Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1916-10-22 / 84. szám
Nyiregyháza, 1916. november 565. Vasárnap XXXVII. évfolyam, 90 szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENY1-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 29556. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések sora 60 f. A nyilttér soronként ?0 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. m&mw® A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Hajrá! Hajrá magyar, hajrá német: ne kimé'd az ellenséget! Hadd tudja meg, hogy más dolog alattomosan belopózni és akadálytalanul előrenyomulni, mint szemtől-szembe állani és vitézül küzdeni. Hadd érezze minden átkát és nyomorúságát annak a küzdelemnek, amelyet könnyelműen és lelketlenül maga idézett föl, s amelynek megérdemelt gyalázata csak őrá magára nehezedik. Nem versenyezhettek véle a futásban, de ne lankadjatok meg az üldözésben. A becstelenség, gyávaság és alávalóság szenvnye áradt ki belőlük: tisztítsátok meg tőle egészen kincses Erdélyünk szüztiszta földjét. Hajrá magyar, hajrá német: ne kíméld av. ellenséget! Most nem a dicsőség büszke lobogója vezet méltó ellenség elé, amellyel mérkőzni akkor is becsület, ha talán balul ütne ki: most az elkeseredett harag lángpallosával kell véres bosszút állnotok azon a nemzeten, amelyet csak utálnotok lehel és szabad. Mindenütt lehel, csak ill nincs helye semmiféle tekintetnek, méltányosságnak vagy lovagiasságnak: sorsuk a gyilkos Szerbia sorsa legyen! Ha kihívták maguk ellen a végzetet, viseljék annak minden gyás zo s kö vet kezm ényét. Hajrá magyar, hajrá német: ne kíméld az ellenséget! Jusson eszedbe, hogy mikor az oláhod tiprod le, cinkostársait is megalázod. Mert azt a jajkiáltást, amely az erdélyi szorosokban hangzik el, meghallja a távol Anglia is; azt a halálhörgést, amely átokká torzul az elhullók ajkain, Francia- és Olaszország is szemrehányásnak tekintheti; azok a temetetlen hullák, amelyeken ál Nagyrománia élete vérzik el, Oroszországnak is könyörtelen vádlói. Nemcsak Erdélyt szabaditjátok meg tehát a gyújtogató, rabló, öldöklő ellenségtől, hanem valamennyi hadszintéren szemmellátható hatással vagytok az erők csoportosítására s az események további alakulására. Hajrá magyar, hajrá német: ne kíméld az ellenséget! Fényes elégtételt adjatok az önző számításért, amely a hasznot kereste, az alattomosságért, amely lesbe állott, a lelhetetienségért, amely egy országrészre fente éhségtől csattogó fogát. Elpusztult Falvaink mutassák az utal, merre kell mennetek; ártatlan véreink mutassák a módot, hogj kell igazságot szolgáltatnotok. És meg ne álljatok addig, amig az ellenség földjét nem tapossátok; és meg ne pihenjetek addig, amig csak egyetlenegy ellenséget is láttok; és vissza ne jöjjetek addig, amig el nem mondhatjuk a költővel: ' Szabadon lihegsz, szeretetlt haza, Szabadon lihegsz megint; karunk Béklyóidat összetöré!... * * * Segítség. Akiket arrafelé visz el utjok amerre a „Feminifták" nyíregyházi egyesülete tartja az irodáját, — a sokat ha van szivök — szomorúan érdekes látnivaló állítja meg. Jókora ember gyerekcsoport várakozik az ajtóban. Nem zörgetnek, de megnyittatik nekik, talán nem is kérnek mégis adatik ujjas, ruha, takaró, kinekkinek szüksége szerint. De ürülnek a polcok, egyre üresebb a pénztár, idebent is kívülről is cipő után dideregnek mezítelen lábak és nincsen cipő, nincs cipőre való pénz. Biztat integet ugyan a jóságos Mikes grófné ígérete, bizonyosan mégis érkezik a várva várt aranyat érő cipőnek való, de kitudja mennyi időbe és időtrabló fáradtságba kerül még annak felhajtása. Az ősz pedig nem vár. Kékre válnak a várakozó lábak, hideg eső fagyasztja át az apró gyermek lábakat. És ezek az apró lábak zörgetnek, ott topognak a társadalom szivén. Ezek felett a cipőért ácsorgó, cipőért esengő gyermekek felett varjuhadat látok keringeni és hosszusorban elvonulni magam előtt apró koporsókat . . . Végig jár engem is a hideg, nem a hőmérővel nyugtázott