Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-10-08 / 80. szám

Nyíregyháza, 1916. szeptember 28. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 8. szám. T YÍTPW JUJulx. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 136. POSTACHEQUE 2955Í. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések sora 80 f. A nyltttér soronként 80 {• Apró hirdetések 10 szói* 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Vágom a fát... Vágom a fát és sok gyönyörűségem telik benne. Férfias munka az, izoiiierősitő, egészséges. Ügyesség is kell hozzá, több niint gondolná az ember. Hasznos is, mert a munka élvezetén kivül megtakarításra is vezet. Nem utolsó előnye, hogy zavartalan egyenletességével pihenésre ad módot a szellemi munkában kifáradt léleknek. Ha ez a pihenés megnyugtató is lenne, mindenkinek bátran ajánlanám a favágást. Sajnos azonban, a gondolatok és gondok itt se hagyják el az embert. Mennyi utánjárásba kerül, míg hozzájuthatunk a tüzelőhöz! Íme alig egy pár hétre elegendő a beszerzett mennyiség. Mi lesz azután, ha elfogy a készlet? Tudom, hogy minden intézkedés megtörtént a szükséklet kielégítésének biztosítására. Egész erdőséget termeltünk ki, hogy hiányt ne szenvedjünk. Száz meg száz kocsiszámra készen áll a kitűnő minőségű hasábfa s immár csak az ideszállittatást várja. Ám, hogy mikor indulhat meg a szállítás, erre a kérdésre sehol sem találok választ. Nem is találhatok, mert a késedelem oka kivül áll minden számításon. A hadmüveletek érdeke ma a legnagyobb érdek; ennek joga a parancs, nekünk engedelmesség a kötelességünk. Ki csodálkozhatnék rajta, hogy a hadmüveletek eszembejutása a harctérre viszi gondolataimát?! Ott is vágják a fát téli fedezékre, 'hidegmérséklésre. Milyen lesz az orosz hideg? Kibirják-e fiaink? Hogy jönnek haza, ha ugyan viszszajönnek?... Megakad a fűrész: görcs van a fában. Sebaj, ez is el fog égni a többivel szépen. De jut-e majd mindenkinek, mikor olyan drága? Szegény ember, aki darabkánként veszi, talán tiz fillért is fizet, már kilogrammjáért. Hogy éli át a telet, amely ily korán köszönt be hozzánk és oly nehezen búcsúzik el tőlünk? Hányan vannak, akik betevő falatjukat kénytelenek tüzelőre, váltani! Mit viselnek el könnyebben: a hideget-e, vagy a koplalást?... Gyámoltalan özvegyek, tehetetlen árvák sirnak a kenyérkereső férfi után. — Lesz-e bennünk elég emberbaráti szeretet, hogy gondoskodjunk róluk? Könnyű dolog meleg kályha mellől nézni a világot; de milyennek látja a didergő gyermek, aki csak álmában lehet igazán boldog! Jótékony egyesülelek, nemes emberbarátok: jusson eszetekbe, hogy mig odakünn rohamra mennek fiaink, idebenn a tél közeledik rohamosan... fát, vágom, s nem sok gyötelik benne. Pont. Október Enek. — Vágom a Isten, ki megdicsőíted A vértanúk halálát: Adj lángoló, erős hitet A hosszú éjszakán át! Bár vérbe fojtsák: Él a szabadság, S ők szebb jövőnkért Ontottak drága vért . . . Aldd meg magyar hazánkat 1 Isten, ki ott harcolsz velünk Ezer csaták tüzében: Vidd győzelemre fegyverünk A népjogok nevében! Alázd meg őket A hitszegőket, S a szent igazság Döntse el a tusát . . . Áldd meg magyar hazánkat! Isten, ki megjutalmazod A híveket s hivőket: Fordítsd el rólunk ostorod, Deríts ránk jobb időket! És bármi érjen, Csak a hon éljen ! Mi érte élünk, Küzdünk és szenvedünk. . Áldd meg magyar hazánkat! v. J. A jó