Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-03-30 / 25. szám

25-ik szám JSÍYIOTIDÉK. 1916. március 29 használása. Ezek mellett a bolgár kertészek 'helyébe is beállíthatnánk ezeket s igy létesíthetnénk produktív kertgazdaságot. A mezőgazdaságban is meghagyhatjuk egy; részöket, ha az a gépek behozatalával intenzivebben és modernebben fog kezeltetni. Igaz, a kormány ma nincs abban a helyzetben, hogy a jelenleg érvényben levő kivándorlási törvényt a mai viszonyoknak megfelelően átalakítsa, illetőleg a mai viszonyokra megfelelő uj törvényt hozzon. Azt azonban 'kívánatos volna már most megtenni, hogy a jelenleg hatályban levő kivándorlási törvényünk háború tartamára negatív tilalommal felfüggesztessék,— hogy igy, addig, mig ez ügyben elhatározó intézkedés tétetik, eleje vétessék a kivándorlásnak. Igaz, kint levő véreink maguk is szervezkednek már hazafelé. «Tudják, hogy a honi föld hazahívja, hazavárja őket; tudják, hogy a harcokban megfogyott magyarságnak szüksége van vándor fiaira; érzik, hogy a televény rögek várnak már munkás kezeikre, és örülnek, hogy kiszabadulnak a youngstovni és más poklok polip karjából.* Legelső teendőnk azonban az, hogy megteremtsük számukra itthon azt a megélhetést, amiért érdemes lesz nekik hazajönni. Mert jegyezzük meg, hogy hosszabb ideig kinnt élt honfitársunk lelkében a hon vágy mellett egy másik tényező is munkál: legalább is olyan rendezett megélhetési viszony, amilyenben neki ottan része volt. A kinnt levők legnagyobb része ugyan is nem nézi azt, hogy mennyivel könynyebb munkát végezhet itthon, hanem csak azt, hogy mennyivel több pénzt keres ott kinnt. Ha — «a német aranynak a birodalmi bankban a helye» — az osztrák és magyar aranynak az Osztrák-Magyar Bankban a helye! Okszerű talajművelés a kisbirtokon. in. Azért fontos a nyári szántás, mert ezzel megadván a lehetőségét annak, hogy a baktériumok mindenhez hozzájussanak. Ha a talajt nem szántom fel, hiányozjii fog a telajgazdagitó baktérium, s helyette egy másfajta káros baktérium szaporodik el, amely valósággal megeszi a hasznos baktériumot. A parlagon hagyott föld eszerint önmagát soványitja. Innen van, hogy a rosszul müveit föld soványodik, s még a szine is elárulja ezt a körülményt. Vannak növények, az u. n. pillangósvirágúak, amelyeknek a gyökerén különösen sok baktérium szaporodik, ilyenek: a herefélék, bab, borsó, lencse, csillagfürt, lóbab, bükköny stb., innen van, hogy ezek után a föld termékenyebb lesz^ s okos gazda talaját a legdrágább trágyával, a nytrogénnel ugy gazdagítja, ha mentül — több ilyen növényt termel, mert ezek nagy jövedelemmel, különösen takarmányt adnak, s legolcsóbban trágyázzák, tehát javítják a földet. Egy-egy felszántott lucernás sokszor évekig olyan jó erőben hagyja a talajt, hogy a trágyázás is felesleges. A növénynek még pliosphorra is szüksége van, mert ebből épül a mag. A phosphor részint a talajban van, részint az istálló trágyával és műtrágyával, a superphospháttal és thomassalakkal, csontliszttel jut a földbe. A műtrágyák vásárlásával addig várjunk, mig annak hasznáról talajunkon kísérlettel meg nem győződtünk. Megeshetik, hogy egyik másik talaj, vagy növény nem hálálja meg a műtrágyát, vagy a gazda nem érti a használati módját, akkor kár a pénzért. A harmadik táplálék a kálium. Ebből épül fel a növény váza, rozstja. Kálium a legtöbb talajban kellő bőségben van, de a trágyával, különösen a fahamuval gazdagítják a talaj kálitartalmát. Ha a növény sárgaszínű, s nem féreg vagy nedvesség az oka, vagy ha a burgonya indája, a tengeriszára csenevész, — ugy jó lesz kálimütrágyával kísérletezni, mert könnyen lehet, hogy a talaj káliszegény, s műtrágyázással nagyon megjavul. Leghelyesebb, ha egy-egy község határában egy jártas, ügyes kisgazda kísérletezik, — hiszen ingyen adják a kísérletre a műtrágyát, — s a többi megfigyeli az eredményt, annak használati módját, s £sak ugy vásárol nagyobb mennyiséget. Németország, Dánia, Hollandia, Belgium és P ranciaország, sőt a Svédek is okszerű talajmuveléssel kapcsolatos műtrágyázással óriási eredményeket értek el, — jóllehet talajuk sokká! szegenyébL, kii májuk mostohább, mint a miénk. Hangsúlyozom, hogy műtrágyázással egyedül célt érni nem lehet, elébb tanuljuk meg a földet művelni, ugy, amint azt művelni kell, termesszünk nytrogéngyüjtő növényeket, trágyázzunk istálló trágyával és csak azután kísérletezzünk műtrágyával. Szüksége van a növénynek mészre is. Ha a földből egy csipetnyit tányérra helyezek, s kevés sósavat csepegtetek rá, ugy a mészben gazdag talaj pezsegni fog. Ha elmarad a pezsgés, ugy helyén való lesz a meszezés. A meszet a cukorgyáraktól lehet beszerezni. A mész tevékennyé teszi a talajt. — a gipsz is — de jól vigj'ázzunk, vissza ne éljünk vele, mert régi, de igaz mondás: a mész felgazdagitja az apákat, de koldussá teszi az unokákat. Ismeretes Franklin Benjámin kísérlete, aki a földtáblán gipszhintéssel ezt irta ki: «lde gipsz van hintve». Messziről olvasható volt az üde vetés szine folytán a jelzés. Nem elegendő a földet felszántani, azt el is kell berenálni, hogy a hantok ne álljanak ki, mert az kiszárad

