Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-08-10 / 63. szám

Nyíregyháza, 1916. augusztus 10. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 63. szám. A Szaboicsvármegyef Községi Jegyzők és a Szabolesmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Milyen a háború ? Aki nem volt a harctéren, nem tudhatja, milyen a háború; akinek hozzátartozója nem volt az ellenség előtt, nem tudhatja, mi a háború. Mindent ugyan talán azok sem tudnak, akik odakünn küzdenek; valamit megtudni pedig mindnyájan szerelnénk, akik idehaza maradiunk. De honnan tudhatnók meg azt, amit óhajtunk ? Könyvet olvasol a háborúról? Untig feltárja ugyan előtted a háború okát és célját, de okosabb aligha leszel belőle, mint előbb voltál: mind másképen magyarázza a dolgot, s csak a tájékozatlanságot növeli inkább a képzeleten, mint a valóságon alapuló fejtege tésével. Szemtanuktól kérdezősködöl ? Azok is vagy többet, vagy kevesebbet láttak, mint amennyit mondanak, s akaratlanul is eltérnek az igazságtól, mert csak a maguk szemével nézték s nem a tárgyilagosság szemüvegén át vizsgálták azt, amiről felvilágosítást kérdeznek tőlük A hadi jelentéseket íorgatod ? Mind a két félnek csak a győzelméről számolnak be azok, s vajmi kevés alapot nyújtanak a biztos Ítéletre,; nincs ugyanis egy sem, aki legyőzöttnek vallaná magát még akkor sem, amikor a legkétségtelenebb tények mutatnak e>z igazság mérlegének elhajlására. Bizony-bizony alig jutunk egy lépéssel is közelebb a háború igazságának világos megértéséhez ; érezni azonban a maga teljességében érezzük minden borzalmát és rettenetességét. Nem kell épen a harctérre mennünk : idehaza is a lelkünkre nehezedik a háborúnak elháríthatatlan súlya, elviselhetetlen terhe. Nézd a közügyek irányítását: a sok helyes elv és szabály mellett annyi meglepő, rendkívüli, sőt képtelen dolgot találsz, hogy alig igazodhatol el közöttük, s a saját károdon tanulod meg igazán, hogy ahol nagy a vihar, ott mindenki veszedelemben forog, akit sorsa a hajóhoz kötött. Menj ki a piacra: a sok üdvös rendelet és tilalom mellett ott is arra a mindenkép visszatetsző tapasztalatra jutsz, hogy a rendkívüli élelmesség megtalálja a maga kibúvóját az élhetetlenség résein, s hogy az eladók végtelenségig nyújtott árdrágításánál is hosszabbra nyúlik a vásárlók türelme. Keresd föl a szórakozó helyeket: vissza is fordúlsz mindjárt, ha csak egy kevés izlés maradt még benned a felfordult világában, amely a szennyek felkavarásáb&n, az erkölcsi érzék félredobásában s a szertelenségek hajhászásában találja könnyen kielégíthető, de mindenesetre émelyítő gyönyörűségét . . * Váratlanúl reánk szakadt, kimodhatatlan csapás a háború, s még csak nem is sejthetjük, mikor és hogy lesz vége. Mi a dicsőséges kibontakozást reméljük, ami nem csak nekünk lesz javunkra, de biztosítéka lesz a jövő állandó békéjének is. Egyre növekvő tengerré dagad az a végtelenül sok könnypatak, amely az éhező gyermekeket sirató családfenntartóknak s a családlentartót sirató édesanyáknak szeméből fakad. Ha ez a könnytenger sem mossa le a könnyelműség, lelkiismeretlenség, kapzsiság isszonyú sok vétkét, semmivel sem szolgálhatunk rá a mindent megbocsátó, kiegyenlítő és boldogító békére. Szsráeesiöság «, Kladó&ivaíai: SZÉCHENYI-ÖT 9. SZÁM TBLEFON SZÁM 13. P03TACKBOUX »35*. Kéziratokat nem adunk vissza. Kfráctts** fcrwsiíte szart*t síáaiittataafc. Ujeíucto hirdette l t B<to,kí/!u air&rttert sora tt I. A •yflttér terockéxt m i A»r» üintetiMh 10 Mdts 1 K, nlitd«R í?-ránts! m6 f! flUtr. Vastag festavtl (Eodert Mtaserecen számit. * * • Hóhérok mint szabadítók. Ha arról van szó, hogy melyik nemzet mit müveit a nálánál gyöngébb nemzetekkel, mihelyt módjában volt, körülbelül minden nép nek van valami a rovásán a magyar kivételével. A magyar ebben a tekintetben is páratlanul áll. Önnönvérét patakokban ontotta, hogy a maga nemzeti mivoltát megvédelmezze, mások nemzetiségét pedig mindenkor érintetlent

