Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-05-25 / 41. szám

Nyíregyháza, 1916. május 25. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 41. szám.? A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÖT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQWE 28658. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések irezabés szerint sz&mittatttak. Levo'.csóbb iiírdetfi 1 K. Hivate.:oB hirdetések sora 60 f. A nyatíér soronként 80 C Apró hirdetések 10 ®<Mg 1 K, minden további szó S fillér. Vastag betOvel $M<teít kétszeresen siámit A rokkantak. Nincs fölösleges sző, nincs halasztható tett, mikor a rokkantak ügyére gondolunk s érdekükben cselekedni akarunk. Ertünk fáradtak, értünk szenvedtek, értünk estek áldozatul: nekünk kell őket vigasztalnunk, megnyugtatnunk fölemelnünk. Itt vannak közöttünk bénán, vakon, betegen, mint afféle kíváncsi érdeklődés tárgyai. Sebüket nem mutogatják, de nem is titkolhatják; az alamizsnát nem kérik, de nem is nélkülözhetik. Mig megesik rajtuk az ember szive s könynyen hajlik a résztvevő támogatásra, minden eszközt föl kell használnunk, amely felrázza kötelességérzetünket, minden mozgalmat elő kell segitenünk, amely ébrentartja lelkiismeretünket. Találékony az ember, mikor a szükség hajtja rá, amint száz meg száz jó lélek talál ki s ezer meg ezer erős akarat hajt végre, annak sikerülnie kell. Egyesek adománya, testületek gyűjtése, előadások jövedelme mind a legnemesebb célt szolgálja, ha a rokkant katonák segítségére siet. Arra nem lehet számitanunk, hogy minden terhet az állam vállaljon magára ; és ha úgy lenne is, nem lehet megvárnunk, mig rákerül a sor a törvényhozás intézkedésére. A szükség azonban előttünk áll a maga mindinkább kibontakozó méreteiben, megható komolyságában, elodázhatatlan parancsszavával A társadalom nem lehet vak, mikor ezt kell meglátnia, nem lehet süket, mikor ezt kell meghallania, nem lehet érzéketlen, mikor ezt kell megéreznie. A jótékonyság állandó gyakorlásához kell hozzászoktatnunk magunkat, hogy a ránk váró még nehezebb viszonyokat elviselhessük. Mert az a szerencsétlenség, amelyet ma látunk, az a nyomorúság, amely ma indit szánalomra, hihetetlenül megsokszorozódik akkorra, amikor mindnyájan hazajönnek, akik visszajöhetnek. Megközelítő fogalmunk sincs arról, mennyi lehet ama rokkantjaink száma, akik idegen kórházakban gyógyulnak, mekkora lehet ama betegeink tömege, akik hadifogságban sinyl^nek. A testi nélkülözések és lelki szenvedések még az erős szervezetet is megtörik; milyen lesz az a viszontlátás, amikor rokkant vagy beteg fiainkkal és testvéreinkkel kerülünk szembe ?! Ha a viszontlátás reménye biztat, az emberbaráti kötelesség hív, a hazafias érzület sarkall bennünket: nem fogjuk sokallni az adománygyűjtő alkalmakat, nem fogunk elfordulni a jóindulatu törekvésektől, nem fogjuk sajnálni az anyagi áldozatot. S ha van gyermeknap a jövő nemzedék érdekében, ha van fák és madarak napja a nevelés szolgálatában, ha lesz vöröskeresztes nap is a humanizmus nevében : az év minden napjának számításba veendő napnak kell lennie a rokkantak nevében, szolgálatában és érdekében. Legyen áldott a szó. amely ezt az érdeket hirdeti; legyen áldott a kéz, amely ezt az érdeket szolgálja. ámen * * * Amerikából az a hir érkezett, hogy ott hivatalosan, sőt komolyan foglalkoznak a béke helyreállításának kérdésével. A leendő békéltetőbizottság céljaira állítólag 200000 dollárt szavaztak meg. •Kétszázezer dollár kétségtelenül tekintélyes összeg, de nem egészen bizonyos, vájjon kitelnék-e belőle ama bélyeg ára, amelyet azon összegről szóló nyugtatványra kellene ragasztani, mint amekkorát Amerika nagytőkései a háború folyamán zsebre vágtak. Azonban hagyjuk a kérdés pénzügyi oldalát és figyeljünk pusztán a béke szóra, amelyet Amerikában, úgy látszik, befolyásos körök is szeretnének ismét jóhangzásuvá tenni. Azok után, amik történtek, végtelenül bajos, sőt talán gyerekes dolog is volna azt képzelnünk, hogy Amerikában az európai harctereken kiomlott embervért sokallták volna meg. Hiába, mi nem tudunk már érzelegni, nem tudunk se nyilt ellenségeink se Amerika részéből igazán emberséges érzéseket, emberséges gondolkozást feltételezni. Mi, akik