Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-10-22 / 84. szám

2 84-ik szára. JSÍYÍHffIDÉK 1916. október 22. Házadőmentesség a háborúban. Legutóbbi közgyűlésén tárgyalta vármegyénk törvényhatósága Arad város törvényhatóságának — lapunk hasábjain már emiitett — amaz átiratát, amely házadó mentességet kérne a háború után felépítendő házakra. Törvényhatóságunk pártolólag járult hozzá a kérdéshez. A házadómentességnek a háborúval kapcsolatos kérdésében, a háború alatt majdnem a teljes megszűnésig pangó és egyenesen leromlott építőipar felsegitését kell látnunk és semmi esetre sem jutalmat azok részére, akik a háború után építkezésekkel kívánnak munkaalkalmát nyújtani az építőipari vállalkozók és munkásoknak, valamint az építőiparral szoros kapcsolatban levő egyéb ipartelepek és azok munkásainak, habár e kérdési erről az oldaláról is lehetne tekinteni. Lehet és szabad is, mert hiszen jutalmat érdemel az, aki hazánk bármely veszélyeztetett iparát is támogatni, azt felsegíteni kívánja. Ámde ez a kérdés más világítást is elbir. sőt lalán ilyent egyenesen meg is kivan. Kétségtelenül elismerés illeti törvényhatóságunkat, hogy pártolókig járult hozzá az átirathoz. Ha azonban e sorokban nem találjuk kimeritettnek az e kérdéshez fűződő jogos és méltányos várakozásokat, ugy ennek azért adunk kifejezést, mert e hozzászólásunkkal kiegészíthetni véljük a kérdéssel kapcsolatos érdekek felemlitését. Ugy találjuk ugyanis, hogy mint a múltban voltak, ugy a háborút követő jövőben is bizonyos ferdeségek lennének bekövetkezendők, ha a házadómentességeket csupán a háború utáni és nem egyúttal a háború alatti építkezésekre is adnók meg. Itt, — mint ahogyan hisszük az aradi átiratban is nem azokról az adómentességekről van szó, amelyeket az uj építkezések már eddig is élveztek, hanem inkább fokozódó adómentességekről. Ha figyelemmel kisértük az építőiparnak az állalános gazdasági helyzettel szemben fennállott viszonyát, ugy azt találtuk, hogy az általános fellendülést követte az építőipari fellendülés is, de csak némi időközzel később. Ekkor azonban a köz és magánépitkezések egyidőben szaporodtak, halmozódtak, mert építeni kezdett az állam, a törvényhatóságok, községek, egyházak és magánosok egyaránt. Amikor azután kedvezőtlenné alakultak a viszonyok, megszűnt minden építkezés. Helyesnek látszanék az akkori rendezetlenséget helyes mederbe akként sodorni, hogy a köz és magánépitkezések ne torlódjanak össze, hanem a középitkezések kikapcsolódjanak a torlódásból és olyan időben indíttassanak meg, amikor a magán építkezésekben szünet következik be. Ilyen rendezés mellett az építőipar és rokon iparágai mentesítve lennének a túlterheltségtől, de mentve lennének a lesújtó pangástól is. A háború után valószínűleg megindul a középitkezés. Nemcsak a háború sújtotta vidékeken, hanem másutt is egyaránt. — Ha a magánépitkezések számára csak a háború utánra juttatnánk adómentességet, akkor a magánépitkezéseket indirekte kitolatnók a háború utáni időre, holott pedig épen az volna az érdek, ha most, a háború ideje alatt indulnának meg a magánépitkezések, elkerülendő a béke idejére amúgy is előrelátható torlódást. A magánépitkezéseknek a háború alatt való megindítását tehát ugy képzeljük elérhetőnek, ha a kontemplált, fokozott házadómentességet a háború ideje alatt felépítendő magán- és bérházakra sikerülne megadhatni, amely házadómentesség több esztendőre szólana, mint az, amely a háború után felépítendő építményeknek adatnék. E tekintetben tehát két, helyesebben három kategóriát lehetne felállítani. Az egyik lenne a háború alatt, a második a háború után, a harmadik pedig a háborút kövelő, mondjuk 3 év után megindítandó építkezésekre vonatkozó házadómentesség, amely utóbbi a múltban is érvényes volt. Az első csoportra'elfogadhatónak mutatkozik a 30 évi, a másodikra 15 évi, mig a harmadikra a most is fennálló 10 évi házadómentesség engedélyezése. Azok, akik a háború alatt építenének, kétségkívül drágábban fognák építeni, mint azok, akik a háború utáni 3 év után után indítanák meg építkezésüket, de drágábban, mint a békét követő három évben építők is. Felfogásunk szerint, ha a megélhetési viszonyok a háborút követő békeévekben, kétségtelennek látszó módon erősen megjavulnak is, az építkezési viszonyok ezt a kedvező javulást nem mutathatják azonnal, mert az építkezésekhez szükséges anyagokban nem támaszt versenyt sem a szövetséges, sem a semleges és ellenséges külföld, azokat az anyagokat itthon, a háborús drágaságban kell előállítani és a békében felhasználni. Igy az első békeévekben még a háború idejében magas árakon elkészített nyersanyagok