Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-03-23 / 23. szám

2 23-ik szám. JSÍYÍR¥IDÉK. 191G. március 23 Okszerű talajművelés a kisbirtokon, i. Ezen gyakorlati utmutatás nem a nagy birtokosok számára készült, mert a nagybirtok rendszerint szakértő vezetés alatt íáll s erőmet túlhaladja, hogy tanult gazdák nak útbaigazítást adjak. Célom a mezőgazdaság elemi ismereteit a kisgazdák számára hozzáférhetővé tenni. Uj dolgot nem mondhatok, csupán gazdasági gyakorlatom kipróbált és helyes nek bizonyult tehát bevált módszerét kivánom ismertetni. Jól tudjuk, hogy a jó pap holtáig tanul, de ez a közmondás a gazdára is rendkívül találó. A legtöbb gazda a maga kárán tanul s élete legnagyobb részét meddő kísérletekkel ítölti el. Az időjárás sokfélesége, a piac igéínye, a mezőgazdasági tudomány haladása, a változott körülmények mind arra ösztönzik a szerény gazdát, hogy a viszonyokhoz alkalmazkodjék. Hajdan, amidőn a föld ára alacsony volt, a fogyasztás korlátolt, a kiadások szűkebb határok közt mozogtak, a mezőgazdaság egyszerűségében is kielégítette az igényeket. Ma, amidőn a fogyasztók tömege fokozott igényeket táplál, az állam háztartás helyes egyensúlya számit a mezőgazdaság produktivitására, a föld nem lett több, de hovatovább kevesebb, a felaprózott parcellák mindig apróbbak, oda kell törekednünk, hogy a termelést megjavítsuk, s a fogyasztás és szükséglet minden igényét kielégítsük. Már maga az a körülmény, hogy a népesség megszaporodott s a fogyasztók igényesebbek lettek, a fogyasztási cikkek megdrágultak, kötelességévé teszi a gazdának, hogy körültekintő legyen s a fogyasztással számot vessen. A megsokasodott városi és iparos elem ma már hust, tejet, gyümölcsöt, mézet, zöldséget fogyaszt, posztó ruhában jár s cipőt hord, a mezőgazdaság kötelessége erről olyan mértékben gondoskodni, — hogy ez itthonról kerüljön ki, mert csak ugy heverhetjük ki a háborús dulásokat. Rengeteg pénz vándorol ki tőlünk sajtért, vajért, gyümölcsért, különösen inezőgazdsági és kerti vetőmgokért, még több vászon és posztó ruhaneműért, jóllehet mindezeket mi ügyes gazdálkodással mind pótolhatnánk. Azok a gazdag nemzetek, amelyek nyers, feldolgozatlan terményért külföldre szorulnak, de a feldolgozott terményt méreg drágán visszaadják azoknak, akiktől elhozták. Mi búzát adunk liszt helyett, árpát, kukoricát ahelyett, hogy ezt mint sört, hust és zsirt adnánk oda; gyapjúnk kevés van, de az is mint posztó vándorol vissza. Nem a kisgazda szorgalmán múlik ez a dolog, mert a magyar földműves józan életű és szorgalmas, de a tudás hiányán. A magyar gazda nehezen ujit, nem haiad a korral, nem látja meg mit csinál a külföld; őseitől megszokott módon műveli földjét, ha vesz is gépeket, azok ügyes kihasználását nem érti, alkalmazni nem tudjál s ez az oka, hogy. a népek versenyében alul maradunk. Legelső teendő a gazdakörök megalakítása. Egyesülésből nagy erő fakad. A gazdakörökben ne a politizálás legyen a vezető, de a gazda ügyes-bajos dolga. — Ne a napilapok képezzék az olvasmány egyedüli -tárgyát, ifié a gazdasági Szak könyvek és szaklapok. Á gazdakörök képezzék a kapcsot inás, nagyobb gazdakörökkel, minő a gazdaszövetség, vármegyei gazdasági egyesületek, országos gazdasági egyesület sőt a szövetkezetekkel is. Már maga az a tény, hogy az jegész gazfla osztály mint egy ember