Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-10-08 / 80. szám

2 80-ik szám. JNfirÍRVIDÉK 1916. október 8 Az osztrák vaskalap. Azt hittük: régen lekerült minden osztrák koponyáról az a vaskalap, amely alól annyi sokféleképpen, és annyi sokszor szorongatták a magyart. Azt hittük, hogy a nagy háború, melynek folyamán oly sokszor bebizonyítottuk Ausztriával szembeni odaadó voltunkat — elsimította azokat az ellentéteket, melyeket nem mi, hanem ők kevertek állandóan felszínre. Azt hittük, hogy az osztrák haláron — Ausztriáért is — elhullott magyar vérből az egyetértés viruló rózsái fakadnak számunkra, s hogy úgy a jelenben, mint a jövőben egymás segítésére, támogatására, nagygyá, erőssé tételére fogunk kölcsönösen törekedni. — Csalódtunk. A vaskalap, maradt vaskalapnak. Az alatta elhájasodott, begyöpösödött agyú, bürokratikus koponyák: olyan őskonzervativak most, mint annak előtte. Előttük még mindig nem. nőttünk nagyra, még mindig nem emelkedtünk annyira, hogy legalább kellő tiszteletet, és jogaink megbecsülését, igyekezetünk és akarni tudásunk jó szemmel nézését kiérdemeltük volna. Pedig el kell jönnie az időnek, amikor le kell, hogy kerüljön ez a vaskalap az őskonzervatív koponyákról. Egy életjogaiért oly sziláján lüktető vérű nemzet, mint mi, kik másokért annyiszor, oly sok, oly nagy áldozatokat hoztunk, — ki tudjuk küzdeni magunknak, hogy ne évszázadokkal ezelőtti, félreismerő tekintetekkel nézzenek reánk; ki tudjuk küzdeni magunknak, hogy olyannak lássanak: a milyenek vagyunk, és holmi szúrásokat, melyek életerőnknek, fejlődő iparunknák, kereskedelmünknek, illetve közgazdasági fellendülésünknek vannak szánva, — viszszautasítsunk, kiparrirozunk: azért, mert hatalmas agrikulturánk mellett, ipari és kereskedő állammá való átvedlésünkre: természetes erőink, és az agrikulturánkból nyert javak, nyerstermények gazdaságos " értékesítése, hasznosítása és feldolgozása — predesztinálnak. Bármennyire fáj is vaskalap alól féltékenyen reánk tekintő egyes szemeknek, hogy így létezünk, és, hogy így, és fejlődve ezután is létezni akarunk; a mi iparunkat, kereskedelmünket, holmi rendeletekkel, paktumokkal megfojtani nem lehet. Csak bántani lehet bennünket ilyesmivel, ízléstelenül bántani. És különösen kirívó ez ízléstelenség most: a háború alatt, amikor mi azt hittük, hogy a kölcsönös veszedelemben eggyé forrtunk. Vagy nem ízléstelenség az, amiket újabban Ausztriában ellenünk elkövetnek. jHogy többet ne, két fényes példát állítok elő. Az egyik az osztrák gyufaadóra vonatkozó végrehajtási rendelet, mely kimondja, hogy a Magyarországból érkező gyufa irásbelileg bejelentendő és azután a pénzügyőrségre szállítandó, ahol a csomagok fölbontatnak és minden egyes skatulyára egy két filléres bélyeg ragasztandó fel. Ez a rendelkezés az időveszteség, csomagolási és fuvarozási költségek következtében további két fillérrel drágítja Ausztriában a magyar gyufát, aminek nyilvánvalóan az a célja, hogy a magyar gyufa importját lehetetlenné tegye. Ez az új adórendelet Ausztriának 15 millió évi jövedelmet biztosít, egyidejűleg az osztrák iparnak is hasznot hajt, amennyiben a magyar gyufát kizárja. Az osztrák kormány gondoskodása még ennél is tovább megy. Ugyanis a rendelet kimondja, hogy amig az osztrák gyárak a szükségletnek elegendő gyufát állítanak elő, addig új koncessz'ió nem adatik, ezenkívül periig a gyufakivitel Ausztriából úgy Magyarországba, mint a vámkülföldre, adómentes. Ez az egyike a példáknak. A másika pedig, talán még ennél is kirívóbb valami. A nyers borkő és a szárított borélesztő a bortermelésnek melléktermékeit képezik. Ezeket az anyagokat különböző savtartalmu gyártmányok előállítására használják fel. Magyarországon ilyen gyárak nincsenek, mig Ausztriában és Németországban több ilyen gyár létezik. A háború előtt a német gyárak szükségletüket részint tengerentúli országokból, részint Olasz-, és Spanyolországokból fedezték. — A magyar nyerstermékeket osztrák gyárak vették meg, és a háború előtt 100 kg. nyersborkőért 80—100 K-t, szárított borélesztőért pedig 20—25 K-t fizettek. A háborús konjunktúra ezekben az árucikkekben is új szituációt teremtett. A német gyárak tengerentúli, Olasz és Spanyolországi behozatala megszűnvén, a magyar termelésre irányították figyelmüket. Egyszerre élénk export indult meg tőlünk Németország felé, és a német gyárak borkőért 600 K-t, és borélesztőért 160 K-t is fizettek. — Ez szemet szúrt az osztrákoknak, akik a háború előt'ti árakat szerették volna visszaállítani. E végből azt az ajánlatot telték a német gyáraknak, hogy a Magyarországon való közvetlen vásárlást szüntessék be. E helyett Ausztriában egy közös iroda állíttatnék fel, mely az egész magyarországi termelést olcsón öszszevásárolná és az osztrák és német gyárak között elosztaná. Hogy az igazi céljukat palástolják, a kartell-megegyezést