Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-04-16 / 30. szám

Nyíregyháza, 1916. április 16. Vasárnap XXXVII. évfolyam, 30. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyeí Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye Megjelenik szerdán ós szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Nagytérre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Kirá*t«g*k ArftccM* raeriat cz&oitttate**. Legolaóto htr4*«4* 1 8. Hiv&fite* tórdwéart aora 66 l A nyütttr forrwkint K í Apré htrdetóíefc 10 u4t« I X, nrtndín továWÜ u6 5 fillér. Vutaf b*tfir«l fiadért kétszeresei! sziraft. Ujabb jelek. A háború áltai okozott gazdasági, erkölcsi és közművelődési károkat évtizedek megfeszített munkája is nagyon nehezen fogja pótolhatni. Kimondhatatlan értékmennyiség megy veszendőbe mindennap, amig fegyverben állanak a harcoló felek, s még a végleges győzelem sürü fátyolán át is az elszegényedés, züllés, hanyatlás utjának nyilván felismerhető vonalai tűnnek a szemünkbe. A békét mégis csak ugy tudjuk kívánni, ha diadalunk gyümölcsét is élvezhetjük és semmiféle hatalom nem veszi el tőlünk a további fejlődésnek és boldogulásnak lehetőségét. Gazdasági veszteségünk kárpótlása nélkül lehetetlenség megállanunk azon az uton, amely eddig a lelkesedésnek, hősiességnek és kitartásnak kézzelfogható eredményeivel jutalmazott bennünket; erkölcsi és kulturjavainkat pedig annál köny nyebben állithatjuk helyre, mennél korábban hozzáfoghatunk a romok eltakarításához. Ezért örvendetes jelenség, hogy olyan megvilágításban áll előttünk a háború célja, amely közelebb hozza a távolságokat, kiküszöbölni igyekszik az ellentéteket s módot és alapot nyújt a mindenki által rég óhajtott megegyezésre. A teljes letörés föltétele részünkről sohase volt, nem is lehetett célja a fegyveres megoldásnak, mert mi — bárhogy csavarják is ellenségeink az ügyet — kezdettől íogva mind a mai napig védelmi harcot küzdöttünk végig. Annál inkább célja volt ez az ő hatalmi érdeküknek, amely mindig önző politikát űzött s minden nemzetközi jogon keresztülgázolt, hogy vágyait kielégíthesse, terveit megvalósíthassa. Nos, ma már egészen más hangon kezdenek beszélni, mint husz hónappal ezelőtt. Visszavonják még csak' a gondolatát is annak, hogy le akartak minket tiporni; eszük ágában sem volt, hogy vérünkbe fojtsanak; kiéheztetésünkről se beszéltek soha s a világért sem tettek ebben az irányban egy lépést sem Anglia felől, a legilletékesebb tényezők ajkáról, alig hangzik más kívánalom, — mint Belgium függetlenségének visszaállítása. 0 tehát megcsinálta már a maga számadását, s belátván, hogy sehogyse a;kar az üzlet «jól menni», kétszer is meggondolja, vájjon érdemes-é a további kockázat. De mit szólnak ehhez jóhiszemű szövetségesei, akik oly nagy garral egyeztek meg abban, hogy nem kötnek külön békét? Vájjon őszinték voltak-e azok a tapsok, amikkel a francia képviselők fogadták az ünnepélyes nyilatkozatot? Vájjon hozzájárul-e Oroszország, ahonnan azt halljuk, hogy nem szabad olyan értelmezéssel közölni a beszédeket, amely mellőzi az orosz érdekeket? Vájjon jól érzi-e magát Olaszország, ahol a felháborodásig — nagy a méltatlanság amiatt, hogy róluk szó sem esett a feltételek között?!... Es a kis államok, amelyeket valósággal beleugrattak az önfeláldozásba, hogy. vértanukat csináljanak belőlük?!... Valóban ugy áll a dolog, hogy ránk nézve az is biztató, amit mondottak, az is, amit elhallgattak. Sőt ez utóbbi talán még inkább, mint az előbbi; mert a legkisebb nemzeti önérzet is elegendő ahhoz, hogy végre valahára észrevegye ezt a kalmárpolitikálf s a teljes csalódás beismerésének alapján külön vegye kezébe sorsának intézését. Akár maga volt tehát a gazda az angol hatalom, akár gazda nélkül végezte a számítást, nekünk mindenkép jogot ad immár arra, hogy a sikeres lebonyolítást remélhessük. A kijózanodás meghozza a kiábrándulást, a sikertelenség meghozza a kényszerűséget, s nem lehetetlen, hogy, sokkal rövidebb idő alatt jutunk a békéhez, mint ahogy, számítottunk rá. * * * A mult számunkhoz csatolt postai befizetési lapok felhasználásával kérjük az előfizetéseket mielőbb beküldeni. