Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1916-07-02 / 52. szám
2 52-ik szám. JSIyírvidék 1916. julius 2. idők minden változó igényeit és szükségleteit be kell helyezni tudni. És mindez békeidőkben, békeszükségletekhez alkalmazkodó törvény volt, amit idáig — kivált Németországban — láttunk. Most azonban háború van, egy nagy nemzeti vérveszteség, egy állandó nagyfokú vérzés, melyet már nen lehet mint egy csekélyke orrvérzést kis ecetes támporocskákkal csillapítani, ide már hozzáértő szakemberek tudása szükséges, itt már a háziszer, a laikus jóakarat nem elegendő és a mi a fődolog, a szerek árának sem szabad szerepet játszania. Kénytelen vagyok megmaradni a beteg és gyógyszerész parabolájánál; a gyógyszerész nem kötelezhető arra, hogy gyógyszert hitelbe szolgáltasson ki — de köteles a legdrágább gyógyszert a legszegényebb embernek is azonnal kiadni — ha az orvos a vényre egy szócskát ir: „Cito" ! .gyorsan" !, vagy „pericutum in mora" ! „Veszély van a késedelmezésben" ! Evvel a signaturával kell ellátni a teendő intézkedéseket! Addig is, mig az állam abba a helyzetbe jut, hogy a törvényt életbe léptesse — a társadalom feladata az anyavédelmet propagálni, az ország összes lapjaiban szakadatlanúl ismertetni e végtelenül fontos és sürgős ügyet. Igazán — mint valaha — mikor veszélyben volt a haza és véres kardot hordtak közül szerte az országban — úgy kell ma is felrázni az ország egész népének öntudatát, hogy tömörüljenek, egyesüljenek, agitáljanak, alkossanak minden városban, minden községben anya és csecsemővédelmi bizottságokat. Hiszen hiresek vagyunk az egész világon a mi képviselőválasztásainkról, ha csak félannyi lelkesedést tudunk lángra lobbantani — akkor nyert ügyünk van. Meg kell alakítani mindenütt az anyaságbiztosító pénztárakat úgy, a hogy 1909-ben Karlsruheban megalakult és jóeleve tiltakozni kell minden oly irányzat ellen, a mely a törvénytelen gyermekek anyáit a tagságból ki akarja zárni. Épen ezek az anyák és ezek a csecsemők szorultak leginkább a mentőakcióra. Nem szabad az ártatlan gyermeket sújtani és vele éreztetni anyjának amúgy is gyötrelmes helyzetét. Kuczynski statisztikája Berlinről és Szászországról azt mutatja, hogy az elsőszülöttek 45%-a szüleik házassága előtt született; ez hatalmas történelmi dokumentum — a melyet lekicsinyelni nem lehet. Époly kevéssé szabad felekezeti alapon szervezkedni, * mert utóvégre is tisztán jótékonysági tevékenység megengedheti magának ezt a luxust, noha ott sem látom be, hogy az üres gyomor és rougyos cipő minő szervi kapcsolatban van a felekezettel — de egyenesen hiba socialis és hygienikus intézkedéseket ily alapon megszervezni akarni, mert még kevesebb szervi kapcsolat van a felekezet — és anyaság között. Németországban a karlsruhei minta szerint már számos pénztár alakult, i f ey Heidelbergben, Baden-Badenben, Leibnitzben stb Austriában az 1888-iki törvény szintén nagyon kiterjesztette a biztosításra kötelezettek számát; a járulékok 2/s-át a tagok, Va-át a munkaadó adja ; a gyermekágyi táppénz a napi kereset 60°/o-a, és ideje legalább 4 hét. -- Az igénybe vételt a következő számok mutatják: 1890-ben a szülések száma 26.780 1898-ban a „ „ 48.076 1906-ban a „ 54.020 A törvény további kibővítése folyamatban van. Igen szép példája egy jól megszervezett, jótékonysági és önsegélyen alapuló anyaságvédelmi intézetnek a bécsi „Sáulingsfürsorge". Ebbe minden orvosilag megállapított terhes nő, terhességének bármely időszakában beléphet, hetenként fizeti járulékait; szülése után szoptatási