a divatos <Központ> név köpenye alá bujtatták. Nyilvánvaló, hogy ennek az osztrák akciónak az a célja, hogy az árakat lenyomja, és a közvetítő kereskedelem hasznát egy-két osztrák gyáros zsebébe terelje. Ezenkívül, ha az osztrákok terve sikerül, akkor az a két millió márkára rugó valuta, mely ezen a réven magyar pénzintézeteknél folyt' be, osztrák bankok pénztáraiba fog kerülni. Hát ilyen az osztrák vaskalap. És mert ez ma történik, akkor, amikor Ausztriának — mint ezt a háború is mutatja — saját érdekében a legnagyobb odaadással azon kellene törekednie, hogy a mi erősödésünk fokozódjon, — tiszta képet alkothatunk magunknak: a vaskalap háború utáni intencióiról. Ezért résen kell lennünk. A megnyert hadjárat után: újabb diadalokat kell kivívnunk, mely nemzeti önállóságunkat, iparunk, s kereskedelmünk szabad fejlődését biztosítja és megóv bennünket az efajta merényletektől. Ha vérhúllásos erőfeszítéseink után, ma nem részesítenek kellő tisztelet és megbecsülésben, — kell, hogy teljesen megismerve bennünket, számolva: a bennünk rejlő gigászi erőkkel — akkoron respektáljanak. K. K. A hadbavonultak felöli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tudósító irodája (Iskola-utca 6. Feminista Egyleti helyiség. Hivatalos órák hétköznapokon délután 5—7 ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 10—12 órái?. A felsőszabolcsi református egyházmegye őszi közgyűlése. A felsőszabolcsi református egyházmegye őszi rendes közgyűlését szeptember hó 27-én tartotta meg Kisvárdán, a ref. elemi leányiskola helyiségében, melyre a szép számban egybegyűlt tagok, immár ötödször g3

rültek össze a világháború óta, az anyaszentegyház építésére. A gyűlést, Vas Mihály esperes lelkünk szomorú érzéseit oly híven visszatükröző, könvnyekel fakasztó imája után, Jármy Miklós gondnok nyitotta meg; fájdalmas lélekkel ecsetelvén a mostani vészterhes idők elszomorító eseményeit. Kun Szabó Gyula újonnan választott lelkészi főjegyző, hivatali esküjét letévén, állásában megerősíttetett, s előbb elfoglalt aljegyzői állásának, úgyszintén a Jármy Béla tanácsbiróvá választása következtében megüresedett világi aljegyzői állásnak betöltése elrendeltetett. Általános érdeklődés tárgyai voltak a megszokott nagy gonddal készített időszaki és évi esperesi jelentések. Kiss József révaranyosi, Ujlaky Lajos ujkenézi újonnan választott lelkészek s Paraszkay Miklósné anarcsi tanítónő állásukban megerősíttettek. A Kovács Lajos kisvárdai leikész lemondása l'olvtán megüresedett e. rn közig, pénztárnoki állás egyhangúlag Szentpétery István liszamogyorósi lelkészszel s az ő általa előbb viseli ellenőri állás pedig Cseh Zoltán fényeslitkei lelkészszel töltetett be. Az intézkedést igénylő e. ker. határozatok megfelelő alkalmazkodás és végrehajtás czéljából tudomásul vétettek. A tanítói dijleveleknek az 1913. évi XVI. tcz. értelmében leendő átalakítása elrendeltetett. Az egyházi épületeknek tűzkár elleni pótbiztositása — tekintettel az épület anyagok s építési munkák tetemes megdrágulására — az egyházaknak figyelmébe ajánltatott. A nyíregyházai leányinternátus ig. tanácsának azön jelentése, hogy az internátus a jelentkező tanulók csekély száma (5) miatt, a f. iskolai évben sem nyitható meg — fájdalmasan vétetett tudomásul. Kimondotta a közgyűlés a kékesei presbytérium feloszlatását, az állásukat indokolatlanul el nem fogadó presbyterek megbírságolását s az egyház felügyelő gondnokául Borbély Endre tiszatársulati pénztárnokot választotta meg. Jóváhagyta a közgyűlés a dombrádi, gyürei és kéki pótadókivetést, továbbá a kisvárdai, rétközberencsi és petneházai egyházak hadikölcsönkötvénveire lombard kölcsön felvételét, úgyszintén a petneházai Uketyevich alap, valamint a laskodi Okolicsányi Józsefné és özv. Jármy Ödönné által adományozott egyházfenntartási alapok alapító leveleit. Egyhangú lelkesedéssel fogadta el a közgyűlés ifj. Keresztessy Sándor nyirkarászi lelkésznek azon indítványát, hogy az egyetemes konventen egy lelkészi előadói állás is rendszeresittessék és ennek támogatása végett átir az összes egyházmegyékhez s felterjesztéssel él az egyházkerülethez. Ezeken kivül számos egyházakat és egyeseket érdeklő ügy intéztetett el s a gyűlés a déli órákban ért véget, mit a szokásos közebéd követett. Ugy a közgyűlésen, mint a közebéden meleg érdeklődéssel és szeretettel fogadott vendégünk volt egy menekült erdélyi lelkésztestvérünk, akinek ajkairól szomorú szívvel hallgattuk végig, a békés otthonukból menekülésre kényszeritett testvéBANYAY ES PAPP művésziesen fest és tisztit mindennemű női és férfi ruhát, — gallért és kézelőt hófehérre mos, tükörfényesen vasal. — Gyászruhák soronkivül — 24 óra alatt — készülnek. Vidéki megrendelések pontosan és lelkiismeretesen teljesíttetnek. .Felvételi üzlet: Nyíregyháza. Széchenyi-út 2, Műhely: Kis-tér 2. (Apollóval szemben.)