galádul, orvul megtámadott létünk megmentéséért vérben és pénzben oly hallatlan áldozatokat voltunk kénytelenek hozni s akik immár kétéves titáni viadalunkban azt voltunk kénytelenek tapasztalni, hogy szédületes áldozataink és ragyogó sikereink az amerikai közvéleményben nem tiszteletet és elismerést, hanem irigységet és gyűlöletet keltettek irányunkban : mi igazán nem hihetjük, hogy túl a tengerei), ahonnan annyi hadianyagot kaptak ellenségeink, hogy bátran amerikai golyóknak tulajdonithatjuk harctéri emberáldozataink negyedrészét, igazán a külömbséget nem tevő, minden emberi szenvedést egyformán átérző humanizmus akarna felülkerekedni. Ha Amerikában komolyan és hivatalosan akarnak a béke kérdésével foglalkozni, úgy annak csak két oka lehet. Az egyik ok lehet Amerika üzlettársainak harctéri helyzete, mely — minden túlzás nélkül elmondhatjuk — immár a végső válság jelenségeit mutatja. Egy amerikai befolyás alatt álló nemzetközi békéltetőbizottság, amerikai fegyvercsörtetés hangjai mellett, esetleg kedvezőbb békefeltételeket szerezhetne az entente számára, mint amilyenekre a harctéri helyzet alapján számithatna. A hosszú és igazán busásan fizető üzleti összeköttetés Amerika részéről érthetővé teszi az ilyen irányú szolgálatkészséget. A másik ok lehet Amerika és Japán feszült viszonya. Amerika talán már abban a helyzetben van — mi még ezt nem tudhatjuk bizonyosan — hogy a maga védelmére kénytelen muníciót gyártani. Ha a béke most hamorosan létre jönne, • Amerika egy teljesen elszigetelt, szövetségeseitől is megutált Japánnal állana szemben, És | ez bizony csak kívánatos lehetne Wilsonéknak. Igy tehát eloszlik az amerikai békeszózat körül minden ideális nimbus ; marad a békevágy alapjául a puszta, rideg önzés. De ez is nagy szolgálatot tehet a béke ügyének. ••fisára** nwM H Ez éven a hernyóveszedelem mennyire előre vetette árnyékát. A gyümölcsfákon meghúzódó temérdek hernyóivadék már a tél folyamán elárulta mit várhatunk, sajnos a védekezést csak immelámmal, hatósági kényszerrel foganatosították s a veszedelem beköszöntött s a dus termést igérő fák kopaszon meresztik ágaikat. Igy lesz ez mindaddig, mig a jobb belátás az embereket tétlenségükből fel nem rázza, a lelkiismeretes védekezés szükségességéről meg nem győzi s igy vész kárba a törekvők munkája is, mások hanyagsága folytán. Állítom, igy megy ez népünknél a mezőgazdaság egyéb ágainál is, elkezdve a talajmüvelés, állattenyésztéstől a betegségek és rovar károk elleni védekezésig mindenütt. Még tanult ember is könnyen állit olyat, amiről pozitív meggyőződést nem szerzett. Példa rá a „Nyirvidék" egy rövidke cikke a varjuhús evésről. Újólag felhívom a gazdák figyelmét, vájjon tett-e eddig kárt a kukoricában a varjú ? Ugy-e nem ! Figyeljék meg, juniusban a megkésett csalamádé és tengeri amint sárgul, vagy lilaszint nyer, tehát fellép a drótféreg, azonnal ott lesz a varjú is s felujulnak a panaszok. Nem tűnik az fel, hogy a jó kukoricában nem tett kárt? Igy lesz az árpával is. Ha fellép a mesztelen csiga (lema melanopus), ott lesz nyomban a varjú is, de nem az árpa, hanem a csiga miatt. Ott fogjuk találni a lucernán is, ha a hernyó feltámad, avagy a répán, káposztán, dohányon, ha rovar kártevők jelentkeznek. Jóllehet a varjú sem a répát, sem a káposztát még kevésbbé a dohányt nem eszi meg. A hernyónak a legádázabb pusztítója a kakuk, kár, hogy ebből a madárból olyan kevés van. A hernyó ellen a leghathatósabb védelem a szedés, a fák tisztántartása s az Uránia földdel való permetezés. Az Uránia földdel majdnem tökéletesen lehet védekezni s ez a módszer nálam be is vált. Az Uránia földből egy hectoliter vízre 80—100 grammot kell alkalmazni s 9—10 liter mésztejet kell hozzá keverni, hogy égető hatását mérsékeljük. A szert akkor alkalmazzuk, amidőn a fa apró leveleit bontja, ilyenkor a hatás jobb, mert a permet jobban éri az összes zöldrészeket s a hernyó biztosabban eszik a méregből s a fejletlen állat érzékenyebb is. Később, ha a fa lombos, sok levél nem kap a permetbői, a hernyó erős, esetleg már bábosodik s kikerüli a veszedelmet. szőrmeáru hat jutányos áron elvállal gondozásra: BUÚS JÓZSEF szűcs Myiregyháza, Beíhlen-utca 1. sz. 218— l—24