Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-08-24 / 67. szám

Nyíregyháza, 1916. augusztus 24. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 63. szám. A Szaboicsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyeí Tanííéegyeafilet Hivatalos KÖ?!Önye. Megjelenik szerdán és szombaton est*. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 i — Tanítóknak félái. es papír. Az Újságpapír-Központ a készlet hiánya iniatt korlátozta a fogyasztást: az újságok maximális terjedelmét további intézkedésig négy, illetve nyolc oldalban állapította meg. Semmi okunk sincs arra, hogy panaszkodjunk napilapjaink terjedelmének szűkebbre szabása miatt. Fölösleges pazarlással fogyasztották ugyanis eddig a papirost, anélkül, hogy a közönségnek lényeges haszna lett volna belőle. Azt hitték abban kell versenyezniök, — hogy ki ad többet, nem pedig abban, hogy ki ad jobbat. Az oktalan verseny aztán túlterhelte a lapot is, az olvasót is; erre pedig vajmi kevés szükségünk van épen mostanában, amikor a papirhiány takarékosságra, az időhiány mérsékletre int. E két szempenton kivül messzebbmenő következményeit is várjuk a kénytelen intézkedésnek. A sok irnivaló sietős munkára szorította a sajtó napszámosait; nem értek rá arra, hogy röviden írjanak: a rövid híreket hoszszura nyújtották, egy sütetből több lepényt csináltak; sokat markoltak, keveset szorítottak. A szükség arra fogja kényszeríteni őket, hogy előadásukban tömörségre törekedjenek. Kimarad a lapokból a sok mindenféle töltelék, amely értékes olvasmány helyett felületes tárcákkal, rövidéletű regényekkel, kiollózott egyveleggel akarta kielégíteni az olvasó igényeit. Ezentúl több gondot kell forditaniok arra, hogy jól megválogassák közölni valójukat. Megszűnik az a visszás helyzet, hogy a közönség igen nagy részének egyedüli szellemi tápláléka az újság legyen. Nagyobb lendületet fog venni a könyvirodalom, amitől műveltségűnk mélyebb szántását, Ízlésünk helyesebb fejlesztését remélhetjük. A rendkivülin való kapkodás, a vásári lárma, a szenzáció hajhászata annyira idegessé tette korunk átlagemberét, hogy alig van ideje, kedve és képessége a tulajdonképeni irodalmi, esztétikai és morális műveltség megértésére és méltánylására. Müveit akar lenni komoly tanulmány nélkül, erkölcsbiró tiszta erkölcs nélkül, emberboldogitó nemes eszmék nélkül. Szóval: minta érték nélkül, mert a hirtelenében fölszedett külső máz csak hiányosan takarja a belső tartalom fogyatékosságát. A sajtónak i

js része van ez országos baj előidézésében, mert dédelgető eljárásával tehermentesíteni igyekezett az igazi műveltség útját. Ha sikerül a minőség révén csak a felét is megnyernie annak, amit elveszít a mennyiség vámján: kétszeresen jobban fogja betölteni nemzeti hivatását, a magyar közönség, magyar műveltség, magyar jövő szolgálatát. Pont. Szerfeesstöaég és Kiatiúhíya&t!: SZÉCHENYI-ÖT 8. SZÁM TELEFON SZÁM 13Í. POSTACHEOUS Kéziratokat nem adunx vissz*. | JHrtfstt39fc aurixt (stnMMsAh. Uhí»í»k»í» i i K. Ktvetaloa &r<s«ttso& tora O I. A ayCttár acrockigt SS * i Asré Blréeteoek K tsótg 1 K, ntad?* tbváfcte S <MMr. Varia { ketftrtl uadvft »íu»íre»en &i«.mrt. Négyszáz esztendő. Háromszázkilencven éve, hogy Nagy Szulejmán szultánnak kétszázezer főnyi hadserege és háromszáz ágyuja a Duna völgyében a mohácsiak felé hömpölygött. Augusztus végén megvolt a néhány óráig tartó mohácsi csata, és nem volt többé magyar hadsereg. A szultán a csata estéjén kétezer magyar vitéz koponyájával rakatott piramist a sátora elé s rövid pihenés után tengernyi hadával megindult Budavára irányában. Rémület és kétségbeesés fogott el minden magyart a török jövetelének hirére. — A főváros is elbukott néhány nap múlva, s ezzel évszázadokra vége volt Budavára régi fényének, régi dicsőségének. A törökök pedig örömmámorban úsztak, poétáik egekig magasztalták a nagy szultánt, akinek sikerült a világ legvitézebb népét, a magyart legyőznie. Most újból török katonák százezrei vonulnak végig Magyarországon, s amerre járnak, öröm és lelkesedés köszönti őket. És a lelkesedés, a szeretet kitörése nem csak a határaink védelmére siető szövetségesnek szól, hanem a testvérnek is, aki örül, hogy közibénk jöhetett s vérével pecsételheti meg a török-magyar