Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-04-16 / 30. szám

°2 30-ik szára. 1916. április 16 Az nem lehet... Már jóval a háború előtt olvashattunk ugy a napi, mint az időszaki sajtó egyes képviselőiben olyan kijelentéseket, sőt egész tanulmányokat, amelyeknek éle ama gyarságnak egy ezredév küzdelmei, reményei és gyötrelmei közt kialakult taji és nemzeti egyedisége ellen irányult. Hallhattuk szalonnás, gatyás magyarságnak — csúfolni Petőfi Sándor, Arany János, magyarságát; tudomást kellett vennünk, hogy vannak magyar nyelven firkáló egyedek, akiknek szemében kis nemzeteknek a maguk nyelvéhez és nemzeti egyediségéhez való ragaszkodása nem egyéb, mint akadékoskodás az egyetemes kulturhaladás ut jában. Azt is meg kellett érnünk, hogy magyar irói tekintélyre és hírnévre pályázók csúfra emlegették a magyar orthologiai törekvéseket, sőt azt is ki merték mondani, hogy ők egy uj nyelvnek a kialakulását várják, egy olyan nyelvét, mely itt, a régi •Magyarországon, a magyar nyelvnek, a nemzetiségek nyelvének meg a lengyelzsidó zsargonnak szerves egybeolvadásából fog létrejönni. Sokan vannak, akiket bánt az ilyesmi; de még többen vannak olyanok, kik nemtörődömségükben, lanyhaságukban, nem akarják meglátni a veszedelmet és egyszerűen azt mondják: nem tesz semmit, a papir türelmes. Hiszen ha csak a papir volna türelmes, akkor igazán nem volna semmi baj. De a magyar is türelmes, sőt a türelen. nek, a birkák s szamarak erényének, gyakorlásában tul megy minden határon. Így azután igazán nem csoda, ha a fent idézett bolondgombák termelői nekibátorodnak, magukat többségre és vezetőszerepre hivatottaknak érzik, s most, éppen most, a világháború idején, mikor a külföld végre valahára meglátta, megismerte a magyarság nagy, szinte páratlan értékét; újra előbújnak s kijelentik, kürtölik, trombitálják, hogy a magyar a háború után nem magyar lesz, hanem osztrák-magyar, sőt mi több, egyszerűen európai ember. Esze ágában sem volna az embernek, hogy csak távolról is érintsen olyan dolgokat, amelyek alkalmasak volnának bárminémü félreértés, vagy, féltékenység felidézésére. Es ha csak az osztrák politikusok és irók között akadnának olyanok, akiknek nincs előbbre való dolguk, mint az osztrák-magyar államegység és nemzet-egy ség hirdetése, egy árva szót se vesztegetnénk rájuk. De hogy magyar irók, magyar nevelésügyi hivatalnokok állanak ki a porondra és követelik a magyarság elnemzetietlenedését, államiságunk és nemzeti voltunk védőbástyáinak szétrombolását, ál Utólagos gazdasági, művelődési, általános európai, általános emberi szempontok nevében, az már több a soknál. Pedig ezt cselekszik a szászzoltánok, meg a balázsbélák. Hát csakugyan ugy volna, hogy a magyarság nemzeti és faji egyedisége fölött éppen most kell megkondulnia a halálharangnak, mikor templomaink harangjai is oda készülnek szállni halálontó ágyuk alakjában, ahol magyar vértől lett süppedékessé a föld, a hol a magyar baka, magyar huszár, magyar tüzér páratlan hősiessége font hervadhatatlan koszorút a magyar név köré? Nem, urak, nem ugy lesz, — nem és ezerszer nem! — A magyar mint magyar kér éltet vagy halált s nem akarja, nem tűrheti, hogy tiszta vére szennyes pocsolyává, undok csúszómászók