Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-08-24 / 67. szám

2 67-ik szám. JNÍYÍítVIDÉK 1916. augusztus 24. pán a helyesen megállapított, de • mindkét ajánlati költségvetésben egyenlő mennyiségben felveendő mértékben kell azokat" számba venni. Ez esetben a költségek végösszege helyesen lesz elbírálható. Ezt a kontrollt azonban csakis a szakértő végezheti helyesen, azt jogi vizsgálódással meglátni alig lehet. Ugyanez történt a vasbetonhidaknál is, innen a képviselőtestületnek «téves» határozata. Hogy ezek elkerültessenek, hogy a műszaki ügyek mindenben kielégítő pontossággal tájékoztatóan állhassanak mindenkor a képviselet és az azt megelőző szakosztályi és tanácsi ülések előtt is, ezért látjuk szükségesnek, hogy a város mérnöke előadói joggal legyen felruházva, amely előadói joggal együtt járhat azután az emez ügyekkel járó felelősségnek terhe is. — Az ügyek ilyen rendezése mellett természetesen, a kérdések jogi oldalát nem a mérnök fogja intézni, avagy előadni, mert ez épen olyan fordítottja lenne a dolgoknak, mint az, amikor jogász adja elő a műszaki ügyeket. Ezek külön választandók; ki-ki a maga reszortjáért legyen felelős. Mindenki a saját dolgát adja elő. Akkor nem lesz olyan irtóztató a «többlet munka» fogalma sem. Szó sincs róla, mintha védelembe vennők a vasbeton hidak megbízott ajánlattevőjét. A vállalkozónak előrelátóbbnak kellene lennie, semhogy a szükséges munkákat mennyiségileg is számba ne vegye. A műszaki ügyeknek előadójává a mérnök akkor tehető, ha a városi szervezkedési szabályrendelet ennek megfelelőleg — módosittatik. Ezt mielőbb keresztül lehetne vinni. Példa van már reá elég sok, (ha ilyenre hivatkozni is szükséges volna',) de ugy véljük felesleges példákkal illusztrálni az olyan világos dolgot, hogy a mérnök legyen a műszaki ügyeknek előadója. Most, amikor a munkamegosztás már mindenütt követőket talált, a városok sem maradhatnak el a munkamegosztás helyességének felismerése és alkalmazása dolgában. Pisszer János. •n A történelmet Isten írja. A történelmet Isten írja, Népek harcát 6 vezeti. Zűrzavarban ő csinál rendet, Vagy lerontja, amit teremtett. Ki békét bont: megbünteti. A történelmet Isten írja. Ki őt féli: megvédi azt, A vértengeren átalhozza. S mig a kevélyt megostorozza: Oltalmazza a jót, igazt. A történelmet Isten írja. A mi por volt: pornak marad. Építhetsz várat, vívhatsz eget: Semmi leszesz, ha megfenyeget; Meging a föld lábad alatt. A történelmet Isten írja Igazsággal, kegyelemmel. Világot ronthat, újra szülhet: Sebez, vagy gyógyít sebesültet; Porig aláz, vagy fölemel. A történelmet Isten írja. Nemzetem ! hát benne bizzál. Világ ellened összefoghat: Ereje megtör, összeroskad, Ha fölötted őrt Isten áll. Erdélyi Imre. Akik visszajönnek A hadifoglyok Akiknek nem dicsőséges hősi halál, nem vitézségi érmes csonkaság, hanem kietlen fogság jutott osztályrészül. Akik talán megkönnyebbültek egy kissé, hiszen emberileg olyan érthető ez, amikor a borzalmas harcokból kikerültek épen, vagy talán megsebesülve, de akik a legnagyobb kínt szenvedik végig a háborúban, a szomorú rabság és égető honvágy pokoli kínját. Először végig utaztatták őket az orosz birodalom rettenetes térségein, elvitték őket olyan messze vidékekre, amelyeket jóformán csak a meséből ismertek. A magyar ember rabja a hazai rögnek, s ki nem mozdul a Kárpátok közül, hacsak a végső elkeseredés kivándorlásra nem kényszeríti. Annál inkább megszenvedi azonban a hazájától való elszakadást, annál százszorosabban fáj neki a honvágy. Hátha még a távollét a fogság szenvedéseivel is egybe van kötve! Ki fogja nekik megfizetni hosszú hónapok siralmas tengődését, lelki senyvedését ? Senki. A rokkantak, akik alkalmatlanok lévén a további hadiszolgálatra, kicserélődnek, s így a magyar hadifoglyok egy része még a békekötés előtt hazakerül. Mikor a vonatjuk a svéd határra ér, s felszabadulnak a rettenetes lelki nyomás alól, amely az orosz határokon belül bántotta őket, kitör belőlük a zokogás, s megerednek végnélküli könnyeik. Pedig még csak egy semleges ország területére értek. Ebből is láthatjuk, mi az, hadifogolynak lenni. Nem lehet leírni azt az érzést, amikor az ember hosszú külföldi távollét után a magyar határra ér és először hall magyar szót. Valami kimondhatatlan örömet érez az ember, szeretne kiugrani a bőréből, szeretne a nyakába borulva sírni a magyarul beszélőnek. Ez az érzés pedig csak egy kéjutazás után támad az emberben. Mit érezhet az, aki évekig tartó hadifogság után pillantja meg először a magyar földet, s hall magyar beszédet! Mikor majd megkötik a békét, s minden magyar ajak diadalmi indulót fog zengeni, megindul Ázsia belsejéből az új magyar népvándorlás, a magyar hadifoglyok visszavándorlása. Felejthetetlen