barátságot, testvériséget. Egészen más viszony, más, tisztább, nemesebb érzelem az, mint az, amely Franciaországban az orosz és angol segédcsapatokat köszönti. A franciákat, angolokat és oroszokat — csak az érdek, a pénzzel felmérhető haszon gondolata köti egymáshoz és kizárólag ennek a háborúnak a tartamára. Angol—francia, angol—orosz; orosz—francia testvériség nem volt a háború előtt sem, még kevésbbé lesz a háború után, mert e népek régi érzelmi ellentétei, érdekharcai nem multak el, csak elszunnyadtak egy kissé a háború idejére; és kétségtelenül ridegen, durván és kíméletlenül fognak nyilvánulni a jövendőben. A magyarság történetének kétségtelenül legszomorúbb korszakai közzé tartozik a másfélszázados török hódoltság ideje; de a két nemzet között a kiengesztelődés már ugyancsak századok óta megtörtént, őszintén becsületesen és minden érdek nélkül. Ennek a kiengesztelődésnek, testvéri megértésnek alapja pedig a két nemzet közös származásában, jellemének közös alapszinezetében található fel. Az évszázadokon át tartó magyar-török háborúk alatt — legalább az akkori idők erkölcsei szerint, amelyek inkább külömbek mint silányabbak voltak a mostaniaknál — általában gavallérosan folyt minden mérkőzés a török és a magyar között; ugy, hogy a török hódoltság megszűnte után szükségképen megszűnt minden érzelmi ellentét is a két nemzet között; és ha volt is valamilyen okunk a neheztelésre, azt is elfelejtette velünk a török lovagiasság. Zrínyi Ilona, Rákóczy Ferenc, Kossuth Lajos emléke elválaszthatatlanul kapcsolja egymáshoz Árpád vezér és Oszmán Gházi népét. Nem az érdekek közössége, hanem az igazán nemes érzelmek, nemes cselekedetek emléke adja meg a török-magyar barátság lélektani alapját. Ezért van valami végtelenül költői, megható és felemelő a török hadak mostani felvonulásában. Mire elérkezik a mohácsi vész négyszázadik évfordulója, török vérről fogunk beszélni, mely a magyar föld védelmében hullott .... Kell-e ennél nagyobb elégtétel a mi régi, nagy gyászunkért? Ha minden régi búnkért, bánatunkért ilyen teljes kiengesztelést tartogat számunkra a végzet, ugy még eljöhet az a víg esztendő is, amelyet oly régen, oly nehezen várunk. Pröhle Vilmos. A városi műszaki ügyek. Napról-napra beigazolást nyer annak a törekvésnek jogosult és helyes volta, hogy, a városi műszaki ügyek felelős előadójának, a városi mérnöknek kell lennie. A magyar technikus karnak ez irányú sok esztendei küzdelme több városban talált már honorálásra, legutóbb már Budapesten is ilyen irányú helyes felfogás jutott kifejezésre. Valamelyes fonáknak mondható helyzet az, amikor a műszaki ügyeket, az abban laikusnak tekinthető jogász adja elő, a városi mérnök pedig csak csendes hallgatója az előadásnak, épen ugy, mint a képviseleti illetve szakosztályi tagok; ő csak akkor szólal fel, ha a jogász előadó a szükséges felvilágosítások megadásában esetleg megakad, amikor tehát igazán nem marad más hátra, mint a városi mérnök felvilágosító szavainak kikérése és meghallgatása. Ennek a helyzetnek ferdeségeit már igen sok helyütt megértették, éppen azért nem lesz érdektelen néhány szót szólani e tárgyban, amikor egy. legutóbb előfordult műszaki ügyben, a városi vasbeton hidak kérdésében, a képviselőtestület: «alapos tévedésbe esett.» A f. évi junius 23-iki közgyűlés elfogadta Melocco Péternek 77500 koronás ajánlatával szemben, Mattyák Aladár mérnöknek 68895 koronás ajánlatát. Ha a két ajánlat egységes alapú, ugy természetesen rendben van az ügy. Ámde amint értesülünk, e két ajánlat közül a drágábbnak látszó felölelte azokat a munkálatokat is, amelyek okvetlenül előrelátottak, mig az olcsóbbnak látszó ajánlatban ezek a munkák mennyiségileg felszámítva nincsenek, ezek bár előre látottaknak vannak jelezve, (mert egységárak fel vannak véve a költségvetésben) — számszerűleg, mennyiségileg nincsenek feltüntetve és igy értékelve sem. A dolgok "ilyen állása mellett nem volna helyes a két ajánlatot azok végösszege szerint elbírálni, hanem az ajánlatokat műszakilag is felül kell bírálni. — A felülbirálónak nyomban szembetűnő lesz a két ajánlat különbsége; a két ajánlatot megfelelő egységes alapra fogja hozni. Ez annál könnyebb, mert hiszen a kivánt egységárak bennfoglaltatnak a költségvetésekben, csu-