Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1916-09-21 / 75. szám
Nyíregyháza, 1916. szeptember 21. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 75. szám. Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 2955S. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések sora 60 i. A nyilttér soronként 80 fApró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Idegen nyelvek. Akár tény, akár puszta óhajtás, hogy az iskola szorosan összefügg az élettel, annyi bizonyos, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a tanügy kérdései iránt, különösen akkor, mikor a középiskoláról van szó. Nem csoda tehát, hogy élénk hullámokat vert a közoktatásügyi kormánynak ez évi junius havában benyújtott az a novelláris törvényjavaslata is, amely az eddigi görögpótló tárgyakat törölve, még egy élő nyelvet és irodalmat illeszt be a gimnáziumi oktatás rendes tárgyai közé, hogy a tanulók a görög s az élő nyelv tanulása között válasszanak. Mindenek előtt meg kell állapitanunk, hogy a mai háborús viszonyok kevéssé alkalmasaknak látszanak arra, hogy olyan reformok kerüljenek napirendre, amelyek nem égető szükségként jelentkeznek. A sürgősség okáúl legfeljebb valamely politikai célszerűség hozható fel, ami azonban csak annyiban érdemelhet méltányló figyelmet, amennyiben szorosan alkalmazkodik a középiskolai oktatás céljához és eszközeihez. Ennek a szempontnak mérlegelése viszont annak az óhajtásnak hangsúlyozására vezet, hogy a középiskolai reform ne alkalmilag előhozott részletekben, hanem a maga teljes egészében érleltessék meg a kivánt megoldásra, még pedig a lehető legszervesebb összefüggésben egyfelől az elemi, másfelől az egyetemi oktatással. A görög nyelv huszonhat év óta másokkal pótolható tárgya a gimnáziumi tantervnek. A választás lehetősége két irányba terelte a különben teljesen egycélú oktatást, ami aztán — épen nem közmegnyugvásra — a kétféle jogosítás következményét vonta maga után. Előnyös része a javaslatnak az, hogy ezt a kétféle jogosítást megszünteti s az érettségi vizsgálatot tett tanulókat egyaránt fölvehetőknek mondja ki a tudományegyetemek és egyéb főiskolák valamennyi karára; sőt az érettségi vizsgálatot tett reáliskolai tanulók előtt is megnyitja ezek mindegyikét, ha a latin nyelvből és irodalomból kiegészítő érettségi vizsgálatot tesznek. Nem terjeszkedünk ki annak tárgyalására, szükséges-é, és ha igen, mennyibein szükséges az, hogy a görög nyelv továbbra is rendes tárgyként szerepeljen a gimnáziumi tantervben. Valószínű, hogy az európai kultur-közösség érdeke továbbra is meghagyja ennék a nyelvnek az eddigi keretek között való tanítását. Az a terv, hogy a görög nyelvet az eddigi tárgyak helyett valamely élő nyelvvel pótoljuk azok részére, akik nem akarnak görögöt tanulni, eléggé szerencsésnek mondható, mert a régi rendszer semmiképen nem felelt meg a hozzáfűzött várakozásnak. Kérdés azonban, hogy a nemzeli érdek szempontjából hasznos lesz-e az a megoldás, amely az intézetek földrajzi elhelyezésének megfelelőleg szabad választásra bízza valamely nemzetiségi nyelv és irodalom kötelező tanításának lehetőségét is. A hazai nyelvek rendszeres tanításának szükségességét a közigazgatás érdekeivel magyarázza a javaslat indokolása. Az államraison csakugyan azt parancsolja, hogy a közigazgatási tisztviselő ismerje és használja a felek anyanyelvét. E képesség megszerzésére azonban ne a középiskola szolgáljon eszközül, — mert akármely nemzetiségünk nyelvét és irodalmát (?) tekintsük, aligha ismerjük fel benne a fontos közművelődési tényezőt, másfelől pedig az sem bizonyos, hogy a felső osztályok néhány órája megadhatja a kivánt nyelvi készséget a főgimnáziumok abiturienseinek. Amennyire helyes dolog tehát, hogy a közigazgatási pályára készülő ifjú elsajátítsa annak a nemzetiségnek nyelvét, amelynek körében működni kiván, anynyira visszás lenne az, hogy