fizikai rossz érzés; az a különös hátborzongás amely átfutja a primitiv és nem primitiv embert, ha megáll valaminél ami belemarkol az idegeibe, felemeli a gyönyörűségig vagy leviszi az irtózathoz. Ez a hátborzongás oda telegrafál a szívhez, az agyhoz és kezembe adja a tollat. Itt tenni kell azonnal, rögtön, hivatalos felterjesztések előtt, a lélegzetvétel gyorsaságával, a lélegzetvétel szükségességével. Azonnal pedig csak ez a jóságos áldozatos szivü társadalom tehet. Amely, ha lehet elvesz egyet a nélkülözhető bankóiból, vagy benyúl lapos tárcájába s ha egyebet nem egyetlen gyűrött „Jancsibankót" ád a „Feministák" segítő kezéhez, vagy odaviszi első utja a háza lomtárába, hogy keresse, felkutassa az eldobott ócska cipőt. Hogy egyetlen menekült vérünket se kívánjon áldozatul a legsiralmasabb uj emberi nyavalya a cipőtlenség! Legbecsesebb tőke az ember, és nagyszerű kamata a gyermek. Ez a tőke fogy, természetszerűleg apad a háború követelőző forgalmában. És mert veszendőben egy része, ha nemzet akarunk maradni ennek az élő tőkének gyümölcsét ki ne engedjük kezeink közzül. Ne ázzon el ott az utca sarában, ne vegye meg az ősz hidege! Az ember ha élni akar a számok embere is legyen. Ez áll a nemzetre is, amelynek a statisztika a számoló könyve. És ez a nagy könyv a gyermekhalandóságnál amúgy is siralmasan hazabeszél, hazabeszél annak is aki a saját kárán okosodik. Elbírjuk e viselni ezután ezeket a számokat ha közöttük kisért majd a megnem adott egy-pár gyerekcipő! Mert irgalmas guny ott a koporsó ahol feleslegessé válhatott volna a temetés költsége árán. Jusson a nagynak is lábbeli, de elsősorban kapjon belőle a gyermek. Hogy mi a gyermek? Ha verset irnék versben felelnék rá, mert színtelennek tartom hozzá a mindennapi beszédet. v Az isten legigazibb hasonlatosága a földön, a sovány étel zsirositója, a sótalan eledel Ízesítője, reménysége a fiataloknak és az öregeknek támaszos valósága — minden A magyar társadalomnak nem kell rámutatni a természetre : nézd az erdőt, hogy kitapasztalja a viharok mikéntjét, a szelek járását; íigyeld esak meg, hogy kiforgatják derekukat az erdő fiai, ugy igazodnak neki a legállandóbb széljárásnak, hogy az beléjük ne kapaszkodhassék, s az erdőszélen szétterülnek a fakoronák, hogy védősátrát képezzék a fiataloknak. Minden létrejönni, élni, virulni, utódaiban újra élni — akar; tovább akarunk élni mi is, s hogy tovább élhessünk engedjük élni a gyermeket. Drága Erdélyünk reménységének adjunk cipőt lábára, hiszen neki még hazáig hosszú és hideg az ut és betörőktől kifosztott otthon várja. Saruzzuk fel az erdélyi gyermeket is, hogy elindulhasson a jövendő boldogabb Magyarország felé. Mert ebben a háborúban az fog győzni aki legtovább birja hősökkel, de ezután a háború után azé a végleges győzelem, aki legjobban megkimélte, leghosszabb sorban mutatja fel a legbecsesebb töke élő kamatját — a gyermeket. Br. Babarczyné Jósa Jolán. Vasúti menetrend. Nyíregyházáról indul: Szerencs-felé reg. 7 1 0,* d. u. 4 0 8, este 9 1 6.** Debrecen-felé reggel 7 2 0, este 92!. Csap-felé reggel 6 5 8, d. u. 3 5 5.***** Mátészalka-felé este 8 4 5. Yásárosnamény-feié este 8 5 0. Polgár-felé este 622. Nyíradony-felé este 1)1. Nyíregyházára érkezik: Szerencs-felől reg. 6 4 7,*** d. u. í 22, e. 832.**** Debrecen-felől reg. 6 3 5, d. u. 3 3 5, este 8í2. Csap-felől reggel 653, est e 8E Mátészalka-felől reggel 6 0 5. Yásárosnamény-felől reggel 6 3<\ Polgár-felől reggel 637. Nylradony-felől reggel 6 3 1. * Budapestre induló gyorsvonathoz van csatlakozása; Budapestre érkezik délután 1 óra 05 pkor. ** Budapestre induló személyvonathoz van csatlakozása ; Budapestre érkezik reggel 6 óra 50 pkor. **" Budapestről jövő személyvonathoz van csatlakozása; Budapestről indul éjjel 10 óra 05 perckor. *"** Budapestről jövő gyorsvonathoz van csatlakozás ; Budapestről indul d. u. 2 órakor. ***** Csatlakozással Ungvár felé. ELŐFIZETÉSI DIJAK: JN egyedévre ... 3K Félévre .... ti K Fgész évre ... 12 K'