Szabolcsiak. Balkány,. október 1. Kedves Kollega Ur! Mint katona — már régen letettem a tollat. Oda haza — a Székely földön amugyis le kellett tennem, mert a cicerók és a garmondok szomorú elhagyatottságban várják szép Erdélyországnak felszabadulását. A végzet ugy akarta, hogy szemtőlszembe megismerjük a jó Szabolcsiakat. Kezünkbe vettük a vándorbotot és jöttünk. Összeszorult szívvel — a fáradságtól pihegő lélekkel. Útközben vert az eső — a földbe elásott és onnan előhúzott nedves derekaljon pihentünk. Az asszonyok végig könnyezték a hosszú utat s a férfiak erős tekintete odaszegződött a távoli kelet kéklő hegyeire. Nagyon szenvedtünk. Két különös érzés "tartotta fogva lelkünket: vájjon viszontlátjuk-e valaha a mi szép országunkat — vajjön a jó szabolcsiak szivükre ölelnek-e? És mi — Marostorda megyeiek — megérkeztünk ide. Ki szekeren, ki vonaton, ki gyalog. Sokan jöttünk és igy sok szeretetre, jóindulatra, elnézésre van szükségünk. A mi fajtánktól, a mi vérünktől ne idegenkedjen senki. Derék, becsületes emberek ezek. A mi vadság bennük él — az csak az üldözött, portájáról kilakoltatott férfi elkeseredése. Épp ezért különösen jól esett, hogy a jó Szabolcsiak az ide menekülő családokat rokoni melegséggel fogadták. — Ahány menekülttel beszéltem — mindegyik szemében ott csillogol a hálás könycsepp. —• A jó Isten áldja meg ezt a helyet! Igen a helyet, ezt a nagy, magyar Nyírvidéket. Mert a székelyember tudja, hogy földünk minden része, országunk minden kis röge milyen drága és szent. Az Abaposztós öreg székelyek nevében írom ezeket a sorokat — az öregek nevében, mert a Tiatalok ott küzdenek a határokon. Ezek lelkesülve beszélik, — hogy a közigazgatás minden faktora, a főszolgabirák, a Jegyzők gondos és soha meg nem hálálható szívvel karolták fel ügyünket. Elszállásolás, ellátásban hiány nem volt. S a magyar nép tisztes papjai és tanítói legelsőnek siettek, hogy a megpróbáltatások napjait elfelejtessék velünk. Én pedig, a ki nekik odahaz vigasztaló krónikásuk voltam, legmélyebben érzett hálámat és köszönetemet fejezem ki Dr. Ujfalussy Dezső főispán Őméltóságának, Mikecz Dezső alispán, és Balla Jenő polgármester uraknak, hogy egy. jobb sorsra érdemes, büszke és vitéz nemzet fiait és lányait a menekülés iszonyú napjaiban el nem bírálható hazafias érzéssel támogatni kegyesek voltak. — A' megye és város nagylelkűségét nem e hasábokon vagyunk hivatottak kiegyenlíteni. Ha májd a leégett és feldúlt székelyfalvak lüzes parázsain uj élet kezdődik, ha az ellenségnek bitorló szándéka a székelység erős akaratán megtörik — akkor fogjuk a Jó Szabolcsiaknak megmutatni, hogy érdemes testvérre pazarolták nagylelkű jótéteményeiket. Most a balkányi homokos utakat já^ rom Épp most pöröl a falu derék jegyzője: Nagy József ur, hogy az éhes gyermekek friss, űditő és éltető tejet kapjanak. Dr. Török Ferenc orvos ur pedig közöttünk él, mint egy igazi, édes apa féltő szeretetével. A gondoskodás nagy kaoszában, a midőn mindenki helyet kér magának, hogy egy lépéssel elősegítse a menekültek szimpatikus ügyét — el is felejtem ebben a lelki versengésben, hogy az én családom is menekült. — A Gödény László földbirtokos kapuja nyitva van 'és azon egy; remegő asszony siet felém — a feleségem.... És én az idegen férfit öleltem először keblemre!! Oroszlány Gábor Marostorda megyei lapszerkesztő honvéd zászlós.