Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-05-04 / 35. szám

Nyíregyháza, 1916. május 21. Vasárnap - XXXVII. évfolyam, 35. szám. Szabolcsvármegyel Községi Jegyzők és a Ss&botesmegve! TairffdegyssSfst Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton est*. Itéfizatés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak fálár. S»7ifesst<kes; éj Ki&őóhivataí: S2ÉCHENYI-ÜT S. SZÁM. TELEFON SZÁM K& P08TACK6QÜE M6M. rCériratokat nera adunk vis.sza. Sfórisífe** taraak:^ r**rí»: izáattte&ak. Ceeolsséöe birdart* 1 K. Rranaoloa fetrte»s«s —n 88 f. A Byfl:«r soreeMiri X t A;»r* úirfatMm* 50 tsAt* I X, nrtedim tsvábbl nó 5 H1J4». V*rt*< twíSral »2&d«t itözíresea sjimtt. Kárpátünnep. Virágfakasztó május elsején a Kárpátok jelentőségének méltatására ünnepet ül a magyar nemzet virága: az iskolák ifjúsága. Méltó ünnep ez a Kárpátokhoz és az ifjúsághoz egyaránt. A vén magyar hegylánc egy évezreden át ugy védelmezte hazánk határait, hogy megtört rajta az ellenséges népek áradatának hullámverése; az ifjú magyar nemzedék egy uj ezredév munkájához ugy fog sikeresen, ha megbecsüli hazánk földjét, lelkesül hegyeinkvölgyeink szépségéért, föltejti a mélységekben rejlő kincseket. Magyarság, szépség, gazdagság lelke sugárzik ránk a bércek koszorújáról, s ha termő Kánaán alföldeink rónája, ne feledjük el, hogy áldásainak nagy részét határhegyeink oltalmazó karjának köszönheti. Kincseiről világszerte nevezetes bányái tesznek bizonyságot; szépségével a földkerekség bármely hegyvidéke is sikertelenül versenyez; magyarsága csak lakosainak nyelvében "hiányos, érzésében egybeforrt az államalkotó nemzettel. Es ez a mi hü barátunk, minden időkben kipróbált őrállónk komoly veszedelemben forgott hosszú hónapokon át a háború kezdetén. Árulók bujtása, kémek gonoszsága, vad hordák rontása megközelítette, meg is környékezte, majdnem az ellenség prédájává tette. Céljuk merészségét, vágyuk forróságát, busult haragjukat csak a mi ellenállásunk multa felül a maga elszántságával, keménységével, szívósságával. Merész volt a céljuk: egy nemzet elíiprása; forró a vágyuk: egy áldott föld'meg nyerése; busult a'haragjuk: a tehetetlenség arcpirító szégyene. Amazokat visszautasítottuk, ezt még égetőbbé tettük. Mert segítségünkre jöttek a Kárpátok, s mi segítségére siettünk a Kárpátoknak, Minden bérc akadály, minden völgy kelepce, minden golyó halál volt a betolakodó tömegekre. Ahol a természet nem nyújtott elég oltalmat, harcos fiaink acélkarja pótolta a hiányt; a pillanatra elhódított terület éppen csak arra volt elegendő, hogy dicstelen sirt nyisson a jogtalan támadónak. Nagy volt a dicsőség, amellyel vérbe fojtottuk a merényletet; de nagy az áldozat is, amelyet meg kellett hoznunk a dicsőségért. Hős fiaink vére patakokban áztatta e megszentelt földet; elpusztult falvaink földönfutó népe kimondhatatlan szenvedéseket volt kénytelen elviselni. Emlékezzünk meg hát büszkeséggel a mi hatalmas Kárpátunkról, kegyelettel a mi diadalmas hőseinkről, részvéttel a mi leginkább sújtott testvéreinkről. Értsük meg, hogy boldogságunkat a Kárpátokon belül kell keresnünk; érezzük : meg, hogy az elesettek érdeme hűségre i kötelez bennünket; ismerjük el, hogy a i hajléktalanoknak joguk van támogatá{ sunkra. Közel háromezer tűzhely pusztult el melléképületeivel, jószágaival, minden hoz zátartozandóságával együtt. Háromezer család vette kezébe a koldusbotot, majdnem valamennyien olyanok, amelyeknek mindene volt a rombadőlt hajlék. — S ehhez még legalább kétszerannyi lakóépület szenvedett szemmellátható és érezhető rongálást. Számokban kifejezve milliókra rugó érték ment veszendőbe, s tizenhat milliót kell előteremtenünk, hogy helyreállítsuk a házakat. E szükséglet felét az állam fedezi, másik fele a mi áldozatunkat várja. Meg kell mutatnunk, hogy nem hiába várja. Egy félévvel ezelőtt már együtt volt négy millió: még egy félévnek meg kell hoznia a másik négyet is. Hiszen ha mindezt megadjuk is, csak áz anyagi károkat pótoljuk; de ki számlálhatná meg a mérhetetlen lelki gyötrődést, amit az aggodalom, 