Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1916-09-21 / 75. szám
2 75-ik szára. JSEYÍWIDÉK I 1916. szeptember 21. — Hát semmit,.... ott maradt kétszáz az ebadta oláhnak, legalább mi is eszünk belőle! — Otthagytúnk mink mindent —szólal meg az egyik, a legcsendesebb. — Pedig soha sem volt még ilyen török-búza (tengeri) termésünk mint az idén.... . Az egyik szovátai elmondja, hogy ott még csak a mieink «vótak». — Felhúzigálták a «dombra» az ágyukat a fiúk, és úgy lűdöztek, hogy nem lehetett ott megmaradni. — Ki is takarodik onnan es meg a beste oláh rövidesen. Hát adja is az Isten, a magyarok Istene! És ti édes, szegény székely testvéreink mielőbb térjetek haza Székelyországba, mert ha igyekezik is ennek a városnak minden egyes polgára elviselhetővé tenni nektek a keserű napokat — mégis csak legjobb otthon, a ti imádott, mostoha Székelyországtokban! II szeszgyártás korlátozása. A hivatalos lap mai száma pénzügyminiszteri rendeletet közöl, a mely a fogyasztási adó alá eső szeszfőzők üzemének az 1916—1917. évi termelő időszakban a lakosság élelmezésére, valamint az állatállomány eltartására szükséges termények biztosítása céljára való korlátozása tárgyában intézkedik. A rendelet bevezetése" megemlíti, hogy a rendkívüli viszonyokra való tekintettel szükség van arra, hogy a szeszfőzők szesztermelése a föntebb emiitett célból korlátoztassék. Ezért a miniszter a következőket rendeli el: Búzát, kétszerest, kölest és zabot a szeszfőzők az 1916—1917. évi termelő időszakban egyáltalában nem dolgozhatnak föl. Rozsot és árpát alapanyag gyanánt csak a sajtolt élesztőt is kcszitő szeszfőzők fordíthatnak szesztermelésre, még pedig rozsot, az 1913—14. évi termelő időszákban feldolgozott rozs tényleges sulymennyisége, árpát pedig az emiitett időszak alatt száraz és zöld maláta alakjában földolgozott árpamennyiség erejéig. A sajtolt élesztőt is készítő szeszfőzők tengerit és egyéb szeszgyártás céljára szolgáló anyagokat oly mérvben dolgozhatnak föl, hogy a rendelkezésükre álló anyagokból való összes szesztermelésük az 1916—17. évi termelő időszakban nem lépheti túl az 1913—14-iki termelő évadban elért termelésük mennyiségét. Azok a szeszfőzők, amelyek az 1915—16. évi termelő időszakban sajtolt élesztőt nem készítettek, most már ezzel nem foglalkozhatnak. A szeszfőzők a tilalom alá nem eső anyagokból — cukorrépa kivételével — legfeljebb az 1913—14. évi termelő időszakban elért összes termelésük ötven százalékának megfelelő mennyiségű szeszt termelhetnek, melyből ipari szeszfőzőnél burgonyára nem eshetik több annak az alkoholmennyiségnek ötven százalékánál, — melyet az illető szeszfőző az 1913—14. évi termelő időszakban burgonyából előállított. Cukorrépát egy korábbi rendelet intézkedése szerint fordíthatnak szesztermelésre. A rendelet részletesen intézker dik még a cukorrépa földolgozása tárgyában, azonkívül a szesztermelésre fölhasználható nyersanyagok beszerezhetése tekintetében. A rendelet a szeszadóra nézve fönnálló rendelkezéseket nem érinti és 1916. szeptember 1-től számítandó hatálylyal azonnal életbe lép. Ezzel kapcsolatosan közli a hivatalos lap a pénzügyminiszter egy másik rendeletét is, a mélyben a szesz eladásának módjáról 'és a kincstárnak a szesz árában váló részesedéséből szóló rendeletek módosítása tárgyában intézke'dik. Füsttelen napok Elfogyott a szivar. A csinos íaládikákba préselt