Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-04-09 / 28. szám

Nyíregyháza, 1916. április 16. Vasárnap XXXVII. évfolyam, 30. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton est*. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedérre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak féiár. S?«rl;esztőséf es Kiadóhivatal: 8ZÉCHENY1-ÜT 9. SZÁM. TELEFON S2ÁM 1S». POSTACMEÖUE 28354. Káriratokat nem adunk viasza. KSráotéFck *ra****c sscrtet szcsúttaeajik. Lcgote*«M> hiraetí* 1 K. HlraUloe h4r«»r?«»»li »«ra K i. A oySíttér S!»ri>nlté.n M > Awé hlrsteiisíi; !0 *U>'.t I E, »ind«n továbM szó 5 fillér. Vx?!fcg fe«t4v*l szedett "tízszeresen scAmlt Divathölgyek. Sok erényt váltott ki nemzetünk minden rétegéből a háború. Eérfia hős, aszszonya munkás; tehetőse áldozatkész, szegénye béketűrő; fiatalja-vénje egyaránt lel kes, bizakodó, kitartó. De felszínre hozott ugyancsak a háború forgataga sok szennyet is, ami eddig szórványos jelenségül húzódott meg imitt-amott, de most hivalkodva áll az elnéző közvélemény elé. Különösen a vagyonértékek aránytalan elhelyezkedés hoz magával figyelemreméltó tapasztalatokat. Hiszen voltak a háború előtt is könnyű, bár nem veszélytelen módjai a meggazdagodásnak, — de ugy látszik, elég mérsékletre tudta inteni a szerencse a maga kegyeltjeit. Most azonban mintha nem birna magával az elbizakodás: mindenáron utat tör magának a külső érvényesülésre. Általánosan megállapítható lény, hogy a luxus, különösen a nők fényűzése eddig nem ismert méretekben sorvasztja hazánk gazdasági erejét. Mintha mindennap lakodalomba mennének, olyan pazar öltözékben jelennek meg hölgyeink a nyilvánosság előtt, nagy ellentéteül a gyászbaborult anyáknak s még nagyobb megbotránkozására minden jóérzésű embernek, nek. Hálátlan dolog a divat ellen küzdeni; hiszen régóta meg vagyon írva, hogy «a divat törvényt szab ostobának, bölcsnek: vakon követése tartatik erköleseinek.»Nem is bánnók már a mai divat formáját, de lehetetlenség szó nélkül hagynunk azt a bizonyoságot, hogy épen ma, amikor minden fillérnek a megélhetés gondjait kellene apasztania, éppen ma kell előkerülnie akárhonnan mindennek, ami nehezen megszerezhető, drága, hozzá még idegen, főként pedig haszontalan. Legalább annyit várhatnánk el méltán, hogy ne szemetszuró módon jelentkezzék a pazarlás, hanem ott, ahol nem közszemlének a tárgya. Hiszen ezer meg ezer szép módja van a könnyű szerzeményen való tuladásnak; miért választja hát a léha gondolkodás éppen azt, ami nemcsak meddő, de egyben nagyon sértő is?! Megértő és hálás lélekkel kisérjük a derék asszonyoknak azt a mozgalmát, amely ezt a betegséget legalább a háború idejére gyógyítani szeretné, s nagyon fájdalmasan csalódnánk, ha a nemes mozgalomnak esetleges sikertelenségét is a háború lélektanának számiájára kellene írnunk. Itt kellene elővennünk fokozott mértékben a megadóztatás eszközét, amelyet egyik cikkünkkel kapcsolatban egy okos székely asszony, az agglegényekre, — gyermektelen házastársakra, úgyszintén az egyke híveire és a kendőzésre javasol. — Mert nincs olyan szigorú prés, amely eléggé meg tudná szorítani a háborús jövedelmeket, hogy ne csak cseppenjen, hanem csurranjon is belőlük. Soha sem csodálkoztam azon, hogy a harctéren szolgáló katonáink nem rakják élire a garast; hiszen minden pillanatban végzetük előtt állanak, s szinte jobb is, ha nem törődnek a jövő gondjaival. Idehaza azonban, ahol annyi a szomorúság, gyász és siralom, ahol annyi a segélyre szoruló existencia, ahol a megélhetés lehetősége áll a mélység szelén: igazán lelkiismeretlenség az oktalan iecsérlés, meri: a nemzet fájának gyökerét támadja meg, rossz példát mutat s visszariasztó távlatban állítja elénk a jövőt. * * * Elmélet és gyakorlat.. 