látvány lesz a fellobogózott, virággal díszített mozdony, mely büszke pöfögéssel fogja húzni a drága terhet, a magyar alföld hazatérő fiait. Nótás kocsik, csókos állomások, könnyes, örömittas viszontlátás, reszkető vágyás. Vájjon megjön-e? Mikor jöhet? Ezer kérdéssel való ostromlása a vasutasoknak, céltalan szaladgálás ide-oda, bolondos mókák az öregekkel. Diadalmasabb és örömteljesebb lesz ez az ünnepi fogadtatás, mint a hadseregek felvonulása a mozgósítás után. A várva-várt béke öröme a viszontlátás örömeivel csodás ragyogással fogja betölteni az egész országot. Nem lesz több aggodalom, nem lesz reszketés, még azok is örülni fognak, akikre felejthetetlen bánatot hozott a háború. A hazatérő magyarok pedig könnyes szemmel nézik majd ezt a nagy mozgalmasságot, s lassankint beletörődve a polgári élet nyomoruságába, elfelejtik a szenvedést, elfelejtik, hogy nekik ezért ellenérték jár, s mint valami rossz álomra, úgy fognak gondolni Szibéria hófödte mezőire. DIogenes. A hadbavonultak felöli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesfiit katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tudósító irodája (Iskola-utca 6. Feminista Egyleti helyiség. Hivatalos órák hétköznapokon délután 5—7 ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 10—12 óráig. A háziipar. Tüzesen süt le a nyárvégi napsugár. — Künn a mezőkön verejtéket izzadó emberek acélizmu karokkal végzik a munkát, melyből a magyar faluk s városok háztömegei közt az élet fakad. A munka, a termelő munka görgő vízgyöngyei mig leperegnek a kemény koponyák homorú homlokairól, míg az érdes, dúrva kezek végig törölgetik a napégette párás arcokat, a nagy, szent akarás tikkadt hevületében mintegy pihenést jelentő sziget lebeg a kemény munkában görnyedők előtt a - tél. A tél — amikor a természet alszik, pihen, amikor összefagy, megreped a hidegtől a föld szive, amikor ragyogó hóköntös borítja a rögök tömegeit — az őszvégi első fagytól, a tavaszi felmelegedésig, a termő életerő újraébredéséig — pihenést jelent a földmives embernek. Ilyenkor legtöbb helyen csak az állatok gondozása képezi az egyedüli feladatot, ami bizony nem sokat jelent. Miért e pihenés? Társadalmi berendezkedésünkben olyannyira megoszlik talán a javak előállítása, hogy annyi sokezer kéz munkásságára, a mezőgazdasági munkák végzésén kivül : más javak előállításánál szükségünk nincsen? Avagy talán nincs tere e kezek hasznos működésének? Oh dehogy! Számtalan olyan cikk, számtalan olyan áru van, amelyek előállításánál nemzetgazdasági szempontból kimondhatatlan nagy szerepe jut minden: télen tétlen kéznek, s amelyeknek előállítása, forgalomba hozatala: tisztességes, bő jövedelmet biztosit előállítóiknak. Mindenkinek, de különösen a községek vezető embereinek: jegyzőknek, tanítóknak, lelkészeknek meg kell kedveltetni a néptömegekkel a háziipart. Nem csak azért, mert igy a télen tétlen kezek munkálkodáshoz látnak, és általuk értékek halmozódnak fel, hanem azért is, mert a háborús viszonyok szülte drágaság enyhítését fokozza minden egyes darab árutöbblet, mely a fogyasztók elé kerül, és minden egyes áruértékért kapott ellenérték hozzájárul az előállítók létfentartásának emberiesebbé tételéhez, hozzájárul minden egyes áruérték ellenértéke ahoz, hogy a télen máskülönben jövedelem nélküli földműves emberek sokasága több jövedelemhez jusson. A háziipar fejlesztésével és az előállított termékek forgalomba hozatalával kielégithetődik minden szalma-, cirok-, nyirág-, sás-, gyékény-, nád-, és kosár árukészlet. S ha szőlő- és gyümölcstermelésünk fokozását egyik főfeladatnak tüzzük magunk elé, akkor ennek következménye kell legyen az is, hogy a termelt szőlők- és gyümölcsök szállítására alkalmas és megfelelő mennyiségű: nyirág-, nád-, és sáskosár álljon rendelkezésünkre. Ma még nem dicsekedhetünk nagy szőlő- és gyümölcstermeléssel. — És kosáráruink a mostani szükségletet sem elégítik ki. Behozatalra szorulunk. Sok millió vándorol külföldre olyan árukért, amelyeket háziipar utján előállíthatnánk. Bereg-, Bihar-, Csongrád-, Szatmár-, Hajdú-, Máramaros-, stb. vármegyékben már jóideje háziipari termelőszövetkezetek is vannak. Ezek mintájára országszerte meg kell indulni a háziipar szervezésének! Pénzkeresethez juthatnak a munkát keresők. — Munkában tölthetik idejüket az amúgy tétlenkedők. Kiszámíthatatlan hasznok, előnyök fakadnak ezekből ugy az egyesre, mint a közre. BANYAY ES PAPP művésziesen fest és tisztit mindennemű női és férfi ruhát, — gallért és kézelőt hófehérre mos, tükörfényesen vasal. — Gyászruhák soronkivül — 24 óra alatt — készülnek. Vidéki megrendelések pontosan és lelkiismeretesen teljesíttetnek. .Felvételi üzlet: Nyíregyháza, Széchenyí-út 2, Műhely: Kis-tér 2, (Apollóval szemben.)