Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-07-02 / 52. szám

Nyíregyháza, 1916. julius 13. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 47. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Köziönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak fólár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ŰT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 2955*. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések aora NI. A nyilttér soronként 80 f* Apró hirdetésed 10 s:«t( 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen szimlt. Aratás. Kalászos rónaságunk dús tábláin víg kaszapengés hirdeti a gazda örömét, büszkeségét, fáradságának édes gyümölcsét, az aratást. Oly sok nemzeti érdek fűződik nálunk az aratás sikeréhez, hogy mindnyájunk szeme ott van az aratók kezén, mindnyájunk lelke ott függ az aratók munkáján. Ha jól fizet a búza, nincs okunk félni a legnagyobb veszedelmek közepette sem; de ha elmarad az áldás, bizony megérezzük valamennyien az országos csapást. Ezért nagyjelentőségű dolog, hogy az aratás munkája is akadálytalan, zavartalan és hiánytalan,legyen. A távollevőket az itthonmaradottaknak kell helyettesíteniük, a munkaerőt magunknak kell előteremtenünk és pótolnunk. Nagy megnyugvásunkra szolgálhat az, hogy magunk aratunk és magunknak aratunk. Magunk, tehát nem az idegen; magunknak, tehát nem az ellenségnek. És aki idegen arat, az is nekünk arat. Tudjuk és látjuk, mennyire éhes az ellenség a mi termésünkre Támadásának oroszlánrészét éppen erre az időre indította meg, hogy ott fenyegessen, ahol legérzékenyebbeknek ismer bennünket. S vajmi keserves sorsra jutottunk volna, ha terve sikerül. Hála azonban a gondviselésnek és küzdő fiaink elszánt védő küzdelmének, nem kell aggódnunk a jövő miatt; ha munkához látunk s egy akarattal dolgozunk, legbiztatóbb számítását húzzuk át, legvérmesebb reményeit hiusitjuk meg minden törekvésnek, amely életfenntartásunk ellen irányul. Igy nemcsak akarni fogunk, de képesek is leszünk megélni. Ezért nevezheti jogosan a magyar életnek a búzát. Mennél jobban érezzük, hogy nehéz viszonyok között talál bennünket a nagy feladat, annál inkább latba kell vetnünk minden képességünket, mely céljaink elérését munkálja. Ha kevés a férfi, álljon a sorba az asszony; gyönge lehet az öreg és a gyermek, de nem lehet hasznavehetetlen. Nyugalomnak, pihenésnek nincs helye most, amikor minden karra nagy a szükség; a mai tétlenségnek, vagy halogatásnak holnap már inség és nyomorúság lehet a következménye. Elemi szerencsétlenség lenne az, ha nem volna mit aratnunk; de ha készen áll a mosolygó áldás, magunkra vessünk, ha nem tudjuk a magunkévá tenni az utolsó szemig. Csak arra kell gondolnunk, hogy a learatott gazdag termés nemzeti életünk minden tényezőjét mozgató életenergiává alakul, — csak azt kell szemünk előtt tartanunk, hogy itthoni munkánkkal is hadviselésünk érdekeit szolgáljuk, — csak abban kell rendületlenül biznunk, hogy férfiasan viselt megpróbáltatásunk előbbutóbb teljes diadalutját készíti elő: lelkünket zaklathatja az aggodalom, szivünket marcangolhatja a fájdalom, karunkat bénithatja a hiány, de megérdemelt munkánk gyümölcsét el nem veheti tőlünk hazánknak még annyi ellensége sem! * * * Az anyasági biztosítás az európai államokban. ii. Románia 4 heti munkatilalommal védi a fiatal munkás anyákat. Oroszországban, valamint a többi nem emiitett európai államban semmiféle védelmi intézkedés nincsen, amely a gyermekágyas nők javát szolgálná. Luxenburgban anyaságbiztositó intézkedések vannak ugyan, de nincsen anyavédelem. A felsorolt államok meglevő törvényei csupán az oly ipari üzemekben alkalmazott nőket védik, a mely üzemek ipari felügyelet alatt állanak. Természetes, hogy e nők csak elenyésző töredékét képezik azoknak, a kik keresetre vannak utalva és mindenféle egyéb munkával foglalkoznak. Pl. Magyarországon 1900 ban 9.672 407 női lakos közül 