Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-04-23 / 32. szám

2 32-ik szára. jSÍYÍKÖIDÉK. 1916. április 23 tetik. hogy hazaszeretet. Ezt az érzést kell ápolni, minden salaktól mentesíteni, ennek tiszta búzáját az önzés konkolyától megtisztítani. Az önzést, amely ott van ugyan minden emberi szívben^ amely azonban semmi esetre sem tartozhatik isteni eredetű hajlamaink közé, nem szabad oltárra helyezni, nem szabad semmi körülmények közt sem szentnek, hanem mindenütt és mindenkor csak átkosnak nevezni és tartani. Es ha az önzésen diadalt fog ülni az önmegtagadás, magától eljön az az idő is, amikor egy-egy nemzet egyedei és társadalmi osztályai nem alattomban egymás ellen, hanem nyiltan és őszintén egymásért fognak dolgozni és küzdeni. Eljöhet ez az idő, ez az igazi húsvét, a magyar nemzet számára is. Prófétái, apostolai vólták és vannalk ennék a hitnek, csak a millióknak igazi testvéri együtt érzése, együtthivése hiányzik hozzá. De azt is meghozhatja a közös szent eltökélés, a közös szent akarat! Dr Prölile Vilmos. Középeurópa. Ezzel a kérdéssel ismételten foglalkoznak a helybeli lapok a nélkül, hogy a tárgyat teljes objectivitással mutatnák be, sőt ugy tüntetik fel, mintha sötétben bujkálok, radikálisok és teliorgatók ismét — merényletet terveznének a nemzeti lét ellen ezzel a problémával. Azonban a középeurópai probléma sokkal nagyobb nyilvánosság előtt volt megvitatva, és a vita anyaga sokkal jobban fel van tárva, semhogy annak lényegét illetőleg tájékozatlanságban maradhatnánk. Ha pedig megismrkeedünk a megvitatott kérdéssel, látni lógjuk, hogy azokat, kik ezzel foglalkoztak, főleg a magyarság szempontja irányitotta, hogy izzó hazafiasság, gond és aggodalom vezette és a kérdést csaknem kizárólag hazánk jobb jövőjének reménye és vágya tette előttünk aktuálissá. Megkíséreljük a vita anyagát a szük térre figyelemmel, röviden ismertetni. A kiindulási pont az, hogy a nagy háborúk nagy változásokat eredményeznek és az uj helyzetnek legfőbb célja mentül nehezebbé tenni az uj háborúk lehetőségeit. A háborúban a mi oldalunkon levők gazdasági szorosabb kapcsolata oly hatalmas érdekszövetséget létesítene, mely a megtámadás lehetőségét a minimumra szorítaná. Az érdekek eme szolidaritása a védelem szempontjából természetesen — szükségessé tenné a katonai vezetés központosítását, a katonai terhek arányositá sát. A gazdasági közösség pedig nélkülözhe) tetlenné tenné, hogy hitel- és pénzügyi törvényeink azonosakká téteissenek, hogy pénzrendszerünk egységesittessék, közös vám, egyforma munkásvédelmi törvények hozassanak stb. Mi előnyökkel járna ez hazánkra? — Ez itt a kérdés. Jászi Oszkár körülbelül igy magyarázza a kialakuló helyzetet: Nem elég békét kötni, ezt szerződésben biztosítani, ha alapvetően ellentétes érdekek maradnak fenn. Európa népei a tartós béke állapotába csak akkor juthatnak, ha egy közös és akadálytalan gazdasági vérkeringés egyesíti a hatalmas organizmus minden tagját és ez a gazdasági organizmus közös védelmi szerveket létesít közös érdekei biztosítására. Az örök béke Európára nézve nem lehet más, mint a vámsorompók fokozatos eltávolítása, a jogrend kiegyenlítése, a forgalom integrálása és a közössé forrott érdekek támogatása végett közös védelmi szervek létesítése. Európa tartós békéje csakis az európai népek