Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1916-07-06 / 53. szám
Nyíregyháza, 1916. julius 13. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 53. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton est*. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség; és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQÜE 296ő«. Kéziratokat nem adunk vissza. Klrcetesek imuu raartat M*m!ttatMk. Legotwóbb hlrd.Hl 1 K. Hivatalos hirdettük ion Hl. A ayílttér soroskéat SO f Apró hirdetések 10 axttc 1 K, minden továbM 1*6 S fillér. Vwtar bsrtrcl fiedett fcétsrergscn tzimll MSMawMaaeaMaMBWttMMaa iimft Ai ii mmr n i m ,i Thespis kordéja, Mikor a színészetről beszélünk, önkénytelenül is az a vágy ébred lelkünkben, hogy azt minden vonatkozásában művészetnek tekintsük. Nincsen is olyan emberi alkotás, amely akkora közvetetlenséggel és erővel hatna ránk, mint a jól megírt és jól előadott drámai mű. Megragadja figyelmünket, gyönyörködteti szépérzékünket, kielégíti erkölcsi várakozásunkat. A költő és a színész a művészetnek igazi eszközeivel magasabb, tisztább és nemesebb világ szemléletébe és élvezetébe emeli az embert. Nem csoda tehát, hogy hajdanában az istentisztelet kiegészítő része volt a színi előadás, és hogy a mi régi drámáink is az egész nemzethez szóló nagy eszméket hirdettek a színpadról. De csak addig ilyen egyetemes értékű a színészet, amig kizárólag művészeti célt szolgál, s nem enged olyan befolyásnak, amely kivül esik hivatása körén. Sajnos azonban, arra a meggyőződésre kellett jutnunk, hogy korunkban a színi előadások inkább hasznot hajtó magánvállalat, mint eszményi közügyszámba mennek. Igazságtalanok lennénk, ha ezért egyedül a vállalkozót hibáztatnók; a felelősség nagyobb része a közönséget terheli. Mindenütt a kereslethez alkalmazkodik a kínálat: a színigazgató is olyan darabokat adat elő, amilyeneket a közönség kiván. Mikor azt látjuk, hogy bár ismert, de egyszersmind elismert kiváló művek egészen üres ház előtt kerülnek színre, viszont az említésre is alig érdemes tucatdarabok előadására tódul a közönség: igazoltnak kell találnunk a vállalkozó eljárását, akinek érdekei a hallgatóság Ízlésével vannak szoros és elválhatatlan összeköttetésben. Ebből az alárendelt helyzetéből csak az üzleti magánérdek teljes ellensúlyozása emelheti ki a szinművészetet az eszményiség régi színvonalára. Ugy kell tekintenünk a szinügyet, mint nagyértékü és nagyérdekü közügyet, ha azt akarjuk, hogy a jövőben újra és állandóan a nemzeti érzés ápolója, az izlés fejlesztője, a műélvezet tiszta forrása legyen. Első feladat megfelelő otthon teremtése és teljes fölszerelés az előadások számára. A haladó korral lépést tartó igények mellett mind jobban érvényesülni kiván a tágas színpad, kényelmes nézőtér és kifogástalan díszlet szempontja. Minden megoldás tökéletlen és ideiglenes, ha figyelmen kivül hagyja ezt a alapvető követelményt. A háború csak elodázhatja, de a kérdésből ki nem küszöbölheti ezt a tényezőt. A másik feladat a szini előadások állandóságának biztosítása a téli időszakban, amely tudvalevőleg a legalkalmasabb a közönség összehozására. Ennek alig lehet más módja, mint olyan szini kerület szei'vezése, amelyben városunké az irányadó szerep és választás joga. Erre nézve már megtörténtek a kezdeményező lépések, s rajtunk múlik, ha már elért sikereinket nem igyekezünk mindenkorra biztosítani. Nem kevésbbé fontos tényező a hatóság magatartása és elveinek érvényesítése ama szerve utján, melynek a szinügy szabályozás a feladata. Itt örömmel jegyezhetjük fel városunk képviselőtestületének legutóbb hozott ama