Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-07-20 / 57. szám

Nyíregyháza, 1916. julius 13. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 57. szám. VIDÉK. A Szabolcsvárrnegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegye! Tanítóegyesölet Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. A Minden közintézmény költségvetésileg gondoskodi< várható szükségteteme < fedezetéről. A költségvetés akkor helyes, ha egyensúlyt mutat; realitása annál nagyobb, mennél ke vésbbé fenyegeti a felbillenés veszedelme. Városunk mérlegének szükséglet-oldalát rendkívül megterhelték a háborúval jelentkező és egyéb előre nem látható kiadások, és pedig annyival inkább, n.ert a fedezetül előirányzott tételek nemcsak fokozhatok nem voltak, de épen a nehéz viszonyok miatt az előirányzatot is alig érték el. így állott elő az a helyzet, hogy a múltra vonatkozó hiányt kölcsönnel kellett pótolni, a szinte napról-napra jelentkező további szükséglet pedig a pótköltségvetés utján való gondoskodást teszi szükségessé. Hiba lenne azt hinnünk, hogy csak nálunk van igy a dolog; számos adatunk van arra, hogy más városok még nagyobb nehézségekkel küzdenek a mai valóban súlyos viszonyok között. Mindenütt főleg a köz-ellátás biztosítása és lebonyolítása teszi próbára a községek teherbíró képességét. Nem tudjuk, hogy lehet-e, és mennyire lehet fokozni bevételeinket akár a városi földbirtokból, akár a városi üzemekből; ha ez lehetséges volna, nagy könnyebbségére szolgálna városunk adózó polgárságának. E két íorrás közül mindenesetre az előbbi kínálkozik alkalmasabbnak és megfelelőbbnek, mert a második forrás megint csak a fogyasztó közönség terhe lenne. Alig lehet tehát egyébre gondolnunk, mint a már emiitett pótköltségvetésre, amely amellett, hogy a legtermészetesebb, egyszersmind a legigazságosabb is. E tekintetben csupán csak egy a kivánni való, az tudniillik, hogy kizárólag az elkerülhetetlen szükségletek nyerjenek kielégítést, a halaszhatók pedig várjanak addig, amig jobb viszonyok közé juthatunk A hiányzó munkaerők pótlására, a drágaság enyhítésére, humánus intézményeink támogatására vonatkozó kiadások kétségtelenül olyanok, hogy egyáltalában nem mellőzhetők; viszont előállhatnak olyan igények is, amelyeknek kielégítése nem anynyira sürgős, hogy miattuk más céloknak kellene kárt szenvedniük. A kérdés megtontolása és mérlegelése a képviselőtestület feladata. Nincs okunk arra, hogy kételkedjünk a hivatottak helyes felfogásában és jóindulatu törekvésében; meg kell tehát adnunk és rendelkezésre kell bocsátnunk minden eszközt, amelv a városi ügykezelést zavartalanná, a nehéz helyzetet elviselhetővé s a mindenkép megnyugtató kibontakozást lehetségessé teszi. Takarítsuk meg azt, ami megtakarítható ; de ne legyünk szükkeblüek ott, ahol nagy a szükség és közérdekű a költség. * * * — KOSZOPU szalagok nyomása nagy irott betűkkel, valódi arany nyomással, Szabolcsvármegye területén egyedül lapnnk nyomdájában készül. Szerkesiiőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 138. POgTACHEOUE 29558. Kéziratokai nam adunk vissza. NJroetesefc t™>is: ssoriat aitmtrtesiiak. Legolssább hlrdtttf 1 K. HlvdtaiíW hiruetissk eor» 60 f. A nyílttér soronként X ¥ Apró hircílííei iO szálé 1 K. minden további szó 9 fillér. Vast&g bstthrsl szedett fcstíiereson számit Az elbizakodottak. Annak idején számonszedték katonáikat, ágyúikat, szuronyaikat, s miután megállapították, hogy minden háborús szükségletből ötször annyival rendelkeznek, mint mi és szövetségeseink, pezsgős palackok durrogása mellett halálra Ítélték Németországot és AusztriaMagyarországot. Nemcsak képzeletükben, de papíron is megszerkesztettek és sokszorosítottak egy európai földabroszt, a melyen nincs se Németország, se Ausztria, hanem van egy megduzzadt Franciaország és Olaszország, egy még jobban nyugat tele terpeszkedő Oroszország, meg egy hihetetlenül felfujt Szerbia; Magyarország közepén pedig, éppen ott, a hol a világ legjobb búzája meg a legvitézebb katona terem: egy óriási temető. Azután tőrrel, méreggel és bombával kierőszakolták a világháborút és adták eme pokoli müvüknek azt a cimet, hogy „a kis nemzetek felszabadítása". földön sok minden megtörténhetik: goSzöK felmagasztaltatása, jóknak megesufoltatása, de az meg nem történhetik, hogy a hazugság legyen az ur az igazság fölött. Igy azután, némi ingadozást leszámítva, elég hamar odáig fejlődött a harctári