1

1 hag^ i;? Még abban sincsen túlzás, ha p^t mondjuk, hogy a magyar ellen minden szomszédos nemzet és nemzetiség vétett, a magyar nem vétett senki ellen — legalább Mohács óta. És így magyar embernek könnyű volna az irek forradalmának véres elnyomásáért, Casament-féle férfiak kivégzéséért minden rosszat rámondani Angliára, amit csak emberi nyelvvel ki lehet mondani. De legyen úgy, ahogyan azt az angolok és velük dicső szövetségeseik mondják: legyen úgy, hogy az angol államérdek kívánta azokat az atrocitásokat, amik Írországban legutóbb történtek. Legyen igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy most, mikor a halál milliók és milliók soraiban óráról órára sürü rendeket vág, egy Casement élete ide vagy oda, nem számit. De ott van az érem másik oldala: Anglia mindig ájuldozott az emberiség szent nevében, valahányszor más nemzetek folyamodtak „erélyes" rendszabályokhoz lázadó alattvalóikkal szemben. A .Bulgárián horrors", az „Armenian atrocities"-féle szálló igék mind olyan idők emlékeit őrzik, mikor Anglia a bolgár vagy örmény lázadások leverése miatt Törökországot a földabroszról letörlendőnek véleményezte. Azután pedig, hogy messze ne menjünk: Anglia most a kis népek függetlenségéért, vagy miként Asquith a napokban mondotta; szabad nemzeti fejlődéséért küzd Oroszország és Franciaország segítségével! Még a világháború borzalmaitól elfásult lélek is elszorul, reszketni kezd, ha elgondolja, miként kékülhetett és torzulhatot el Casement arca annak a hóhérnak a keze alatt, aki a kis népek szabadságáért küzd! Oroszországnak kellemes lehet ilyen körülmények közt az angol jobbot megszorítani, a testvéries egyetértest, egymáshoz illőséget hangoztatni, a nem épen régi keletű barátságot szorosabbra fűzni azzal a kötéllel, amely Casement életét kioltotta. De a franciák hogyan érzik magukat ebben a társadalomban, ha még van igazán francia vér a világon. Az Argonneokon túl nem jut ma eszébe senkinek Jeanne d'Arc? Joeffre igazán nem gondol arra, hogy mi lesz akkor, ha bekövetkezik az ő győzelmük? Hogy akkor rövid idő múlva francia Casementek kivégzésére kerül a sor? A mai franciák igazán megérdemelnék, hogy az angolok győzzenek. P V. — Koszorú szalagok nyomba nagy írott betűkkel, valódi arany nyomással, Szabolcsvármegye területén egyedül lapunk nyomdájában készül. Az eifolyó lemélyítése. A Nyírvidék már ez év tavaszán foglalkozott az érfolyónak nevezett Nyírvizcsatorna lemélyítésének kérdésével. Megírtuk akkor, hogy ha az érfolyó medrét lemélyitik, az okvetlen befolyással lesz a város Érkertnek nevezett területének talajvíz magasságára, vagyis, ha az érfolyót egy méterrel lemélyitik, eltűnik a pincékből a viz, amely nemcsak hasznavehetetlenné teszi a pincét, de rongálja az épület alapzatát, sőt megrontja a poshadt viz dögletes bűzével a környék levegőjét. Itt tehát nemcsak a háztulajdonosok érdekéről van szó, de az egész városrész egészségéről is. J lentettük legutóbb azt is olvasóinknak, hogy a N}írviztársulat másfel milliós kölcsönt veí-z fel, mert tervbe van véve a csatorna hálózat kibővítése, szivárgók létesítése, úgy hogy a rendkívüli esős évek csapadékaitól a földeket lehetőleg mentesítsék. A Nyírviz társulat e nagy programmjába beillesztetett az érfolyó lemélyitési mnnkáluta is. A város polgármestere is felszólalt a társulat közgyűlésén a munkálat érdekében s azóta a közgyűlés által kiküldött bizottság behatóan és szakszerűen foglalkozott a kérdéssel. E hó 7 én hétfőn délelőtt 10 órakor ugyancsak ebben az ügyben küldöttség jelent meg dr. Kállay Rudolf udvari tanácsos vezetése alatt a jelenleg városunkban időző dr. Mezössy Béla társulati elnöknél. Az érdekeltség küldöttsége arra kérte az elnököt, hogy a csatorna lemélyítését — a melyet a társulat már ugy is elhatározott — lehetőleg még ez év őszén, az esős időszak beállta előtt fejezze be. Dr. Mezössy Béla biztosította a küldöttséget a legmesszebbmenő jóindulatáról, de a lemélyítés időpontjába nézve nem tud határozott időt kijelölni. A társulat ugyanis mindent elkövetett az ügy érdekeben már eddig is. A társulat kiváló helyettes főmérnöke Imre János már el is készült a lemélyítés munkálatainak műszaki terveivel és rajzaival s a csatornahálózat fejlesztésére kiküldött bizottság tagjai különösen Kállay András és Balla Jenő a magok részéről is állandóan hangsúlyozták a munkálat célszerűségét és sürgősságét — de minden jóindulat és jóakarat megtörik a munkáshiányon. Ha a hadügyi kormány megfelelő munkaerőt, amelyet már két éve kilátásba helyezett, — bocsát a társulat rendelkezésére, a munkálatokhoz azonnal hozzáfoghatnak. Megfontolandó azonban az a körülmény, hogy a meder mélyítés csakis olyankor hajtható v gre. ha a vízjárási viszonyok a felső csatornarész fokozatos eltöltését a környékbeli birtokosok károsodása nélkül megengedik. M gvizsgáíandók még a hidak is, különösen a (vasúti) Széchényi-uton lévő nagy beton hid, hogy van-e olyan mélyen alapozva, hogy a tervezett mélyitési munkálatok a hid alapzatára nem lennének-e káros befolyással. Ezek a műszaki kérdések már szintén elintézés alatt állanak, ugy hogy az ügy ez a része rövidesen befejezést nyerhet. A mélyítés kürülbelől a nagylaktanya és a Himes közötti szakaszon van tervbj véve és a