'A politika és sociologia (sarkalatos kérdései régóta foglalkoztatják a gondolkodókat és ezen a téren is csak érvényesül az a tétel, hogy ahány elme, annyiféle felfogás. A Iegujabbkor is bőségesen termelt fuj meg uj állam-"éstársádálomtüdományi elméleteket, sőt azt lehet mondani, hogy jó idő óta mindenki szeret szociológuskodni. Természetes, hogy ki-ki a maga társadalmi és vagyoni állásának nézőpontjából látja a világot, még akkor is, ha igazán törekszik elfogulatlanságra és tárgyila gosságra. Hogy ez inkább jogos-e, mint természetes, vagy inkább természetes, mint jogos, azon nem érdemes vitatkozni. Tényként azonban megállapítható annyi, hogy nem minden elmélet alkalmatos a gyakorlatba való átvitelre, sőt sokszor az egészen helyes, sőt szép elméletek isem kívánhatják a sürgős gyakorlati megvalósulást, mert a való élet adott helyzeteinek meg vannak a maguk külön törvényei és szükségességei. Így évekkel ezelőtt, mikor az emlékezetes dunántuli hadgyakorlatok voltak, — nagy felháborodás támadt a hírlapírók között, mert a hadvezetőség a laptudósító urakat közelébe nem bocsátotta az akkor kipróbálás alatt levő uj tüzérségnek. Hírlapjaink majdnem kivétel nélkül arról cikkeztek, hogy a katonaság külön állam akar lenni, az államban, hogy a tábornok urak nem akarnak arról tudni, hogy a hadsereget a nép tartja fenn a maga keserves adófilléreiből s igy a népnek joga van tudni és látni, mire költik a katona urak az ő véres verejtékkel összehordott pénzét. Ez a felfogás elméleti szempontból egyáltalában nem mondható helytelennek; de vájjon hogyan állanánk mi most a harc tereken, ha ellenségeink minden haditechnikai titkainkról tudtak volna? Az is bizonyos, hogy a béke általában jobb mint a háború és hogy egy olyan szörnyűséges népirtó harc mint amilyen most van folyamatban, józan agynak nem lehet ideálja, — mig az összes nemzeteknek, az egész emberiségnek testvérisége, békéje és szabadsága eszménynek is nagyon szép mindenkor. Es mégis, helyes volna ma bárhol, — nem csak törvényhozó testületekben, hanem akárhol a nyilvánosság előtt éppen béke vágyunkat hangoztatni és pedig ugy hangoztatni, mint azt Haase ur tette a német birodalmi gyűlésen? Igaz, hogy a német nemzet hatalmas ggységét ezer Haase sem tudná megbontani; az is bizonyos, hogy Heine képviselő ur is túlzott, — mikor azt mondotta Haasenak, hogy «0n veszélybe dönti a nemzetet:», de viszont az is kétségtelen, hogy ellenségeink kitartását valamennyire mégis csak fokozhatják az ilyen esetek, s igy lesz a békeszeretet időszerűtlen hangoztatása is bün, súlyos bün a haza, a nem zet ellen. Es vájjon hogyan ragadtathatja magát valaki ilyen cselekedetre? Bizony csak ugy és akkor, ha van neki valami eszméje, vagy vágya, amelyet akár mint egyén, akár mint valamely társadalmi osztály tagja felébe helyez a nemzeti érdeknek. Majd ha nem lesznek nemzetek, akik más nemzetek leigázására, megsemmisítésére, törnek, akkor beszélhetnek az emberek a nemzetek egyetemes testvériségéről. Egyelőre azonban nem tartunk ott, s hogy Németország és Ausztria-Magyarország ma nem egy óriási temető, az igazán nem ellenségeink jóakaratának köszönhető, hanem annak, a határtalan hazafiúi áldozatkészségnek, amely mindannyiunkat eltöltött és eltölt mind a mai napig. Éppen ezért nem érdemes, sőt nem is helyes, hogy az embernek legyen olyan eszménye, vagy érzelme, amelyet a nemzeti eszménynek, a hazafiúi érzésnek fölébe helyez. Ha pedig vannak, akár Németországban, akár nálunk, megoldandó gazdasági és társadalmi problémák, akkor sem az elméleti rendszerek gyakorlati harca és tu_ sája vezethet azoknak igazán helyes megoldásához, hanem kizárólag a hazafiúi belátás, a haza érdekének mindenek fölé való helyezése. Mert az igazán mély és megalkuvást nem ismerő hazaszeretetben mindig több a gyakorlati értékű bölcseség, mint az összes eddig kigondolt és ezután kigondolandó társadalombölcsleti rendszerekben. r Dr. Berend Miklós hadiönkéntes honvédtörzsorvos Harctéri naplója Adatok a magyar honvédség, főkép az 5. honv. huszárezred történetéből. jSennyei József honv. tüzérfőhadn. rajzaival. Ára 6 K Kapható lapunk kiadóhivatalában.