Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1916-07-02 / 52. szám
1916. juliu s 2. JSfrÍRVIDÉK. 52-ik szám. 3 egybe esik-é ? Talán távolabb eső és magasabb érdekek kívánják az e kérdéssel való foglalkozást. Ha feltehető, hogy valamely ponton véget érhet az árak emelése, megfontolandó, hogy ott az árak megmaradhatnak-é, avagy a majdanibekövetkező békés viszonyok nem-é sülyesztik azokat? Valószínű, hogy az árak nem maradhatnak a felfokozható legmagasabb niveaun, hanem azok sülyedni lesznek kénytelenek. Minő viszonyok következnek ekkor el? Ezek a meggondolások, talán nincsenek hijjával a nemzetgazdasági érdeknek, igy azok el nem mellőzhetők. Eddig azonban, sajnos, semmi olyan mozgalomról, ankétről, vagy bármi néven nevezendő megbeszélésről nem hallottunk, ahol a gazdasági helyzetnek és viszonyoknak a békés állapotokba átmenetét tárgyalták volna, különös figyelemmel a nemzetközi gazdasági viszonyokra. Természetes, hogy ezeknek a megbeszéléseknek fix fundamentuma ma még nem lehet, de ez talán nem is annyira fontos, hogy e fixumok ismerete nélkül hozzá ne lehetne fogni valamelyes gondolkodásnak. Talán csak feltevések lennének alapjai a tárgyalásnak, de épen ezek nyújthatnak alkalmat a különféle alternatívák keresésére és megtalálására. Holt bizonyos, ha nem is csiripelik még a verebek, hogy a németek és osztrákok már gondolkodnak e kérdéseken; legalább ilyenekre enged következtetni az a teny, hogy amig a magyar érdekeltség a balkánt még fel sem kereste, ott a német és osztrák érdekeltségek már lépéseket tettek. Náluk, mintha nagyobb volna ilyen irányban az érdeklődés ? Igaz ugyan, hogy az okvetlen tekintendőket figyelemre nem méltatva, a legfontosabb azon töprengeni és azt jósolgatni, hogy vájjon holnapra emelkedik-é vagy sem a csirkének, meg a húsnak, meg a cipőnek az ára ? Vájjon, ugyan esetleg, netalántán mit hoz a holnap, mennyi lesz a ruha ára? De ki gondol a holnappal, mikor még a máról se igen sokat törtük a fejünket ? Valahogyan majd csak lesz! Minden attól függ, milyen szivvel leszrek az alkalmi spekulánsok hozzánk és talán ha szépen kérjük őket, akkor csak 1—2—3—4 koronákkal emelik az árakat és piacra is ,,vetnek" portékát. Tehát: csak bizalom és kitartás! Egyébként akinek van egy kis malacca, meg talán csirkéje is, annak mi gondja van? Nem is igen érdemes töprengeni a holnap változó eshetőségein. Amig alkalmi spekulánsok gondoskodnak arról, hogy legyen elég elrejtett portéka, addig: . . . addig dehogy van baj! Csak legyen, aki megvenni birja! De portéka, ha kell, van elrejtve : akár „sok száz métermázsa" is, amivel senki sem törődik. És ez a takarékosság ! De ez ám ! Meg . . . ilyenfajta a háborús drágaság! 71. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Negyedévre . . . 3 K Félévre . . . . 6K Egész évre . . 12 K' Kisvasúti menetrend. Bessenyei-térről indul: Délelőtt 630*, 734, 807, 900, 1000, noo. Délután 1215*, 115, 230, 300, 410, 510. Este 600*, 700, 720, 815, 930 Sóstógyógyfürdőről indul: Délelőtt 602, 724*, 809, 930, 1130. Délután 1250*, 1250, 208, 330, 410, 430, 530. Este 632*, 720, 751, 8*0, 1000. A vastagabb betűkkel nyomatott idő adatok távolsági vonatokra vonatkoznak, a csillaggal jelölt vonatok a Szőlőtelep-hegyközségig, illetve onnan közlekednek. H nemzeti erő forrásai. Ma még közelről sem állapitható meg az ember pusztulás folytán beálló energia veszteség. Tény, hogy rengeteg lesz a halott, rengeteg lesz olyan, ki nemcsak hogy