kuruttyoló he lyévé legyen! Mert az nem lehet, hogy annyi sziv, hiába onta vért! Dr. Pröhle Vilmos. & Közigazgatási bizottság ülése. Szabolcsvármegye közigazgatási bizottsága Mikecz Dezső alispán elnöklete alatt, folyó hó 13-ik napján tartotta meg rendes havi ülését. Mikecz Dezső alispánnak március havi jelentését Mikecz István főjegyző adta elő. Az alispáni jelentést kivonatosan a következőieben ismertetjük: Mig az elmúlt évek alispáni jelentései a békés polgári munka áldásos eredményeit foglalták össze: — addig immár ez a 20-ik havi jelentésem, mely a világháború pülőgépeket látunk pontosan megfigyelve, mint a mérnöki rajzokon, mig az érzésben gazdagabbakat nem az ilyen mechanikai előállitások érdeklik, hanem a küzdő, vitéz katonák, a sebesült, szenvedő bajtársak, a halál előtti magábaszállás, az elesett hős sirja, az elhagyott, árván maradt otthon töltik el. A gondolatnál jobban érdekel bennünket jelen esetben a kivitel. — Egyszerű, értelmes, kifejező vonalaik nem zavarosak, alakjaiknak megjelentetése, tér és folt érzékük, elrendezési képességük, a bennük rejlő s fejlődésnek induló tehetségről tanúskodnak. Van egy pár egész kép melyeken szintén nem a befejezettséget kel keresnünk, vagy, hogy a bájusz ki van-e pödörve, gombok mind ott vannak-e, mert a szép, egyszerű, világos szinek a festő, a készitő tanuló egyszerű, fiatal, tiszta lelkét mutatják a maga valóságában. E rajzokból és festményekből jobban megismerhetni az előállitó lelkivilágát, érzőlelkét, vagy érzésein uralkodó eszét, jóságát, rosszindulatú hajlamait, stb., mintha hónapokon keresztül foglalkoznánk vele, figyelnénk minden lépését. Nem kevésbbé érdekes a szines papirosból kivágott alakok szemlélése is. — Ezeknek azért veszik nagy hasznát a tanulók, mert a részletek aprólékos piszmogásai helyett, fejlesztik összefoglaló képességüket, érzéküket, az uralkodó szinek foltokban való együttes felrakásávalj — azonkívül maga az összeállítás is ügyességet kiván. Egy pár igen sikerült, eredeti komponálásban gyönyörködhetik a szemlélő. Mindezek megfigyelése és megértése után, most már világosan áll előttünk körül a terem falán bemutatott tanmenet, melyszerint a növendékek irányítása történik. Örömmel látjuk, hogy. az mindig változik, ahogy, a tanulók természete, egyé nisége kívánja, követeli; nem sablonos tanterv rideg, betűszerinti betartása, hanem a helyes látás, kézbeli ügyesség, készség elsajátítása által a környezetükből vett tárgyak szemlélése folytán kapott benyomások értelmes, keresetlen visszaadásai. A képek és készítőik, a diákok háta mögött szerényen húzódik meg, akinek a kiállítást, az elért és élvezett eredményeket köszönhetjük: Kozák István rajztanár, ki nagy szeretettel, lelkiismeretes munkával, atyailag, mondhatni külön-külön foglalkozik a növendékekkel, ugy értetvén meg velük a vonalak és szinek jelentőségét, hogy az ne teher, se értelem nélküli j gépmunka ne legyen, hanem kedvelt sző- j rakozás, hogy, a kitaposott tanmenetek 'he- j lyett az plőtermeszétét tanulják meg ismer- j ni és szeretni. Kiss Lajos, i folyamata alatt állíttatott egybe, és ennek a mindnyájunk szivét, lelkét és idegzetét teljesen lekötő élet-halál harcnak kell, hogy; szentelje minden