áll a társadalomban, magában hordja az erőt, hogy a gazdaérdek mindenütt meghallgatásra találjon. A képviselő választásokon is ne közjogi elveket hangoztató jelölteket támogassunk, de a gazdák érdekét szivén hordó egyéneket, akiknek van érzékük a mezőgazdaság életbevágó kérdései iránt. Ne tévessze meg a magyar gazdát a szépen kiejtett szó, de lásson a lelkébe annak akit megtisztel bizalmával. Küszöböljük ki azt a rut szokást, hogy a választás egy országos tivornya legyen, nem méltó ez magyar emberhez. Menjen mindenki józan meggyőződése után, s különösen az legyen az elv, hogy egymást megértsük, megbecsüljük s hazánk ügyét ne hanggal, de tudással, szorgalommal, munkával vigyük előbbre. Látunk kis nemzeteket, amelyek rövid időn nagy előhaladást tettek, s ha az okát keressük, megtaláljuk az iskolában, józan életben és munkában. Csak ha a józan belátás erre a nézőpontra helyezkedik lehet egységes, céltudatos mezőgazdasági haladásról szó. Mindaddig, mig mindenki a maga utján megy, széjjel huz, addig nem lehet tervszerű, egyöntetű előhaladásról, valamelyes irány kialakulásáról szó. Szomjas Gusztáv. Az ipartestületek sagályzése a háború alatt. Azokon a területeken, amelyeken a jövedelmi források fokozhatok, a kiadások pedig csökkenthetők a nem feltétlenül szükséges tételeknél, a drágaság nem okoz nagyobb zavart. Ahol a költségvetés egyensúlya fentartható, a drágaság sem kiván különösebb intézkedést. Ott azonban, ahol a kiadások növekedése mellett, a jövedelmi források kiapadnak, s e források semminő eszközökkel sem táplálhatok, a gazdasági egyensúlynak fel kell borulnia. Ennek a tételnek igaz volta legjobban bizonyítható az ipartesztületek életében. A háború fegyverbe szólította ugy az önálló iparosokat, mint azok munkásait is. Sok önálló iparos kénytelen volt ezek következtében üzemét beszüntetni, iparáról lemondani. Az iparosok hadba vonulása és a testületi élet fentarthatása, szoros kapcsolatba jutott igy egymással. Fölöttébb érdekes és tanulságos lenne ilyen irányú statisztikának egybeállítása, amelyből meglehetne állapítani, hogy mely iparágak vannak a harctereken leginkább képviselve. Németországban még a mult év elején készült ilyen statisztikai összeállítás, a mely szerint a húsfeldolgozó iparok állottak akkor az első helyen; ezeket követték az épitő iparok. Abban az időben, az épitö iparral foglalkozók 49 százaléka volt már a harctereken, a húsfeldolgozó ipar 59.b százalékkal, mig a sorban az utolsók voltak a cipészek 18.2 százalékkal és a dohánygyártók 11.3 százalékkal. A viszonyszám nálunk is hasonló lehetett. De azóta ujabb és ujabb behívások, mindig nagyobb és nagyobb számát szólították a zászlók alá az iparosoknak, ugy, hogy ezidő iszerint az itthon maradottak kis számát teszik a testületi tagok összeségének. Az iparbeszüntetések szaporodása, a tanoncok számának feltűnően erős apadása, a testületek bevételét módfelett apasz totta. Tagdijak, szegődtetési és szabadítást dijakban erős a csökkenés. Ha a hátralékosok tagdijainak energikusabb behajtása révén még ideig-óráig lehet is (eredményt elérni, ez mihamarabb megszűnik. Áz eddig mondottak is elég okot szolgáltatnak a megfelelő meggondolásokra, de ezeket a bajokat még növelte a szükségleteknek, a kiadásoknak, el nem kerlühető növekedése. A testületi hivatalos helyiségeket. fenn kell