Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-03-19 / 22. szám

2. 22-ik szám. JSÍYÍR¥IDÉK. 1910. március 19 zéremberei, ha valami nagyobb támadás­nak igyekeztek neki gyürkőzni. A verduni német offenzíva is meg-meg akasztja lélekzetünket. Nagy, világos na­pok és órák feszültsége üli meg agyunkat, idegeinket. Hozzászoktunk ahhoz, hogy. mennél szűkszavúbbak ilyenkor a német hivatalos jelentések, annál nagyobb a né­met erőkifejtés, annál biztosabb számitás eredményének látszik minden német vál­lalkozás. Verdun körül kétségtelenül nagyjelen­tőségű nagy koncepcióból fakadt német elhatározás törtet kitűzött célja felé. A közvetlen eredmény Verdun bukása lehet, rövidebb, vagy hosszabb időn be­lül. Ha Verdun elbukik, az kétségtelenül nagy lépés lesz a béke felé, bár egészen biztosra vehető, hogy Poincaré, Asquith és Szazonof éppen abban az esetebn han­goztatnák újból, hogy. ők csak azért nem kötnek békét, tartson bár a háború husz esztendeig. Ebben a háborúban azonban nem at­tól függ a béke kérdése, hogy mit monda­nak a háború eszeveszett, elvetemült fel­idézői, hanem attól, hogy mi történik a harcmezőkön, még pedig attól is ugy, aho­gyan a porosz kapitány mondotta: A mi részünkről minden siker, ha ke­tvéssel is, közelebb hozza a békét; végnél­küli pedig csak akkor lehetne ez a há­ború, ha nem mi győznénk, ami pedig — hála Istennek — kizártnak látszik. y­Az ipar és kereskedelem becsületéért szólalt fel a főrendiháznak február 25-iki ülésén egyik főrendiházi tag, mert ugy ta­lálta, hogy, egyik előző — támadó — fel­szólalással szemben, ezt a becsületet meg kell védelmezni. Amikor pedig a drágaság dolgában az iparosok és kereskedők ülé­seztek, a drágaság okozóiként, a termelők osztályát állították oda. Agráriusok és merkantilisták igy kere­sik egymásban a drágaság okait, egymást bántalmazzák, a helyett, hogy iegyesült erő­vel igyekeznének annak a nagy háborúnak védő bástyáit kiépíteni, amely gazdasági csatározásnak előkészületeit most teszik meg az angolok, amelynek eszközeit most kovácsolják a szigetországban. Mintha Chamberlain Joe szelleme ki­gyar dala és még több szebbnél szebb soronkivüli száma örvendeztette meg a lel­keket. Gyönyörű lágy legatói ép ugy el­ragadóak, mint futamai, staccatói, trillái, merész nagy. toccatoi. Enekmüvészete felül áll minden alkalmazható mértéken és mi e helyen csak azt vagyunk hivatva meg­állapítani, hogy oly jó volt, oly kedves volt és kérésünket nem vette zokon, szí­vesen, kedvvei tetézte meg a műsoron levő számokat. Es ennyi szeretetreméltóság mel lett ki győzné, ki tudná elmondani, hogy számai közül melyik hatott jobban? Cso­dás énekművészeiének melyik részlete volt elragadóbb? Hiszen mindnyájan halottuk, de egyikünk sem fogja soha elfeledni. Egyébként Pilisi Lajos hírlapíró nyitotta meg a műsort, aki a háborús tár­cái közül mutatott be kettőt. Pilisi a fi­atal újságíró gárda egyik legjobb és leg­szívesebben olvasott tagja, kit tudósításai |és tárcái révén jól ismerünk, csak azt nem tudtuk róla, hogy egyéniségében is oly megnyerő, elegáns, mint írásaiban. B. Sándor Erzsi ének számai után alig tudott elhalkulni a tapsok vihara, mikor fiatal ismerősünk, immár nagy. leányos ru­hában Bozgonyi Ágnes lépett fel hegedű­jével. Három apróság volt műsorán. — Ezek közül a Haendel Largettoja a fiatal művésznő vonókezelésének bámulatra mél sértene ott? Mintha ez a kisértő szellem kezdené