Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-10-26 / 85. szám

2 85-ik szám. NYÍR¥IDÉK 1916. október 26 Háborús közgazdasági kérdések. Szinte hallani vélem: miként lehetséges ilyen unalmas témákra pocsékolni ezt a drága nyomdafestéket'?! Hiszen bennünket nem érdekelnek a gazdasági kérdések! Vagy ha érdekelnek is, akkor az eladói csak annyiban, hogy milyen magas, a vevőt pedig, hogy ugyancsak, milyen drága áron lehetséges a portékákat eladni, vagy beszerezni. ilyen körülmények között aztán nem csoda* ha egyik elsőrangú napilapunk is a < Legújabb rovatban hozza azt a hirh hogy Hefferich államtitkár értekezletre hívta egybe a íiémetbirodalmi gyűlés kereskedelmi és ipari bizottságát, hogy megkezdjék ama kérdések tárgyalását, amelyek a háborús gazclasági életből a békés közgazdasági életbe váló átmenettel kapcsolatosak. A német kormány által tervbe veti és már meg is kezdett Intézkedésekről tájékoztatta Hefferich az értekezletet; sőt bejelentette, hogy kezdeményező lépések tétettek az átmeneti időre felállítandó birodalmi biztosi hivatal létesítése tárgyában. Abból a rövidke hírből, amely ezt a kérdést ismerteti, nagyon szükrefogotl tájékozást szerezhetünk, de már ebből is tudjuk, hogy a kérdés gyakorlati megvalósítása tekintetében három kérdést látnak a németek, amelyek előtérbe lépnek: a 'leszerelés, a hitel ügy valamint a nyersanyagok beszerzésének kérdéseit. Ismét olyan ujabb tárgy afennemlitett amelyről a németek gondolkoznak már, de a melyről való gondolkozás nálunk még nem latszik alkalomszerűnek lenni, mert hiszen ilyenről még eddig szó alig esett. Azaz, hogy dehogy nem. Esett már szó e kérdésről, e lapok is tehetnek erről tanúságot, — de persze nem lehet a kérdésről olyan kiterjedten és nyíltan tárgyalni, a amint azt az méltán megérdemelné. A közgazdasági kérdések olyanok, hogy azokat nem kell sem a pártpolitika, sem pedig a hadviselés érdekéi szemponljából károsaknak ítélni, ha azokról a legteljesebb nyíltság hangján esnék is szó. Az a nemzet, amely több mint két esztendei háborút, Valamint az ezzel járó kisebb, nagyobb bajokat azzal a nyugodtsággal bírta elviselni, amellyel a magyar nemzet, — nyugodtan tárgyalhatna a háborus gazdasági éleinek minden részletéről, akár az e célra alakítandó szervezetekben, akár a nagy nyilvánosság előtt is. Hiszen a közgazdasági kérdések, igazában nem is lennének pártpolitikai szempontból megítélendők! Nekünk e hasábokon nem lehel más célunk, mint reá mutatni ama körülményre, hogy a háborús gazdasági állapotból a békésbe való átmenet kérdése nagy jelentőségű ; olyan szerteágazó és minden irányban megfelelőleg mérlegelendő súlyos kérdésekel foglal magában, amelyeket márólhónappal ezelőtt hangoztatni, igy elégsz ükebb körben is lehet, ha azok — a kérdések országos, sőt internacionális jellegűek is. Voll alkalmunk ezt már több hónappal ezelőtt is hangoztatni, igy elégtételül szolgál lapunknak az a körülmény, hogy Németországban ma már a birodalmi gyűlés bizottsági tárgyalásán látjuk e kérdéseket. Sajnálatos csupán az, hogy a megfelelő intézkedéseknek — hálunk még nem látszik nyoma. A háborus közgazdasági kérdések közé sorolható a most folyó borvásárlásoknak kérdése is. Nem becsüljük tul e kérdést, de nem is becsüljük alá, ha csupán helyi szemüvegen át nézVe szólunk is erről. A nyár folyamán megindult már az ez évi borvásárlás. Akkor büszkén mondotta az, aki borát 80—90 koronás áron áflta el. hogy milyen jó üzletet csinált. Később emelkedett az ár. Fokozatosan és folytonfolyvást! 