1, s a barázdában üregek vannak, s a napfény, szél szabadon bejárhat, s kiszárítja a szántást. A berena elmorzsolja a földet, porhanyóvá teszi, s a nedvességet megtartja. lambok eszeveszett szárnycsapkodással rö pülik körül a rémületet hihetetlen kontrastképen. Egyik percben a kifült levegő bíborpiros párázata csap meg, a másikban az esőt vágják a szélrohamok az arcunkba és szemünk karmazsinvörös reflexekben tükrözteti a rémületet. Terebélyes nagy fa kapja meg mellettünk a tüz lángoló fertőzését és föllobog egyszerre mint piros virágcsokor. Egymásba omló, a végső egye sülés vonagló, kéjes tüzgörcsében összezuhanó gerendák és tetők, mikor a földet érik, tüzoszlopokat, fantasztikusan égő feketeszélü, piros rózsákat dobálnak az ég felé. Talán a letűnt napnak utolsó üdvözletül? Egymásután zuhannak a fehér galambok a tűzbe; amelyiket a láng megkapott, előbb még lobogó szárnnyal menne föl, fölfelé, arra, ahol valamikor az ég volt; azután megfordul és lezuhan mint egy saját maga körül forgó fehér-piros meteor a tűzhalál fenséges megsemmisülésében. Szabad az ut. Az óriás kigyó némán kisiklik a véres káprázatu ködből. Ugy érzem, hogy Fafner csatára indul és a fülem a Siegfried kürtje harsogását epedi. Még soká kisér bennünket a ragyogó, füstpalástu tüzdémon utolsó üdvözlete: a szálló perje. Utánunk sikoltoz a tüz, nyomunk ba szállanak a szikrák, azután elnyel a völgy sötétsége, mint egy óriási kitátott torok, de a lelkünk éppen oly. kevéssé tud kimenekülni a szörnyeteg impresszió lidércnyomása alól, mint egy ijedt nyul, a melyik egy autó fénycsóvája elé kerül, vagy a krygi szegény galambok. A «kardmotivumot» hallom a lelkemmel újra, mint amikor elindultam, de — mintha már a gyászinduló is dobogna, zokogna belé. A legvéresebb irónia pedig az, hogy tudjuk, érezzük, hogy ezt a helyet megtartani mégsem lehet; hogy. ez a véres gesz tus csak egy. hencegő tűzijáték, de nem a földbe és halálba gyökerező ellenállás szik lakemény elhatározása. Csak Gorlice magasságában lehet felvenni a harcot. Gorlice messziről ugy néz ki, mintha nem is járta volna meg az orosz — tehetős gyárváros benyomását teszi; pittoreszk, pirosfedelü házaival a Bopa két oldalán szembekacag velünk, amikor másnap reggel keresztül lovagolunk rajta. Bellüről — egy csupaszra kikapart tojáshéj; nincs ott semmi; egypár kétségbeesett ember, aki ott züllik, ahol ezelőtt az otthona volt. Ttt készül a komoly ellenállás; itt erős viadal lesz; a rendezők most állítják fel a szokásos díszleteket;. Kivágva a fák, hogy kilövés legyen; az ut jobb oldalán egy. gyönyörű kastély egész parkja, karcsú platánok, büszke fenyők, komoly, tekintélyes tölgyek, még a halál után is remegő nyárfák feküsznek a földön össze-vissza dobálva egymáson; a jegenyék fordított fölkiáltó jeleiből kaotikus gondolatjelek lettek — ezek mögé ütegek lesznek állítva. Békében az élőfákból álló kerteket kerítik be, háborúban pedig a legyilkolt lakat szegélyezi a drótsövénykerités. * Arrébb gyümölcsös volt, most ezt is levágták és bekerítették háromszoros kerítéssel szépen; előre óvják azokat a hullákat, akik holnap emberekből itt születni fognak. Addig, amig ezek megjönnek, bevetették a földet dróttal, aknákkal; fölszántották cövekekkel, sáncokkal, barlangokkal, ágyúállásokkal. Es amint tovább megyünk, az egész Gorlice—Szymbark—Bopa faluk fölölti dombterületen egymás után épülnek a földbe vágott, emeletes lövőároksorok; jönnek az utászok, nyüzsögnek a bakák; kalapács, ásó, parancsszavak; megakadó szekerek, vágtató küldöncök, füstölgő tábori konyhák és lassan menő sebesültszállító kocsik, amelyekből minden lépésnél az égre párolog, meg a földre hullik a jajgatás. Es ez csak a hátulsó vonal. A tulajdonképpeni első védállás Gorlice— Malastowon át húzódik a Sekowa-völgyben Banica felé, amely, ma még ellenséges kézben van. A Bopa, meg a Sekowa völgye mély, szűk, de erős védővonalat képez; az est sötétjében olyan a vidék, mint a Teufelsschlucht díszlete a «Büvös vadász»-ból. De itt ágyuk fognak holnap muzsikálni; jtt szándékozunk az orosznak meg a halálnak rendez-voust adni, s velük tovább folytatni a félbeszakított flörtöt. A hadseregparancsnokságunk ma Zborón van; bejutottunk a «Bártfa» térkép szélére; esetleges visszavonulási utunk a Poprád-völgy, felé vezethet csak. — No, ezen az áron nem óhajtunk hazajutni!