megtörni a «dogmává csökönyö­södött» manchesterianizmust? Mi itt azon tanakodunk, a drágaságot kik okozták? Az agráriusok-é, avagy a merkantilisták? Ezen a tárgyon tanakodva, oldalvágásokkal egymást sértegeti a két osztály. Angliában pedig a kereskedelmi és ipari képviseletek azzal foglalkoznak, hogy az eddig érvényben volt kereskedelmi szer­ződések helyébe, az entente államaival kö­tendő kereskedelmi szövetség lépjen. — Anglia felhagyna a szabadkereskedelem­mel, ezzel szemben a védővámok rendsze­rére térne át, melynél az entente-nak ked­ves és szolgálatára kész semleges államok­nak előny biztosíttatnék. Az emiitett érdek­képviseletek, e mellett a felfogás mellett, állást foglaltak! «A franciák és az olaszok március ha­vára az angolokkal együtt interparlamen­táris konferenciát készítenek elő, amely­nek elő fogják terjeszteni javaslataikat. Ezek a javaslatok szintén a középeurópai hatalmak gazdasági életének megfojtását, a tengerentúli államok nyersanyag bevi­telének elvágását, a kivitel meghiúsítását, a találmányok védelmének megsemmisí­tését célozzák és a szövetségeseknek A ngh a által javasolt vámuniója mellett emelnek szót.»*) Az itt vázolt törekvéseknek a fegyve­res háború szörnyűségeivel majdnem egye ző volta, kétségen felül áll. A középponti hatalmaknak a nemzetközi áruforgalom­ból való kizárása nem lehet kegyetlenebb, mint a mai háború. Arról lehetne beszélgetni, tanakodni és vitatkozni, hogy vájjon ki tudja-é elé­gíteni az entente gazdasági érdekeit ez a gazdasági háború, vagy sem? De még ha nem is, Angliáról ma már fel lehet téte­lezni mindent! Emlékezzünk csak vissza Chamberlain terveire. Két nagy. terve volt. Elsőjéért kigúnyolták az angolok, mási­káért kinevették. Ma pedig, mindkettőt igazolják, — ugyanazok az angolok. Első terve volt Chamberlainnek, az Afrika szivébe behatoláshoz szükséges tranzafrikai vasút túlsó állomását, a dél­afrikai két bur köztársaságot, Transzvált és Oranjét megszerezni. Ezt a tervét ki­gúnyolták, őt e miatt szidalmazták. A fel­háborodások ellenére, mégis, a legkímé­letlenebbül végrehajtotta. Ma már nincsen *) ,Magyar ipar" 1916. évi 174. oldal. tó erejéről, hangjának rendkívüli tömör­ségéről, a mű classikus hangsúlyozásával egyéni felfogásáról és művészi önállóságá­ról tesz tanúságot. A Hubay Zefirjével pe­dig azt bizonyította, hogy ép oly csodála­tos könnyűséget és technikát tartalmaz vo nója, mint tisztaságot és biztonságot bal­keze. A' sürü tapsokra adott ráadásként a Kreisler Liebesliedje tónusának odaadó melegségéről tett tanúságot. Szünet után az Ernst Magyar ábrándjának mesés tehni kai nehézségeit győzte le játszi könnyed­séggel. Bámultuk üveghangjainak tiszta­ságát, futamainak könnyedségét, arpeggio­inak gyöngyöző szépségeit, decim-fogásai­nak és kettős-hármas hangjainak feltét­len biztonságát. A szűnni nem akaró tap­sok bizonyítják őszinte nagy sikerét, mely­hez szívből gratulálunk, még ha e sikerek­hez már külországok szoktatták is meg. A mi tapsaink az örömnek is voltak tap­sai, mert hiszen kevéssé magunkénak tart juk őt és épen ezért talán kevés helyen kisérik — oly figyelemmel — dicsőséges pályáján, mint itt. Evekkel ezelőtt táplált reményeink megvalósulását láttuk mai osztatlanul elért sikerében. Az előre hirdetett Burián helyett Stei­ner Ferenc szász kir. kamaraénekes éne­kelt Schubert, Brahms és Löwe dalokat. Az igazi dalénekes ő, ki előadói