jutnak feldolgozásra; az ezekből felépített építmények nagyold) támogatást érdemélnek, mint azok, amelyek az első három békeévet követő esztendőkben készíttetnek el. Hihetőleg nem szorul ez bővebb magyarázatra. A háború alatti építkezések pedig ugy a magas építőanyagárak, mint a magas munkabérekkel készülvén, fokozottabb támogatást érdemelnek, mint az első békeévekben készítendő házak, meri a most épülők, amellett, hogy magas árakon készülnének, még a lesújtott építőipar felsegitésére is közreműködnek, amely közreműködés megérdemli a jutalmat. Ha es amennyiben javaslatunkkal meg cl nem késtünk, azt olyannak találjuk, amely az aradi javaslat mellett megfontolást érdemelhet. — Az építőiparnak nagy területeket felölelő természete, különösen hazánkban bír nagy "fontossággal, na másért nem is, de a lakásviszonyodnak még ma is igen rendezetlen voltánál fogva. Pisszer János. I

Dr. Berend Miklós I hadiönkéntes honvédtörzsorvos Harctéri naplója ; Adatok a magyar honvédség, fő- j : | kép az 5. honv. huszárezred történetéből. Sennyei József honv. tüzérfőhadn. rajzaival. Ára 6 K • 1 f Kapható lapunk kiadóhivatalában. wwowniwiwn^iwwwnixiinginfi —nt r • • • a^r***^ — Szabolcsvármegye Hivatalos Lapja egynegyed évre 4 K. Megrendelhető lapunk kiadóhivatalában. A végzet. Szomorú, fájó két hónap telt el, csaknem azóta, amióta drága kis országunk: Erdély határhegyei felett vérvörössé vált a menybolt, nem az egybefolyó pásztortüzek százaitól, nem is pusztító tűzvésztől, hanem az ellenséges ágyúk és fegyverek tüzétől. Két hónapja idestova, hogy székely, testvérek ezrei özönlöttek hozzánk az árnyékos erdélyi bércek és őszi virágú völgyek közül. Két hónapja lesz már, hogy a vadvirágos erdélyi bércek közt menekülők bujdosnak. — Testvérek, székelyek: elaggott emberek, fekete keszkenős özvegyek karjukon síró gyermekkel a saját életüket lopják ismeretlen erdők titkos ösvényein. Nyomába — mindenütt, mint az árnyék — gonosz indulatú rabló iramlott. De nem messze jött a tolvaj: útját állla a magyar, a kemény, az erős, aki konoK elszántsággal szemébe vágta évezredét. Ott van, szemébe néz a magyar, aki sötét barlangba húzódva mentette meg életét a kutyafejű vad-tatártól; olt van, aki <:nemzeti létünk nagy temetője» után félszázadig nyögött rabigába; ott van a néhai jó nagyságos Fejedelem kemény kurucca, ott van a fehérhajú szabadsághős és a pirossapkások regimentje. A zordon bércek oldalain magyar honvédek szuronyát csillogtatja a nap. És összefognak az emberekkel a hegyek, fák, sziklák. Mert átérzi minden, hogy Erdély, a mi testünkből való lest, a mi lelkünkből való lélek és kell, hogy a mienk maradjon. Nemcsak egy hadsereg kívánja ezt, — amelyei fel lehet koncolni, körül lehet zárni, hanem mi mindnyájan akarjuk és ha kell az életünket tesszük reá. Mikor megzendültek a bércek a batáron, mintha Nemere száguldott volna végig az őserdők felett! Ahogy megszólaltak a hegyek viszhangjai, amint meghallottuk a görgényi havasok hangját, a szebeni hegyek kiáiltását, az udvarhelyi sziklák és a Hargita segély szavát, a Csaba vezér utján siettünk a szélviharral együtt megtakarítani a romlott hordától. Olvasván a hadijelentéseket: Brassó, Nagyszeben, Fogaras, Kőhalom, egy pár név és mennyi fájdalom! - De az igazságnak győzedelmeskedni kell! És megtépázva fut a bércek között kifelé a vádcsikász. —Lompos testéből vércseppek hullanak és a virágzó erdőkön át ott hagyják a nyomót. Ili vagyunk hál! — ládd — mégis heljM: állunk és most nincs kegyelem, mert addig kard nem csúszik hüvelyébe, amig kedvére nem fürdik a gyalázatos ellenség petyhüdt vérében. Ne meneküljetek! — halálos ölelésünk úgy is körül zár, mert ami drága kis országunk havas ormait, völgyek selymes rétjét nem taposhatja büntetlen könvnyelmü zsiványok szentségtelen talpa! Ne fussatok! — úgyis utóiérünk és ez a nagytalálkozás a könyörtelen vég lesz, mert kell, hogy az legyen! — Itt nincs válogatás, nincs grácia, nincs itt más semmi, csak egy igazságos végleszámolás, — cgv számla-egyenlítés: kigvilkolása az ártalmas ordas fésmzeknek! Ez lészen végzeted!.. Az ágyúk csövén, fegyverek végén felcsillog a nap, — a Magyarnemzet eljövendő nagyságának diadalmas napja! r r ff^ M üilkJÍ íÜ %JÍ ríFi W% §k E^IP^ művésziesen fest és tisztit mindennemű női és férfi ruhát, fi lll ffl W is % UM lUPlJP ~~ gallért és kézelőt hófehérre mos, tükörfényesen vasal. — nnm W II W T ^fi^j^ Gyászruhák soronkivül — 24 óra alatt — készülnek. mmrHm 1 Uj 1 Íf«É I ifei 11 as 1 B Vidéki megrendelések pontosan és lelkiismeretesen teljesíttetnek. Felvételi üzlet: Nyíregyháza, Széchenyi-út 2, Műhely: Kis-tér2, (Apollóval szemben.j