Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1916-03-23 / 23. szám
Nyíregyháza, 1916. március 23. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 21. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Szerkessíőséj; és Kiadóhivatal: Hlrdvtéiek ares?.hís Mertet számíttatnak. L«goto»6M> hlrd«M» SZÉCNENYI-ÜT 9. SZÁM. 1 8. Hivatalos Ili ietá»eS sora 39 f. A nyltttír toronként M > TELEFON SZÁM 1%. POSTACHEQUE 2255S. Apró hirdoléacít 10 izéig 1 K, mindon további Szó 5 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Vastag Hetivel szedett kétszeresen számit. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak fólár. Jósolgat a hazaáruló. Dimitriev Ratko, akit a balkáni háborúban elért sikerei olyan elbizakodottá tettek, hogy szűkké vált számára a maga hegyes völgyes, rózsaberkes kis hazája, a világháború kitörésekor felajánlotta kardját Nikolaj Alexandrovics cárnak. Jól emlékszünk még erre az úrra. A kirkkiliszei csata után a «bolgár Napoleon» néven kezdték emlegetni az orosz meg a francia haditudósítók; pedig hát ahhoz, hogy JS'apoleonnal hasonlítsák össze, májakkor is öreg volt egy kissé. Jöttek aztán Bolgárország gyászos napjai: árulókká lettek a szövetségesek. Napoleon ilyen esetben pozdorjává törte volna valamennyit, de Dimitriev Ratko egy ilyen napoleoni szolgálattal adós maradt szegény, megtépett hazájának. Ugy segített tehát napoleoni hírnevén, hogy miként főhadnagy korában Napoleon, ö is felajánlotta kardját a muszka cárnak, kösz vényes lábaival egyetemben. Es Ratko Dimitriev kapott hadsereget a cártól, de vezért is kapott, még pedig alaposat jó magyar bakáktól és tüzérektől. Mit csinál ilyen helyzetben egy ál-Napoleon? Hát azt csinálja, hogy felcsap prófétának. Es Ratko Dimitriev megereszt egy világraszóló próféciát, amely szerint az orosz zászló előbb-utóbb ki fog tűzetni a Bradenburgi Kapura. Erről a próféciáról pedig eszünkbe jut a következő tanulságos eset. 'tizenkét évvel ezelőtt Kuropatkin — orosz generalissimus ur, mikor éppen Man dzsuriába utazott, hogy átvegye az orosz hadak fővezérletét, e szavakkal búcsúzott el Miklós cártól: «Húsvétra az orosz zászló Tokióban, a mikádó palotájának ormán fog lengeni és egyetlen egy japáni katona, aki most ázsiai szárazföldön van, nem fogja viszontlátni hazáját.» Es ezt is hitte a cár, az orosz nép;sőt hitték a franciák is. És mi lett a vége? Csúfos, nagyon csúfos orosz vereségek hosszú sorozata. Most Dimitriev Ratkó, az ál-Napoleon, jósolgat; de nem elégszik meg a köszvényes emberek hagyományos időjóslásával, hanem végleges orosz diadalt jósol, orosz zászlót a Brandanburgi kapura. Oh az a Brandenburgi kapu ! Ugyan minek emlegeti Dimitriev Ratkó Miklós cárnak a Brandenburgi kaput? Hiszen volt már orosz zászló a Brandenburgi kapu tájékán nem is egy, de sok, 1910-ben, mikor 11. Miklós Berlinben vendégeskedett és megígérte 11. Vilmosnak, hogy Németország és Ausztria-Magyarország ellen nem fog háborút viselni. Es ime 11. Miklós szószegése miatt, közel két év óta lángol, vérzik az egész világ; Oh elhisszük, hogy a rossz orosz lelkiismeret, mely bizonyára csak a szószegés gyászos következményei miatt furdalja Miklós cár oldalát, szeretné megalázva eltaposva látni azt a helyet, ahol galádul hazudott; s azért kapva-kap a renegát bolgár jóslatán. Ratkó tehát, miután mint hadvezér nem tudott segíteni a cáron, jóslatokkal próbálja vigasztalni. Hát csak hadd jósolgasson a hazaáruló bolgár generális a szószegő cár szivevágya szerint; majd kiábrándulnak mind : a ketten, ha előbb nem, hát akkor amikor j már késő lesz. Városi tejgazdaság. Talán sehol sem okozott annyi nehézséget a háború, mint az élelmezés terén. (A küzdő hadsereg szükséglete minden szolgáltató képességünket megterheli, minden forrásunkat igénybe veszi; nem csoda tehát, hogy oly helyzetbe jutottunk, amely erélyes és gyors intézkedést tesz kívánatossá. Rendes viszonyok között bátran hangsúlyozható a szabad verseny elvének fontossága minden vonalon; mikor azonban nem a kínálatban jelentkezik a