dohányrudacskák létszáma alaposan megcsappant, s boldog vagyok, ha a trafikosné egy szerelmi vallomásnak is beillő előzmény után két darab trabukó szivarral megajándékoz. Az ő bölcs előrelátásának köszönhetem, hogy ebben a füsttelen világban is abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy naponta kétszer gyújthatok szivarra. Ha ő olyan könnyelmű volna, hogy korlátlan mennyiségben adná el rendes vevőinek a szivarokat, akkor ma már igazán nem volna mit, szívnom. Mindezeket olyan nagyképűen fontoskodva adtam elő, mintha a szivarozás, tehát a dohányzás igen fontos dolog volna ebben a háborús világban. Nos hát állitom, hogy igenis fontos. Eltekintve attól a közismert egészségi szabálytól, hogy a dohányzás a legjobb száj- és fogápolószer, s hogy a gyomormüködést is elősegíti, az ember közérzetének, általános kedélyhangulatának nélkülözhetetlen biztosító szelepe. A dohányzó ember a dohányzás tartama alatt nyugodt szemlélődésnek, filozofikus elmélyedésnek adja át magát, s ilyenkor jobban megközelíthető, mint bármikor. Miben is áll a dohányzás ? Az ember elmegy a trafikba, ahol a pult mögött rendesen egy csinos és kedves nőt talál, ami már magában véve sem lehet közömbös a dohányos emberre nézve. Kérésére elibe tesznek egy ládikát, amelyben szép sorjában szőke és barna, pettyes és rücskös, de kellemes illatú rudacskák hevernek, amelyből előbb szemmel választja ki az ember a gusztusa szerinti darabot, majd a kiválasztottat kézzel megfogja és félreteszi. Az idevonatkozó legújabb fináncminiszteri rendelet ugyan határozottan megtiltja a szivaroknak a vevő által való fogdosását és megropogtatását, de ez természetesen csak a neveletlen emberek részére készült, mert aki az előbb szemmel, aztán kézzel elv szerint cselekszik, annak megnő a becsülete a trafikosok előtt, s azok szívesen teszik elébe az egész szivarosládájukat. Mikor a kiválasztás megtörtént, a szivarok kivándorolnak a tárcába ; fizetés, még egy utolsó mosoly és a szivarvétel effectuálva van. Ebéd ntán eltotyog az ember a kaszinóba, vagy a kávéházba, ahol pár másodperc múlva már előttünk párolog a forró fekete, amibe beletesszük a cukrot, s míg az megolvad, újságot veszünk a kezünkbe. De az eszünk ilyenkor már a szivaron jár, a kiválasztott, selymesbőrü, kövér kis rudacskákon, amelyek ott pihennek a szívünk fölött, bőrtárcában. Türelmetlenül kavarjuk a feketét, hogy a cukor gyorsabban olvadjon benne, s mikor ez megtörtént, lassan íehörpintjük, utána pár korty vizet iszunk, elővesszük a tárcánkat, kinyitjuk, kiválasztjuk a kiválasztottak közül azt, amely a pillanat hangulatának legjobban megfelel, s letesszük az asztalra. A szivartárca visszamegy a zsebbe, s helyette előkerül a zsebkésünk. És itt kezdődnek a szivarozás legkéjesebb pillanatai. A zsebkésünket lassan kinyitjuk, s a szivart alaposan mevizsgálva, annak végét óvatosan körülvágjuk. Amatőr szivarosok a szivarvágásra különböző kis gépecskéket is használnak, de ezek nem is igazi szivaros emberek. A szivar végének mikénti levágása tisztára egyéni dolog, s egyik leglényegesebb pontja a szivarozás lélektanának. A trafikokban látható szivarvágógépek, amelyek a szivarvéget egyszerűen elsikkasztják, hasonlóképen értéktelenek a professzionátus szivaros szempontjából annál is inkább, mert a legtöbb szivaros ember gyűjti a szivarvégeket. A levágott szivar érintetlen végét szájunkba vesszük, s