100, 120, 150 koronára, majd még magasabbra emelkedett a bor ára, azaz dehogy a bornak, csak a mustnak ára, ugy, hogy ma már 250, sőt 300 koronás árakról is lehet hallani. Nemcsak hallani, hanem állítólag tényleges vételek is történtek ilyen árakon, ugy, hogy nem lehet olyan gyorsan irni, mint aminő gyorsan emelkedett az ár. - Mi következett ebből? Az, hogy akik az elején adták él a mustot, még az akkor magasnak látszó árakon, azok most elégedetlenek és veszteségről beszélnek. Tényleg nem vesztettek, de ha a mai árakat tekintjük, mégis van veszteségük. A termelők abszolút szervezetlenségét láthatjuk ebben, kárára az egyeseknek, a kik "talán nincsenek is kis számban. Ha akár szövetkezetbe tömörülten, akár csak ad hoc megegyezéssel is megállapodtak volna a termelők és felkínálták volna termésüket az illetékes és nem spekuláns vásárlóknak, úgy a nyírségi bortermelők egységes arakat érhettek volna el, ha ez nem i's érte volna el a ma Tizelett legmagasabb árakat. Ámde az átlapolok nemcsak lokálisan ilyenek, azoknak bizonyárá van országos jellegük. Ez irányban semmi sem történt. Jövőre, ki tudja helyreüthető-é ez a mulasztás? Ugy hisszük, már nem! A borvásárlás és eladás kérdése igen jelentéktelennek látszik, de talán még sem az. Ha ilyen kicsi kérdés is ilyen szervezetlen megoldást talált, vájjon mi lesz a nagvobbakkal? Miként «oídódnak» azok meg? Igen, «oldódnak», mert maguktól alakultak a dolgok ugy, amint alakultak, minden szervezett irányítás nélkül! A «nversanyagok beszerzése® kérdése mögött vájjon mi rejlhetik, mikor ezl a kérdést a németek, a kérdések egyik legfontosabbikának tekintik? Valószínű, hogy a nyersanyagokat nem kívánják magas árakon beszerezni. Beszerzési forrásokként azok a szövetséges országok szolgálhatnak, amelyek nyersanyagot előállítanak. Nyersanyag alatt nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdaságiak is értendők. — De ezeknek beszerzése talán a semleges külföldről is történik majd, igy az ott ki-i alakult árak is érdekkel bírnak. Ezekről le het is. de meg kell is tájékozódni. Ha nem tudunk hozzávetőlegesen is megközelítő adatokat szerezni, azok feltevések alapján is megközelítőleg meghatározhatóknak látszanak. Szabadna-é visszariadni ilv irányú vizsgálódástól? Semmiesetre sem állhat érdekünkben. Sőt kutatni kellene ez irányban! Tájékozódni, hogy a valamikor mégis csak helyreálló béke idején elég körültekintően tájékozva és főként szervezetten felkészülve állhassunk sorompóba minden irányban. A mult év elején még olvashattunk olyan felolvasások és előadásókról, amelyek a háborus közgazdaságot tárgyalták. Ez irányban mintha olyan szélcsend állo'tt volna be, amelyet nem akar semmi sem megtörni A békében még lokális előadások is tarkították a gazdasági életnek, a maival össze sem hasonlítható jelenségeit. Ma eladunk és veszünk, — drágán és" a nagy áremelésben és tülekedésben senki sem keresi a gazdasági kérdések előadásának tövises virágait. Most jut eszembe! Minek is lenne ez? Majd gondolkodnak helyettünk a — németek! Es akkor úgyis jól lesz megoldva minden! Talán nincs igazam??!!.... Pisszer János. Harctéri levél. Harctér, okt. 15. Kedves Szerkesztő Ur! Ugye nem is gondolná, hogy a „Nyirvidél^et" Isten tudja hol a harctéren, messze Volhiniában is olvassák, még pedig ligyelmesen ? Igaz, bogy nem a legfrissebben érkezik meg, de nem nézem én meg a dátumot. Nekem nyíregyházi fiúnak elég ha tudom, hogy ezt a lapot városomban nyomtatják s oly dolgokat tartalmaz, ami otthon történik és történt. Most is épen a kezemben van a „Nyírvidék'