lényegesebb részletét. Lisztellálás. Mult hó második felében a lakosság lisztellátásánál zavarok állottak elő, amennyiben a lakosság ellátására a magyar királyi belügyminiszter ur által kiutalt nyolc kocsi lisztből a Haditermény r. t. által kijelölt készlet birtokosoknál 714 mm. 87 kgr. birtokában nem volt, igy ha bár én a kiutalás alapján a lisztet figyelemmel a szükségletre a járási főszolgabiráknak kiutaltam, azonban a fenti ok folytán a járások ellátatlan lakossága a lisztet nem kapta meg. Ezért Nyíregyháza városában, nemkülönben a járásokban a liszt kiszolgáltatásánál zavarok mutatkoztak, ugy, hogy Nyíregyháza városában a sürgős szükségletére tekintettel kénytelen voltam saját felelősségemre a 371—916. M. E. sz. rendelet alapján igénybe vett készletből kiutalást eszközölni. Ugyanekkor távirati jelentést tettem a belügyminiszter urnák, nemkülönben sürgős intézkedését kértem a Haditermény, r. t.-nak is, honnan jelöltetett is más készletbirtokös a liszt kiszolgáltatására, azonban ez sem volt birtokában a szükséges lisztnek, dacára, hogy a kijelölt a Haditermény bizományosa is. Mivel a Haditermény részvénytársaság a fenti körülmény által bebizonyította, hogy az ő utján a lakosságnak liszttel való ellátása nem biztositható és később a fokozódó — szükséglettel előreláthatólag ezek a zavarok is hatványozódni fognak, ennek elkerülése végett javasolom a tekintetes közigazgatási bizottságnak, miszerint méltóztassék a magyar királyi belügyminiszter úrhoz felirni, hogy a 371—916. M. E. sz. rendelet alapján igénybe vett törvényhatósági és városi készletek feloldassanak és a lakosság zavartalan ellátásának biztosítása végett bocsájtassanak vissza a volt készlettulajdonosoknak. lermény kutatás. A felesleges termények feltárása és ebből folyó önkéntes bejelentések, nemkülönben a pénzügyőrségi kutatás folyamatban van, és mai napig a közigazgatási hatóság feltárása alapján, a beérkezett jelentések szerint 4381 mm. 27 kgr. buza, 6718 mm. 90 kgr. rozs, 227 mm. 85 kgr. árpa, 235 mm. 93 kgr. zab, 6 mm. 40 kgr. kétszeres, 1477 mm. 92 kgr. tengeri, 45 kgr. borsó, 470 mm. 44 kgr. bab, 64 mm. 75 kgr. liszt jelentetett be önként; a pénzügyőrség által pedig 668 mm. 96 kgr. buza, 946 mm. 89 kgr. rozs, 195 mm. 51 kgr. árpa, 147 mm. 39 kgr. zalj, 27 mm. 84 kgr. kétszeres, 317 mm. 35 kgr. tengeri, 204 mm. 85 kgr. bab, 6 mm. 55 kgr. liszt, 90 kgr. dara és 35 kgr. kendermag lett felkutatva. Ezen terményeknek átvétele folyamatban van, úgyszintén a közszükségleti célokra lefoglalt tengerik átvétele is, de hogy ez utóbbiból mennyi szállíttatott el, adattal még nem birok. Burgonya bejelenlés. A felvidéki lakosság vetőmagszükségletére a burgonya önkéntes eladási ajánlattal beszerezhető nem volt, miért is a magyar királyi földmivelésügyi miniszter urnak rendelete alapján elrendeltem a házi és gazdasági szükségletet meghaladó mennyiség kötelező bejelentését és annak az Országos Gazdasági Bizottság részére nyolc korona árban leendő igénybevételét. mi mint a SHMi-Ter'giiéü^ Részvénytársaság feisománjfosa a termelőknek az 1916. évi termésből várhatö buza, rozs, kétszeres, árpa, zab, tengeri és repceterményeire a ísgjutánycssbb kaiJlái) mM előlegeket (Hölcsönoket) folyósít.