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Negyedévre ... 3K Félévre .... ti K í Egész évre ... 12 K ! A főgimnázium tanulóifjúságának háborús rajzkiitása. folyó hó 16-án vasárnap délelőtt nyílik meg a főgimnázium rajztermében a tanulók háborús rajzkiállitása — melynek jövedelmét a háborúban szemük világát vesztett katonák segélyezésére ajánlották fel a jószivü diákok. A tanuló ifjúságnak ez az őszinte szívből fakadt jótékonysága jóleső, biztató, éltető reménységgel tölti el lelkünket, mint a tavaszi napsugár életrehivó melegsége. Érzésük tisztaságát rajzaik, szines képeik mutatják legjobban, melyeket szemlélve, nemcsak nemes szándékukat, lelkes cselekedetüket látjuk és érezzük, hanem sok olyan tapasztalattal és érzéssel gazdagodunk, amelyek belső lelkivilágukat, fejlődésük útját, irányításuk helyességét mutatják és magyarázzák meg. A felületes szemlélők a kiállított rajzokban ha nem is haszontalan irkafirkát de nem is sokkal többet látnak. Lesznek; azonban olyanok is, kik a fejlődő fiatalság kialakulását érdeklődéssel, szeretettel tudják nézni, figyelni, követni, akik az egyszerű vonalakat megtudják érezni, érteni. Mert ezekí a rajzok képek: őszinték, igazak. Hogy, mennyire fontos ez az őszinteség — nemcsak a műértők tudják és állítják, hanem azok is könnyen észreveszik, kik középiskoláik elvégzése alatt a térképek cikk-cakkos, girbe-gurba, semmit ki nemi fejező vonalait húzogatták, vagy az élelmesebbek kopirozgatták szemrontásig és «izlés fejlesztésül*) hideg, száraz gipszöntvények után, idegen korinthusi oszlopokat, csipkés akanthusz leveleket másolgattak, szolgailag, robot munka gyanánt, avagy unottan, hátfájásig görnyedve gyötörték magukat, rég letűnt idők kihalt népének soha meg nem értett meanderszalag- és más idegen, tőlük egészen távol álló díszítések kemény, merev vonalakkal való miliméter pontosságú másolásaival. Ki mert volna a rajztanár elé állani a most kiállított rajzok bármelyikével? — Erkölcsi magaviselete jegyét kockáztatta volna a vakmerő. Ma már nem ilyen ráerőszakolt, rátukmált rajzolással nevelik a fiatalságot, hanem a lelkükben élő naiv, őszinte, öntudatlanul is jól megérzett rajzaikat, megnyilatkozásaikat véve alapul, mindenkit a saját egyénisége tekintetbevételével vezetnek rá annak megösmerésére, hogy a vonalakkal saját érzéseinket adjuk vissza s annak mentől őszintébb visszaadása az igazi cél. Nézzük meg csak a kiállított rajzokat. Első szempillantásra észrevehető, hogy a nagy tömegben akadnak olyanok, akik /képes újságból rajzolták ki a kiállításra szánt rajzaikat, de még ezeken is meglátszik, hogy. olyant csináltak, amilyen jól esett nekik, amit kedvvel csináltak. Olyant 6 annyit adtak, amilyent tudtak. l>e a többség saját gondolatát, érzését vetette papírra, ami a háború sokféle eseményei közül legjobban megkapta, legerősebben megmaradt lelkében és könnyedén, játszva fejezte azt ki, ahogy legtermészetesebben kezére esett. Sohasem a részletekre szorítkozott, hanem a jellemzőre, ami ő előtte jellemző. Nem arra törekedett, hogy az ágyúgolyótól eltalált hátraeső muszka öltözetén a ruharáncok ott legyenek, hanem, hogy a hátraesést visszaadja. Hogy ez sikerült is, láthatjuk a rajzon. A fára akasztott hazaáruló ugy csüng ott, mint akiből a lélek kiszorult, amint csak egyj hazaáruló csünghet. Azt is láthatjuk, hogyj maga a rajz szinte kivétel nélkül, minden esetben többet fejez ki s jobban, mint amit a rajz cime mond. — Nem kell ezekbe a rajzokba belemagyarázni semmiféle történetet, mesét, aminthogy nem is azzal a célzattal készültek, hogy történetet illusztátráljanak, hanem, hogy a háború által rájuk gyakorolt legmélyebb hatást adják) vissza. Az értelmileg fejlettebb, számítóbb, tudálékosabb diákok rajzain ágyukat, reÓvakodjunk a moiytól

! SL.TotSáíl^b szőrmeárukat jutányos áron elvállal gondozásra: BULJS JÓZSEF szűcs Nyiregyháza, Bethlen-utca 1. sz. 218-1-24