1 okt. 8-iki száma. Látom az első hasábon mindjárt „Vágom a fát..." e. cikket; ehez akarok egy pár szót hozzászólni. Mi itt a harctéren csak halijuk-halijuk, hogy milyen borzasztó drágaság van otthon, nem lehet kapni sem ezt, sem azt. El sem akarjuk hinni ezeket. Hisz' itt van minden bőven. Mi csak dobálózunk a cukorral, hústalan napokat mi nem ismerünk, kenyerünk szép fehér, dohány, cigaretta és szivar bőségesen van és miden-minden, ami csak kell az van itt. Ép igy van ez a fával is. Kowel előtt vagyunk. Mielniczán is tul 5 kilométerrel. Vieliczk és Sielce kőzött. Aki a térképre néz látja a rengeteg erdőket. „Az mind a miénk." Nem kell kimenni az erdőbe licitálásra, hanem 30—40 baka neki fejszével, fürésszel a nagy Iáknak és vág annyit, amennyi épen szükséges. Pl. az én fedezékemen van annyi fa, hogy egy nagy családnak elég lenne legalább két három évre tüzelni Itt mifelénk most szünetelnek a harcok, teljesen berendezkedtünk a védelemre. Gyönyörűen berendezett fedezékünk vannak sparhettel és rajkályhákkal. Fűtünk szüntelenül. Most is, hogy irom ezeket a sorokat az otthonlévőkre gondolok. Mert hogy mi nem fogunk fázni az biztos, de mi lesz otthon?? Szeretnék hazaküldeni ebből a rengeteg sok fából. De mit csináljak? Nem lehet! Tehát csak legyen nyugodtan a cikk irója, Mi nem fázunk meg! Es ha máskor is fát lóg vágni, gondoljon a harctérre, hogy „de jó is nekik, nem kell drága pénzért venni a fát," Én meg meleg fedezékemben ülve haza fogok gondolni és ha nagy hideg lesz, sajnálni fogom azokat, akik otthon fahiányban szenvednek. Hazafias üdvözlettel: Hoek László, honvéd zászlós. Gazdasági egyesületi közlemények. 4625-916. sz. Hirdetinénv. A mezőhegyesi magyar királyi állami ménesbirtokon 1916 évi november lió 14-én reggel fél 10 óralcor kezdődő szóbeli árverésen a következő tenyészállatok fognak készpénz fizetés mellett a legtöbbet Ígérőnek eladatni: 82 darab saját tenyészetből származó 2 éves magyar fajta tenyészbika, 50 darab Svájcból importált ÍVs—2 éves simmentháli tenyészbika, 36 darab saját tenyészetből származó l

1/a éves simmentháli tenyészbika, 63 darab bonyhádvidékéről származó 3—4 éves hasas üsző és tehén. Az árverésre kerülő tenyészbikák és tehenek származását és leírását feltüntető kimutatást a mezőhegyesi m. kir. ménesbirtok igazgatósága az érdeklődőknek kívánatra megküldi. Az árverésre érkezőket az árverés napján Mezőhegyes állomásnál uradalmi kocsi várja. Kelt Budapest, 1916. évi október hó. M. kir. földmivelésíifjyi minister. BANYAYE művésziesen fest és tisztit mindennemű női és férfi ruhát, — gallért és kézelőt hófehérre mos, tükörfényesen vasal. — Gyászruhák soronkivül — 24 óra alatt — készülnek. Vidéki megrendelések pontosan és lelkiismeretesen teljesíttetnek. Jelvételi üzlet: Nyíregyháza, Széchenyi-út 2, Műhely: Kis-tér 2, (Apollóval szemben.)