helyzet, hogy ellenségeink saját területeiken voltak kénytelenek védelmi harcot folytatni a mi vitéz seregeinkkel szemben. Idáig jutván a helyzet, egy cseppet sem volt okunk megütközni azon, hogy ellenségeink miért védekeznek olyan makacsul, miért nem akarnak békét kötni. A milyen térmészetes volt az, hogy mi minden erőnket megfeszítettük határaink biztosítására s a beözönlő ellenség visszaverésére, éppen olyan természetes volt a franciák kétségbeesett védekezése a francia töldön, a francia földért; és az is természetes, hogy összes ellenségeink mindent megtettek, hogy az egyes harctereken heállott nyugalom idejét hadierejük felfrissítésére, felszaporitására használják fel. Erőforrásaiknak aránytalan bősége ismét lehetővé tette reájuk nézve, hogy velünk szemben megint aránytalan túlerővel lépjenek fel. Aránytalanul nagy túlerők latbavetésének kezdetben alig lehet más eredménye, mint térnyerés és legalább is időleges siker; ez természetes; de az már természetellenes, a mi ellenségeink agyában, a világháború felidézőinek lelkében, ismét végbemegy. Tapasztalták már elég keservesen, hogy a túlerő csak ideiglenes sikert hozhat, de a végső győzelmet nem biztosithatja; s íme, ők a hitvány pár kilométerrel mérhető sikertől annyira nekivadulnak, hogy már megint vérbefojtásunkról, teljes eltaposásunkról ábrándoznak, sőt valósággal ordítoznak. A mi természetellenes, az szükségképen önmagában hordja a romlás csiráit, azt mindenki tudja, a ki az életet ismeri. A legtermészetellenesebb dolog pedig a világon az elbizakodás, mert erre van az embernek legkevesebb oka. Az élet s a világtörténelem tanúsága szerint az elbizakodás ugy egyes emberekre, mint nemzetekre nézve egyértelmű a vég kezdetével. Ez feltétlenül bizonyos. Nekünk csak a kellő kötelességtudást, a kellő higgadtságot, a kellő kitartást kell latbavetnünk az ő természetellenes elbizakodottságukkal szemben, s akkor kevesebb katonával és újból összemorzsolhatjuk, megőrölhetjük az ő végső erőfeszítéssel összedett túlerejüket. A Duna. A mai világrengető események közepette is érthető az az érdeklődés, amelv a Dunával némi összefüggésben levő államok részéről a Duna kihasználhatósága iránt megnylivánul. A Duna-forgalom ma egyik létkérdése a nyugateurópai általános forgalomnak, amely a messze kelet nyers termékeit volna hivatva olcsó vízi uton a nyugati államok gyáraiba szolgáltatni. Itt a Balkántól Nyugateurópa szempontjától el kell tekintenünk, mivel a Balkánt a maga ősgazdagságával a Monarchiának, illetőleg Magyarországnak az érdekszférájába kell utalnunk, de oda utalják azt helyzete, fekvése és érdekei is. A Duna nyugateurópai jelentősége szempontjából csak Törökország és az azontúl fekvő kelet jön számításba; az a rész, a mely eddig kimondottan, öntudatosan egy, állam érdekkörébe sem tartozott. A Duna legközvetlenebbül érinti Bománia, Magyarország, Ausztria és Németország érdekeit. Azonban tekintve azt, hogy Magyarországot teljes hosszában átszeli, legfontosabb kérdése kell, hogy legyen Magyarországnak. Különösen Ausztria igyekszik velünk konkurálni e téren és mindenféle igényekkel fellépni a Duna köz pontot illetőleg. (Pl. alig akart beleegyezni abba, hogy a középeurópai első Dunakonferencia Budapesten legyen.) Azonban a földrajzi helyzet minden tekintetben Magyarországnak kedvez, a természet és a józan politika csak Magyarországot jelölheti ki a Duna-forgalom és központi irányítás főszervéül. Magát a Duna kihasználhatóságát illetőleg abban minden érdekelt fél megegyezik. hogy a mai formájában a Duna nem lehet a keletet és nyugatot szorosan összekötő kapocs. — Ezért foglalkoznak olyan nagy lelkesedéssel és odaadással a magyarnémet és osztrák mérnökök, politikusok és nemzetgaszdászok, a Duna revíziójával. Arra vonatkozólag, hogy a Duna igazi összekötője legyen keletnek és nyugatnak, több terv merült fel már eddig is. Ezek közül legéletrevalóbb egyik német Dunaterv, mely a Bajnát a Dunával akarja összekötni és igy belekapcsolni az északi tengeri forgalomba s vele a világkereskedelembe. A másik terv, amely osztrák rész ről merült fel, az Odera és Morava összekapcsolását tervezi s igy akarja a keleti tengert a fekete tengerrel összeköttetésbe hozni. Ez a terv is kivihető lenne. Azonban bizonyos osztrák, közelebb bécsi szempont ból e terv nem alkalmas, mert ez nem Bécset tenné) a Duna-forgalom központjává, mivel a Morava jóval lejjebb a magyar határon ömlik a Dunába.