2,585.235 volt a mindcnféh munkával foglalkozó, ezek közül biztosított betegsegélyzö pénztári tag volt 100 000. gyermekágyas asszony körülbelöl 7000. Ebből a néhány számból láthatjuk, hogy mily nagy még a feladat, mily sok még a tennivaló, hogy ma és a jövőben az összes munkásnők anyasága biztosittassék. A terhes és gyermekágyas asszonyok munkatilalma csupán félrendszabály — és pedig — valljuk csak be, a kisebbik, a rosszabbik, az olcsóbbik fele. Az anyavédelem csakis akkor ér valamit, ha az anya — munkatilalmi idejére teljes anyagi kárpótlást kap; hozzá kell azonban tennünk, hogy social-hygienikus szempontból még ennek az anyagi kárpótlásnak is igazi értéke csak akkor lehet és az egész anyaságbiztositásnak is csak úgy van áldásthozó és nemzeterősitő hatása, ha minden anyának, aki reá szorul, egyben Joga is van hozzá, ez az egész problémának veleje. Állami biztosítási alapon gyermekágyas anyák támogatását Németország kezdte meg 1883-ban és pedig olyformán, hogy kötelezte a betegsegélyző pénztárakat, hogy a gyermekágyas tagjai részére három héten át a fél munkadijat utalják ki, ezt 1892-ben már négy hétre terjesztette ki, mert a munkatilalom is négy hétre szólt. 1903 ban már további haladás történt; A „Bund deutscher Frauenvereine" a birodalmi gyűléshez petitiót intézett, mely számos irányban kélte a biztosítás kiterjesztését és pedig háziiparos, mezőgazdasági és cselédként dolgozó női munkásokra. Mindent nem értek el, amit kívántak, de annyit mégis, hogy a táppénzt kiterjesztették 6 hétre, ha az illető anya születésétől vissza számított egyéven belől hat hónapon át a pénztár tagja volt. Ugyancsak hat heti táppénzt biztosit a törvény akkor, ha a terhesség munkaképtelenséget okoz, sőt kilehetett terjeszteni ezt a kedvezményt a pénztári tagok családtagjaira is. Hat teljes éven át 1909-ig, Németország hatalmas női egyesületei, de mellettük a Sociáldemokraták pártja is szakadatlanul terveztek, számítottak, kérvényeztek, hogy a megkezdett hatalmas épületet tovább építsék és betetőzzék. Nem kisebb összegnek, mint 14 milliárd márkának kamatjaira lett volna számításuk szerint szükség, hogy Németország összes arra szoruló asszonyai a szükséges támogatást megkapják. Akkor ez egy mesék országába való összeg volt — ma néhány hónapi háború továbbviselési költsége csupán. Végül 1909 ben megjelent a német birodalmi biztosítási törvény, mely az anyasági biztosítást a betegsegélyezés keretébe utalva igen fontcs újításokat léptetett életbe: És pedig elsősorban hatalmasan kiterjesztette a biztosítottak körét; kötelezte biztosításra a földmives munkásasszonyokat, cselédeket, házi iparosokat, nem állandó, vándormunkásokat, irodai, színházi, zenekari alkalmazott nőket, tanítónőket és nevelőnőket — 2000 márka évi jövedelemig. Továbbá kiterjesztette a gyermekágyas anyák táppénzsegélyét nyolc hétre, és ezzel a joggal a pénztári tagok családtagjait — ha még nem is ruházza fel, de részesedésüket megengedi. 1911-ig azután — tekintettel a drágább megélhetési viszonyokra, a jövedelmi határt már 2500 márkáig emelték fel. Felhatalmazta a pénztárakat, hogy szoptató anyatagjainak 12 héten át a fél munkadíjjal felérő szoptatási segélyt adjon. Mindez azt mutatja, hogy a tendentia és jóakarat az anyasági biztosítás terén mind tökéletesebbet alkotni — megvan; még nagyon messze vagyunk azonban attól, hogy ezt a művet befejezettnek tekinthessük. Ennél a törvényalkotásnál különös gondot kell arra fordítani, hogy maga a törvényhozás legyen teljesen tisztában avval, hogy itt a mondatnak vége nincs — pontot tenni nem lehet, legfeljebb egy gondolatjelet, mert itt csak keretről lehet szó, nem egy fix formációról, és ebbe a keretbe minden Óvakodjunk a molytól! Nyári megőrzésre téli ruhák, muffok, boák, bundák és egyéb r _ _ i _ _ . __ __ szőrmeárukaf " m

mr————— 7 — / ' ' jutányos áron elvállal gondozásra: BUÚS JÓZSEF szűcs Nyíregyháza, Bethlen-utca 1. sz. 218-1-J4