gazdasági egységéből és politikai szövetségéből születhetik meg. Ez tehát lényegileg az Európai Egyesült Államok ideája. Ennek megvalósítása ugyan a nagyon távoli jövő ködében homályosul el, de a Középeurópa egy lépéssel közelebb hoz hozzá és mindenesetre azt eredményezi, hogy az európai nemzetek súrlódási felülete keskenyebbé válik, mert: csak két vagy három nemzet-csoport érdeke között keletkezhetik ellentét. Középeurópa három óriási előnyt fog nyújtani nemcsak a középeurópai népszövetségnek, hanem az európai emberiségnek is. A közbeeső vámok fokozatos megszüntetése szabadforgalmat fog biztosítani egy csomó nemzet között és az általános politikai biztosságot lógja fokozni. A középeurópai gazdasági szövetség kikerülhetetlenül ujabb és ujabb szövetségeseket fog vanzani érdeksphérájába, mert egy 150 millió fogyasztót felölelő piac mellett lehetetlenség 10—12 milliós piacoknak ver senyezni. Második előnye az, hogy ezen a nagy gazdasági területen néhány évtized alatt olyan termelési, .forgalmi és fogyasztási szolidaritás létesülne, mely az örök béke állapotára vezetne a szövetségesek között. — Ezen a mindinkább táguló területen a külpolitikai helyzet tiszta és világos lesz és egy csomó kis és nagy állam örökös intrikája helyett egy közös, hatalmas organizmus egységes és jól átgondolt akarata érvényesülne. A harmadik előnye a Középeurópának az volna, hogy a termelési lehetőségeket rendkívül fokozná és ezzel a fogyasztókat, tehát a demokratikus áramlatokat erősítené. Mert: ne feledjük, hogy ugy a kulturának, mint a demokráciának csak egyetlen igazi alapja van: a fogyasztó képes népesség tágulása. Es ez a harmadik előny hoz minket közelebb ahoz a kérdéshez, hogy mit várhatunk mi Középeurópától. A német vámok enyhülése a mezőgazdaság többtermelésének természetes folyományát veti fel. A t/öbbtermeléshez azonban nagyobb és több munkaerő szükséges, ez pedig hiányozni iog. A kézi erőt tehát géperővel kell pótolni. A gép a mezőgazdaságban csak akkor vehető igénybe, ha a gép olcsó és ha a gépek üzemköltsége kicsi. — A gépüzemhez szükséges szén drága, mert fu varozása is sokba kerül. — A szén pótolható, ha a gépek villanyerőre vannak berendezve és a villany előálltiására a vizierő vétetik igénybe. Ehhez sok pénz kell. De a német tőke az országuk egész gazdasági berendezkedését közelről érdeklő többtermelésünk céljából le fog mondani arról, hogy exotikus országokban keressen elhelyezést, mikor nálunk oly óriási tér nyilik a tevékenységre. Vizi és földgáz erők fogják szolgáltatni az energiát, — szántó, vető, cséplőgépek, szecskavágók, fűrészek fognak kis gazdaságokban is villanyos erővel működni, a villanyáram 1-2 fillérbe fog kerülni Hwattonként, számos vegyigyár fog alakulni, a műtrágya hihetetlenül olcsó lesz és annyi tőke lesz egy 500 holdas birtokba befektetve, amennyi most 3—4000 holdba. Mesterséges takarmá nyozás az állattenyésztést fogja előmozdítani és az ország a mezőgazdaság oly magas fokára fog emelkedni, aminőben a német, dán, holland és ausztriáliai mezőgazdaság áll. A mezőgazdasági ipar, fa, papir, gép, vegyi ipar nagy és virágzó gyárakban fog kifejlődni. A nép «.ereseti alkalma nagy lesz, kulturigényei fokozódnak és ez a demokratia hatalmassá növekedését fogja maga után vonni. Ezenkivül Magyarország közvetíti a dél és nyugat