az ifjúság zöme olyan tanulmányokra fordítsa idejének egy részét, amelyeknek sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem veszi hasznát az életben. Ha már a németen kivül még egy élő nyelvről van szó, legyen az mindenesetre valamely világnyelv, amely valóban emelője a műveltségnek s önmagáért is méltó a tanulmányozásra és megismerésre. Minthogy pedig a német nyelv tanítása meg mindig csák hellyel-közzel éri el a kitűzött célt, az a kívánatos, hogy minden más idegen nyélvet megelőzőleg erre fordítsunk több időt és nagyobb gondot a jövő magyar nemzet fajsúlyának emelése érdekében. V. J. Vasúti menetrend. Nyíregyházáról indul : Szerencs-felé reg. 7 1 0,* d. u. 408, este 9i 6.** Debrecen-felé reggel 5i 2, 7 2 0, este 92!. Csap-felé reggel 6 5 8, d. u. 3 5 5.***** Mátészalka-felé este 8 4 5. Yásárosnamény-felé este 8 5 0. Polgár-felé este 622. Nylradony-felé este 712. Nyíregyházára érkezik: Szerencs-felől reg. 6«,*** d. u. 122, e. 832.**** Debrecen-felől reg. 6 3 5, d. u. 3 3 5, este 8£2Csap-felől reggel 653, e ste SE Mátészalfca-felől reggel 6 0 5. Yásárosnamény-felől reggel 6 3 0. Pölgár-felől reggel 6 3?. Nylradony-felől reggel 6 5 1. * Budapestre induló gyorsvonathoz van csatlakozása; Budapestre érkezik délután 1 óra 05 pkor. ** Budapestre induló személyvonathoz van csatlakozása ; Budapestre érkezik reggel 6 óra 50 pkor. *** Budapestről jövő személyvonathoz van csatlakozása; Budapestről indul éjjel 10 óra 05 perckor. ***» Budapestről jövő gyorsvonathoz van csatlakozás; Budapestről indul d. u. 2 órakor. ***** Csatlakozással Ungvár felé. A menekülte!! között. Már mult számunkban is jeleztük, hogy 750 erdélyi menekült érkezett hozzánk, akiket a nagylaktanya fedett lovardájában helyeztek el ideiglenesen. A menekülteket — a kik között mintegy 100 gyermek van — sok jószívű, nyíregyházi polgár keresi fel, hogy nyújtson nekik valamit, amit nélkülöznek és amiből neki feleslege van. A feministák ruhaneműt vittek a menekülteknek, legtöbben tejet és gyömölcsöt visznek ki, főleg a gyermekek részére. Minden elfogy. Mindent hálásan vesznek és semmi sem sok, a mit adhatunk nekik, akik a mi portánkat oltalmazták meg az ő kis hajlékuk pusztulásával. Már mikor megérkeztek, feltűnt: mily nyugodtan, szinte méltóságteljes komolysággal viselkedik a menekülők minden egyes tagja, apraja-nagyja. Egy panaszos szó el nem hagyta ajkukat, egy elégedetlen kifejezés nem volt hallható tőlük. Nem tülekedtek. Komoly higgadtsággal, a legnagyobb rendben, a legnagyobb csendben, sorba egymás után foglalták el a részükre kijelölt helyeket. Boldog gyermekek! — A mint a vonat megállt és kikászolódtak a vaggonokból, mindjárt akadt egy pár kóc-madzag és megkezdődött, ott mindjárt a vasúti töltés lejtőjén — a Iovacskázás. Az első kérdésünk volt: hová valósiak? — Csókfalvárúl, instálom a tekintetes urat, Gyergyországbúl. — Hát maguk mind falusiak, nadrágos embert egyet sem látok itt, hát a jegyző, pap, tanitó hová lettek? — Elszaladtak azok, uram mind, — otthagylak bennünket a pocsékba! Az összeírásnál halljuk, mikor már 8 gyerek be volt diktálva: hát van-e még gyerek lelkem? — Es meg a Jula! És ez igy megy sorba. Öt gyereken alul ritka család adja. Sokan Szovátárról jöttek. — Tönkre teszik most a bitang oláhok azt a szép fürdőt ugy-e? — Hát, ha agyon nem lűdözik, meg fel nem gyújtják, nem lesz annak uram -semmi baja!.... És ez igaz is! Nagyon bíznak mind, hogy mihamar visszakerülnek Gyergyó-, meg Csikorgba. — Mentek a mieink, majd loszíjják űket — mondják meggyőződéssel. A férfi keresztnevek között sok az Albert, Áron, Benjámin, akad Zoltán, Gyula, Dezső is, de például Józsefet egyet sem találtunk köztük. A leánynevek között Lidi, Kati, Zsuzsa és a Jula a gyakoriak. Egyik 15 hasáb fát mentett meg a menekülésben. A másik két libát szorongatott. " — Hát ezt minek hozta, lelkem, mit ad majd enni neki?