tartani. A' tisztviselőket, szolgákat nem lehet nélkülözni, hiszen azok nem csupán a testületi tagokkal kapcsolatos tennivalókat látják el, ezeknek a munkája kiterjed az 1. fokú iparhatóságok egyéb közcélokat szolgáló teendőire is. — Az alkalmazottak fizetésein, a helyiségek fűtésén, az irodaszerek, nyomtatványok költségein megtakarításokat elérni lehetetlen. De inkább ellenkezőleg, ezek a költségek folyton-folyvást növekednek. Az alkalmazottak épen ugy érzik a drágaság súlyát, mint más közintézmények alkalmazottai. Ha az állam, a törvényhatóságok és községek, de még a magán intézetek sem zárkózhattak el, alkalmazottaik drágasági segélyeinek megadásától, nem az emberi érzéssel összeegyeztethető, — hogy épen csak az ipartestületi alkalmazottak legyenek megfosztva a drágasági fizetés pótlékoktól. Ezeket a (költségeket meg takarítani, — emberileg nem lehet! A bevételek apadása, a kiadások növekedése: elkerülhetetlen; az ez irányú negatív eltolódások meggátlására semmi mód nem áll rendelkezésre, ilyent nem biztosit sem az ipartörvény, sem a testületek alapszabálya. A bekövetkezhető összeroppanás előre látható ott, ahol a testületi vagyon felaprózása és felemésztése ideigóráig meg nem gátolja. De vájjon helyes-é, szabad-é tétlenül nézni azt is, hogy az elődök által összekuporgatott kis vagyonok elvesszenek? Kétségtelen, hogy ma már hóna alá kell nyúlni a testületeknek, hogy a hosszú évtizedek folyamán hasznos tevékenységet kifejtett emez intézmények meg ne szűnjenek. Erre nincsen más mód, mint az állam támogatása. Az államhatalomra sem lehet közömbös, hogy vájjon az ipartestületek a mai súlyos helyzet nyomása alatt össze roppannak-e, avagy még egy ideig elbirják-e viselni az erőpróbát? A preventív intézkedések megtételére elérkezett az idő. A törvény értelmében legkésőbb március hóban megtartani rendelt közgyűléseknek egyik fontos tárgya, az 191b. évi költségvetés megállapítása. — Ezekről a költségvetésekről és az 1915. évi zárszámadásokról statisztikai adatok szer zendők be, valamint a háború előtt és a háború alatt egybeállított vagyonleltárakról, hogy igy a háború okozta veszteségek megállapitlassanak. A törvény nem biztosit más bevételi forrást, mint a már említet teket, igjr méltányos, hogy az előállott vesz teségeket és a fedezetlen kiadásokat pótolja az állam, illtve ennek felhívására a városok és községek, amelyeknek az ipartörvény 111. fejezetében A, B, C tétel alatt foglalt teendőit, átruházott hatás körben, mint 1. fokú iparhatóságok, az ipartestületek végzik. Méltányos, hogy a magyar ipar ilyen támogatást nyerjen, amikor kötelezett testületeit fenntartani másként nem tudja. A fővárosi ipartestületek, — mint ezt a «Magyar lpar»-ból tudjuk, — mozgalmat indítottak már anyagi segélyeztetésük Ügyében s ptz «Ipartestületek Országos Szövetséges utján a főváros tanácsához fordultak. Helyes lenne ezt a mozgalmat az egész ország ipartestületeire kiterjeszteni, mert hiszen azok nem kevésbbé" érzik a háborús viszonyok nyomását; de meg az Országos Szövetségben képviselőjét látja, az ország vidéki testületeinek többsége is, miért is csodálkozunk, hogy. a vidékiekről megfeledkezett az Országos Szövetség. Pisszer János. — Hadifoglyok és kincstári lovak kérhetők a gazdasági munkabizottságtól. Hivatalos kérvény-blanketták kizárólag a Jóba nyomdában kaphatók.