határozatát, amellyel elvárja az engedményes a színigazgatótól, hogy az előadandó darabok megválasztásánál kellő figyelemmel lesz a közerkölcsiség érdekére. Hogy a megszorításnak lesz-e valami gyakorlati értéke a jövőben, az ismét és ismét a közönségtől függ, amelyre az igazgató támaszkodik s amely nagyobb mértékben irányítja a műsort, mint bármily hivatalos óhajtás vagy követelmény. Annyi bizonyos, hogy a háború nem kedvez az úgynevezett klasszikus daraboknak sem a szomorú, sem a vígjáték terén. Bohózat és operett kell a nagyérdemű publikumnak, amelynek egy része azért megy a színházba, hogy bánatot oszlasson, a másik része pedig azért hogy pénzt szórjon. Sajnos, mind a kettő olyan művekben és előadásokban találja gyönyörűségét, amelyek mindenek fölött érzékiek és távol állanak az igazi művészet nemesítő hatásától. Más közönség más darabokat kapna, ámbár nem bizonyos, hogy bármilyen műsorral megmozdítható lenne ez a más közönség. A régi színházlátogatók ma küzdenek és szenvednek; vajmi kevés módjuk és kedvök van tehát a színház látogatására. Mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy színtársulatunkban akarat is, képesség is volt a művészet érdekeinek kielégítésére, aminek nem egy bizonyságát adta mostani szereplése idején. Pont. A magyar Nincs talán egyetlen nemzet sem, a mely, előtt oly rendkivüli jelentőségű volna a föld, mint a magyar nemzet előtt! A fölü szeretete, áldott porszemeinek megbecsülése, történelmi múltjának méltó tisz telete; jelen és jövendő hivatásának őszinte átérzése, ez a magyar faj tagjainak olyan ragyogó jellemvonása, mint az, — hogy. magyar földön csakis egyéni s társadalmi és nemzeti szabadság tudatától áthevitve élhet eredményes életet! Hogy ez megdönthetetlen igazságként domborodik ki nemzetünk életéből, ezt a viharos mult mindama jelenségei bizonyítják, melyek az ösi föld göröngyeihez kötözött élet-halát harcot vivó magyarság csodálatra méltó energiájáról tanúskodnak. Még az egyéni boldogság is akkor nyűg szik a legszilárdabb alapon népünk gyermekeiben, ha minden egyes érzi, tudja, hogy e nagy szent örökségből, e hazából legalább egy talpalatnyi földön, mint annak békés birtokosa állhat meg! A mult évi véres csaták idején, onnan a Kárpátok ormairól, égbe nyúló bérceiről a nagy magyar alföldre odahömpölygő ret tenetes dördülések, ijjesztő hangok mintha szokatlan borzalmasságukban azt hirdették volna, hogy ott honnan a riasztó hang ered, nem egyszerű, nem katonai kényszer alatt nyögő emberek viaskodnak, hanem a haza földjének mélységes szeretetétől fanatizált félistenek, honvédek, magyar föld anyai ölén munkára izmosutt dicső magyarok. Bár nagy, és csaknem kiürithetetlen a keserűség pohara, de a magyarok nagy és gondviselő istene legyen áldott, hogy az ezer esztendős föld iránti halhatatlan szeretet megbizonyítására ily rendkivüli alkalmat adott, hogy minden érzéketlen, közönyös, világ-polgári, minden lágymeleg érzelmű nemzetiség értse, tudja meg, hogy. ez ősi föld nem csupán mulandó értékű kenyeret ad, hanem győzhetetlen lelket, önfeláldozó erőt s eget érő lelkesedést, hitet, mely. nem a békesség ölén, hanem a csaták tüzében acélosodik ragyogó nemzeti tulajdonsággá! Ezen a honfiúi lélekkel átkarolt, honfiúi (f;érrel annyiszor meglocsolt földön most egy szent munka iolyik: a várvavárt aratás! Mintha felékesített templomba ünnepre özönlenék a sokaság, a munka erejében ez idő szerint megfogyatkozott maÓvakodjunk a molytél! Nyári megőrzésre téli ruhák, muffok, boák, bundák és egyéb szőrmeárukat jutányos áron elvállal gondozásra: BUÚS JÓZSEF szűcs Nyiregyháza, Bethlen-utca 1. sz. 218—1—24