forgalmát, nagy kereskedelmi telepek létesülnek, akár csak a Jókai Otthon államában. Ez volna a Jászi ideálja. Ezzel szemben Ágoston Péter kifejti aggályait. Szerinte is alig kétséges, hogy a Középeurópai unió nagy gazdasági fellendülés lehetőségének lesz előidézője, azonban aligha nem a magyarság lassú felszívódásával Mért hiszen alig lehet kétség aziránt, hogy a központosított Középeurópának, mely egységes katonai vezetés, közös külügyi képviselet és az ezeket illető közös közigazgatás alatt áll, hivatalos nyel ve a német lesz, sőt a gazdasági és kereskedelmi közösség nyomás nélkül is maga után fogja vonni a németesítést és ezt a vezető állam, a hatalmas Németország fölényes kultúrájával és minden egyéb móddal erőszakosság nélkül is elő fogja mozdítani. Mindinkább boldogulni fog a nép, de mindinkább elveszíti nyelvét és magyarságát. Es természetesen, mikor Ágoston ily eredményeket lát, izzó hazafiúi aggodalommal szegzi le, hogy a középeurópai gazdasági szövetség megszünteti a szegénységet, de a politikai unió megszünteti a magyarságot. Még tovább megy Szende Pál, ki főleg a demokratia szempontjából vizsgálja a kérdést, és arra tekintettel, hogy Németország nem ideálja a demokrátiának, a német túltengő befolyás helyett biztosabb alapon nyugvónak tartja a magyar demokratiát, a magyar polgárság és munkásság természetes fejlődéséből. Sőt a magyar, most kialakulóban levő clemokrátiát félti attól az erőpazarlástól, melyet Középeurópa megalkotásáért kellene kifejtenie, és az erre pazarolt erőt hasznosabban véli felhasználhatónak. Az uj Materemtése nehéz feladat, lépésről-lépésre folytatott álló harc és hiába reménykedünk, hogy ezt a feladatot Németország fogja helyettünk elvégezni. A magyar demokráciát csak a magyar polgárság és munkásság fogja megteremteni. Kunfi Zsigmond pedig kevesli a Középeurópát, ő harcot csak az Európai Egyesült Államokért tart érdemesnek, mert csak ez biztosítja az egyetemes békét. Jászi mindezen aggályokra reflektál, és azt mondja, hogy képtelenség félni az elnémetesitéstől. Ha Németország, másfélmillió'lengyellel, sokkal kevesebb dánnál és franciával nem birt a saját országában, hogy is gondolhatna arra, hogy több mint tiz millió magyart olvasszon magába. — Pedig ezzel még célt nem érhetne^ mert itt volna még három millió oláh, egy millió tót és szerb-horvát, akiket szintén fel kellene falnia. De még hátra volna a bolgár és török is! Látnivaló, hogy. a félelemnek nincs semmi alapja. Hogy az Európai Egyesült Államok, több, mint Középeurópa, az való. Azonban az egész Európa egyesítése még utópia, melyet azonban épen középeurópa fog a megvalósításhoz közelebb juttatni. Középeurópának kevesebb baja lesz külpolitikai kérdésekkel, épen azért, mert Középeurópa Nyugateurópát fogja maga után vonni, és igy kevesebb állam érdeke fog súrlódni. ifgbu v zaqqo puqBzs Bq unjn jpza sg közgazdasági tudást, és óriási vámpolitikai és főleg társadalompolitiKai ismereteket igénylő kérdésben szerény tudásunk mellett véleményt nyilvánítanunk, akkor a kérdést három nézőpontból vizsgáljuk meg, magyar faji és nyelvi szempontból, továbbá a ^demokratikus fejlődés szempont jából és végül pacifista szempontból. Módiunk a molytól

! ^^SfL^ Bzőrm®árahaí jutányos áron elvállal gondozásra? BUÚS JÓZSEF szűcs Nyíregyháza, Bethleö-utca 1. sz. 218-1—24