produktív tevékenység kifejtésére képtelen, de magának sem tudja megszerezni a létfenntartási tényezőket s igy maga is az állam gondozására szorul. Ki nem fejezhető az az érték, mely a legerőteljesebb férfi lakosság elpusztulása, illetőleg improduktivitása által a nemzetet éri. Messze kiható hátrányos következményei vannak ennek. Igy pl. a sok elpusztult férfi miatt beálló hiány a házasságok számának nagymérvű apadását vonja maga után; már pedig tudjuk, hogy a nemzeti erőnek egyik legdúsabb forrása a házasságok számának növekedése és az ebből keletkező gyermek-létszám szaporodás. Ha most ez óriási veszteséghez hozzáveszszük azt, hogy háború előtt meghalt nálunk évente tüdő vészben 100,000 ember, kivándorolt évente 80—120 ezer ember, csecsemőkorban meghalt évente 140,000 (született 6—700, ezer) az „egyke" pusztítása kővetkezteben fogyás évente 20,000, ezekhez járulnak még az alkoholisták, venerás betegek stb.; akkor beláthatjuk, hogy mily értéket képvisel nálunk egy ember élet, hogy mennyire existenciális érdeke az államnak fenti bajokkal szemben a preventív intézkedések megtétele. Végső fokon mindeme bajok ellenszeréről az államnak kell gondoskodnia. Azonban az állam a maga hivatalos apparátusával, nem képes e kis érdekeket, a változó jelenségeket figyelembe venni. Ezek csak társadalmi uton, vagy állam és társadalom együttes munkája folytán létesülhetnek. Igy alakult meg a földmivelésügyi minisztériumban (nem azonos a kivándorlási tanáccsal) a Gazdaszövetségben, egyes vidéki központokban a visszavándorlás irányítására egy-egy szervezet, mely e fontos kérdés összes körülményeit figyelembe véve, munkál az eszme érdekében. Igy létesült a Stefánia csecsemő-védő egyesület, melyet céljai megvalósításában számos vidéki, különféle néven nevezett szervezet támogat. Igy létesültek háború alatt a tüdőbetegek megmentésére alakult jótékony egyesületek és intézetek, melyek a legszebb korban levők elpusztulását lesznek hivatva megakadályozni. Régóta foglalkozik a Magyar Gazdaszövetség az ,egyke" kérdésével, melynek pusztítása főleg azért fájdalmas nemzeti szempontból, mivel a legmagyarabb vidékeken szedi áldozatait. Most szervezték Pesten a venerás betegek ingyen gyógykezeltetését, mely betegség romboló hatása iőleg abban nyilvánult, hogy generációkat tett tönkre és sorvaszt el. A hadirokkantak, kérdését is a Gazdaszövetség vette programmjába, mely szintén nagy horderejű kérdése a háború utáni berendezkedésnek. Azt célozza ez eszme, hogy azokról a rokkanttá lett katonákról, kik a haza védelmében lettek nyomorékokká, ha értékesithető erejőkből valami még megmaradt, az állam gondoskodjék és használja fel ott, ahol épen lehet ugy, hogy lehetőleg oda kerüljön vissza a rokkant, amely foglalkozási ágban elt, ha igy nem lehetséges, tanittassék ki más munka végzésére. Általában olyan helyen alkalmaztassák, ahol még fejthet, ki produktivitást. Igy az állam óriási kiadástól szabadul meg, amellett, hogy a rokkantakban megelégedett polgárokat nyer, kikben megvan a teljes munkakészség. A hadirokkant kérdés legkiválóbb harcosa, legalaposabb ismerője nálunk dr. Czettler Jenő min. titkár, ki a Magyar társadalomtudományi Egyesület és Magyar Gazdaszövetség által 1916 ápr. 14-én tartott rokkantügyi értekezleten előkelő közönség előtt tartotta meg nagy szabású előadását „A hadi rokkantak telepítése Magyarországon" címmel. Utána meg is alakult a Gazdaszövetság kebelében a rokkantügyi bizottság, melynek