'félélem és reménytelenség támasztott a boldogtalanokban? Mi, akiket jobb sorsunk megkímélt attól, hogy végigjárjuk a testi-lelki szenvedéseknek ez iszonyú kálváriáját, ugy járunk el emberiesen és hazafiasan, ha letöröljük a könnyeket, enyhítjük a nyomort, talpra állítjuk az összeroskadást. Föl kell építenünk a kárpáti falvak teldult tűzhelyeit, uj oltárokat kell emelnünk a jövőbe vetett hitnek, uj otthonokat a megerősödésre váró magyarságnak. Legyen az uj tűzhely melegebb, legyen az uj oltár áldásosabb, legyen az uj otthon nemzetibb a réginél. Az értünk szenvedő lakosságot emeljük fel a porból, az állati sorból; az uj községek mintaképei legyenek a rendnek, tisztaságnak, egészségnek; az uj nemzedék nemcsak szívben és lélekben, hanem nyelvben is magyar legyen mielőbb. Ez lesz az igazi uj honfoglalás; ez lesz a legszebb nemzeti ünnep. Ha mindnyájan ugy hintjük el az áldozat magvait, hogy azok jó földbe essenek, — ha mindnyájan ugy munkálkokodunk, hogy egész lélekkel végezzük feladatunkat, — ha mindnyájan ugy haladunk, hogy nem a magunk önző érdeke, hanem a nemzeti boldogság eszményképe lebeg a szemünk előtt: nyugodtan zarándokolhatunk a Kárpátok «szént bércéhez®, bátran nézhetünk szembe az értünk megdicsőültek szellemével, önérzettel mutathatunk legfényesebb jutalmunkra: a jói teljesített kötelesség öntudatára. Ünneplő magyar ifjúság! Ünneped akkor lesz valóban szép, jó és igaz, ha ezt a nevet igyekszel megérdemelni: munkás magyar ifjúság! \ • Ja Az irek szabadsáob^rca. Ellenségeink körülbelül most két éve már készen voltak összes számításaikkal. A mellett, hogy Itália árulása már részükről teljes bizonyossággal tudott dolog vol, a leghatározottabban számba vették azt is, hogy az Osztrák-magyar monarchia belső meghasonlásba esik és darabokra hull, mihelyt az orosz haderő ne kihömpölyög árulással aláaknázott éjszakkeleti határainak. E szerint a számítás szerint Itália tén$ leges segítségére nem is lett volna szüksége az entente-nak, mert a hét hatalom, amely nekünk rontott, a maga erejét is untig elegendőnek tartotta Németország és Ausztria-Magyarország megtörésére. Mikor az oroszok Mármarosban dúltak, még inkább pedig első szerbiai betörésünk balsikere után Angliában a legkomolyabb meggyőződéssel hirdették, fiogy az ententenak immár nyert ügye van. Émelygős himnuszokban ünnepelték az angol alkalmi poéták a győzhetetlen orosz ármádia dicsőségét. Az egyik ilyen poémába már Nyiregyháza neve is bele volt szőve mint reszkető, halálrarémült magyar városé. Jött azután Gorlice s vele győzelmeink hosszú sorozata, s a hirtelen harcra szólított Itália már csak arra lőn kárhoztatva, hogy keservesen, véresen vegye ki a maga részét cinkos társainak borzalmas vereségeiből. Es minthogyha minden elárult, megsértett igazság elementáris erővel igyekeznék a rajta esett sérelmeket megtorolni, a konok, alattomos, hazug számitások nagy, mestere, Anglia, most önmagán látja beteljesülni mindazt, amit nálunk várt, amire, mint a mi gyengeségünkre számított. Angliában magában borult fel legelőbb a belső egység, a kifelé ható erő, egyetlen, igazi forrása. Nagyon bajos ugyan egészen pontos logalmat alkotnunk arról, hogy mi is történik most Írországban, mekkora felkelő erővel kell Kitchener urnák megküzdenie; sikerül-e az ír szigeten hamarosan megteremteni azt a síri csendet, amelyre Angliának égetően szüksége volna; annyi azonban bizonyos, hogy az entente beismeri, hogy Írországban baj van, lázadás van s az a vigasztalás, amivel Anglia a maga drága szövetségeseinek szolgálni igyekszik, hogy t. i. a lázadás rövidesen véget fog érni: nem változtat semmit azon a tényen, hogy az ír szabadság apostolai a világháború második esztendejének vége telé elérkezettnek látták az időt a fegyveres telkelésre. Es reánk nézve igazán csak ez a fontos, nem pedig az, hogy Kitchenerék afrikai harcmodora mennyi idő alatt hány vakodjunk Nyári megőrzésre téli ruhák, muffok, boák, bundák és egyéb szőrmeárukaf jutányos áron elvállal gondozásra: BUÚS JÓZSEF szűcs Nyiregyháza, Bethlen-utca 1. sz. 218—1—24