művésze­Chamberlain, máig már vissza lehelelt volna adni a két bur köztársaság szabad­ságát. Ámde elült a felháborodás, meg­szűnt a burok megsiratása. Az angol hi­degség kiszámította, hogy nemcsak Kim­berley gyémántmezői miatt, hanem másért is elfogadható Chamberlain végrehajtott terve. Igazolták őt. Másik nagy gondolata volt, a brit vi­lágbirodalomra vámkorlátok tervezése. — Kinevették érte! «A legviseltesebb man­cseszter-nadrág is, — mint Cholnoky Vik­tor mondta, — azon kezdett kacagni, hogy akad őrült aki a brit birodalom kereske­delmének szabadságát vámmal akarja kor­látozni. Nemcsak magukat az ősi szigete­ket, hanem bele akarja kapcsolni ebbe a vámgyürübe az angol gyarmatokat is.» — Amit akkor őrültségnek tartottak, azt most «állás foglalás»-ként magukénak vallják. Ma már Chamberlain «őrült» gondolatát színtiszta józanságnak vallják, hogy t. i. a brit birodalmat sem politikai módon, sem etnográfiai tekintetben, sem terület­ben nem lehet együtt tartani, csak a vé­dővám abroncsával. Ausztrália, Kanada, esetleg Egyptom is, egy szép napon épen ugy. elveszhetnek, mint az Egyesült-Álla­mok elvesztek Anglia számára a XVIII-ik században. Mennyire lesz igazuk vámunió politi­kájukkal, mennyire nem, — ez nem csu­pán ántántosék dolga. Ez mireánk épen annyira tartozik, mint őreájuk. Kibirja-é vám-szövetségük a béketárgyalások első óráját, vagy sem, ez az, ami bennünket érdekel. Egy. dolog bizonyos, az t. i., hogy a miként csütörtököt mondott kiéheztető tervük, azonképen meg kell hiusulnia ez ujabb szörnyű tervüknek is. Erre fel kell készülni! A mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem érdekeltjeinek együtt kell munkálnia, testvéries egyetértésben. Abba kell hagyni az egymás ellen szóló szemre­hányásokat és vállvetett erővel küzdeni, — még gazdasági téren is kegyetlen ellen­ségeinkkel szemben. Az ipar; és a kereskedelem épen olyan becsülést és megbecsülést érdemel, mint a mezőgazdaság; az egyik épen annyira nem decorum ellenes foglalkozás, mint a másik. A drágaság megtárgyalásánál, de meg más tekintetekben is, egymás tekinté­lyét rontani, vagy aláásni nem helyes, de talán a 'inai időkben nem is lenne szabad! Pisszer János. tével nagy hatást ért el. lnterpretatiója az, a mi művészi, hangja a dalhoz simul, tud epedően lágy és ha kell hősi erejű is lenni. Sikerét főleg a Wohin?, a Doppelgaenger és a Prinz Eugen előadásával szerezte meg. Közben Kosztolányi Dezső, az ujabb költőnemzedéknek ez a legnépszerűbbje olvasta el három bájos és megható versét. Ki ne ismerné ezeket? Ki nem sóhajtott miattuk fájdalmasan? Lehet-e szebben meg irni a fiatalabb testvér feletti aggodalmat, ki a szerb harctéren van, [mint hhogy a köl­tő megkéri a kardot, a puskát, hogy ma­radjanak játék-fegyverek az öccs közelé­ben? és mikor érzi, hogy aligha lesz kíván­ságára a harci eszköz játékszerré, hogyan kell mégis mindnyájunknak ebben az aggó dalmaktól senki számára sem mentes ne­héz időkben vissatérni az egyedüli vigasz­taláshoz, az egyedüli reménységhez, —az Istenhez. Es szent imája csodaszép, és a leány, bánata könnyekre fakasztó. Es a köl­tő maga szerény, kedves, mint szép ver­sei. Es még két egyén kapott tapsokat. — Dienzl Oszkár, a világ legjobb kísérője és estéink sikerének állandó biztositója, to­vábbá a sokat gáncsolt, de folyton sikere­ket produkáló — Popini Albert. 0 meg a világ legjobb főtitkárja.

Next

/
Thumbnails
Contents