segélyt kap, és pedig 20—50 koronáig terjedőleg. Ha nem képes maga szoptatni, úgy hat hónapon át természetben kapja a csecsemője táplálásához szükséges tejet, cukrot stb. Minden egyéb esetben pedig összes befizetett pénzét visszakapja. Magyarországon 1891. óta áll fenn az állami betegsegélyezés. Eleinte a törvény csupán az ipari munkásokat és üzemhivatalnokokat kötelezte biztosításra 2400 korona évi jövedelemhatárig. Biztosította az ingyenes szülési és gyermekágyi segélyt, 4 heti gyermekágyi táppénzt, mely a napi kereset felével volt egyenlő, de annak 75%-ára is felemelhető volt. Az anyavédelmet érdeklő adatok a következő táblázatból láthatók. 1895-ben volt 69.273 női tag, 2033 gy.-ágyas 1896-ban volt 72.105 „ „ 3074 1905-ben volt 101.845 „ „ 7557 1906-ban volt 108 254 „ , 7985 látjuk tehát, hogy emelkedik a női pénztári tagok száma, arányosan avval a jelenséggel, hogy még a férfiakénál is gyorsabb az ipari női munkások szaporodása; percentekben kifejezve 1895-től 1906-ig a női munkások száma az összeseknek 12'2%-áról 13'9%-áig emeltetett ! Érdekes és a jövő tekintetében reményteljesen fontos az a statisztikai tapasztalat, hogy a biztosítás behozatala óta 1906 ig hogy változ tt a gyermekágyasok arányszáma az összes női tagok számához arányítva. Mig 1895-ben 100 női tagra 2 93 gyermekágyas jutott, 1906-ban már 7 38. Spányi Géza. I rrlfr I Min r A szoio kotozese. Mikecz Dezső alispán a hivatalos lap legutóhbi számában ismertetést tett közé a szőlő háncs pótlására vonatkozólag. Az ismertetés a melyet közhírré tétel céljából az elöljáróságokhoz intézett — a következő : A tengerentúli ellenséges területen termelt ratfiaháncsnak, amely pedig ma hazánkban a legelterjedtebb szőllőkötöző anyag — csak megközelítően elegendő mennyiségben való beszerzése a mai viszonyok közt lehetetlen lévén — de sőt a juta és kenderlonal is drágasága folytán, mint kötözőanyag alig jöhetvén figyelembe, szőllőkötöző anyagban országszerte nagy hiány van és lesz még a közeljövőben is. Ennélfogva indokoltnak látom, hogy a szőllőtermelő közönség kellően felvilágosittassék, hogy szőlőkötözésre a fent felsorolt anyagokon kivül — amint az hajdan gyakorlatban is volt — a kötöző sás, — a kézzel csépelt u. n. zsuprozsszalma, — továbbá a hársfaháncs és az iszalag, — nemkülönben a tengeri csádé, vagy csuhé (csőt boritó levél) sőt a még gyenge hajtások kötözésének kivételével és a szálvesszők lekötésére a füzvessző és a 6 - 8 mm. és kellő hosszúságú darabokra már előre feldarabolt lágyított vashuzal (sodrony) is egészen jól felhasználhatók. A sás és szalmafélék általában a növényi eredetű kötöző anyagok közvetlen használat előtt vizben áztatandók, (és szükség szerint jól megtaposandók) hogy kellő hajlékonyságot és szívósságot nyerjenek. Felhivom, hogy a fentiekre a szőllőtermelő közönséget alkalmas formában figyelmeztesse és hivja tel közhirrététel utján a birtokosságot, hogy a szóban forgó sás, szalma és egyéb anyagoknak e célra leendő megszedetése és biztosítása iránt saját jól lellogott érdekében okvetlen és még idejében intézkedjék és pedig annyival is inkább, mert szállítási nehézségek miatt a raffia- és jutakötözöanyagok egyideig előreláthatólag még a háború után is csak nehezen lesznek beszerezhetők. A háborús drágaság, Újságcikkektől még aligha változtak meg az árak negatív irányban, akár „Tigrisek és hiénák" cime alatt támadják az áremelőket, akár „Alkalmi spekulánsok* cime alatt védik a kereskedőket, hogy egyben az alkalmi spekulánsokat „rablóbandának" nevezzék is. Az