verseny, hanem a keresletben, s mikor ennek következtében a szükség teljesen kiszolgáltatja a fogyasztókat a termelőknek és közvetítőknek, a közérdek elébe teendő a legjogosabb magánérdeknek is. A közönségnek nagy érdeke fűződik tehát a hatósági beavatkozáshoz s ha már a béke idején is számos üzemet vettek kezükbe a községek, fokozott mértékben kötelességük ez most, amikor ez az egyetlen megoldás kínálkozik egyebek közt a közélelmezés hiányának megszüntetésére is. Így létesültek úgyszólván minden városban a hatósági huselárusitó intézmények; igy került a sor ma már minálunk ís a hatósági tejgazdaság berendezésére. Két kérdésre kell e tárgynál feleletet keresnünk: először, hogy szükség van-e rá? másodszor, hogy megvalósítható-e nálunk? Ami az első kérdést illeti, tapasztalatból mutathatunk arra a tényre, hogy a szükség napról-napra égetőbben jelentkezik. Hagyján, ha csak arról lenne szó, — hogy drága a tej: ez természetszerűleg velejár az általános drágasággal, amit kizárólag a háború idézett elő. Nagyobb baj az, hogy drága pénzért bizony nagyon gyakran rossz tejet kapunk, (mert inem minden termelő csinál lelkiismereti kérdést a hamisításból, a fogyasztó pedig kénytelen beérni azzal, amit kap. A legnagyobb baj pedig ott mutatkozik, hogy igen sokan semmilyen áron nem jutnak tejhez, vagy legalább nem annyihoz, amenyire szükségük lene. Arról nem is beszélek, hogy a piacra nem kerül elegendő mennyiség, s hogy a vásárló közönség nagy része sok kilométer távolságra otthonában keresi föl a termelőt, hogy többé-kevésbbé, s inkább többé, mint kevésbbé rossz tejet vegyen. Csupán arra kell rámutatnom, hogy nem egy olyan család marad igy tej nélkül, amelyekben apró gyermekek vagy betegek vann^fe 1, s amelyekre nézve éeltkérdés a tejszükséglet kielégítése. Ha most már azt nézzük, hogy létesithető-e nálunk is a — szükséglethez mért arányú városi tejgazdaság, megtaláljuk a választ a képviselőtestület legutóbb kimondőttt határozatában, amellye'í hálára kötelezte a "közönségnek gyors segítségre szoruló részét, sőt az egész fogyasztó közönséget. A tőkebefektetésnek dus kamatozását nem várjuk, nem is kívánjuk; elegendő, ha annyit érünk el vele, hogy nivelláljuk a tejárakat, s kifogástalan tejet nyujtunk éppen azoknak, akiket megmenteni akarunk. Ebben a vonatkozásában annyira humánus az intézkedés, hogy akkor is helyeselnünk kellene, ha anyagilag nem járna a kockázatnak megfelelő sikerrel. Nem arról van tehát szó, hogy mindenkit a város lásson el tejjel, hanem csak arról, hogy a város is termeljen, aminek megvalósításához minden föltétel megvan. Fődolog a beszerzendő anyag helyes kiválasztása, különösen pedig szerencsés megválasztása annak az egyénnek, akii-e a vállalat vezetését bizza a város. Utolsó, de nem a legkevésbbé jelentékeny, föltétele pedig a helyes ellátásnak az, hogy a termelendő tejmennyiség a körülmények leggondosabb mérlegelése alap ján az illetékeseknek rendelkezésére álljon. Nehéz feladat, de mindenben szép és méltó arra, hogy megoldásához minden tényező a legnagyobb jóakarattal s a legteljesebb munkakedvvel igyekezzék hozzájárulni. * * * Vasúti menetrend. Nyíregyházáról indul: Szerencs-felé reg. 7 1 0,* este 9 1 6.** Debrecen-felé reggel 5Ü, este 922. CSap-felé reggel 658, d> U i 355. Mátészalka-felé este 8 4 5. Yásárosnamóny-felé este 8 3 0. Polgár-felé este 622. Nylradony-felé este 712. Nyíregyházára érkezik: Szerencs-felől reggel 6 4 7,*** este 822.**** Debrecen-felől reg. 6 3 5, d. u. 3 3 5. Csap-felől reggel 6 5 3, este 8E Mátészalka-felől reggel 6 0 5. Yásárosnamény-felői reggel 6 3 0. Pölgár-felől reggel 6 3?. Nyíradony-felől reggel 6 5 1. * Budapestre induló gyorsvonathoz van csatlakozása; Budapestre érkezik délután 1 óra 05 pkor. ** Budapestre induló személyvonathoz van csatlakozása ; Budapestre érkezik reggel 6 óra 50 pkor. *** Budapestről jövő személyvonathoz van csatlakozása; Budapestről indul éjjel 10 óra 05 perckor. **** Budapestről jövő gyorsvonathoz van csatlakozása ; Budapestről indul d. u. 2 órakor.