tagjai a tudomány, társadalom és a közélet legkiválóbbjai közül kerül ki. A bizottság már meg is kezdte működését ugy az állam, mint a társadalom hasoncélu szerveivel összhangban. Remélni lehet, hogy munkájukat teljes siker fogja koronázni. (Dr. Czetternek külön füzetben megjelent előadása megrendelhető a Gazdaszövetségben IX., Úllői-ut 25; ára 1 korona.) Ha ezek a szervek a reájuk rótt nagy feladatok felelősségteljes tudatában fokozott ügybuzgalommal végzik feladatukat: akkor a nagy veszteség pár évtized alatt nemcsak pótoltatik, hanem uj erőforrásokat nyit meg a nemzeti boldogulás utjai előtt. — Ipszllon — A háború. (A cNyirvidék* eredeti távirata.) Budapest, junius 30. Hivatalos. Orosz hadszintér: Kirlibabától északkeletre osztagaink visszavertek orosz támadásokat. Pistinnél, Kutytól északnyugatra tegnap újra elkeseredett harcok folytak. Az itt harcba vetett túlerőben lévő ellenséges erők nyomása következtében csapatainkat a Kolomeától nyugatra és délnyugatra fekvő területre visszavontuk. Obertyntől északra több orosz lovas támadás veszteségek között tüzünkben összeomlott. Sokultói nyugatra a Sztirnél az ellenség hiába kísérelte meg, hogy az előtte való nap a német csapatok által elfoglalt állásokat viszszafoglalja. Olasz hadszintér: A Doberdó-fensik szakaszán a harcok tovább tartanak és éjjel San Martino területén különösen hevesek voltak. Csapataink ismét visszaverték az olaszok minden támadását, csak Selztől keletre tart még néhány árok megtisztítása. A görzi hidfő erős ágyú- és aknavető tüz alatt állott. Az ellenséges gyalogság kísérletei, hogy Podgora állásunk ellen előrehaladjon, meghiúsultak. A karinthiai harcvonalon kudarcot vallottak az ellenséges erőknek a nagy és kis Pal, valamint a Freikofel ellen irányuló ellentámadásai. A Puster völgyben Silian, Innischen és Toblach helységek messzehordó nehéz ágyuk tüze alatt állanak. A Brenta és Ets közötti területen az olaszok tevékenysége uj képet nem mutatott. Erősebb és gyengébb osztagok az arcvonal számos helyén sikertelenül támadtak. A Borkola-állásunk ellen irányuló egy ilyen támadás alkalmával az olasz tüzérség erősen tüzelt habozva előrenyomuló saját gyalogsági harcvonalába. A tegnapi harcokban csapataink 300 foglyot, köztük 5 tisztet, 7 géfegyvert és 400 fegyvert szállítottak be. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Berlin, junius 30. Hivatalos. Eeleti hadszintér: Egy, az Ilsen-tótól északra (Dünaburgtól délnyugatra) lefolyt, reánk nézve sikeres ütközeten kívül az arcvonal északi részéről nincs lényeges jelenteni való. Linsingen tábornok hadcsoportja: Linievka előtt délkeletre a csapataink által állásaikból újból kivetett oroszok ellentámadásai eredménytelenek maradtak. Több mint 100 foglyot ejtettünk, 7 géppuskát zsákmányoltunk. Nyugati harctér: Csapataink ugy tegnap, mint az éj folyamán Richebourgnál azonnali ellentámadással több helyen visszavertek angol és francia előtöréseket. Az ellenség eredmény nélkül folytatja gáztámadásait Az erős tüzérségi tevékenység megszakításokkal tovább tartott. Tahuretól délkeletre és a Maison de Champagne-majornál előrenyomuló francia osztagokat véresen visszavertünk. A Maastól balra a 304-es magaslatnál előrehaladásokat értünk el. A folyótól balra nem volt gyalogsági tevékenység. A junius 23-iki sikereinknél és a nagy francia ellentámadások elhárításánál beszállított foglyok összszáma 70 tiszt és 3200 főnyi legénység. A legfőbb hadvezetőség.