eddig szerzett tapasztalatok mintha inkább azt bizonyítanák, hogy valahányszor szitkok és szemrehányások hangzottak az eladókkal szemben, a portékák ára mindig „emelkedett." Nos tehát, tegyünk ugy, mint a jó baka, aki „haptákban* áll és „befelé káromkodik", hogy azt senki meg ne hallja. Az „Alkalmi spekulánsok" cime alatt e hasábokon megjelent cikk bepillantást nyújt a háborús kalkulációkba, ezeket mondván: „A hivatásos kereskedőknek egyrészt igen magas árakon kell beszerezniük az árukat, másrészt pedig a háborús időkkel járó egyéb tényezők (magasabb bérek, fuvarok, személyzet stb.) nem teszik lehetővé, hogy normális időkben használt haszonszázalék kulccsal, hanem arányosan magasabbal kalkuláljanak." A kalkuláció, azaz az „önköltségek" megállapítása akkor befejezett, ha az összes önköltségek számba vétettek. A „haszocszázalék-kulcs" szerint megállapítandó nyereség, ehhez számítandó hozzá. Ha ez a békés időben — tegyük fel— 10% volt, ma pedig „arányosan magasabb", tegyük fel, hogy ez is kétháromszáz százalékkal, mondjuk tehát 30—40%, ugy akkor a kalkuláció hibás, amely hibás kalkuláció végig vezetve az összes vonalakon, mégis csak a háborús és kimondhatjuk, — horribilis drágaságnak előidézője. Az önköltség árainak mértéke függ, a hasonló okoskodás alapján kalkulált beszerzési áraktól. Ha azok kalkulálói hasonlóképen végzik kalkulációikat, akkor veszedelmesen megnőnek az árak, mikorára a portékák a vevők kezébe kerülnek. Elszomorító jelenség, amely egyben világot vet a hivatásos kereskedelemre, hogy az alkalmi spekulánsok olyan hatalommal rendelkeznek, amelyet a hivatásos kereskedelem leküzdeni nem tud. Ha van oka, amely az alkalmi spekulánsok áremelő törekvései leküzdésére irányul, akkor megállapítható ennek az akciónak igen gyenge volta. Elszomorító ez, mert a kereskedelem nem tud hatást gyakorolni az árak nivellálására ; egyben bizonyíték, az alkalmi spekulánsok nagy hatalma mellett. Hhető azonban, hogy a mondott akció csak feltételezett. A valóságban pedig hiányzik! Az áremelkedések grafikonját ha megrajzolnók, akkor azt kellene találnunk, hogy az valamely hullámvonalhoz lenne hasonló. A kiinduláspont, a hullámvölgy vízszintes érintőjén lenne. Onnan emelkednék valamely görbének megfelelő vonalban. Minthogy pedig feltehető, hogy valamely magasságban mégis be kell fejeződnie az áremelkedéseknek, a hullámvonal gerince volna ez. Két egymással ellentett folytatólagos görbét nyernénk, amely az áremelkedések vonalát tüntetné fel. Ez valószínű. De kérdés, hogy vájjon elérlük-é már ennek a vonalnak „inflexiós pontját", ahol tehát az áremelkedések már enyhülnének ? Ha a hivatásos kereskedelem legalább ezt el tudná érni, már akkor szolgálatot tett volna. De amig ezt eredményként felmutatni nem tudja, vajmi kevés joga van a védekezésre. Ha pedig elérni nem birja, ugy játékszere az alkalmi spekulációnak, vagy pedig . . . ? De azt nem hisszük, hogy egy követ fuj vele! Megokolt lenne, ha valamely módon, megfelelő meggondolásokat eredményezne a drágaság kérdése. Ugyanis a drágaság csak bizonyos mértékig lesz fokozható és ez a fokozás, csak bizonyos mértékig lesz tűrhető. Az mellékes e nézőpontból, hogy a fokozás és tűrés határa BÁNYAY ÉS PAPP művésziesen fest és tisztit mindennemű női és férfi ruhát, — gallért és kézelőt hófehérre mos, tükörfényesen vasal. — Gyászruhák soronkivül — 24 óra alatt — készülnek. Vidéki megrendelések pontosan és lelkiismeretesen teljesittetnek. Felvételi üzlet: Nyíregyháza. Széchenyi-út 2, Műhely: Kis-tér2. (Apollóval szemben.)