megpróbáljuk, hogy szelel-e, mert ha nem, ez már rossz ómen, s a szivaros ember napja el van rontva. Ha szelel, akkor a levágott végével vesszük a szájunkba, még egy-két próbaszívást csinálunk, elővesszük a gyufát, meggyujtjuk, s mikor az első lobbanás gázai eloszlottak, s tisztán csak a gyufaszál faanyaga ég, rágyujtunk a szivarra. Aki tehát azt hiszi, hogy ha udvariasságból meggyújtja a szivaros embernek a gyufát, pláne akkor, mikor ő még csak a szivar végének levágásánál tart, ezzel szívességet tesz neki, az módfelett csalódik. Sőt mondhatnám, ezzel teljesen elrontja a szivarragyujtás pillanatainak illúzióját, tehát kellemetlen érzéseket vált ki a szivaros emberből. Az úgynevezett öngyújtó készülékek, valamint a trafikokban található, s automatice gyuladó gázlángocskák az itt előadottakból szintén nem bírnak fontossággal a szivaros ember előtt. Ezután kezdődik maga a szivarozás. Az első szippantások kéjes érzései leírhatatlanok. Legyen az embernek akármennyi gondja, akármilyen rossz napja, a szivarozás tartama alatt megszabadul a kellemetlen nyomástól. De más tekintetben is megbecsülhetetlen a szivarozás, amennyiben koncentrálja az ember gondolatait, élénkebbé teszi az agyműködés, s épen ezért erős szellemi munkával foglalkozó embereknél nélkülözhetetlen föltétel a dohányzás. Mikor a szivar körülbelül a derekáig elfogy, akkor belekerül a szipkába, amely vagy egyszeri használatra alkalmas papirszipka, vagy pedig állandó típusú, s mint ilyen, alkalmas, szilárd anyagból készült. De nincs olyan hosszú szivar, amelyik előbb-utóbb el ne fogyna, tehát^ a szipkába helyezett szivar is veszedelmesen kö'zeledik a végéhez. Pedig ilyenkor a legjobb. Az utolsó szippantások megbecsülhetetlenek, s épen ezért a vérbeli szivaros ember csülökig elszívja szivarját, s mikor ez megtörtént, a szivarozás élvezete be van fejezve. Amint az itt leírtakból látható, a szivarozás ténye nemcsak egyszerű fiziológiai folyamat, hanem különböző lélektani folyamatokkal van átszőve, amelyek meglehetősen komplikálttá és értékessé teszik, épen ezért a szivaros ember szempontjából nem lehet közömbös az a körülmény, hogy az állam szivarkészlete fogytán van. Ha már a dohánygyártás és eladás monopolizálva van, akkor legyen is dohány Mert a szivaros ember elbírja a hústalan napokat, de a füsttelen napokat nem ! Diogenes. KA " mm WWW MMW WI*^ — A menekülteknek foglalkozáshoz juttatása érdekében. Már eddig is többen jelentkeztek hivatalomban, kik az erdélyi menekültek között különböző szolgálatokra alkalmas egyéneket keresnek. Viszont a menekültek között többen vannak, kik a keresett szolgálatokra alkalmasak. — Hogy ily irányú igények pontosan kielégíthetők legyenek, és mert a menekülteket is mielőbb munkához akarjuk juttatni, a közvetítés rendszeressé tételéről gondoskodtam. Ehhez képest felkérem mindazokat akik bárminemű foglalkozásra alkalmas egyéneket keresnek, feltételeik megjelölése mellett ezt a városi katonaügyosztályban jelentsék be. Nyíregyháza, 19Í6. szeptember hó 12-én. Balla Jenő, polgármester. BÁNYAY ÉS PAPP művésziesen fest és tisztit mindennemű női és férfi ruhát, — gallért és kézelőt hófehérre mos, tükörfényesen vasal. — Gyászruhák soronkivül — 24 óra alatt — készülnek. Vidéki megrendelések pontosan és lelkiismeretesen teljesíttetnek. Jelvételi üzlet: Nyíregyháza. Széchenyi-út 2, Műhely: Kis-tér2, (Apollóval szemben.)
