak meg; ha régebben porladozó kedveseinkre benső kegyelettel gondolunk: könnyeinkben megtisztulva s emlékezésünkben megnemesülve minden más cselekvésnél biztosabban találjuk meg lelkünk békéjét a mindenekel bölcsen intéző gondviselés jóságába vetett hitünkben és bizodalmunkban, — csöndes áhítatunk pedig meghallgatást lel annál, akinek kezében az osíor is javunkat munkálja. Lelkünkben tegyünk ma eleget az emlékező kegyelet szent kötelességének; nélkülözhető filléreinknek egyetlenegy méltó bel ve a jótékonyság oltára legyen! V. J. Nyíri bortermelők szövetkezete. Alig hiszem, hogy ilyen szövetkezetünk lenne, mert akkor hallatott volna egyszer már valamit magáról. De mert olyan csendben van, — ha volna is, — hogy mit sem tudunk róla, ennélfogva ilyen szövetkezetünk nincs is! Természetes, hogy nincs! Nem nagyon vág professiómba a bortermelés, különösen pedig nem szövetkezeli alapon, de azért megkísérlem néhány szót szólani az ilyen szövetkezetekről is, hátha épen azért, mert nekem nem professióm, sikerül e cikkecske keretében olyan baklövéseket elkövetni, amelyek szóra késztetik az ehhez értőket és ha már positiv működéssel nem is, talán indirekté mégis sikerülne valamit elérni. Azt hiszem kétségtelen, hogy ebben a kérdésben ha nem is teljesen, de érdemileg indifferens vagyok, tehát nem lehet a 'haza beszél és» vádjával illetni. Ugy képzelhető ugyanis, hogy ha máiolyan szépen kifejlett borvidékké a nyiri homok; ha a minden rendű és rangú szőllősgazdák és szőlőbirtokosok száma olyan szépen elszaporodott, mint itt a nyírségen, akkor e szőlőbirtokosoknak a kertség»-et túlhaladó érdekeltségbe kellett volna már eddig is tömörülnie, nemcsak anyagi, hanem ezt fölülmúló érdekeiknek védelme és kielégítése dolgában is. Agyoncsépelt és unalmas, de talán épen ezért nagyon igaz közmondás: Szövetkezésben az erő!» Ha szövetkeztek volna szőlősgazdáink, akkor nem állanának egymástól kü lönváltan: akkor a szőlők megmunkáltatásának egységessé lételét keresztül vihetnék; a szőlőfajok nemesítésének módjait rendszerrel láthatnák el; a szőlők termőképessége tekintetében szükséges oktatásban részesíthetnék a szövetkezet tagjait; a szőlők megmunkálásához a dolog természete szerint szükséges munkáscsapatokat alkalmazhatnának; a szőlők közelében levő gyümölcsösök hernyóirtását stb. ellenőrizhetnék; a szüreti stb. fuvarozásokat szervezett fuvarosokkal végeztethetnék; a borértékesítés körül nagyobb tájékozottságot szerezhetnének; pincegazdaságot szervezhetnének, hogy a bort kész állapotban értékesítsék és ne must alakjában adjanak rajta nagy hirtelen tul; stb., stb., olyan dolgot művelhetnének, a melylyel a nyíri homoknak ma már meszsze hirü borát mégjobban ismertté és kelendőbbé, főleg pedig értékesebbé tennék. Arra, hogy termelő szövetkezetekkel mily nagv eredmények érhetők el, legjobb példa a dánok gazdálkodása. Félek e példát említeni, mert attól tartok, hogy akik ismerik, azoknak nem szolgálhatok e rövid cikkecske keretében olyan bő ismertetéssel, amelyet az méltán megérdemel és különösen olyannal nem, amely a szakszerűség mértékét megközelíthetné. 100 év előtt mondja Peschke-Köedt Dánia még a legalacsonyabb vagyoni fokon állott Európa legszegényebb népei közölt. Rossz talajviszonyok mellett, rossz éghajlat alatt él ez a kis ország, mégismamár: Dánia a nyugati világipari államok sorából messze kimagasló modern agrárállam > Igy mondja Dávid Eduárd. Agrárállam, agrárvámok nélkül! Egy paraszt nép, melynek műveltségi foka jóval felülmúlja Angliáét, Franciaországéi, és Németországét. A népegyetem és a szövetkezeli tehenészet, ezek az igazi ismertető jelei a szellemi és gazdasági felsőbb kuliurának, melynek ma az egy emberöltő előtt politikailag levert ország osztályosa.» A dán mezőgazdaság: nemesítő gazdaság. •> A szövetkezeti tehenészet történetéből lepleződik le annak a roppant fejlődésnek titka, melyen a dán parasztság az utóbbi két évtizeden átment. 1882. évben alakult az első szövetkezetük, az 1898. esztendőben ezek száma 1013 volt 125.000 taggal. És ez a kis ország a maga termékei versenyképességével oda emelkedett, hogy a londoni és párisi piacokon lejtermékeivel a legmagasabb árakat érte el békében, most pedig azt magunk is látjuk, hogy a cián vaj városunkban milyen kelendőségnek örvend. Nemcsak a szükség segítette elő e kelendőséget, hanem a minőség mellet az a körülmény, hogy amíg a dán vaj nálunk Nyíregyházán lO korona kilónként addig a hazai vajat Budapesten 12 koronáért adják és veszik. Ez példája lehet a szövetkezeti termelés előnyös voltának. S ha valaki úgy gondolná, hogy ami a tehenészet és az ezzel kapcsolatos mezőgazdaságra áll, az nem alkalmazható egyéb szövetkezésekre, az — felfogásom szerint, — valószínűleg téved. Ugy tudom, bortermelők szövetkezete, bortermelők pinceszövetkezete stb. címek alatt sok szövetkezet működik már jó és kitűnő eredményekkel hazánkban, nem lenne akadálya ilyennek a nyiri homokon sem. Különösen pedig nem lehetne hátrányos, hanem inkább előnyös. Több esztendő tapasztalata igazolja, magam ugyan kivül állok ezek közvetlenségén, — hogy a nyírségi bort kivitelre vásárlók, bizonyos mértékig szervezetten léptek fel a vevőkkel szemben. Az árakat ők igyekeztek megszabni és egyben az ő kénvük-kedvükre hullámzottak az árak is. Az eladó összetett kézzel várta a vevőt. — Pedig ma már kétségtelennek látszik, hogv a nyíri bort nem nélkülözheti a kereslet, különösen, ha elfogadható áron kínálják azt. Hogy pedig az eladás mily csodálatos szervezetlenségben leledzik*, azt az ez évi szüret a legeklatánsabb módon igazolta. Nem kell erre sok szót vesztegetni,— aki akarja, megérti. A Nyiri bortermelők szövetkezete ) talán mégis kikelhetne ebből a jól termő nyíri homokból. Halljuk a cáfolatot! Pisszer János. — Szabolcsvárniegye Hivatalos Lapja egynegyed évre 4 K. Megrendelhető lapunk kiadóhivatalában.